Citromos eutanázia
Gyakorlatilag hulla vagyok. Annyira frankón jó volt a válogatás, hogy állati.
Ami számomra a legfurcsább volt az rögtön az. hogy magabiztos több-vagyok-tudatom elsuhant mivel annyira egyenlítettek voltak az erőviszonyok hogy ahogy azt valaki (nem én!) megfogalmazta: “Itt van Magyarország 16 legértelmesebb diákja.” És körülbelül (jó persze hiányoztak ilyen szuperagyak még mint Matin vagy Cube vagy Igu, de ketten ehhez már túlkorosak voltak Igu meg igazoltan volt távol 
).
Szabadidő nuku, minden perc beosztva a legkülönfélébb logikai, csoportos játékokkal, szórakozással, nevetéssel, közös mélyrehatóangondolkodással, színielőadás-tervezéssel és kivitelezéssel, 2300-as város építésével papírból, egymás átsegítésével a gigantikus pókhálón, a vakot némán irányítással, citromdobálással (labda helyett), előadásokkal (pl. eutanáziáról, amit vita is követett, de nem én voltam az előadó, az témám a fiatalok kulturális fogyasztási szokásairól szólt 
), közös vacsorafőzéssel, érveléssel a terrorizmus elleni harc módszereiról… satöbbi satöbbi satöbbi. Egyszóval: móka kacagás, 24 órás topon levés, alvás szinte nuku, rengeteg értékes, jófej ember… áh, tényleg fantasztikus volt!
Nagyon megérte ide elmenni. Az első perctől kezdve elfeledkeztünk arról hogy mi tulajdonképpen vetélytársak vagyunk, 16-an 3 helyért… hihetetlen szabad, kellemes légkörben töltöttük el ezt a csillebérci kis táborozást, olyannyira hogy alig akartunk hazajönni!
És most várunk. A válogatóbizottság a döntését valószínűleg már meghozta, de még senki sem tud semmit. Pedig… wáá… nem vagyok ideges nem nem nem nem nem
Ja, és az egyik szervező totál úgy nézett ki mint Ricsi csak hosszabb volt a haja. Pedig már tök faszán elterveztem hogy hogyan ne lepleződjön le a tény hogy ismerjük egymást, ergo elkerüljem a protekció-gyanúnak még az árnyékát is de erre szerencsére nem került sor. 
1.9.9