Papírhajó

Álmok, vágyak, remények, tervek, célok- a teljesség igényével, az első, a top 9, hosszú- közép- és rövidtávon, az élet – bocs – Élet minden területén.

Numero nove – European Union InterRail

Pár duinoi barátommal van egy ilyen kis tervünk, hogy 2011 nyarán, a UWC elvégzése után veszünk egy 300 eurós ún. InterRail jegyet, ami az EU területén egy hónapig korlátozások nélkül felhasználható bármilyen vonalvonalon. A túra során csak párszor szállnánk meg hotelben, hostelben vagy kempingben- lényegében bárhol, ahol van zuhanyzó…- ezzel csökkentve a költségeket. Körüljárnánk az Európai Uniót. Jónak hangzik Félek, csak álom marad – vagy legalábbis nem 2011-ben valósul meg, de azért remélem, hogy jövő júniusban majd mind találkozunk Budapesten, ahonnan az indulást tervezzük, és felszállunk egy vonatra, menjen akárhová is

Numero otto – HUNGay Restaurant

SViktor blogjában olvastam, meg személyesen is mesélte, hogy szeretne Budapest “tetején” egy meleg szórakozóhelyet nyitni. Nem a föld alatt, hanem az ég felé mutatva, mintegy jelezve ezzel azt a nyitottságot és elfogadást, amely (remélhetőleg) akkor jellemzi majd Hazánkat (és ezt most gyorsan le is kopogtam, középső ujjal fán alulról háromszor, ahogyan az a Nagykönyvben meg vagyon írva Ámen). Ehhez kapcsolódóan szeretnék én egy nagy és mindenki számára elérhető árszínvonalú éttermet létrehozni. A két hely működhetne egymás kiegészítőjeként, akár egy, közös cégként bejegyezve… ah

Numero sette – Getting rid of my father

Ez egy fontos célkitűzés. Minden értelemben szeretnék megszabadulni tőle. Ez nagyjából már megtörtént – a lelki, mentális függés megszűnt, az anyagi is, bár ez sajnos most egyelőre több hátrányt szül, mint előnyt. Azonban amit szeretnék, az egy sokkal nagyobbvonalú függetlenség, sőt, nem is függetlenség: győzelem. Tudom, ijesztően hathat- talán az is- de szeretném, ha ő már nem lenne része ennek a családnak semmilyen módon. Szerintem a többiek biztonsága csak így garantálható – beleértve az enyémet is.

Numero sei – Paperboat- The Movie

Film a Papírhajóból Miért ne? Szerintem simán van annyi izgalom, gondolat, fordulat és úgy összességében: anyag az életemben, amiből egy tehetséges rendező össze tud dobni egy élvezhető, igényes filmet. A főszerep pedig persze az enyém lenne

Numero cinque – Szobrot neki!

Na nem nekem – mielőtt bárki is – természetesen minden alapot nélkülözve, mintegy aljas rágalomként – ezt rám fogná. Díjat szeretnék alapítani, amit minden évben egy olyan fiatal magyar melegnek adományoznék oda, aki sokat tett a magyar meleg közösségért.

Numero quatro – A real Hungarian UWCer

Szeretnék tevékenyen részt venni a magyar UWC bizottság életében. Ebben azt hiszem, akadályozhat a külföldi élet – pontosabban: a középtávon külföldre tervezett élet – de majd meglátjuk. Úgy gondolom, sokkal tartozom ennek a szervezetnek, és a minimum lenne az, ha én is segédkeznék az új magyar UWCerek kiválogatásában. Nem utolsó sorban azért, hogy utána páruknak odaadhassam a díjat

Numero tre – Home, sweet home…

Több lakást, illetve házat is szeretnék, illetve sok, ingatlanokkal kapcsolatos tervem van. Nagyon szeretem az építészetet és az épületeket, ezért az egyik legjobb barátomat, aki építészmérnök lesz, biztosan meg fogom kérni, hogy tervezzen nekem egy csodás kis tengerparti üdülőházat- mondjuk Duinoban Szeretnék egy lakást, egy felhőkarcoló tetején, ahonnan fantasztikus a kilátás az alatta elterülő nagyvárosra, legyen az akár Budapest akár London, illetve szeretnék hozzájárulni a családom és barátaim majdani vagy már meglévő ingatlanjainak bővítéséhez, építéséhez, szépítéséhez.

Numero due – A szószóló

Szeretnék az emberi jogok elszánt védelmezőjeként dolgozni egy olyan nonprofit szervezetnek, ahol azért éhen sem halok, tehát van egy biztos keresetem is, és hasznos munkát végzek. Szeretnék az elesett, jogvédelemre szoruló, kihasznált, kiközösített vagy a diszkrimináció áldozataivá vált embereken segíteni.

Numero uno – UCL

UCL, vagyis: University College of London. Ez jelenleg a legnagyobb vágyam; viszonylag kevés idő múlva akár valóra is válhat. Ehhez azonban sok dolog kell – először is egy megfelelő érettségi pontszám, nameg egy ösztöndíj, különben bizony búcsút inthetek Londonnak azelőtt, hogy bármi közöm is lett volna hozzá.

[Krisztofóró bejegyzése alapján]

3.6.0 – már 10 bejegyzés “telt el” az újraindulás óta

captain@paperboat.hu

Mivel álmos vagyok, picit a fejem is fáj már, és mindenem tele van a szakdolgozatommal, így most a tervezett bejegyzés helyett egy ilyen következik. Ugyanis már a visszatérés előtti hetekben megvolt az újrakezdés utáni bejegyzések vázlata, de szerintem senki sem szenved komolyabb sérülést, ha most- a pálinkapiachoz hasonlóan – ez is liberalizálásra kerül egy kicsit. Más kérdés, hogy ez itt – a pálinkapiaccal ellentétben – akár pozitív változásokat is hozhat

Szóval, ami mostanában foglalkoztat, az leginkább az, hogy

- 11 nap múlva ismét Olaszországban leszek, előtte pedig még csomó dolog van, amit el kell intézni, csomó emberrel kell találkozni és csomó felest kell benyakalni Éppen ezért – rám egyáltalán nem jellemző módon – beosztottam az időmet. Fasza kis táblázatot csináltam, napokra lebontva, és olyan hatékony voltam, hogy már ma megcsináltam két, amúgy holnapi dolgot. WOW.

- szakdolgozatot írok a pálinkapiacról. Mi történt a piaccal 2008 óta (válság, ilyesmi), illetve mennyire tesz jót neki a 9. akciópont (semennyire). Az anyaggyűjtéssel, úgy néz ki, készen vagyok, bár nagyon sajnálom, hogy parlamenti képviselőnket mindezidáig hiábavalóan kerestem – pedig mint a Pálinkatörvény kvázi írója, igencsak hasznos segítség lett volna. Azért remélem, papámnak végül sikerül elérnie (külföldön van) amint hazaér (erre jó esély van, mert haverok) és akkor még jóságosabb lesz a dolog.

- eszek, de nagyon sokat, és ez nem jó.

- romlik a szemem :’( Hiába, 19 év felett már minden perc ajándék… a szemnek is. Hol vannak már a régi szép idők, mikor Secondan röhögtem, mert nem látta a táblákat…? Most rajtam fog röhögni az elsősöm… Bizony, rútul visszakapom, amit adtam. Kedden irány a szemész. Nem csak hogy megerőltetést jelent pl. a monitor bámulása és az olvasás, hanem sokan azt is mondták, hogy kezdek visszakancsalodni. És ha már esztétikai beavatkozás, akkor legyen inkább egy ízléses keret.

- a családi viszály alábbhagyni látszik, bár még mindig vannak ilyen- olyan utórengések. Apámmal azóta másfélszer vesztem össze, mamám meg bele- beleszól a dologba, de őt mindig gyorsan le is állítom. Oh, hát nem jó ez így.

- nagyon várom már a hétvégét. Ha okosak és ügyesek lennétek, akkor az egyik előző bejegyzésemből ki tudtátok volna olvasni, ki az, aki miatt nagyon várom. Gy.K: a hétvégét nem említettem, de a személyről írtam. Három egész bekezdést.

- a szakdolgozat mellett egy másik, szeptemberi határidős melóm van, erre majd a blogot is használni fogom, de erről majd pár nap múlva.

- ööö mi van még? Nem nőttem egyetlen rohadt centit sem Itáliában de híztam 5 kilót, ebből egyet már leadtam de na. Nem jó ez így.

Más, azt hiszem, nem nagyon van. Jó éjszakát, gyerekek

3.5.5

captain@paperboat.hu

‘Az élet olyan, mint egy film.’

Persze, hogy olyan. Van eleje, kezdete meg vége: bonyodalmak, konfliktusok, tetőpont és megoldás; értékveszteség és nyereség, tanulás és személyiségfejlődés. Minden olyan, mint egy filmben: a jó nem maradhat jutalma nélkül vesztesen, a gonosz nem győzedelmeskedhet, és az élet sosincs megfosztva lényegétől: önmagától.

De miért vagyok olyan biztos ebben? Miért van az, hogy úgy éreztem, nekem most sétálnom kell a hidegben, a hóban, át egész Fagyivároson? Felgyűlt bennem valami, amit ki kell adnom: elindult valami, éreztem a bizsergő, kellemesen izgatott érzést a gyomromban ahogy lassan felfelé haladt; remegett a kezem és könnyezett a szemem mert éreztem, hogy valamivel ismét gazdagabb lettem, de mivel?

Megyek az úton, mintha képkockáról képkockára lépkednék életem filmjében. De ha volt élet az élet előtt és van élet az élet után, akkor hogyan lehet minden olyan, mint egy film? Ha még az utolsó pillanatban is a feje tetejére állíthatom a forgatókönyvet és visszafordíthatok mindent, akkor biztosan áll a hasonlat? Ha nem akkor kezdődik, amikor felcsillannak a lámpák, és nem akkor ér véget, amikor kialszanak a fények, akkor valami nem stimmel.

Ez nem egy film. Ez egy játék, ahol mi csak bábuk vagyunk. Akarattal rendelkező, értelmes bábuk.

2.9.7

Rudyard Kipling: Ha    

Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket
hogy kételkednek, megérted hamar;
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s nem csapsz a gyűlöletre gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú se vagy;

ha álmodol – s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol – s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy igaz szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért küzdöttél, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyutt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni, egy fél
sóhajtás nélkül némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, de te kitartasz, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól: “Tovább!”;

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed
királlyal is – és nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és – ami még több – ember léssz, fiam!

(Devecseri Gábor fordítása)

Köszönöm, sp!

Lehet, hogy neki elege van belőled. Lehet, hogy azt hiszi, nincs már értelme semminek, és jobb, ha magadra hagy. Azt hiszi, hogy az életedet végleg elszúrtad. Nem hisz benne, hogy valaha is lehetne jobb, ezért lemondott rólad.

De most jól figyelj rám. Nem sokáig leszünk kettesben. Ő olyasvalaki, aki bármikor visszajöhet, anélkül, hogy hívnád. Egy ismerős mozdulat, illat, hang, bármi, ami régen kedves volt, most egy sebet szakít fel, ahonnan a vérrel együtt lassan ő is előszivárog…

Az időnk kevés. A múltad bármikor kész visszatérni, a jövőd pedig alig várja, hogy elkezdődjön- már ha megadod neki az esélyt. És én éppen erről akarok most veled beszélni.

Ne törődj senkivel, csak magaddal! Hunyd be a szemed. A levegőt lassan fújd ki, majd lélegezz egy mélyet. Hagyd, hogy a tiszta, új levegő átjárja minden sejtedet. Most csak te vagy és én, nincsenek mások, nincsen külvilág, nincs múlt és nincs jövő. Csak te vagy és én. Nem lát és nem hall senki.

Most őszinte lehetsz. Senki nem fog kinevetni vagy kigúnyolni érte. Az egyedüli, akit becsaphatsz, most csak te magad vagy. Mondd, mit érzel?

Sok érzés kavarog bennem. Egyrészt gyengének érzem magam, mert hagyom, hogy a múlt újra és újra megkísértsen. Szánalmasnak, mert a saját gondolataim és fantazmagóriáim az ő nem létező érzéseiről hamis reményeket ébresztenek bennem. Pontosabban: én ébresztek magamban hamis reményeket, mert könnyebb elhinni, hogy neki kellek, “mert ismerem”, mint elfogadni, hogy az élet túlszaladt rajtam, és hogy tovább kell lépni. Makacs vagyok és önző, mert nem hiszem el azt, ami igaz, csak akkor, ha számomra kedvezően alakulnak a dolgok. Gyávának érzem magam, mert a vészkijáraton akarok távozni ahelyett, hogy szembenéznék önmagammal, és az egyenes úton mennék tovább.

Köszönöm. Félig máris győztél, mert őszinte voltál önmagadhoz. És most figyelj jól. Nem vagy sem gyenge, sem szánalmas, nem vagy makacs, sem önző, és a legkevésbé sem vagy gyáva. Ember vagy, aki elkövet hibákat.

De akkor mi különböztet meg embert és embert…?

Semmiségnek tűnhet, ám igazából ezen áll vagy bukik minden. Minden ember egyforma a hibái által. Különbséget csak a bátorság tesz. Van, aki nem mer szembeszállni önmagával és elmenekül, mert azt hiszi, máshol majd jobb lesz. És van, aki megküzd önmagával, és – noha fájdalmak és szenvedések árán, de- győz. Maga mögött hagyott egy akadályt, amely erősebbé tette. Továbbmehet. Lezárt egy szakaszt.

És mi van azokkal, akik elmenekültek…?

Ők sem kerülhetik el a szembenézést. Egyszer úgyis eljön, hiába menekülnek el. Minden csak az ő bátorságukon múlik. Akárhogy is érzik, a jövő csak akkor kezdődhet el, ha a múlt sebe végleg beforrt.

2.5.2

Már megint elszalad velem a ló, pedig az életem most totálisan rendben van. Nincsen konfliktusom senkivel, vagy csak alkalmi kis összezörrenések amiknek nevetés a vége. Minden, ami hiányzik az életemből csak egy pasi, de majd lesz az is, nincs tragédia. Az egész évi gürcölésnek lassan meglesz az eredménye, ugyanis május 7-én emelt angol érettségi, 16-án felsőfokú nyelvvizsga, június 9-én pedig az érettségi szóbeli része.

Annyival jobb a sorsom rengeteg emberénél, hogy el sem tudom képzelni, pedig tényleg jó nekem. Noha anyagilag nem állunk fényesen de én úgy érzem, jól élünk mert anyukám valahogy úgy tudja elosztani a pénzt hogy senki se szenvedjen hiányt, se a tesóm, se ő sem pedig én. Nyilván nem megyünk tengerpartra nyaralni vagy síelni, de az életemmel ezen a téren semmi gond. A magam kis költségvetését is mindig ki tudom hozni szuficitesre, szóval tényleg nincs miért aggódnom.

Vannak barátaim, nem kínoznak öngyilkossági gondolatok. Valódi emberek vesznek körül, valódi érzelmekkel, és én is ilyen vagyok. Persze mindnyájunknak megvannak a maga kis démonai, na de kinek nem? Az egész csak annyi, hogy én sokszor nagyobbnak hiszem a problémát, mint amekkora.

És annyi mindent szeretnék még csinálni…! Itt áll előttem az egész élet, még 18 sem vagyok és mennyi lehetőségem van! Meg akarok ragadni mindent még akkor is ha fájni fog, de meg kell tennem. Sosem utaztam még elefántháton, akarok bungee-jumpingozni, szeretnék vadvízi evezni, szeretném látni a piramisokat és a Nílust, szeretném körbeutazni a Földet, szeretnék elmerülni a buddhista szerzetesek világában, elmenni Tibetbe, szeretnék ellátogatni Afrika legelszigeteltebb törzseihez, szeretnék elmenni Betlehembe, körbe akarom járni az egész Európai Uniót, sőt, a egész Európát, szeretnék felmenni a Szabadság-szobor koronájához, szeretnék együtt mulatni a mexikóiakkal, végigjárni El Caminot, szeretnék vitorlás hajót kormányozni, repülőt vezetni még egyszer minimum, szeretnék élni, élni és élni boldogan a napfényben, kéz a kézben a szerelmemmel úgy hogy nem érdekel senki és semmi más, nem érdekel ki mit gondol. Szeretnék szabadon élni és boldogan és igen, minden lehetőségem megvan rá és meg is fogom ragadni ezeket a lehetőségeket mert intelligens vagyok és több mit az átlag. Igen, sikerülni fog.

Csakazértis boldog életem lesz. Melegként, magyarként, egyéniségem teljes valójában. Boldog.

1.9.7

Szabad vagyok?- tettem fel magamnak a kérdést egyik nap, mintegy teljesen spontán és váratlanul, nem előzte meg semmilyen cselekedet vagy esemény ami kiválthatta volna ezt a kérdést. Mégis. Egyszercsak belém csapott a villám és lassan ezt súgta: most kérdezd meg magadtól, hogy szabad vagy-e! Vagy legalábbis valami ilyesmit mondhatott, mert én ezt kérdeztem meg magamtól.

Ízelgettem a szavakat egy darabig, majd fogtam magam és nekiálltam leírni ennek a bejegyzésnek a vázlatát. Sorra vettem mindent, ami szóba jöhet a szabadság téma kapcsán. 

Vannak dolgok, amikben nem vagyok szabad, másokban igen. Nem vagyok szabad egyrészt, mert nem magam osztom be az időm nagy részét, nem magam határozom meg éppen mit kell csinálnom úgy általában, nem magam döntöm el éppen hová akarom menni rendszerint, vagy nem én határozok az életem apró dolgaiban úgy egyáltalán, hanem mások. A suli, a kolesz, akármi. Van egy mindannapi életem ami keményen szabályozott, amiben nincs megalkuvás, kőkemény engedelmeskedés van és semmi más. 

Ezek azok a dolgok, amelyekben tehát nem én döntök, rám erőszakolnak egy értékrendet, döntéseket, legyen az bárminek vagy bárkinek a nevében: legyen szó a Biblia, Isten, az erkölcs, a rend, a fegyelem, a morál, a tisztesség, a racionalizmus vagy a konzervativizmus emlegetéséről, ezek a szavak számomra sajnos egyre inkább elválaszthatatlanul kötődnek egy negatív jelentéstartalomhoz, mert az ő nevükben korlátoznak. Az ő nevükben nem vagyok szabad. 

Másrészt viszont ott van az életem egy másik vetülete, ami sokkal nagyobb távlatokat foglal magában. Szabad vagyok érzelmileg; nem vagyok alárendelve senkinek, egyedül hozhatok döntéseket az új kapcsolatok kialakításáról, próbálkozásokról. Nem kényszeríti senki rám az akaratát a céljaim kitűzésében amiket szabadon meg is valósíthatok mert nem akadályoz benne senki; szabad vagyok, és ezt a szabadságom mások is tiszteletben tartják. Szabadon gondolkodok, szabadon érzek, senki nem próbál meggátolni abban, miről hogyan vélekedhetek és hogyan nem. Ilyenkor persze a számomra fontos, hozzám közel álló (pozitív és negatív értelemben egyaránt) emberekről beszélek.

Végső soron szabad vagyok. Szabadon tehettem fel ezt a kérdést is magamnak, szabadon válaszolhattam rá és szabadon publikálhattam is a gondolatmenetem. Szabad vagyok, mert szabadon, magamtól alkottam mindezt. És legfőképpen azért vagyok szabad, mert tudom élni a szabaságommal.

1.8.4 by Captain himself