Posts Tagged ‘félelmek’

Top 5

October 19, 2008 - 11:20 am 8 Comments

Matin nyugi, ez még nem ment körbe hatezerszer a neten, de majd most :)

Tehát táttáráráá: hat dolog, amitől nagyon nagyon félek:

Egy/One/Ein/Une: HüllÅ‘k és kétéltűek. Mindenféle csúszómászók, hidegvérűek, fúúj! Olyan gonosz szemeik vannak és már ha rájuk gondolok kiver a víz… nem olyan aranyos állatok akiket lehet ölelgetni meg simogatni meg dédelgetni… csúnyák és maguknak valók, gusztustalan… Persze pár kivétel akad, például a leveleibékától, a gyíktól és a teknÅ‘stÅ‘l meg a gyíktól nem félek de a többitÅ‘l halálosan rettegek. Kiskoromban ez annyira komoly volt, hogy képes voltam hazaszaladni akár a város másik felébÅ‘l is, ha az épp aktuális játszótrásamnál megláttam mondjuk egy békát. Mostmár, hogy nagyobb lettem inkább fogom Å‘ket valami jó hosszú dologgal (gyengébbek és félreértÅ‘sök kedvéért: bot vagy háló) és átdobom Å‘ket a szomszédba :) Sajnos béka elég sok van mert van kerti tavunk és az vonzza Å‘ket mind a mágnes… bár kezdek velük megbarátkozni, szeretni sosem fogom Å‘ket és mindig egy kicsit tartani fogok tÅ‘lük.

KettÅ‘/Two/Zwei/Deux: Kóborkutyák. Maguktól a kutyáktól is egy picit tartok, de nincs annál félelmetesebb mint amikor éjjel megy haza az ember (fÅ‘leg télen vagy Å‘sszel) és ott van a kihalt utcán egy baszott iszonyatosan nagy kutya… ez a félelmem tegnap óta még fokozódott is amikor kb. 500 méteren keresztül kergetett egy hazafelé (nem is akármekkora hogy ütné el valami) és pár cm-en múlott hogy lendületbÅ‘l át tudtam ugrani a kerítésünk (de az szép ugrás volt, el kell ismerni :) és nem kapott el. Ó hogy rohadna le az összes lába a rühes korcsnak!

Három/Three/Drei/Trois: Részeg (és cigány vagy román) hordák. Éjjel vagy nappal, lényegtelen. Senki ne higgye hogy ez a félelem rasszista töltetű mert nem, de tény hogy bizony azok az rasszok, akik olykor nem ittas csoportokban is veszélyesek tudnak lenni, részegen… no comment. Szerencsére itt, ahol lakok nincsenek sokan, de amikor jön a szüret vagy valamilyen szÅ‘lÅ‘vel kapcsolatos munka, megszaporodnak (bár mindenki igyekszik erdélyi magyarokat hívni azért vannak akik nem Å‘ket hívják), és van köztük rendes, dolgos, becsületes de a többségük… naszóval ha egy ilyen banda jön velem szembe (természetesen olyankor vagyok egyedül) akkor spuri át a másik oldalra, vagy akár egy másik utcába, ha van rá lehetÅ‘ség.

Négy/Four/Fier/Quatre: KövetÅ‘s emberek. Igyekszem mindig forgalmas helyeken járni-kelni (bár imádom a néptelen kis utcák varázsát) de egyszer volt egy bácsi, kb. 50 lehetett és fél órán keresztül jött utánam, amikor épp mentem valahová. Na akkor nagyon féltem, azóta is hátra- hátranézek ha épp úton vagyok…

Öt/Five/Fünf/Cinq: Ok tudom ez viccesen fog hangzani de az, amitől még félek az az, hogy amikor nyíroma füvet esetleg a fű még kicsit vizes, de ez a nedvesség épp elég ahhoz hogy megrázzon az áram :D  

De persze mindezeket leszámítva bátor vagyok és hősies, akár egy igazi trubadúr :P

1.0.4 by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

 

A kis virág

May 23, 2008 - 6:27 pm No Comments
A kis virág

Talán nélküled is volt világ.
Ha így volt…nem éltem.
Talán nyílt helyettem más virág
Míg én mást reméltem.
Mert Te örök vagy s voltál,
Ki nem kezdtek a viharok,
És Te nem változtál
Mint én: akár az évszakok…

Változtam Miattad és Neked,
Kinyílt egy új kis virág.
A földből, melybe temettetett-
Hová űzte a világ,
Melybe vakság taszította,
Onnan a fény hozza világra-
Neveli, ápolja, óvja…
Míg tudja- míg a virág hagyja.

Sebzett volt a virág,
Szirmai, levelei véreztek,
De Te kitartottál,
S lassan újjáéledt az élet:
Felragyogott a Nap,
Eltűnt a horizont,
Hittem szavaidnak
S indultam az úton.

Tudtam már, merre, mert velem voltál,
Fogtad kezem, mindig szerettél
S én éreztem, hogy kiért szólt imám,
Elküldte őt az irgalmas ég.
Szirmot bontott, virult a virág,
Párját úgysem találod,
Estelenként égi fohászát
S mindent érted áldozott.

De minden tavaszt, melyet nyár követ
Elfeledtet a komor ősz,
Elhozva az utolsó kenetet,
Hogy télen minden békében múljon el.

Reszket a kis virág.
Süti bár a Nap, s gondos kezek óvják;
Féli már az órát
Mikor elmegy, végleg elköszön a nyár,
S helyébe pusztulás jön el,
Mikor mind, mi él halálra vár,
Hogy ha jön az új kikelet,
Velük jöjjön el ismét a nyár.

De a kis virág akkor már örökre néma lesz.

2008.V.20Â