Negyed háromkor aztán összefutottam az én egyetlen Kockámmal és szimpatikus  barátjával (mondtam is neki, hogy nagyon becsülje meg ), akikkel rögtön lakásra is mentünk- de azon kívül, hogy leraktam a cuccaim és leoltottam Kockát hogy milyen nagypapás a pulcsija, más nem történt Utána kulcsátadás és máris külön utakon sodródtunk a hétvége nyitánya, a blogtali felé: én Matinnal találkoztam és beszéltem meg életem és az ő élete nagy és fontos dolgait, mint például pasik meg vizsgák meg nemzetközi érettségi nem ilyenek. Az idő pedig repül, szóval pár pillanat múlva már Eklektikában is találtam magamat, amint Kocka és Matin között ülök, Kockát oltva A vendégek lassan szállingóztak, de végül mind- többen, mint gondoltam, és ez jó – megérkeztek. Ott volt a már említetteken kívül SPF, Ricsi, 979, Lost és az ő Földije, Tigri és Andreas, Pape és pasija (Pape pasija- ez tök jól hangzik ) Pablo, Assam, valamint egy kedves olvasó- barátom, Peti (aki mondta, hogy simán hívhatom Petinek, így nem is gondolkodtam álnéven ), és Nickkel is összefutottam egy percre.. Jó volt, élveztem Eredetileg több új arcot vártam volna, de ami késik, nem múlik Eljön még az idő amikor Maxen és Wauuu is ott lesz majd és az még jobb lesz és én is még boldogabb leszek és jippí hurrá miegymás

A tali után (vagyis számomra után- nem tudom, a többiek meddig maradtak de én éjfélkor leléptem Petivel és Matinnal) ellátogattunk Alteregóba

Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmek dúlnak bennem, ugyanis egyrészt Alterego előtt, de főleg közben és után jobban megismertem Petit, akivel most találkoztam először, viszont a norvégos bizonytalan helyzet után (gyakorlatilag közben, de most ugye szünet van) jól esett volna egy kis sikerélmény- egy sikeres kavarás, hódítás, ami kicsit helyre billenti a látszat ellenére igenis megtépázott önbecsülésem, de nem jött össze. Volt egy srác, aki helyes volt és én is bejöttem neki, és már egész jól is ment a dolog de egyszer csak kitalálta, hogy neki ez most nem. Azt mondta, nem miattam hanem miatta, de most nem- és elment. Pedig tényleg nagyon jóképű srác volt és olyan típusnak nézett ki, akivel lehet, hogy én visszakoztam volna és inkább beszélgettem volna vele- az arcáról nyitottságot tudtam leolvasni, a félős tekintetéből pedig bizonytalanságot. A kisugárzásában volt valami rejtélyes, ami kihívást jelentett, mert megoldandó talány, megfejtendő kérdés és felfedezéssel járó új élmény. Kár, hogy így alakult.

Alterego után feltettem Petit a vonatára én pedig visszamentem Kocka lakásába (ami egy kockaházban van ) és aludtam egy picit. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha találkozok Kocka félelmetesen tipikus, undorító hetero lakótársaival, de erre nem került sor- amikor mentem, már aludtam, amikor pedig elhagytam a lakást, akkor még aludtak. Egyébként a hétvége során az is megfordult a fejemben, hogy van bennem egyfajta elfojtott heterofóbia- de erről majd egy külön bejegyzésben

A nemzetközi ösztöndíjakat szervező egyesült magyar válogatóbizottságának (röviden: a bizottság ) délután/ este volt egy karácsonyi partija a jelenlegi /volt ösztöndíjasoknak, barátaiknak, szüleiknek, ahová természetesen mentem, ám előtte még összefutottam ezzel a sráccal. Furcsa Azóta is beszélünk msn-en és gondoltam, ha már úgyis Budapesten járok, miért ne találkozhatnék vele, és így összefutottunk, beszélgettünk egy jót az életről és a küzdelmeinkről, félelmeinkről és élveztem Furcsa, néha nem is gondolnánk, hogy mikor ismerünk meg olyan embereket, akik később többet jelenthetnek nekünk, mint amennyire először gondoltunk Miközben vele sétáltunk, belebotlottunk az előző éjszakai alteregos srácba is- kicsi a világ Egyébként nem tudom, miért de olyan érzésem van, hogy ő olvas engem: ha igen, akkor kedves Névtelen Alteregos Srác! Kérlek jelentkezz itt: captain@paperboat.hu. Köszönöm

A bizottság partijára elhavazva érkeztem- és szó szerint, ugyanis a villamos nem ment el a végállomásig, mivel leesett három centi hó és ez nyilván olyan hatalmas és megoldhatatlan probléma elé állította a csodás BKV ezen járművét, hogy fel is adta a küzdelmet Természetanyánkkal. Így az út utolsó részét gyalog tettem meg, de – természetesen késve- odaértem A parti jó volt, jól éreztem magam Találkoztam sok kedves, régi ismerőssel és pár újjal is- például a duinoi tizenharmadéveseimmel, akik ott voltak Mickey’s nyitóbuliján! Talán ez nektek semmi nem jelent, de én nem tudtam sem köpni, sem nyelni, márpedig ez nálam nagy szó, mivel általában csak úgy nyomom a sok dumát

A ma reggelem pedig igen érdekes volt. Úgy volt, hogy tízkor indulok haza, de az azóta leesett plusz tíz centi hó már a MÁV-ot is megoldhatatlan feladat elé állította: gyakorlatilag totális volt a káosz a Keleti pályaudvaron. Senki nem tudott semmit, egyetlen információs ember sem közel, sem távol, a pénztárosoknak nem adtak felvilágosítást, a vonatokat nem nyitották ki, úgyhogy az emberek hatalmas tömege csak ázott és vacogott, reménykedve figyelve a kijelzőt. Fűtött váró persze sehol, ugyan miért is lenne- röhejes a magyar vasút, szerintem ha egyszer én is nagy és okos leszek, követem Maxen példáját és elprivatizálom a búsba. Így négy óra várakozás, MÁV- vezetőség anyázása és eredménytelen telefonálások tömkelege után (egyetlen nyomorult MÁV-infos sem vettem fel… nem tudom, nálunk miért nem működik semmi sem rendesen) végül találtam egy buszt, ami elhozott háromnegyed- útig, ahonnan pedig apám hozott haza. El kell ismernem, mostanában igyekszik a kedvemben járni és rendesnek lenni- nem is annyira bénán, sőt, meglepően jól csinálja. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy akármit is elfelejtek vagy megbocsátok neki. Például valóban rendes volt, hogy bejött értem, de a hazafelé vezető, egyébként negyed órás utat egy óra alatt tettük meg (holott el volt kotorva a hó), mert ideológiai továbbképzést tartott nekem, ami a következő kis dialógussal kezdődött:

- Hitler nem volt normális. (mondja ő)

- Hát nem, ez szerintem elég nyilvánvaló. (ez voltam én)

- Mármint, ha nem támadta volna meg a szovjeteket, akkor most…

És innen természetesen eljutottunk a Jobbikig meg a zsidózásig, és új elméletével, az MSZP-SZDSZ-LMP háromszög- teóriával is megismerkedhettem. Viszont el kell ismernem, hogy az önuralmam nagymértékben fejlődött, nem szóltam be, nem voltam bunkó, pedig néha legszívesebben egyenesen kilöktem volna a kocsiból. A fejem azért megfájdult, és itthon bevettem egy algopirint, mert nem is akart elmúlni.

Eltekintve a mi igazán egyedi vasutunk okozta kellemetlenségektől, a hétvégém nagyon jó volt, élveztem, jól éreztem magam Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki eljött, aki ott volt, aki bárhogyan részt vett

2.9.6

Kezdjük azzal, hogy vártatok a szervezőre vagy fél órát. Aztán elviseltétek, hogy az asztal alatt összerúgdoslak titeket (ebből főleg Cody kapott ), eltűrtétek az egofelhőm (amit leggyakrabban SPF emlegetett ), nameg ajándékot is hoztatok, amit igazán nem kellett volna! De azért persze tagadhatatlanul jól esett, köszönöm

SVityótól és Iguazutól pedig külön- külön is elbúcsúztam, ami komolyan próbára tette könnycsatornáimat…

Mostanában nem tudom, mit írjak. Egyrészt szomorú vagyok, mert itt kell hagynom sok mindenkit, egy klasszul felépített és jól működő életet. Ugyanakkor elmondhatatlanul örülök annak a lehetőségnek, amit kaptam, és már alig várom, hogy részese lehessek annak az elérhetetlennek tűnő álomnak, ami két nap múlva az életem része lesz.

Először elbúcsúztam a kecskeméti barátaimtól, szerdán az itthoniaktól, és most Tőletek is. De végülis miért…? Hiszen nem örökre megyek el… vagy mégis? Nem tudom, mit hoz a jövő. Nem tudom, mikor jövök haza, hogy itt folytassam az életem. Egy biztos: ezer és ezer szál köt ide, és amíg világ a világ, elszakadni ettől az országtól sosem fogok. Ez számomra nem egyszerűen csak egy ország, hanem értékes emberek sokasága, akiket mind másért és másért szeretek. És amíg ez így van, addig újra és újra vissza fogok ide jönni, hazajönni Hozzátok, akiket a családomnak, barátaimnak nevezek.

Félek? Nem, nem mondhatnám, hogy félek. Egészen egyszerűen érzem, hogy jó lesz. Nincs bennem félelem. A Papírhajó a Jóreménység fokánál vesz új irányt- miért is kéne félnem bármitől…?

(és nagyon remélem, hogy az írói válságom nem jön utánam Olaszországba…)

2.6.2

2009. augusztus 28., péntek, 20:00, Eklektika (Budapest, Nagymező u. 30)

Gyertek el minél többen

… bejegyzést írni az olaszországi melegkalandjaimról, melyek annak ellenére történnek, hogy az olaszországi életem még el sem kezdődött- ezért ezekről majd csak szeptemberben olvashattok, amikor már jóval több eseményről tudok beszámolni.

… bejegyzést írni a melegek közötti összetartásról, és arról, hogy meg kell tanulnunk elhelyezni magunkat közösségként a világban, de ezt is inkább későbbre tartogatom, mert szeretem, ha egy nagydurranás bejegyzés sokáig első helyen szerepel a blogban.

… bejegyzést írni apám legújabb, minden eddiginél mocskosabb húzásáról, de erről inkább nem is írok, mert teljesen felesleges tovább idegesítenem magam ezen az utolsó rohadékon.

És akartam arról is írni, amiről végül fogok a fenti előzetesben foglaltak pedig hamarosan

BLOGTALI KÖZELEG EMBEREEEEEEEEEEK!

2009. augusztus 28-án, pénteken, 19:00-s kezdéssel, előreláthatóan Eklektikában

Mivel ez a nyár utolsó hétvégéje, remélem már senkinek nincsen semmi programja Ez általában holtszezon szokott lenni, szóval (a ti érdeketekben) merem remélni, hogy teljes létszám lesz, és nem kell az utolsó itthon töltött napjaimat arra szánnom, hogy hallgatom a szánalmas magyarázkodásaitokat arról, hogy miért nem voltatok jelen

Sőt, hogy igazi legyen a hangulat, hozzon magával mindenki még egy embert, lehetőleg minél jobb pasit Én már hívtam egyet

Természetesen addig még kirakom a blogra a blogtali kis logóját milliószor, csak hogy jól bevésődjön mindenkinek Ugyanis nem csak bloggereket hívok és várok

2.5.3 captain@paperboat.hu

Naszóval Kezdődött minden azon a derűs péntek hajnalon, amikor is megint voltam akkora balfasz, hogy gyakorlatilag hagytam hogy az exem úgy ugasson le, ahogy neki tetszik. Hogy mindezt miért hagyom? Háááát azt nem tudooom, de tény, hogy hagyom és ez bizony nagyon gáz. Pfff. És az is, hogy ezt leírom de a jééger az jéger és dolgozik, bizony dolgozik

Aztán lelkifurdalásom támadt… mondom, hogy balfasz vagyok!!! És rajzoltam neki. Nekiálltam hajnali fél kettőkor rajzolni, fél háromkor végeztem is, majd csak azért bementem Kecskemétre, hogy odaadjam neki. Megbizonyosodtam róla, hogy mekkora egy surmó fasz, mert én végig a szemébe néztem, ő meg rám egyáltalán nem. Nem tudom, minek játssza az agyát hogy ő mekkora nagymenő, amikor belül csak ugyanaz a félénk, megerősítésre vágyó, a múltja frusztrációjával leszámolni képtelen ember, aki mindig is volt. Bassza, hogy ismerem, és bassza, hogy nem hívtam fel álszenteskedni hogy neki milyen rossz. Őszintén akartam vele beszélni, amikor már tudtam megjátszás nélkül az lenni, erre megkapom hogy szürke vagyok és nem több egy túlmaskarázott (vagy valami ilyesmi) blogcelebnél. Hát kapd be. És én még miattad sírtad. Hát ne is kapd be. Azt nem érdemled meg.

Majd elmentem Budapestre a drága Untermannhoz, akihez jött aztán a drága Iguazu is, és elmentünk az édes cuki Kyle partijára Kyle, irtó jó volt, nagyon élveztem, aranyos vagy hogy hajtogattál nekem papírhajót- képzeld, még megvaan Na, milyen vagyok…? XD És nagyon nagyon köszi, hogy Igut és engem meghívtál 18. szülinapunk alkalmából egy nem is tudom már, mire. De egyszer csak ott termett egy pohár. Köszi ^^ Nos, hát ott igen jól elvoltunk, töökre sok blogger is tiszteletét tette- evidens, hogy Kyle, Igu, Untermann, Kocka (Cube, de én csak kockának hívom HAHAHA ), 979, LEQ, Redblek, Fors etc, ha valaki kimaradt szóljon mert jelenleg az is gondot okoz hogy ezt írjam Ja, és én holnap ma még fagyizok reggel hajnalban 10:30-kor Sanchoval jáááj Szegény, el fog menekülni ha meglát XD

Nos, Eklektika egy igen jó hely, el is határoztam hogy augusztusban mindenképpen ott fogom tartani a búcsú-blogtalim. Ami persze nem végleges búcsú lesz, csak hát tudjátok, elég nagy váltás következik most nekem. Juhééé de várom már

Majd Alterego. Lady Dömper vette a bátorságot és le”közepesenhelyesezte” Igut, de mivel én mondtam neki hogy ő nagyon helyes, nem csak közepesen, kaptam egy ajándék kotont Juhéé. El is tettem emlékbe. Elvégre nem mindennap kap az ember ajándék gumit magától Lady Dömpertől.

Egyébként feltűnt hogy (józanodok mert egyre inkább tudom, mit írok és visszajavítottam minden elírást húúú de milyenek voltak ) Kyle gyakorlatilag mindenkit ismer. Majd ha már én is olyan nagy és okos leszek mint ő, én is ilyen kis aranyos és népszerű szeretnék lenni. Egyébként Kyle nagyon jófej, ez az első találkozásunkkor nekem nem tűnt fel, elég vak voltam Szóval Kyle, csak így tovább A kis kék bábu szurkol neked XD

Na igen, és amiről még akartam Alterego kapcsán írni, az az, hogy elkérték a személyim. Most voltam először ott nagykorúként, rögtön fiatalkorúnak néznek. Eddig simán beengedtek. Mi van itt, drágáim? Tudom hogy fiatal vagyok, szép és szexi, na de ennyire…? XD

Aztán Untermannhoz, aztán Igu haza, aztán én is haza. Aztán fürcsi, szobatakarítás és indult a következő alkoholtúra. Ezúttal egy volt osztálytársnál, aki nagyon jófej, és egyszerűen képtelen vagyok összeszámolni, mit és hányat ittam. Ohjajjjjjjjjjj :D

Úristen, hát ilyet még nem olvashattatok itt Az tuti. Köszönöm első sorban Kyle-nak a nagyszerű élményeket és hogy megszervezte ezt a egészet, köszönöm mindenkinek, aki ott volt és megismerhettem, különösen pedig az én Drága Olvasóimnak köszönöm Kérlek, tartsatok ki, még akkor is, ha néha  ilyen borzalmakkal terrorizállak titeket (mint ez, amiben van ex, meg Alter, meg Eklektika, meg mittudoménmégmiii ).

Ma még lesz bejegyzés, Józan fejjel. Zsomboros lesz és nehezen érthető. Fasten your seatbelts. It will hurt.

 2.3.9 csak megszültem ezt is. A fejem ááá XD

Így indult az a nap. Busszal be Kecsóra, majd onnan vonattal tovább Budapestre, hiszen a vonaton már ott ült a kis szegedi jelölt, aki…

… borzalmas volt. Totál mást vártam. A haja olyan, mint a nagyanyámé, és tulajdonképpen nem más a gyerek mint egy önmagát msn-en eladni képes de amúgy tehetetlen affektálós buzi.  Legnagyobb pechemre azonban már korábbi kérésére beprotezsáltam a szakkolis előadásra, ami nekem az utolsó volt, és mivel természetesen elkéstünk, így már csak az első sorban maradt hely, noha Matin derekasan foglalt helyeket de bunkó tahók többen voltak és erősebbek.

Délben le is ráztam (“Majd hívlak!”), majd felraktuk Matin barátosnéját a vonatra és a Margitsziget fáinak árnyékában odaadtam Matinnak a szülinapi ajándékát, egy akácmézes birspálinkát, fél literes kiszerelésben

Majd Matint szólították egyéb teendői, és ezért nyilván senki nem kárhoztatta, engem pedig nem más, mint Iguazu szólított, hogy vonata begördült a Nyugati pályaudvarra. Én pedig mint önzetlen önfeláldozó jófej kimentem elé, és az elkövetkezendő másfél órát együtt töltöttük el WestEndezéssel és mekizéssel. Igut vártam már hiszen nagyon régóta beszélünk már egymással, és most végre eljött a tali is Ohyeah.

A blogtali szervezőjeként nem tartottam volna ildomosnak a késést, így Iguval pontban hatkor oda is értünk a Tandemba, ahol rajtunk kívül még nem volt senki, tehát elsők voltunk Ilyen élményben nekem nagyon ritkán van részem, szóval most próbáltam jól megegyezni, milyen érzés is az, ha elsőnek ér oda valahová az ember és nem utolsónak.

Aztán lassan megjött a társaság többi eleme is, ki korábban, ki később, de mindenki beugrott aki jelezte, hogy jön sőt, az is aki nem, ami számomra nagy öröm volt Nagyon jól éreztem magam, ha jól emlékszem 979-nek mondtam hogy kb. a tali első öt percében beszéltem annyit mint a januárin összesen, de így van ez rendjén. Most már valamennyire ismerős a társaság java, persze voltak páran akiket most láttam először (Iguazu, Cube, Custos, Kyan és Fruzsi), de remélem (sőt, tudom) hogy nem utoljára Nameg Cube, akiben annyira pozitívcsalódtam, amekkorát még talán soha senkiben

A Tandemezés után pedig kitúráztunk Sanchohoz aki volt olyan kedves és befogadta, megetette és nagypapámmal együtt (aki persze csak pálinkája révén volt jelen) megitatta a 3/4 GT-gárdát. Kyantől pedig elnézést kérek amiért nem köszöntem  neki amikor leszállt de éppen gondolataimba mélyedtem és nem vettem észre, csak két megállóval később hogy már nincsen sehol

Augusztus 31-én hagyom el Magyarországot, addig még tervezek minimum egy blogtalit, meg persze a különprogramokat az érintettekkel

2.2.4

Szóval, kelés hajnalban fél ötkor, rohanás a vonathoz, pont elértük barátnőmmel. Mikor megérkeztünk Budapestre, volt még két óránk a szakkolis kezdésig, szóval addig totál hülyét csináltunk magunkból a Várban, de úgy minden téren. Előadtuk magunkat pl, azzal hogy fél óráig kerestük az utat a Duna felőli oldalra (…), majd azzal hogy úgy belefeledkeztem saját magamba hogy felordítottam amikor egy kis járdaradír dög megugatott (…), satöbbi (sok …).

Szakkoli nagyon jó volt megint, hiába, a romakérdésről éveket lehetne vitatkozni, de Monok polgármestere volt a király, normális gondolkodású ember. A cigány kisebbségi vezető nagyon béna volt szegény, és kb. az evangélium volt a leggyakrabban használt szava, ami szerintem gáz, mert nagyon nem a problémáról beszélt. A délutáni kiscsoportos vitát meg persze hogy az általam “dominált” csoport nyerte, azt hiszem ez evidens

Mindezek után barátnőt felpakoltam a hazafelé induló vonatra (most volt először szakkoliban, ezért még járatlan), majd igen, negyed órás késéssel reunion Matinnal, és nyomultunk ki Untermannhoz. Amikor a buszos bemondta hogy bocsi, de lerobbantam, na azt hittem akkor omlok össze. Hogy lehet buszt úgy elindítani hogy nem vizsgálják át, töltik fel benne azokat a cuccokat amik kifogytak? Nem használom rendszeresen, de a B a K és a V által alkotott mozaikszó nálam már csak káromkodásokban kerül elő.

Szóval Untermann, enyhén előadtam totálisan idióta buzi oldalam (amit később Matin kegyetlenül realistán, de szerencsére csak egy-két másodperc erejéig imitált is, bár csak azért mert megkértem), utána a kis blogtali, ami szerintem jó volt, elfogyott Matin finom sütije is, megismertem pár jófej embert, főleg Sancho-val beszélgettem jót, akinek az utolsó sms-ére mindjárt válaszolok is, de ahogy már írtam, most ébredtem fel!

Aztán Matin elment Magnival, én meg visszamentem Untermannhoz, megismertem CrazyBoy-t, aki nagyon aranyos és szimpatikus, és Untermannal együtt nagyon aranyos párt alkotnak Jó, a kötelező nyalás után vegyen újabb fordulatot a történet (na persze ez nem jelenti hogy az előbb leírtak ne lennének igazak, csupán jól jött ide ez a szófordulat), go to Alter. Igazából erre akartam kihegyezni a történetet, de maradjunk inkább csak a rövid történetnél.

A travi show megint nagyon jó volt, főleg hogy utána beszélgettem az egyik fellépővel, smink nélkül, és ha nem mondja hogy ki volt pár órával azelőtt, tutira nem ismertem volna meg. Voltak kavarások is, nyilván, szám szerint három (ebből egyet fogott a barátnője és elráncigált… barátnője, basszus! Hát hihetetlen! Sokat érhet az egész ha a pasija szabadon, a szeme előtt és mindenféle gátlás nélkül smárol más pasikkal…). Volt színpadon az ex-magyartanárral táncoló srác is, akivel inkább lementünk inni és totál jót dumáltunk (már amennyit hallottunk a másik szavából), színész, mint kiderült és jól leszólta a bloggereket meg a blogokat úgy en block, mindegy, már úgyis ott akartam hagyni. Elindult hát Matin keresésre, Untermannékról tudtam hogy elmentek már, kiderült hogy Matin is, csak még nem láttam az sms-ét. De nem baj, mert így ráakadtam a spanyol srácra, aki olyan helyes, isteni pasi volt arányos, izmos testtel és gyönyörű szemekkel hogy… hát, konkrétan majdnem szétolvadtam már ha csak ránéztem… na igen, szóval a következő kb. két óra igen jó volt.

De az idő sajnos pereg, ezért visszamentem Untermannhoz, aludtam másfél órát (nem tudom érdemes volt-e ennyirt lehunyni kis szemeim), majd reggel ki a vonathoz, és irány haza.

Nagyon király szuper übermegafantasztikus volt a nap, az este, az éjszaka, köszönöm Untermannak a sok-sok türelmet és nagylelkűséget, Matinnak a blogtali szervezését, a jelenlévőknek a jelenlétet, örülök hogy megismerhettem őket, a spanyol srácnak is köszönöm  

1.9.0