Papírhajó

Utólag mérlegelve 2009 életem egyik, ha nem a legjobb éve volt. Az életem 180 fokos kanyart vett, és szintem minden a feje tetejére állt. Ez azonban csak a kezdet volt… A kezdetnek azonban vége, az új évvel az életem is egy új szakaszba érkezett. Sok mindent várok ettől az évtől- lássuk, hogy miket

Személyiség

Rögtön egy olyan téma, amihez sokat nem tudok hozzáfűzni… a magamról alkotott képem is jelentősen átalakult Olaszországban, itthon azonban ismét felértékelődtem önmagam szemében. Az, hogy mit gondolok magamról, tehát nagyban függ a környezetemtől, ami nem feltétlenül jó dolog. Azonban van egy pár alapvető tulajdonságom, amiket kint sem vesztettem el: ezek jellemzően azok, amik a pozitív oldalamat erősítik. Olaszország előtt is tudtam, azóta pedig még sokkal jobban tudom, mik a hibáim, negatív tulajdonságaim, de nem vagyok benne biztos, hogy kimondottan tudatosan változtatnom kéne rajtuk. Talán elég, ha csak hagyom, hogy ugyanúgy sodródjak az árral, mint eddig, és folyamatosan újra kell elemeznem magam, ahogyan ezt eddig is tettem- akár Zsombor segítségével, akár nélküle

Magánélet

A magánélet szorosan összefügg a személyiséggel, ezért nagyon megjósolhatatlan. Sosem tudhatom, hogyan fog alakulni a sorsom. Annyit tudok, hogy az életem jó, jó helyen vagyok. Az emberi kapcsolataimban beállt változások pedig néha keserűek, mert távol került tőlem valaki, akiben én akkor is hittem, amikor senki más, de nagyon sok új, értékes emberrel ismerkedtem meg, akik közül nem egy a barátom is lett Az pedig, hogy keserűséget okozzunk másoknak, sajnos elkerülhetetlen. Szeptemberben pedig jönnek az elsőévesek, köztük egy magyar. Kíváncsi vagyok az ‘anyagra’- de mielőtt őket meglátnám, leginkább arra leszek kíváncsi, hogy mi lesz a vége a norvég-ügynek…

Magyarország

Ez (sajnos) egy sokkal konkrétabban megjósolható téma, mint a magánéletem. Igaz, hogy Sólyom László intett a csodavárástól, én valahogy mégis remélem, hogy a Jobbik nem lesz parlamenti párt, de a szomorú igazság az, hogy a realitás mentén haladva nagyon úgy néz ki, hogy az lesz. Az országban konzervatív fordulat fog bekövetkezni, a Fidesz megnyeri a választásokat, a Jobbikkal együtt az Alkotmányt is módosíthatják. A melegjogok kiterjesztése ebben az évben megtorpan, sőt, én még azt is el tudom képzelni (adja Isten, hogy ne legyen igazam), hogy visszalépések lesznek. A válságból egyébként lassan kifelé jövünk, részben a takarékossági intézkedéseknek köszönhetően, bár ha a Fidesz tényleg csökkentené a vállalkozások adóterheit, az még jobb lenne. Remélem, hogy az LMP bejut a Parlamentbe (én rájuk fogok szavazni), és egy valódi liberalizmussal kevert zöldpártiságot visz az amúgy rémisztően egyhangú új Országgyűlésbe.

Érettségi

Igaz, 2010 nem az érettségi éve (az 2011), de szeptemberben kezdődik a második, egyben utolsó évem. Áprilisban le kell adnom a ‘szakdolgozatom’ témáját, amit októberre be kell fejeznem; csomó beadandót, esszét, elemzést, előadást kell írni/tartanom, el kell döntenem, melyik egyetemre szeretnék továbbmenni, ösztöndíjakat kell keresni és pályázni… nem fogok unatkozni, az már egyszer biztos.

ééés végül, de nem utolsó sorban: Papírhajó

A Papírhajó blog idén februárban harmadik évébe lép, és nyugodt szívvel ígérhetem, hogy izgalmas évünk lesz Sok újdonságot, meglepetést tartogatok; olyan témákat, amelyek eddig még egyik melegblogon sem jöttek elő. Bejegyzéstervek, vázlatok bőven akadnak a laptopomon Pár napon belül pedig a design is változik

3.0.1 captain@paperboat.hu

Szia Zsombor!

Nem beszéltünk egy ideje, de remélem a blogom azért még olvasod Ha igen, akkor leírok ide neked pár dolgot, ami fontos lehet.

Először is azt, hogy nagyon jó hogy túl vagy Barnán, ő is rajtad. Tényleg. 

Másodszor azt, hogy te meg vagy hülyülve? Angol emelt szintű érettségi? Minek? Ősszel letetted a közepet ember! Nemsokára lesz felsőfokod! Bár… végülis gyorsan átszámolgattam a pontokat így is meg úgy is, veszteni ezen semmit nem vesztes max nyersz- igazad van, csináld Aztán ha rosszabbul sikerül mint a közép, érvényesíted azt. Ennyi.

Harmadszor pedig vigyázz, mert influenza van. Én el is kaptam, vagy nem tudom mi ez, de nem jó az biztos. Folyik az orrom, lázam van. Véletlen összeesés vajon ez azzal hogy a héten ismét eljárok úszni, vagy kapcsolat van a kettő között?

Ja és képzeld, a bunkó uszodaportás a suliban nem engedett le péntek reggel mert azt mondta hogy minden pálya foglalt holott ki volt írva hogy három szabad van… anyját. Frankó hogy mindeni használhatja azt a szaros medencét csak mi nem.

Említetted a srácot aki hajt rád. Azok alapján amit írtál róla, hát nem is tudom, ejtsd. Nem éri meg, meg különben is, kivitelezhető ez? Kell ez neked? Nagyon fontos hogy tudd mi az amire szükséged van. Ha nem ő az, akkor úgyis érzed. Én is éreztem mindkétszer, te is érezted Barnánál. 

Továbbá ne hidd azt, hogy csúnya vagy. Zsombi, te eszméletlenül szép pasi vagy! Ha nem lennénk barátok időtlen idők óta, rád hajtanék De tudod hogy nem fogok. Nameg két aktív mit kezdjen egymással? 

Bár ez is érdekes kérdés mert ha két ember igazán szereti egymást, ez akadály lehet köztük? Vagy mi kell ehhez? Önfeláldozás? Minek hívják ezt? Minek hívják azt amikor megteszel valamit más kedvéért amit önszántadból, magadtól csak úgy nem tennél? Tipp, de ez azzal jár hogy szereted? Vagy azért szeretsz valakit mert azt teheted vele amit szeretsz? Áh, már megint filozofálgatok… állíts ám le. Arra ott a Papírhajó. De ezt is ott írom, ráadásul nyilvános levél, de tudom ez néha már téged is fáraszt.

A héten egyébként elgondolkodtam azon hogy… tudod, mostanában előjön a múlt. De már nem úgy mint egykor. Alattomosan kúszik vissza, és nem a vágy hanem a hibák tudata.

Bevillannak pillanatok amikor tudom, hibáztam; máshogy döntöttem mint ahogy kellett volna. Például amikor nem maradtam még egy órát pénteken hanem mentem haza, amikor mondtam valamit pedig nem kellett volna, amikor ellenálltam pedig okosabb lett volna ha hagyom és fordítva… 

Rájövök, mennyit hibáztam a múltban. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy ezek a dolgok nem számítanak hibának. Akkor, ott, abban a helyzetben, azzal a tudással, azzal a hozzáállással ezek tűntek a jó megoldásnak; nem maradni, elmondani, elmenni, nem visszamenni, nem elhagyni… és végülis, ezek a döntések vezették az életem ide. Ahol most nem annyira jó mint amennyire lehetne, de ki tudja, mire lesz még jó mindez. Sok idő mire kiderül. Vagy mégsem. Nem tudom.  

Szóval ha ugyanezt érzed Barnával kapcsolatban, csak hagyd az érzéseket elmenni. Ne kapaszkodj beléjük, ne rágódj rajtuk. Ami volt, elmúlt. 

Remélem nemsokára újra találkozunk Szeretném látni megint azt a hülye fejed

Puszi,

Captain

1.6.2 by Captain himself

Még koránt sincs vége a hetemnek hiszen a hétvégén megyek ismét a szakkolimba ahol egy nagyon jó kurzus lesz most, elolvastam a programot és nekem nagyon bejön, megint érvelés lesz meg vitakultúra, de most csoportbontásos meg külön termes-elszeparálós, szóval ez megint valami új, valami jó, valami kihívás, valami, amiben jó akarok lenni és remélem amiben jó is leszek!

Szóval még korán sincs vége de már úgy érzem magam mintha ezer összevont fizikán lennék túl, kedden ugyanis lezajlott egy olyas valami, ami egy kicsit közelebb vitt ahogy hogy tényleg felnőttnek érezzem magam és ezt úgy hívják, hogy érettségi. Bizony, véget ért az őszi érettségi szezon, és állíthatom hogy elég jó eredménnyel zártam A megszerezhető pontok 91%-át gyűjtöttem be (pontot csak az írásbelin vesztettem, a szóbelim 100%-os lett) ezzel a szezon egyik legjobbja lettem, de nem iskolaelső. Kár. Na majd a felsőfok…

Ezért most a Rubik-kocka titkait próbálom feltárni hiszen volt nekem egy ilyen fogadalmam hogy ha 90% fölé sikerül érettségizni akkor megtanulom kirakni. Vannak már bíztató jelek de… szóval szorítsatok

A keddi érettségi után szerdán tanítás következett ami azt eredményezte hogy nagyon nem tudtam kipihenni magam így a hetem hátralevő részében hiperingerlékeny és ideges voltam, fájt a fejem és elhanyagoltam a tanulást, szóval nagyon jót fog tenni végre egy jó nagy alvás. Meg sok sok kaja.

Apropó kaja: abból a héten annyit fogyasztottam amennyit egyébként két hét alatt (sem) eszek meg és ez bizony egy kilo pluszt eredményezett (61 kiló a 176 centihez) szóval villámgyorsan szereztem egy squash-partnert és most épp pályát keresünk lázasan hiszen a kilók ellen harcolni kell

Ezen a héten már nem voltam olyan lelkibeteg mint az előzőn, ami javarészt annak tudható be, hogy nem volt időm lelkizni hiszen zsúfolt volt a hetem. Majd holnap a kétórás vonatúton behozom a lemaradásom, attól félek…

És nem mellesleg december 6-án, szombaton egész délután a Vajdahunyadvárban leszek az I. Szent Miklós Pálinka Ünnepen standfőnök Nagyon várom már, egyrészt azért mert így nem kell ottlennem a szalagavatón, másrészt azért mert főnök lehetek egy olyan téren ahol szeretek mozogni és jól is csinálom, harmadrészt azért mert élvezni is fogom mert jóapám meg nem lesz ott, holott amúgy ő lenne a standfőnök nade ezért leszek én.

Ennek áráról azonban jobb lenne nem említést tenni de a teljesség igénye…

Szóval az osztályfőnöknek nem igazán akaródzott elengedni (szervező osztály-tag lévén) az ünnepségről, ezért jóapám felhívta és lebeszélte vele hogy talán mégis. Sikerrel. Majd felhívta anyum, és előadta neki hogy az ofő állítólag miket mondott rólam. Hogy rendegeteget hiányzok (eddig összvissz 3 napon nem voltam, ebből egy az érettségi), és hogy csak lány barátaim vannak (nem igaz) és lányosan viselkedek (ez sem) és ez gyanús (gyanús hogy blöff).

Az osztályfőnököm meg bizalmasan elmondta nekem hogy csak azért enged el mert olyan csúnyán viselkedek apukámmal és ejnye bejnye, tessék vele több időt tölteni mert ez nem normális így. Ekkor enyhén kiakadtam hogy apám mivel tömi az új osztályfőnök fejét, majd a tőlem tellhető legudvariasabb hangbenmben közöltem a tanárnővel hogy ez az én családi ügyem amit majd én elrendezek és áldás písz.

Pedig pont a múlt héten döntöttem el, hogy akárhogyis, mégiscsak az apám és akármi is a véleményem róla egy normális viszonyt ki kéne alakítani mert sose lehet tudni mire lehet az még jó. Nade ilyenek után vágjak jó képet az egészhez és viselkedjek vele nem gúnyosan és távolságtartóan? Amikor rólam és velem kapcsolatban mindent hazudik gátlástalanul mindenkinek (ugyanis nem ez volt mostanában az egyetlen eset, a többit egyszerűen azért nem írom le mert nem látom értelmét újra felhergelni magam rajtuk)? 

Vagy ez lenne a következő lépcsőfok? Megtanulni szó nélkül tűrni…?

1.3.0 by Captain himself

… a tanulás a belépő. Ó jee.

És igazából már nagyon de nagyon várom a holnapi színházalást (Padlás), ugyanis rám fér. 

Kezdődött azzal hogy hétfő reggel mentem vissza (akkor szoktam) mivel nincs első két órám mert akkor olyan fakultáci (fakt) vagy, amire én nem járok (magyar, matek, biológia). Az a címeres ökör koleszigazgatónő, az a tehén tankseggű banya meg kitalálta hogy ez így nem mehet mert mi már az hogy én akkor megyek vissza mert hogy vasárnap este áhítat és ott kell lennem. Az én véleményem meg az hogy nem kell mert ha nem 120 csak 119 kicsi református diák ül ott akkor sincs nagy baj. To be continued. Szerintem. Mert úgysem hagyja annyiban de én se.

A hétfő amúgy nagyon jó volt főleg hogy életbe lépett az új órarendem (33 helyett 28 óra, mivel 5 angol így ugrott ), amelyben összesen 9 lyukasóra van tehát ha meg gebedek sem tudok magamnak nem elég szabadidőt adni Főleg hogy a kimenőm hossza sem sérül sőőt, olykor még hosszabb is mint a többieké (főleg ha kamuszakkörre járok, amire most pont nem de ha majd lesz barátom akkor kitalálok egyet és járok oda is). Az osztályfőnök-angoltanár megsértődött amiért meg merészeltem kérdezni hogy ugye akkor angolra most már nem kötelező bejárni, és ezt ő úgy fogta fel mintha azt mondtam volna hogy nem vagyok hajlandó bejárni holott erről szó sem volt, max a sorok között dehát tehetek én arról? Áthallás forever. Ja, és megírtuk a dogát abból a nyamvad Vörös és feketéből (hát, khm… hibátlan lett ), és máris belevetettük magunk az új olvasmányba (Gogol: Köpönyeg, melynek egyetlen pozitívuma mindössze a 30 oldalnyi terjedelem volt), most pedig momentám nagyon várom hogy mikor hal már meg Ivan Ilijics. 

A kedd reggeli templomlátogatás a szokásos ásításo közt zajlott le, majd tovább fokoztam nem túl jó helyzetem ofőmnél miután közöltem vele hogy márpedig én ott voltam a reformációi istentiszteleten még akkor is ha az erről szóló igazolást elhagytam. Ha a szemével ölni tudna az a nő, te jó Ég… nade, lépjünk tovább, ugyanis ez volt az a nap amikor rajzfakton (olyanra is járok ám) meghallgathattunk egy csodás előadást a város templomairól (amit most nem véleményezek mert mindig is szerettem volna kerülni a túlzott fikázást a blogon). Ja,és akkor ne is beszéljünk a fizikáról, amikor is a tanár úgy szívatott ahogy tudott. Rohadék,látja rajtam hogy nem értem, nem érdekel ez a tárgy erre megkérdezi hogy "Na, akkor ez most mennyi? Hét negyed vagy négy heted?" "Négy heted"- válaszoltam. Erre ő: "Mert ezek szerint neked mindegy hogy a barátnőd felül van vagy alul?" 

Hozzáteszem: mindenki azt hiszi, járok a legjobb barátommal csak azért, mert lány. Nem járok vele, bármily meglepő, és ilyen bunkó beszólást tanár még nem produkált nekem. Lehet hogy viccesnek tűnik de azzal a hangsúllyal, abban a helyzetben rohadtul nem volt az. A biológia viszont rohadt jó volt, élveztem annak ellenére hogy ez a másik kudarctárgyam.

Szerdán meg hát mit ne mondjak, asszem egyedül nekem lett ötös-ötös párosítású a magyar tz-m És kábé erre is számítottam Ez most nagyon jól jött mert irodalomból az utolsó jegyem egy karó volt az el nem olvasott Aranyembert honorálva, nyelvtanvól pedig 3/4, a meg nem tanult jelrendszert jutalmazva.Így abból is jól jött ez a jegy. Az angol felsőfokú órám meg nem részletezem, aki jó az jó, ezen nincs mit magyarázni

A csütörtöki 92,5%-os hittantz-m sem kommentálom Több okból sem. Egyrészt mert nincs mit, másrészt meg mert hittan. De a tanár egy olyan jó poént mondott, amit nem lehet kihagyni Idézem:

"A kisfiú és apuka elmennek vásárolni, elmennek a bordéjház előtt is. Megkérdezi a kisfiú apuját: "Apaa, itt mit árulnak?" Apuka: "Örömöt". Oké, a kisfiú hazamegy, összeszedi az összes pénzét, és elmegy a bordéjházba. Azt mondja a madamnak: "Szeretnék venni ezen a pénzen örömöt." A madam nézni nézi, hát mit kezdjen egy kisfiúval? Süt neki palacsintát. A kisfiú hazamegy. Kérdezi az apukája: "Hát te hol voltál?" "Képzeld, elmentem abba a boltba ahol örömöt lehet kapni." Apa: "És, mi volt?" Fiú: "Hát, az első kilenccel még elbodolgultam de a kilencediket már csak kinyaltam.". By hittantanár. Teszem hozzá.

Na és a péntek, azaz a ma. Amellett hogy végre hazajöttem, megtudtam az érettségi írásbeli eredményét. 104/117, ez 88%ot jelent, a szóbelivel még van esélyem felhúzni 90% fölé mert nekem olyan kell. És kész.

1.2.1 és Matin kedvéért by Captain himself

Ma 08:00-tól 10:47-ig írtam az angol érettségim. Meg vagyok elégedve magammal. Szerintem jól sikerült. A szóbeli november 25-én lesz 10:00kor, az eredményhirdetés (írásbeli) november 7-én.

És most az agyam leeresztve, egyedül vagyok itthon, a bal lában mozdítani sem tudom mert valamilyen szar kiütés van a talpamon (és érzem, ebből orvos lesz :S), fáj a hátam és fáradt vagyok. Ilyenkor van az hogy akarok is tenni valamit meg nem is, akarok is lenni meg nem is, és igazából olyan semmilyen a dolog. 

Ilyenkor tör rám hogy nincs senkim és akim lehetne az meg izé… szóval erről nem akarok beszélni. Vagyis írni.

Ilyenkor van az a furcsa érzés a hasamban, az az idióta szorongás hogy valamit kéne tenni de sem erőm se kedvem, minden apró zaj idegesít nem tudok sem nyugton maradni meg menni sem, csak punnyadok, az alváshoz nem vagyok elég fáradt, a kötelezőm olvasásához már nincs elég kapacitásom, szóval csak vagyok és semmit nem csinálok. Ilyenkor van az hogy haszontalannak érzem magam.

De ha majd lefekszek aludni és holnap a barátaimmal születésnapot ünnepelek akkor már csak ez a buta bejegyzés fog emlékeztetni erre az érzésre és semmi több.

1.1.5 byCaptain himself <kapitany.29@gmail.com>

… de olyan szinten, hogy az hihetetlen.

A hetem egy merő katasztrófa volt. A legjobb egy órája a pulcsi- ill. farmervásárlás volt, ez vitán felüli, de a többi…

Tudni kell, hogy októberben érettségizek angolból középszinten. Mikor ugyanis megtudtam, hogy az emeltért és a felsőfokért, melyet tanárom szerint akár nyáron is megpróbálhatnék, nem jár kétszer a pluszpont, úgy döntöttem, nem szarakodok tovább az órákon ha a középszintet simán hozom, középfokúm ugyanis már van.

Na ez eddig OK is, de mivel most még csak 11.-es vagyok, ezért osztályozóvizsgákat kell tennem. Ezek a még hátralévő évek anyagát kérdezik, és eldöntik a majdani félévi- ill. évvégi jegyeim, melyek durván számítanak a felvételi pontszámításban. Ok, ezzel még nem is lenne baj, de akkora felhajtást csapnak az egészből, mintha legalábbis a világ sorsa múlna rajta, de legalábbis a Református Gimnáziumé. 

Angoltanárnőm, mind az osztályfőnök, mind pedig a különangolos rendkívül segítőkészek, de a többi közül szinte mindegyiknek az jelenti a napi boldogságt, ha ötpercenként az orrom alá dörgölheti hogy mire lesz ez nekem jó, mert akkor két évig itt ülök majd kukán és minden el fogok fejelteni. Dehogy ülök én itt majd, felsőfokra hajtok, ergo nemhogy felejteni nem fogok, de fejlődök majd. Áh.

Ráadásul egész héten iszonyatosan ingerlékeny voltam, ha a hangerő körülöttem a suttogás szinte fölé emelkedett, már kiakadtam, megfájdujlt a fejem és ideges lettem, bunkó és kiállhatatlan. Nem tudom, miért, de gyanítom azért, mert Szerelmem hiánya a hét elején testi rosszullétbe csapott át. Vígasztal, hogy hétfőn, két hét után ismét látom

Magát az érettségit egyébként várom. Igazából tavaly kellett volna letennem év végén a középfokkal együtt (ez utóbbit letettem, a bizonyítványom itt pihen a polcon, az állami és az EU-s egyaránt). A legjobban az angolórákat unom, ugyanis sok újat már nem tudnak mondani.

Amin a legszarabbul érzem magam, az a biológia. Nem azért mert nem szeretem, dehogynem, de a tanár enyhénszólva idióta, dadog, és egy olyan… "chalk-on-the-board" típusú, akit leginkább a Harry Potter- könyvek Binns professzorához tudnék hasonlítani. Bár nem tudom, milyen volt az előtt az autóbaleset előtt, amelyet csak ő élt túl, felesége és a gyermekei nem. Ezen sokszor elgondolkodom, és szégyellem magam, hogy olyan vagyok az óráján, amilyen. De ép ésszel akkor sem bírom ki.

Irodalmon meg nyelvtanon is untam magam a héten, iszonyatosan. Egyébként ezeket szeretem, a tanárnőt nagyon is (egy igazi nő, 28 körül, doktorandus), sajnos az 5-ös szintjét nem bírom megütni (nála nagyon nehéz), és lekötnek az órái mert érdekesek, de ezen a héten ez sem ment.

Kellemes változatosságot a fizika hozott, amit új tanár tanít. A régit sokkal jobban szerettem ugyan, de ez jobban magyaráz (számomra). Figyelmembe is ajánlott egy tudományos diákkonferenciát, ahol társatannal is lehet indulni. Azt hiszem, megpróbálom. Ha elég ügyes vagyok, kivisznek a Nobel-díjak átadására, bár díjat szerintem nem adnak

A francia meg olyan amilyen volt… merő röhögcsélés az egész, bár a tanár kissé bekeményített (vagyis elkezdett tanítani), és ezért azt hiszem, ez nem fog sokáig így menni.

A töri pedig továbbra is mániákusan leköt

A többit nem elemzem, a matek érdemes lenne rá, de arra most haragszok, mert kombinatorikát veszünk és abból (is) olyan hülye vagyok, mint a segg, már elnézést a kifejezésért. Permutáció, variáció, kombináció, ismétléses meg anélküli, meg így ül le úgy ül le meg ilyen golyót a kalapból hanyadszorra meg legalább meg áh…  A tanárnő viszont a csúcsok csúcsának netovábbja, ezt le kell szögezni.

Ja, meghát ugye a hittan. No comment.Bár legalábbúj tanát kaptunk, aki nagyon jó arc, és nem olyan csőlátású idióta, mint az előző volt.

Elindult a szakkoli is, nemzetközi kapcsolatok kurzust vettem fel erre a félévre, és nagyon várom. Kíváncsi vagyok, olyan lesz-e, amilyennek gondoltam. 27-én lesz az első előadás, a téma pedig az orosz-grúz konfliktus lesz. Tyű. Na, ez az én évem lesz, au tuti

Viszont nem tudom, miért lett ilyen szar a hetem, amilyen. Racionálisan végiggondolva:

- A város felé kocsikázva unokatesóm barátjával másfél órát (Szegedről mentünk) végigdumáltunk a melegségemről. Nekem ő nagyon furcsa, de most sokat nőtt a szememben. Eddig is sokra tartottam mert jó ember, de nagyon furcsa volt nekem erről férfival beszélni. Ő az egyetlen, aki tudja. Ez egy nagyon jó élmény volt.

- Angoltanárnőm olyan önbizalom-löketet adott, amire ezen a héten nagy szükségem volt. Amúgy rohadtul nincs (sőőőt), de az az óra tényleg nagyon jó volt. És felsőfokú.

- "Leérettségiztem" 90%-ra. Azért ez sem rossz (gyakorló feladat, de akkoris).

Nem mellesleg nem ezt az egy bejegyzést szánom erre a hétvégére, hiszen módfelett rendszerezetlen és hirtelen az egész de nagyon jó volt mindezt leírni. Nagyon.

És villámlik. 

by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>