Mielőtt elutaznék Olaszországba (ami egészen pontosan egy hét múlva lesz… ÚRISTEN), mindenképpen akartam ‘írni’ egy ilyen bejegyzést. Nem azért, mert nincs ihletem, hanem egyszerűen azért, mert szeptembertől úgy érzem, új életet kezdek, és ezt a blogom piszkozatos mappájának kiürítésével kell kezdenem. Amiből eddig nem lett bejegyzés, abból ezután sem lesz, ami eddig nem lett publikálva, [...]
Tökéletes. Ennyi, sem több, sem kevesebb: egyszerűen tökéletes. De vajon meddig képes az ember tökéletesnek látni a másikat…? Meddig lehetséges figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, amit minden egyes alkalommal belém pumpál, mikor csak teheti? Meddig lehetséges, meddig tehetem még meg, hogy vaknak, süketnek és érzéketlennek tettetem magam, éppen annyira érzéketlennek, mint ő maga? Meddig hagyom [...]
- Meghalt? Valóban azt hiszed, hogy meghalt? – Persze. Mindjárt el is mesélem neked. Mindez akkor kezdődött, amikor Zsombor felhívott. A hangja kétségbeesett volt, érződött, hogy valami nagyon nincs rendben. Azonnali segítségemet kérte, de nem mondta el, milyen ügyben, pedig ő mindent elmond két percben. Ha ő kétségbe esik, akkor tényleg hatalmas a baj. – [...]
Vagyis alkoholtúra GYK (vagyis gyengébbek kedvéért ), aminek igazából hivatalosan már vége van, csak utóhatás még igencsak aktívan jelen van a pici cuki fejemben wááá Naszóval Kezdődött minden azon a derűs péntek hajnalon, amikor is megint voltam akkora balfasz, hogy gyakorlatilag hagytam hogy az exem úgy ugasson le, ahogy neki tetszik. Hogy mindezt miért hagyom? [...]
- Felkészültél? – Persze, minden ok, csak gyorsan és ügyesen… A hátsó ajtón osontunk be, a kutyát lekenyereztük egy szalonnával. A házat, ahová 17 és 16 éve járunk szinte hetente, úgy ismerjük már mint a tenyerünket, ezért nem volt nehéz feljutunk az emeletre. Megfordult a fejemben hogy kissé aggasztó a csapdák hiánya de nem törődtem [...]
