Amikor kissrác voltam, kukásautósofőr akartam lenni. Ez akkoriban volt, amikor várossá avatták a települést ahol lakom (1993-ban járunk), ekkor költöztünk kertesházba és ekkor én kétéves voltam, és minden áldott kedden hajnalok hajnalán ott csüngtem az ablakban, vártam, mikor jön már végre a kukás és viszi el a szemetet. Egyszerűen megbabonázott az a nagy narancssárga autó, nameg a sofőr, aki bár bűnrondta volt de mindig kedvesen integetett ha meglátta hogy Captain pici göndi fürtjei mögött ott figyel az ablakban.

Aztán ez a mánia elmúlt és célom változása csak fényévekben mérhető, hiszen űrhajós akartam lenni. Szerettem a kirándulásokat és ez tűnt a legnagyobbnak.

Amikor ez az őrület is elmúlt akkor kitaláltam hogy számomra az állatorvosi szakma lesz a legmegfelelőbb. Nagyon szerettem az állatokat (most is és úgy gondoltam ez abból áll hogy kedvesen megsimogatom a beteg kiscicákat és rájuk mosolygok mert az olyan jó lesz nekik és biztosan meggyógyulnak majd. A nagymamám a polgármesteri hivatalban dolgozott, oda jártam be hozzá néha suli után és egyszer a jegyző, tudván ambíciómról megkérdezte, hogy ha majd székrekedése lesz a kutyájának, felnyúlok-e a seggébe. Rohadt tahó volt az az ember mindig is, na ekkor ment el a kedvem az egésztől (annak ellenére hogy nagymamám rögtön elmondta hogy vannak ugyan extrém esetek de legtöbbször nem kell senkinek sem a seggében turkálni).

Harmadikos koromra eljutottam odáig, hogy szimplán csak felnőtt akartam lenni, mert az olyan jó, mert mindig van pénzük (gondoltam, hiszen mindig tudtak zsebpénzt adni). Majd amikor nem kaptam meg azt a filckészletet amit kinéztem magamnak (4500 forintért akkor nem is értem mi volt benne a drága , akkor polgármester akartam lenni és be akartam zárni az iskolát, és a helyére egy olyan aqua-parkot akartam építeni, ahol mindig nyár van. Jól kitaláltam, mi?

A polgármesteri ambíciók azonban gyorsan elmúltak ugyanis jöttek a választások és amikor láttam ahogy egy bácsi reggel a piac mellett leköpött egy MSZP-s plakátot akkor eldöntöttem, hogy az én képem ugyan senki nem fogja leköpni és nem is akarok polgármester lenni. Fura, most meg… na de ezt majd később

Hogy ezután mi jött, arra már nem emlékszem, amit tudok az az hogy egy darabig akartam orvos is lenni de ez nem tartott sokáig mert amikor egyszer suli után megint bementem a mamámhoz szembejött a jegyző a folyosón és eszembe jutott mit mondott az állatorvosi ambíciómra szóval erről gyorsan letettem (jobb is, mert semmi érzékem a kémiához ami pedig kellemetlen ha valaki orvos akar lenni).

Hetedikes koromban tuti hogy újságíró akartam lenni vagy riporter, és ez elég sokáig kitartott hiszen a sulirádiónk az én főszerkesztésem alatt nyert országos első helyet a DUE (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete) pályázatán, tag is lettem, csináltam interjút Vasi Csabával, a Magyarországot a híres pálinkák készítési helyének felkeresése közben többször is körbebicajozta, de végül ez is elmúlt, hiszen jöttek a következő választások (2006) és mivel az egyik osztálytársam apuja indult a képviselőségért (de nem került be végül), ez az osztályban életre hívta az addig ismeretlen jelenséget, a politizálást, ami nagyjából abból állt, hogy egy rakás kiskamasz az otthoni nézeteket hangoztatja. Ekkor döntöttem megint a politika mellett.

Ez az irányvonal nagyjából, kisebb módosításokkal azóta is megmaradt, noha azóta kissé homályosodott a cél, vagyis most úgy néz ki hogy a fő cél a nemzetközi kapcsolatok, de jó lenne a szociológia is… valami majd csak lesz.

És Ti? Ti is akartatok kukássofőrök, űrhajósok, iskolabezáró polgármesterek lenni?

1.2.9 by Captain himself