Papírhajó

Emberek, én komolyan majdnem sírtam tegnap. Olyan édesek vagytok, hogy az leírhatatlan!

Kezdjük azzal, hogy vártatok a szervezőre vagy fél órát. Aztán elviseltétek, hogy az asztal alatt összerúgdoslak titeket (ebből főleg Cody kapott ), eltűrtétek az egofelhőm (amit leggyakrabban SPF emlegetett ), nameg ajándékot is hoztatok, amit igazán nem kellett volna! De azért persze tagadhatatlanul jól esett, köszönöm

SVityótól és Iguazutól pedig külön- külön is elbúcsúztam, ami komolyan próbára tette könnycsatornáimat…

Mostanában nem tudom, mit írjak. Egyrészt szomorú vagyok, mert itt kell hagynom sok mindenkit, egy klasszul felépített és jól működő életet. Ugyanakkor elmondhatatlanul örülök annak a lehetőségnek, amit kaptam, és már alig várom, hogy részese lehessek annak az elérhetetlennek tűnő álomnak, ami két nap múlva az életem része lesz.

Először elbúcsúztam a kecskeméti barátaimtól, szerdán az itthoniaktól, és most Tőletek is. De végülis miért…? Hiszen nem örökre megyek el… vagy mégis? Nem tudom, mit hoz a jövő. Nem tudom, mikor jövök haza, hogy itt folytassam az életem. Egy biztos: ezer és ezer szál köt ide, és amíg világ a világ, elszakadni ettől az országtól sosem fogok. Ez számomra nem egyszerűen csak egy ország, hanem értékes emberek sokasága, akiket mind másért és másért szeretek. És amíg ez így van, addig újra és újra vissza fogok ide jönni, hazajönni Hozzátok, akiket a családomnak, barátaimnak nevezek.

Félek? Nem, nem mondhatnám, hogy félek. Egészen egyszerűen érzem, hogy jó lesz. Nincs bennem félelem. A Papírhajó a Jóreménység fokánál vesz új irányt- miért is kéne félnem bármitől…?

(és nagyon remélem, hogy az írói válságom nem jön utánam Olaszországba…)

2.6.2

Vagyis alkoholtúra GYK (vagyis gyengébbek kedvéért ), aminek igazából hivatalosan már vége van, csak utóhatás még igencsak aktívan jelen van a pici cuki fejemben wááá

Naszóval Kezdődött minden azon a derűs péntek hajnalon, amikor is megint voltam akkora balfasz, hogy gyakorlatilag hagytam hogy az exem úgy ugasson le, ahogy neki tetszik. Hogy mindezt miért hagyom? Háááát azt nem tudooom, de tény, hogy hagyom és ez bizony nagyon gáz. Pfff. És az is, hogy ezt leírom de a jééger az jéger és dolgozik, bizony dolgozik

Aztán lelkifurdalásom támadt… mondom, hogy balfasz vagyok!!! És rajzoltam neki. Nekiálltam hajnali fél kettőkor rajzolni, fél háromkor végeztem is, majd csak azért bementem Kecskemétre, hogy odaadjam neki. Megbizonyosodtam róla, hogy mekkora egy surmó fasz, mert én végig a szemébe néztem, ő meg rám egyáltalán nem. Nem tudom, minek játssza az agyát hogy ő mekkora nagymenő, amikor belül csak ugyanaz a félénk, megerősítésre vágyó, a múltja frusztrációjával leszámolni képtelen ember, aki mindig is volt. Bassza, hogy ismerem, és bassza, hogy nem hívtam fel álszenteskedni hogy neki milyen rossz. Őszintén akartam vele beszélni, amikor már tudtam megjátszás nélkül az lenni, erre megkapom hogy szürke vagyok és nem több egy túlmaskarázott (vagy valami ilyesmi) blogcelebnél. Hát kapd be. És én még miattad sírtad. Hát ne is kapd be. Azt nem érdemled meg.

Majd elmentem Budapestre a drága Untermannhoz, akihez jött aztán a drága Iguazu is, és elmentünk az édes cuki Kyle partijára Kyle, irtó jó volt, nagyon élveztem, aranyos vagy hogy hajtogattál nekem papírhajót- képzeld, még megvaan Na, milyen vagyok…? XD És nagyon nagyon köszi, hogy Igut és engem meghívtál 18. szülinapunk alkalmából egy nem is tudom már, mire. De egyszer csak ott termett egy pohár. Köszi ^^ Nos, hát ott igen jól elvoltunk, töökre sok blogger is tiszteletét tette- evidens, hogy Kyle, Igu, Untermann, Kocka (Cube, de én csak kockának hívom HAHAHA ), 979, LEQ, Redblek, Fors etc, ha valaki kimaradt szóljon mert jelenleg az is gondot okoz hogy ezt írjam Ja, és én holnap ma még fagyizok reggel hajnalban 10:30-kor Sanchoval jáááj Szegény, el fog menekülni ha meglát XD

Nos, Eklektika egy igen jó hely, el is határoztam hogy augusztusban mindenképpen ott fogom tartani a búcsú-blogtalim. Ami persze nem végleges búcsú lesz, csak hát tudjátok, elég nagy váltás következik most nekem. Juhééé de várom már

Majd Alterego. Lady Dömper vette a bátorságot és le”közepesenhelyesezte” Igut, de mivel én mondtam neki hogy ő nagyon helyes, nem csak közepesen, kaptam egy ajándék kotont Juhéé. El is tettem emlékbe. Elvégre nem mindennap kap az ember ajándék gumit magától Lady Dömpertől.

Egyébként feltűnt hogy (józanodok mert egyre inkább tudom, mit írok és visszajavítottam minden elírást húúú de milyenek voltak ) Kyle gyakorlatilag mindenkit ismer. Majd ha már én is olyan nagy és okos leszek mint ő, én is ilyen kis aranyos és népszerű szeretnék lenni. Egyébként Kyle nagyon jófej, ez az első találkozásunkkor nekem nem tűnt fel, elég vak voltam Szóval Kyle, csak így tovább A kis kék bábu szurkol neked XD

Na igen, és amiről még akartam Alterego kapcsán írni, az az, hogy elkérték a személyim. Most voltam először ott nagykorúként, rögtön fiatalkorúnak néznek. Eddig simán beengedtek. Mi van itt, drágáim? Tudom hogy fiatal vagyok, szép és szexi, na de ennyire…? XD

Aztán Untermannhoz, aztán Igu haza, aztán én is haza. Aztán fürcsi, szobatakarítás és indult a következő alkoholtúra. Ezúttal egy volt osztálytársnál, aki nagyon jófej, és egyszerűen képtelen vagyok összeszámolni, mit és hányat ittam. Ohjajjjjjjjjjj :D

Úristen, hát ilyet még nem olvashattatok itt Az tuti. Köszönöm első sorban Kyle-nak a nagyszerű élményeket és hogy megszervezte ezt a egészet, köszönöm mindenkinek, aki ott volt és megismerhettem, különösen pedig az én Drága Olvasóimnak köszönöm Kérlek, tartsatok ki, még akkor is, ha néha  ilyen borzalmakkal terrorizállak titeket (mint ez, amiben van ex, meg Alter, meg Eklektika, meg mittudoménmégmiii ).

Ma még lesz bejegyzés, Józan fejjel. Zsomboros lesz és nehezen érthető. Fasten your seatbelts. It will hurt.

 2.3.9 csak megszültem ezt is. A fejem ááá XD

Első helyszín: Kisváros, 06:22. Captain kilép az utcára. A haja rögtön szétb*szódik.

Így indult az a nap. Busszal be Kecsóra, majd onnan vonattal tovább Budapestre, hiszen a vonaton már ott ült a kis szegedi jelölt, aki…

… borzalmas volt. Totál mást vártam. A haja olyan, mint a nagyanyámé, és tulajdonképpen nem más a gyerek mint egy önmagát msn-en eladni képes de amúgy tehetetlen affektálós buzi.  Legnagyobb pechemre azonban már korábbi kérésére beprotezsáltam a szakkolis előadásra, ami nekem az utolsó volt, és mivel természetesen elkéstünk, így már csak az első sorban maradt hely, noha Matin derekasan foglalt helyeket de bunkó tahók többen voltak és erősebbek.

Délben le is ráztam (“Majd hívlak!”), majd felraktuk Matin barátosnéját a vonatra és a Margitsziget fáinak árnyékában odaadtam Matinnak a szülinapi ajándékát, egy akácmézes birspálinkát, fél literes kiszerelésben

Majd Matint szólították egyéb teendői, és ezért nyilván senki nem kárhoztatta, engem pedig nem más, mint Iguazu szólított, hogy vonata begördült a Nyugati pályaudvarra. Én pedig mint önzetlen önfeláldozó jófej kimentem elé, és az elkövetkezendő másfél órát együtt töltöttük el WestEndezéssel és mekizéssel. Igut vártam már hiszen nagyon régóta beszélünk már egymással, és most végre eljött a tali is Ohyeah.

A blogtali szervezőjeként nem tartottam volna ildomosnak a késést, így Iguval pontban hatkor oda is értünk a Tandemba, ahol rajtunk kívül még nem volt senki, tehát elsők voltunk Ilyen élményben nekem nagyon ritkán van részem, szóval most próbáltam jól megegyezni, milyen érzés is az, ha elsőnek ér oda valahová az ember és nem utolsónak.

Aztán lassan megjött a társaság többi eleme is, ki korábban, ki később, de mindenki beugrott aki jelezte, hogy jön sőt, az is aki nem, ami számomra nagy öröm volt Nagyon jól éreztem magam, ha jól emlékszem 979-nek mondtam hogy kb. a tali első öt percében beszéltem annyit mint a januárin összesen, de így van ez rendjén. Most már valamennyire ismerős a társaság java, persze voltak páran akiket most láttam először (Iguazu, Cube, Custos, Kyan és Fruzsi), de remélem (sőt, tudom) hogy nem utoljára Nameg Cube, akiben annyira pozitívcsalódtam, amekkorát még talán soha senkiben

A Tandemezés után pedig kitúráztunk Sanchohoz aki volt olyan kedves és befogadta, megetette és nagypapámmal együtt (aki persze csak pálinkája révén volt jelen) megitatta a 3/4 GT-gárdát. Kyantől pedig elnézést kérek amiért nem köszöntem  neki amikor leszállt de éppen gondolataimba mélyedtem és nem vettem észre, csak két megállóval később hogy már nincsen sehol

Augusztus 31-én hagyom el Magyarországot, addig még tervezek minimum egy blogtalit, meg persze a különprogramokat az érintettekkel

2.2.4

Kitaláltunk egy játékot SVityóval. Egy blogger- egy szó.

Kyle szex
m. őszinte
Iguazu hajfesték
Spikey fényképezőgép
matin cinkos
979 szavak
Redblek Gomez
Christof-m DVD
Custos kékiwiw
Cube felszögeltfarkú
Cody szárny
Ricsi szőke
tamás makimajom
Spring ciráda
defalla előrelátó
SVityó finom

Legyen több blogger – egy szó. Írjatok TI is! Kyle, m., Iguazu, Spikey, matin, 979, Redblek, Christof-m, Custos, Cube, Cody, Ricsi, tamás, Spring, SVityó - rajtatok a világ szeme! [Ps: egy pár páros [[mind!!!]] lóg még az orgiapostjaival]

2008 február kilencedikének reggele ugyanolyan szombatnak indult, mint az összes többi. Felkelés, szörnyülködés a tükör előtt, ebéd (szombaton ugyanis 11 előtt nem volt szokásom már akkor sem kelni), telefon a barátommal (fúúú tééényleg nekem olyan is volt, tisztára elfelejtem már milyen érzés), majd a ruhatáram felmérése, egy sor hiszti hogy miért nincs mit felvennem- majd önmagam le hülyebuzizása- végül pedig a gép előtt kikötés. Ez a nap valóban egy átalgos szombatnak indult, de…

… csak indult, mivel nem lett az Ezen a napon, az Úr 2008. esztendejének második havának kilencedik napján, éjféltől számított 16 óra 15 perckor ugyanis egy kis meleg srác feltette fejére kapitányi sisakját, magához vette távcsövét és iránytűjét, majd lazán és természetesen, mintha mi sem lenne egyszerűbb és magától értetődőbb, kisétált a kikötőbe és elindult egy új hajó, a Papírhajó fedélzetén a nyílt tengeren. 

Ez a srác, ez a Kapitány- fiú akkor boldog volt, naiv és gyerek. Azóta eltelt egy év. Ez a srác, ez a Kapitány- fiú most is boldog, naiv és gyerek. Ám mégis más. Mégis más, mert ez az egy év, melynek krónikása a Papírhajó blog, mozgalmas, örömökkel és szenvedéssel, boldogság- és bánatkönyvekkel átitatott oldala Captain életének könyvének. 

Azt gondolná az ember, hogy a blogja csak az övé, hiszen ő írja, az ő gondolatait, érzéseit közvetíti. Közvetít azonban valami mást is: a fejlődést, a személyiség érését, harcainak eredményét. Ezeket egyedül nem lehet megélni, ehhez társak kellenek. Egy év alatt ennek a blogomnak köszönhetően sok új remek, fantasztikus embert ismertem meg. Megismertem a lelki társ Iguazut, a jó barát Matint, a hihetetlenül bátor Spikeyt, a természetben feltöltődő Eiriket, a szeretetet kereső Mexxet, a macigazda Magnifique-t, a számomra nagyon intelligens 979-et, aki maradjon csak ilyen terjengős amilyen, mert így jó, a nekem még új Tigrit, a korelnök Defallát, az aranyos Natsumét, a cuki Ricsit, a blogtalit számomra lehetővé tevő Redbleket, a menő Gust, a segítőkész SViktort, az érző szívő EM-et, az éleslátó Confessort, a vívódó Gonert, a laza Tamást, az értelmes gondolatok közvetítőjét, Springet, az én örök hírforrásom Bumbyt, a kommentelőből bloggerré érett Iszkirit, az értékes Latenst, a kreatív Westartot és az egyetlen Álarcost, és még rengeteg embert; akik egykor bloggerek voltak de mára már abbahagyták; kommentelőket akik szintén formálják ezt a blogot.

Lehetne még sorolni tovább: a GayTalk, a 21000 látogatás, a 19 link, a 823 komment, az e-mailek…

Köszönöm Nektek, akik részesei voltatok ennek az útnak. Ígérem, hogy amíg jó szívvel tudom csinálni, amíg megkönnyebbülést jelent ide menekülni és amíg van szél és tengeráramalt, amin haladhat ez a kis hajó; ígérem, addig itt leszek, ha Ti is. 

1.6.0 by Captain, by YOU

Van Gusnak ez az ötlete ami szerintem nagyon jó és már én is elgondolkodtam rajta, hogy miért is nincs ez így. Szóval aki olvas, kommentel de nem ír blogot és kedvet érez hozzá, az olvassa el Gus ötletét és éljen a lehetőséggel, mert ha Gus megjelenteti az írását az szerintem marhajó (márcsak azért is mert nem kevesen olvassák), de ha gondoljátok akkor én is partner vagyok ebben de mivel az ötlet nem az enyém volt, így nem akarom elpofátlankodni

Ja, és az előző bejegyzésre is várom az ötleteket

Nagyon érdekes hogy ha olvasod valaki blogját akkor megismered az illető blogger lelkét, gondolatait de semmit nem tudsz arról, ki is ő valójában, hol él és hogyan, meg egyáltalán hogyan néz ki? 

Ezek olyan kérdések, amelyekkel talán nem foglalkozol nap mint nap de a tudatalattidat érdeklik- pl Natsume és Eirik is álmodott velem . Én nem álmodta még egy bloggerrel sem de elképzelésem van arról, hogyan is nézhettek ki- már akiről nem tudom konkrétan hiszen amint meglátom, a valóság felülírja az elképzelésem és erre utólag már nem elékszem. Szóval most próbálok egy hiteles képet adni arról, kit milyennek képzelek- akiről még tudom milyen- és cserébe azt várom, hogy ti is megosszátok elképzeléseiteket velem, milyennek gondoltok ti engem?

979: kb. velem egy magasságú, arányos testalkatú, kondizik szóval jó testfelépítésű, kemény arcvonású fekete rövid hajú, barna szemű srác, vagy legalábbis ilyennek képzelem

Magnifique: alacsony, kb. 167 centis, barna hajú, jótestű fiatal, helyes srácként él a képzeletemben akinek aranyos, kisfiús arca van és ártatlan tekintete

Eirik: Kb. mint Magnifique, annyi az eltérés hogy ő magasabb és szálkásabb, ahogy én elképzelem

Ricsi: őt már láttam

Álarcos: őt is

Arcan: őt egy magas, arányos férfinak képzelem akinek középhosszú barna haja van és sötétbarna szeme.

Iguazu: annyira azért emlékszem hogy nagyjából olyannak képzeltem amilyen valójában

Matin: pont őt ne tudnám…?

Spikey: Kb. velem egymagas, 175-176 centi, vékony, szőksébarna rövid hajú és zöld szemű fiúként látom magam előtt.

just.a.Girl: hány éve is ismerjük egymást? 8?

Westart: ő az egyedüli akiről nem tudok képet alkotni… valami homályos elképzelés van egy főiskolás/egyetemista srácról de semmi közelebbi hiszen személyes dolgot nem tudok róla. Odáig megvan hogy középmagas lehet és fekete hajú de a többi homály…

Redblek: nem tudom milyennek képzeltelek sorry

Gus: erre sem emlékszem már Ahogy meglátok valakit, milyen valójában gyorsan elfelejtem amit előtte hittem…

Látens: róla is mevan a reális kép

Goner: egy huszas éveiben járó de idősebbenk kinéző, középmagas, jóképű de gondterhelt srác az akit lelki szemeim előtt látok. 

Kiskirályfi: mivel a kinézetedről túl sok konkrétumot tudok (bár nem tudok olvasol-e még, bár ez nem jön ide) ezért nem osztom ezt meg.

Bumby: macis  

Tamás: megvolt a képnézés

Spring: róla is

Kevin: igazi jópasi középmagas, izmos, szőke hajú-kék szemű, fehér fogsorral és jó testtel

Csibesz: tudom a valóságot

That's all. Lehet véleményezni, replikázni vagy egyetérteni

1.2.3 by Captain himself

Nem terveztem erről bejegyzést írni csak jóval később, mégis úgy érzem, most kell megírnom. Igazából nem tudom, mi késztet, talán egy hülye belső kényszer amit úgy hívnak: írói véna. Nameg persze ego.

A tény, hogy Kiskirályfi abbahagyja az írást, nem ért váratlanul. Nem hiszem hogy ő lenne a patás ördögünk, én a blogját mindenképp összeegyeztethetőnek gondoltam a többi bloggal olyan értelemben hogy nem üt el élesen és be lehet sorolni a melegblogok kategóriájába, mégha azon belül is egy nagyon különös és egyedi helyre- és ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom. Hogy ő hová valónak és hová nem valónak érzi magát az magánügy, mint ahogy a blog is egyrészt egy magánügy, így a kettő kölcsönhatással van egymásra. A véleményem ide nem írom le, levélben megtettem és fenntartom mint ahogy azt is, hogy nagyon fog hiányozni a blogod, Kiskirályfi. Remélem eléred a célod, amit kitűztél magad elé!

A Queerblog bezárása viszont mint derült égből a villámcsapás. Ahogy végigolvastam a blog megszűnéséről írt bejegyzést nem tudtam igazából semmit sem tenni, reagálni egy pár pillanatig… igaz Kevinnel gyakorlatilag semmi érintkezésem nem volt pár kommenten kívül, mégis… az volt az első melegblog amire ráakadtam és most végleg vége… ez annyira szomorú Semmi nem tarthat örökké, tudom én jól, de amikor ezzel szembesülni kell… az nehéz és kegyetlen dolog.

Nem ír SPF sem GreenG, Arcan sem (pedig őket is nagyon szerettem, mindegyiküket más-más okból), kihaőnemről meg nem is beszélek pedig ő adta az ihletet hogy blogger legyek. Naszép… lassan azt hiszem hogyha azt akarom hogy egy blog fennmaradjon akkor távol kell tartanom magam tőle…

Mégis mindez nem más csak az élet örök körforgásának beigazolódása. Minden blog megjelenik egyszer, amikor írója úgy gondolja itt az idő arra, hogy gondolatait megossza a nagyvilággal. Lassan megismeri a többi blogger is, linkelik, kapcsolatok, barátságok jönnek létre… minden szép és jó egy darabig, egészen addig amíg be nem üt a krach és akkor jön a blogszünet vagy ne adj' Isten a harakiri.

Az élet örök körforgása azonban mást is magában hordoz, mégpedig azt, hogy minden kihullott darab helyébe új jön: példának okáért egy évvel ezelőtt hol volt még Matin, Iguazu vagy éppen én? Hol voltunk mi, akikre annyiran irígyek mert ezerkilencszázkilenven-valamikor születtünk?

Egyszer azonban majd a mi időnk is lejár mert elfogy a mi mondanivalónk is és a mi csillagunk is leáldozik majd hogy átengedje a helyét az új fényességeknek.

1.1.1 by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

Hajnalba, miután visszafeküdtem Szerelmem mellé egy rövid retyó-beli kitérő után, nem tudtam visszaaludni. Nem azért, mert horkolt (tündérien aludt , hanem mert nem vagyok normális. Bár iszonyatosan fáradt voltam, bepörgött az agyam, rámtört egy amolyan "na most megyek és írok"-féle, de ezt akkor nem tettem meg, és a múltkor jól bevált ötletem felhasználva fogtam a tollat és a papírt, felírtam a címet és visszafeküdtem aludni.

…vagyis feküdtem volna, de olyan édesen aludt, hogy inkább néztem, hogyan szuszog, mellkasa fel-le, ahogy a résnyire nyitott ablaknál a holdfény táncol az arcán… és közben egyre csak ez a bejegyzés íródott a fejemben, reggelre pedig már szinte kész is volt. Egy nagyon furcsa probléma, bár talán nem is az. Ezt döntsétek el Ti! 

Mondják, hogy van szerelem első látásra. Tény, hogy Szerelmem az első találkozásunk óta nagyon nem közömbös nekem, de nem lettem belé szerelmes egyből, az váratott még pár napot magára Naszóval tény ami tény: oké, ez szép és jó, de mi van akkor, ha a szép külső, egy jóképű, jótestű (…jó fenekű…) srác, akit tán hosszas bámulással tüntetsz ki olyan belsőt takar, ami másra sem jó, csak takarásra?

Tudnád szeretni ezt a srácot csak azért, mert egy görög isten testfelépítésével rendelkezik?

Lehet egyáltalán szeretetnek nevezni azt, ha valaki csupán partnere külseje miatt ragaszkodik hozzá?

Véleményem szerint nem. De mi is az a szeretet? Előszeretettel használjuk, játszunk a szóval miközben magát a szeretet definícióját nem is ismerjük! De vajon lehet-e egy ilyen megfoghatatlan, irányíthatatlan, sokszor érthetetlen dolgot, mint a szeretet definiálni, a racionalitás korlátai közé zárni? Aligha… 

És mi a helyzet az internetes ismerkedéssel? Egy olyan honlapon, mint a randi vagy a gayromeo vagy ezernyi más (én ezt a kettőt látogattam) látsz a másikról egy-két képet, egy profilt, melyet ő kreál magának hogy eladja magát: tisztára mint egy piac! Kissé kiábrándító. Megnézed a képeit, jóképű vagy nem (ha csak az arcáról van fenn kép ugye, de erre most nem térnék ki), gyorsan egy csók vagy egy footprint… ennek nem így kéne műkiödnie! Hát akkor hogy?

Mert ott van ugye a belső is: az, amit szemmel nem lehet látni, amihez kitartás kell hogy megfejtsük, jóindulat, jámborság és türelem, hogy megismerhessük a másikat teljes valójában. Hogy megvan-e benne az a valami, ami lángra lobbant egy szerelmet?

Ennek ékes példái a blogok, melyek (főleg a melegblogok, legtöbb esetben) fordítva működnek, mint a társkeresők: itt a blogger lelkülete, gondolatai, értelmi szintje, összetettsége, véleménye egyed dolgokról, tehát a személyiségének egy darabja (s a sorok között talán több is) az, amire rátalálhat a látogató. 

Nincs viszont kép. De mi van akkor, ha teljesen egy hosszon van blogger és olvasója, vagy netán két blogger, de amint képet látnak a másikról, kiábrándulnak? Lehetetlen az örök arctalanság mögött maradni. Felül tudja-e írni a tiszta belső a nem mindig kifogástalan külsőt?

Például, tegyük fel, hogy egy közületek, akik olvassák a Papírhajót nagyon szimpatikusnak talál engem (óh, több is van , olyannyira, hogy úgy érzi, a romeo-s footprintje az "I could fall in love with you" lenne. Valóban szerelmes tud lenni valaki valakibe anélkül, hogy látná? Csupán bele tud szeretni magába a szellembe annak külső megjelenésének figyelmen kívül hagyásával? Vagy elengedhetetlenek a külső jegyek: nem csak az arc, a test, hanem a mosoly, a gesztusok, a mozgás, a mimika… vagy a tiszta, "szép" belső megszépíti az amúgy maga után kívánnivalót hagyó külsőt?

Szerencsés vagyok e tekintetben, szerelmem ugyanis külsőre rögtön, belsőre pedig fokozatosan egyre jobban megtetszett. Szerintem ez a helyes sorrend. Olyan nincs, hogy valaki nem tetszik senkinek sem, olyan sem, hogy valakiért meg mindenki elolvad.  Akármi is a trend, akármennyire is próbálják sulykolni az átlagemberbe a kisebbségi komplexust, hogy sose legyen elégedett önmagával, mert lehet még karcsúbb, még izmosabb, csak szedje be ezt és ezt, vegye meg ezt és ezt vagy menjen el ide és ide ennyiért és annyiért: van egy nagy igazság, mi szerint

a gyönyörű csomagolás legtöbbször azért van, hogy elterelje a figyelmet a hiányos, értéktelen belsőről. 

by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

Látens ma megajándékozott eme csodás plakettel. Íme:

Ezt nekem tovább kéne adni 5 embernek. Én felrúgom a szabályokat (nézetem szerint azért vannak hogy legyen mit megszegni hihihi), és én nekik ítélem oda:

Nálam ők mind a top És így nem marad ki senki, nem lesz sértődés sem. Jippí.