Melankolikusan feküdtem az ágyamon, valami olyasmiről gondolkodva, amit a legtöbben úgy írnának le hogy ’az élet értelme’ vagy hogy ’mi végre vagyok ember’ vagy hogy ’miért születtem ide’, esetleg még úgy hogy ’milyen felsőbb összefüggésbe rendszerezhető be az életem, mint jelenség’. És akkor megjelent ő, váratlanul és hívatlanul, mint mindig: rá sem kellett néznem, láttam, [...]
Ő már tudta, hogy ez az éjszaka sem lesz más, mint az éjszakái általában. Legalábbis úgy mostanában. Semmiképpen. Látod, Zsombor nem tud más lenni, mint akivé teremtette őt a misztikus Felső Erő. Zsombor nem lesz sosem egy önzetlen hős, még akkor sem, ha szeret önzetlen dolgokat tenni, Zsombor mindig is fog magának olyan dolgokat követelni [...]
„… mert nem az, hogy Marsha-val nem jövünk ki jól, mert nagyon is, csak tudod, nem leszünk soha legjobb barátok, ezt tudjuk mindketten, és nem beszélünk olyan dolgokról, amikről pedig nagyon is kéne beszélni, és beszéltünk veled meg Gabriel-lel sokat, és beszéltünk Shoya-val is rengeteget… a legbelsőbb dolgaid, a legmélyebb érzéseid, kételyeid, félelmeid, reflexióid, meg [...]
Együtt kezdtünk. Riadtan, kissé félve, mégis izgatottan, várakozásokkal telve: együtt éltük át az otthon távolságának nyomasztó tudatát, az új édes ízét. Együtt léptünk percről percre ebben az új univerzumban, ahol te Te voltál, én pedig Én: együtt lettünk Mi, együtt futottunk árva vércseppekként a közös szív felé. Felfedeztük az unikom egyesítő erejét, és megértettük, hogy [...]
Ébressz fel, ha vége lesz szeptembernek és mondd, hogy nem álmodom. Mondd, hogy igazak a színes buborékokba vegyült lebegő sárdarabkák. Hogy igaz, amit megélek. Hogy én tényleg létezem, ebben a korban és ebben a precíz pillanatban itt, melletted. Ébressz fel és mondd, hogy éljek. Hogy lépjek ki az álomból, mert nincs értelme tovább aludni. Mondd, [...]
