Amikor az osztálynévsor írásánál kiderült, hogy az egyik kissrác keresztneve Pepsi.

2) Mikor sírt utoljára?

Tegnapelőtt este, miután megnéztem a What Dreams May Come c. filmet.

3) Min tud igazán felháborodni?

Emberek elnyomásán és azon, ha valaki tudatosan azon dolgozik, hogy valaki másnak rossz legyen. És ide sorolnám még a butaság és az egyszerűség éljenzését is.

4) Minek tud leginkább örülni?

Annak, ha látom értelmét annak, amit csinálok.

5) Mi az, ami a legjobban elkeseríti?

Az érdektelenség, főleg, ha az emberek a saját sorsuk iránt közömbösek.

6) Mi a kedvenc színe?

A kék, talán.

7) Mi a kedvenc étele?

Bolognese.

8 ) Mi a kedvenc itala?

Aperol Spritz.

9) Ki a kedvenc zeneszerzője/zenésze/együttese?

Keane, Lady Gaga, Mika, Placebo

10) Ki a kedvenc írója / költője?

Oscar Wilde, J.K. Rowling, Kosztolányi Dezső

11) Ki a kedvenc festője?

Monet

12) Melyik a kedvenc filmje?

Az Oroszlánkirály, Harry Potter, Édesek és mostohák, A Zongorista, Juno, Big Fish, Avatar

13) Mi az a hiba, amiért a leginkább elnéző tud lenni?

A rendetlenség.

14) Mi az a hiba, amit nem tud megbocsátani?

Visszaélés mások bizalmával. Öncélúság.

15) Kivel nem szeretne találkozi egy szaunában?

Sok ilyen ember van. Inkább nem sorolnám most fel őket.

16) Kivel békülne ki a legszívesebben?

Aki erre a válaszom lenne, azzal nem is tudom, hogy egyáltalán haragban vagyunk-e, gyanítom hogy sokkal inkább valamiféle, az idők folyamán kialakult és állandósult, elfojtott rivalizálás ez talán.

17) Kik azok a történelmi szereplők, akiket csodál?

Harvey Milk, Martin Luther King, Pope Joan (ha létezett), Nagy Imre

18) Kik azok a történelmi szereplők, akiket a leginkább megvet?

Adolf Hitler, Sztálin, Rákosi Mátyás, II. Vilmos

19) Kit vagy kiket tart hősnek a mindennapi életben?

Azokat, akik úgy dolgoznak mások életének jobbá tételéért, hogy nem várnak érte semmiféle elismerést.

20) Melyek ön szerint egy férfi legfontosabb tulajdonságai?

Őszinteség, hűség, segítőkészség, egyenesség másokkal és önmagával szemben egyaránt.

21) Melyek ön szerint egy nő legfontosabb tulajdonságai?

Őszinteség, hűség, segítőkészség, egyenesség másokkal és önmagával szemben egyaránt.

22) Mit tart Ön a legfontosabb erényének?

A túlfejlett igazságérzetemet.

23) Mit tart ön a legnagyobb hiányosságának?

Hajlamos vagyok elkényelmesedni.

24) Mi az, amitől a legjobban fél?

Hogy önhibámon kívül részese leszek egy nagyon rossz dolognak.

25) Hol élne legszívesebben?

Olaszországban.

26) Hogyan képzeli el a földi boldogságot?

Megtalálom életem párját akivel egy tágas belvárosi lakásban élünk, jogvédőként dolgozom egy mindenki számára előnyös és a legnagyobb személyes szabadságot biztosító jogrendszer létrehozásán, jól keresek, csendestárs vagyok egy négy- vagy ötfős vezényletű családi vállalkozásban, van egy macskám.

27) Történt-e az Ön életében igazi csoda?

Nehéz megmondani. Lehet.

28) Miben vagy kiben hisz Ön?

A Felsőbb Erőben. Kultúrától függően mindenki máshogy hívja.

29) Milyen feliratot látna szívesen a sírkövén?

‘We were grape children, trying to cope in a mushroom world.’

30) Ha visszamehetne az időben egy tetszőleges korba vagy időpontra, akkor melyik lenne az?

Ókori Athén vagy Budapest / Berlin, 1930-as évek.

31) Ha előre mehetne a jövő egy megadott pontjára, mikor lenne az?

Nem vagyok benne biztos, hogy élnék a lehetőséggel.

32) Mit kívánna magának egy jótündértől?

Békét mindenkinek.

33) Kinek a sorsával cserélné el a sajátját?

Nincs ilyen ember a Földön.

+1) Kinek tenné fel ezeket a kérdéseket?

Mindenkinek, aki képes őszinte választ adni rájuk. Neveket ismét nem mondok.

captain@paperboat.hu I 4.8.2 I

Mert itt van ez a valami izé is. Mondhatnád, hogy az enyém, talán igazad is lenne egy szinten, én uralom, én irányítom, én vagyok a Mestere, az egyetlen, akire felnéz, az egyetlen, akinek – ha így tetszik – hatalma van felette.

És mégis, ha így mondanád, azt válaszolnám, hogy tévedsz. Így hát ne is mondd, kérlek. Vagy tudod mit? Inkább mondd, mondd csak ki, hogy miért? – kérdezheted, hát azért, mert akkor elmondhatom, miért nem így van, hogy miért tévedsz, hogy igazából mit jelent ez nekem, milyen élmény birtokolni és birtokolva lenni –

mondtad, köszönöm, tudtam, hogy számíthatok rád! Hát kérlek nem így van, tévedsz, mert az a helyzet, hogy ő birtokol engem, nagyon is. Hányszor de hányszor fordult már meg a fejemben hogy sorsára hagyom, egyedül csapongani, míg el nem nyeli a felejtés egyszerű hulláma, míg vissza nem tér a hullámsírba, ahonnan én magam hívtam életre és küldtem el – de nem tudtam. És most nem tudom újfent.

A saját teremtményem tett rabbá. Észre sem veszem, de azon vagyok – öntudatlanul, mondhatjuk hogy már-már ösztönösen, igen, ösztönösem teszem, mint a lélegzetvételt meg az evést meg az éjszakai cigizést meg a régi arcok keresését – hogy neki jó legyen, mert ha neki jó, jó nekem is, de neki igazából édesmindegy, hogy nekem jó vagy nem, neki így is, úgy is jó, ő profitál – ha szenvedek, akkor fennhangon csengi a melankolikus, néha szánalmas akkordokat, ha örülök, akkor világgá kürtöli a boldogságot és mint gyilkos kórokozót, úgy terjeszti a mosolyt, a szimpátiát, az érdeklődést, meg még valamit – de mit, de mit? Azt a megmagyarázhatatlan kötődést és megszállottságot, ami összetartja őket? Ami egységgé kovácsolja a részeket, ami kötőerőként kelt életre egy széttépett testet?

Kérdezhetsz most megint, tulajdonképpen bármit, figyelj, őszinte leszek – nem mintha nem próbálnék meg mindig az lenni, de most úgy igazán és nagyon az leszek – a helyzet az, hogy túl vagyok azon a racionálisan felfogható állapoton, amikor bármit is meg tudnék magyarázni ezzel kapcsolatban.

captain@paperboat.hu I 4.4.8 I

Miért? Miért kezelsz kivételezettként? Mivel érdemeltem ki mindezt, ami ma körülvesz, amit ma az életemnek nevezhetek? Mivel érdemeltem ki az embereket, akiket szeretek? Mivel érdemeltem ki az ösztöndíjamat? Minek köszönhetem a lehetőségeimet, és azt a számtalan esélyt, amit megadtál nekem?

Uram, én nem vagyok különb senkinél. Vétkezek, hibákat követek el, embereket bántok meg, és nap mint nap megtagadlak hogy utána megalázva térjek vissza Hozzád, akit talán nem is úgy hiszek és vallok, ahogy azt Te akarod. Már ha az vagy, akinek mondanak, és nem az, ami számomra vagy.

Annyi de annyi minden van, amit nem tudok eléggé megköszönni. Körülnézek magam körül- és tudod, mit látok? Megtört emberek sokaságát, olyan sorsokat, múltakat, melyekhez képest az enyém semmiséggé törpül; háborút és szenvedést, jogfosztottságot, reménytelenül elbukott harcok tömkelegét, szenvedést és könnyeket… mindeközben én itt ülök a sorsom tetején, önmagamat a Kapitánynak titulálva, a tőled kapott privilégiumokkal sokszor nem bölcsen élve. Uram, hogyan lehet, hogy mégis az élet minden helyzetében számíthatok Rád, ott vagy, ha hívlak, ha kérem, hogy ott legyél.

Mit vársz tőlem? Mi az ár? Nem tudok annyit visszaadni, mint amennyit kaptam. Persze, szeretnék, de a kimenetel veszélyes és ködös: olyan kérdések tömkelegére kell válaszolnom, melyekhez az én tudásom, tapasztalatom, hatalmam még nem ér fel, és nem látom, mikor érhetne fel valaha is. Mégis, van bennem valami, ami feljogosít mindarra, amivel elhalmozol. Mi az, Uram? Mi az, amit belém helyeztél- ami bennem megvan, de senki másban nincsen? Kerestem, te átlátsz rajtam, tudod, hogy kerestem a kérdésre a választ, de minél jobban kerestem, annál kevésbé hittem, hogy létezhet bármi ilyen. Nem látom magam lényegében sokkal különlegesebbnek bárkinél. Szerencsésebbnek, igen, de azt is csak Neked köszönhetem.

Akárhogy is legyen: köszönöm. Köszönök mindent, amit kaptam. Egy utolsó, mindent magába foglaló kérést engedj még meg: kérlek, legyek képes visszafizetni mindent. Kérlek add, hogy minden tettemmel jobbá tehessem a Te világodat, ezzel apránként visszaadogatva abból a mérhetetlen kegyből, amiben valamilyen oknál fogva részesítesz.

És kérlek, engedd, hogy egyszer választ kapjak minden kérdésre, amire kaphatok választ. És kérlek add, hogy el tudjam fogadni, ha nem kapok választ.

>>kontra<<

4.1.7

captain@paperboat.hu

A GayTalkban minden hónap egy adott téma köré épül. A négy blogger négy szemszögből beszél ugyanarról a dologról,így lesz érdekes, szemléletes és hiteles a blog.

Önelfogadás. Az első lépcső- és egyben az egyik legnehezebb is. Az első gát áttörése. Nézzük, mit írtunk róla mi a GayTalkban

Nem volt egy pillanat, mikor leesett a dolog. Nem volt nagy megdöbbenés, nem volt hirtelen megvilágosodás, nem volt isteni szikra. Csendesen, a felszín alatt ment végbe az önelfogadás folyamata. Nem tudok olyan konkrét momentumokat felidézni, amikor éreztem, közelebb kerültem önmagamhoz. Azt hiszem, ez az egész annak a hosszú folyamatnak volt az eredménye, ami a személyiségemet alakította át. Ami önállóbbá, érettebbé, magabiztosabbá és lázadóbbá tett. (Captain- Az én történetem)

De én választottam. És ő is választott engem. Az út hosszú, és még mindig nem értem a végére. De felismertem és elfogadtam azt, hogy más(abb) vagyok [ti.: most egy titkot osztok meg a régi olvasóimmal is: nem minden esetben zárkózom el a lányok társaságától. A szépet keresem, s ez igenis megvan mindkettő nemben].

Amit eddig sikerült elérnem: beismertem magam előtt, hogy más vagyok, elfogadtattam magammal a tényt. Néhány emberrel – nevezhetjük őket barátnak – is  sikerült megosztanom ezt. Boldog tudok lenni így. (m. – Az első pornófilm)

Melegségem első éve egy korszak: a tapasztalatszerzés korszaka. Elindulok, megyek, vak vagyok. Néha úgy érzem, szeretnek, néha csak azt, hogy én szeretek. Aztán a végkifejlet: csak túl kisgyerek vagyok mindahhoz, ami világosan vázolja, nincs szeretet, nincs szerelem, pusztán egy intellektuális vibrátor vagyok, akiben lemerül az elem, s ahelyett, hogy feltöltenék, lecserélik. Néha én veszem észre, túl kevés embert csókoltam meg ahhoz, hogy tudjam, ki csókol jól. (Maxen- Homokszem, káprázat)

Akkor már hónapok óta szerelmes voltam egy fiúba. (hamar felismertem az érzést.) Tőlem alig karnyújtásnyira ült akkor is, – mint mindig azokban az időkben – ő is békésen szundikált. Néztem ahogy alszik. Jó lett volna oda bújni hozzá, csókot lehelni a homlokára, és vigyázni az álmaira. Eljátszottam a gondolattal: Talán senki észre sem venné a sötétségben, ha halkan mellé ülnék, és átkarolnám. Mindent megadtam volna akkor ezért, de tudtam, nem kockáztathatok. (Christof- A múltamról)

Kapcsolat a melegvilággal, Magyarország és a melegek, és a második lépcső, a felvállalás kezdetei.

Itt nincsen minta. Itt lehetetlenség felhőtlen boldogságban megélni a melegséget. Itt nem az utcán, nem is a saját környezetedből tapasztalod meg, mik a lehetőségeid melegként. Távoli mintákhoz kell fordulnod. Fiúk a klubból. Blogok. Fórumok. Itt nincs olyan hely, ahol melegekkel tudsz megismerkedni. Hiszen a legtöbb meleg, még ha nem is titkolja az identitását, nem szívesen beszél róla. Mert tart a stigmatizálástól. A megbélyegezéstől. Attól, hogy emiatt elfordulnak tőle, kinevetik, furcsán néznek rá. Nincsen olyan, hogy meglátsz egy fiút a kávéházban, és odamész hozzá, beszélgetni. Ez a magyar természetből is fakad: nem vagyunk kifejezetten nyitottak. Nem sűrűn lépünk interakciókba számunkra idegen emberekkel. Pedig ennek sem kellene így lennie. (m. – Leláncolt gondolatok)

Noha 100 km választott el tőle, mindig talált alkalmat, ha kell, akkor csak egy éjszakára eljöjjön. Él előttem egy kép róla. Ott állok a konyhában, az ajtó pedig kinyílik. Belép rajta. Sapka a fején, sál a nyakában, kipirult arcal és táskával  a kezében áll előttem. Teli szájjal mosolyog, amint meglátja, hogy kivirulok a meglepetéstől. Akkor, az a perc volt az, amikor tudtam, egy fiú, ő az, aki többet jelent, mint annak előtte a lány. Azt hiszem igazán ekkor lettem meleg. (Maxen- Egy fiúról és egy lányról)

Tudatosan 2008 nyár végén léptem kapcsolatba a meleg világgal. A heteró fiú után érzett szerelemet egyedül már nem bírtam feldolgozni, segítséget kértem. Egy negyvenes leszbikus nő (Szabi) válaszolt a  kétségbeesett fórumbejegyzésemre. Miközben folyamatosan léptem túl a szerelmi problémán, úgy kerületem egyre jobb kapcsolatba a Szabival. Elhívtak a barátnőjével magukhoz, megismertem a gyerekeiket. A budapesti felköltözésben is óriásit segített, mivel a bátyja (régóta nem használt) II.  kerületi lakásában lakhatunk… (Christof – Első kapcsolatom a meleg világgal…)

Friss 16 évesen, gimi második elején majdnem elhagytam a kollégiumot, amit annyira utáltam. Egy fiú miatt maradtam. Ha valamiről döntök, az általában az indulás, az új utak keresése. Azóta sem tudok ehhez hasonló döntést felhozni- ennyire ellentmondásos döntést. 16 éves voltam, fiatal, zsenge, kiforratlan – talán valahol alkalmatlan is a dologra. 6 év az 6 év. 9 hónap pedig 9 hónap- az a kapcsolat nagyon nagy mértékben formált hasonlóvá a mai önmagamhoz. A mai Captain az akkori 3.0-s változata. (Captain- A Határ)

A GayTalk  minden hétfőn új bejegyzéssel frissül- következő hétfőn pedig egy különleges ember különleges bejegyzését olvashatjátok majd a blogon

Aztán persze elment a busz, rajta az emberekkel. Én pedig csak ott álltam a buszmegállóban és néztem utána, lelkemben ezzel a furcsa érzéssel. Majd feltettem magamnak a kérdést, hogy ugyan minek kéne nekem Kecskemétre menni? Kivel akarnék én ott találkozni? Kinek kéne bármit is mondanom, vagy egyáltalán: mi értelme lenne oda mennem?

Olyan érzésem volt, mintha várnék valamire. Mintha valaminek történnie kéne. Mintha lenne még valami, amit mindenképpen tennem vagy mondanom kell azelőtt, hogy elmegyek. Mintha valaminek még jönnie kellene, mintha… de nem. Kecskemét már a múlt, Fagyiváros a jelen és Duino a jövő kezdete.

Hazajöttem és nekiláttam, hogy eltakarítsam a romokat. Gyorsabban végeztem, mint számítottam rá, így ledőltem és egy darabig csak a mennyezetet bámultam. Még mindig nem tudtam hová tenni magamban ezt az új érzést, ami a busz mellett éledt fel bennem, és ami már több volt a szimpla menni akarásnál.

Olyan ez, mintha a lelkem már elindult volna, csak én lennék még itt, mert el kell búcsúznom mindenkitől. Mintha nem tudtam volna- holott nagyon is jól tudtam- hogy az én utam egy ponton túl el fogja hagyni Magyarország határait. Furcsa, hogy érzek valamit, de hitelesen nem tudom leírni, bármennyire is próbálkozok vele.

A végjáték elkezdődött. Innentől már erről fog szólni számomra Magyarország. Búcsúzásokról. Valaminek vége, valami végleg elment. Az örökségét pedig mélyen belém helyezte. Elment. Most minden üres. 8 nap múlva jön a helyére valami más, és megszűnik ez az üresség.

2009. augusztus 28, péntek 20:00 búcsúblogtali, Eklektika

2.5.8 captain@paperboat.hu

… bejegyzést írni az olaszországi melegkalandjaimról, melyek annak ellenére történnek, hogy az olaszországi életem még el sem kezdődött- ezért ezekről majd csak szeptemberben olvashattok, amikor már jóval több eseményről tudok beszámolni.

… bejegyzést írni a melegek közötti összetartásról, és arról, hogy meg kell tanulnunk elhelyezni magunkat közösségként a világban, de ezt is inkább későbbre tartogatom, mert szeretem, ha egy nagydurranás bejegyzés sokáig első helyen szerepel a blogban.

… bejegyzést írni apám legújabb, minden eddiginél mocskosabb húzásáról, de erről inkább nem is írok, mert teljesen felesleges tovább idegesítenem magam ezen az utolsó rohadékon.

És akartam arról is írni, amiről végül fogok a fenti előzetesben foglaltak pedig hamarosan

BLOGTALI KÖZELEG EMBEREEEEEEEEEEK!

2009. augusztus 28-án, pénteken, 19:00-s kezdéssel, előreláthatóan Eklektikában

Mivel ez a nyár utolsó hétvégéje, remélem már senkinek nincsen semmi programja Ez általában holtszezon szokott lenni, szóval (a ti érdeketekben) merem remélni, hogy teljes létszám lesz, és nem kell az utolsó itthon töltött napjaimat arra szánnom, hogy hallgatom a szánalmas magyarázkodásaitokat arról, hogy miért nem voltatok jelen

Sőt, hogy igazi legyen a hangulat, hozzon magával mindenki még egy embert, lehetőleg minél jobb pasit Én már hívtam egyet

Természetesen addig még kirakom a blogra a blogtali kis logóját milliószor, csak hogy jól bevésődjön mindenkinek Ugyanis nem csak bloggereket hívok és várok

2.5.3 captain@paperboat.hu

… nemzetközi szervezet magyar ága, ami odaítélte nekem az ösztöndíjat

… emberek ebben a szervezetben, akik nagyon jófejek és jajjdehűűdeohhdeááááh:D

… Csillebérc és Balatonszepezd

… pálinka ^^

… olaszországi iskola

… nyár, még akkor is, ha az olvasóim 1/3-át elviszed és nem tudnak olvasni

… Titeket, akiket a barátaimnak hívok, és akikkel mi nem véletlenül találkoztunk, mert véletlen nincs

… bloggervilág

… liberalizmus

… szerelem <3-jelet is tudok már, de az picsás

… J.K. Rowling és Janikovszky Éva

… élet, te keserédes tenger, te égetően perzselő homokos part, te didergetően magas hegycsúcs, te… te élet.

… hülye oldalam, már csak így az előzőből kiindulva egyébként miközben írtam, a fenti mondatot Hamlet- stílusban szónokoltam, csak hogy némi vizuális és audio- élményetek is legyen a bejegyzés kapcsán

… válogatott családom

… irigység, ha ellenem irányulsz, mert jó rajtad nevetni

… szerelem

… Captain, te bloggerek bloggere, te jóképűek jóképűje, te jóseggűek jóseggűje, te minden aktív nyunyócsődörök királya, te fantasztikus. te leírhatatlan, ah, Captain

… egoizmus. Ennyi.

Szép az élet ^^ Most mindent szeretek. Persze azért SVityót egy kicsit mindennél jobban, csak hogy elhiggye.

 2.4.6