Papírhajó

Szoktam gondolkodni.

Főleg akkor, amikor sok időm van. Na meg amúgy is persze, csak ilyenkor az a különbség hogy lévén sok időm van, a gondolataim is vadabbak, merészebbek, tovább elérnek. Egyszóval: képesek kiteljesedni.

Összefügg-e a horoszkópommal vagy nem, de elsősorban a múlton szoktam gondolkodni és nem a jövőn. A jövővel kapcsolatban tervezek vagy álmodozok, nem elemzek és mélyen gondolkodok. A múlton töprengek, míg a jövővel kapcsolatban álomképeket festek fel magam elé, amelyek olyan realisták hogy Munkácsy is megirigyelné őket. Nem élek a múltban, csak szívesen visszanézek és ismét végignézek dolgokat, amiket egyszer már átéltem vagy megtettem.

Felrémlik egy-egy arc, mozdulat, hang, illat, érzés, szín; újra átélem a hosszas gondolkodásokat, újra látok azóta már elment embereket. És ami a legfontosabb: látom magam döntést hozni. 

Látom magam, ahogy meghoztam egy-egy döntést. Ma már tudom, az jó volt, vagy nem. Vagyis majdnem.

Nem tudom, mi lett volna, ha akkor bátor vagyok, a szívemre hallgatok és azt mondom B-nek: igen, én szeretlek és újra akarom veled kezdeni. Nem kertelek, elhagyok minden Captain-féle hosszadalmas körmondatot és csak ennyit mondok neki. Akkor hol tartanánk most? Milyen lenne most az életem?

Vagy ha akkor, amikor nagyon elegem volt, tényleg belevágtam volna az apám képébe hogy igen b*szd meg, meleg vagyok! Milyen lenne ma a viszonyom a családommal? Hogyan értékelnének engem? Vagy ők azok a szikál amelyek nem dőlnek le?

A múltból eljutok a jelenbe. Ezek a dolgok néha fájnak, néha nem. Olykor szomorúan, olykor vidáman, vagy egyszerűen csak közönyösen gondolok rájuk, mintha már nem is számítana. Pedig nagyon is számít minden, és a legfőképpen az, hogy mindenre emlékezzek.

Talán tényleg nem tudom, hogy jó döntések voltak-e azok, amiket hoztam, nem éltem még annyit, illetve nem telt még el annyi idő hogy kiderüljön. Vagy ez épp pillanatnyi helyzettől is függ. Mint akkor; akkor úgy gondoltam, azok a jó döntések, úgy cselekedtem helyesen. Az akkori tudásom, eszem, tapasztalatom szerinti tőlem tellhető legjobb döntéseket hoztam meg. 

Végső soron rossz egyik sem lesz, mert ha mást nem is, tanulok belőle. És a jövőben, abban a megfoghatatlan, távoli valamiben vélhetőleg és remélhetőleg ugyanígy vissza fogok gondolni a múltra, és akkor már ez is az lesz, ez a bejegyzés, ez a gondolatmenet, ez az egész; és nem fogom elfelejteni, hogy akármikor akárhogyan is döntsek bármivel kapcsolatban: az a döntés az enyém, és bárhogyan alakul, vállalnom kell a következményeit. A jókat, rosszakat ugyanúgy mint azt, hogy nem leszek lusta és vak, és tanulok belőlük.

1.6.5 by Captain himself