Elfordultam, és kiviharzottam az étkezőből. A tetőn talált rám. Egyedül ültem a kéménynek támaszkodva, jobb kezemben egy régen leégett cigit tartogatva meredtem a templom közeli tornyára. Hazug mocskok, gondoltam magamban, olyan akar ő is lenni, mint ti… ti vagytok a példaképe, a készre szabott személyiség, amit felvehet a csődöt mondott sajátja helyett… - Na, mi [...]
Ébressz fel, ha vége lesz szeptembernek és mondd, hogy nem álmodom. Mondd, hogy igazak a színes buborékokba vegyült lebegő sárdarabkák. Hogy igaz, amit megélek. Hogy én tényleg létezem, ebben a korban és ebben a precíz pillanatban itt, melletted. Ébressz fel és mondd, hogy éljek. Hogy lépjek ki az álomból, mert nincs értelme tovább aludni. Mondd, [...]
Egy film és egy bóvli sorozat kapcsán kezdtem el gondolkodni mostanában azon, hogy ha én lennék abban a helyzetben, amiben a film és a sorozat szereplői, vagy ha olyan szituáció merülne fel az én életemben, mint a vásznon vagy a TV-ben, akkor én vajon mit tennék? Elképzelésem persze van, de nem vagyok biztos benne, hogy [...]
arról akartam írni, hogy mekkora egy kurva az idő, vagy valami ilyesmi – azzal összefüggésben, hogy ugrál, egyszer szalad, utána meg perverzen lassan vánszorog, megáll, mikor rohannia kéne, és eszeveszettül vágtat mikor inkább azt szeretném, lassan lépkedjen; meg aztán valami olyasmi is az eszemben volt, hogy írok kicsit az állapotomról, hogy hogyan érzem magam ezekben [...]
Ez a blog pont azért lett Papírhajó, mert a tenger motívuma, a végtelenség, a lehetőségek kifogyhatatlansága mindig is vonzott, lenyűgözött és mindennél jobban csábított. Három évvel ezelőtt tettem vízre életem kis hajóját ezen a virtuális tengeren, a vitorlabontás után közel egy évvel pedig az én életem is szelet kapott, mégpedig nem is akármilyet. Most mégis [...]
