A GayTalkban minden hónap egy adott téma köré épül. A négy blogger négy szemszögből beszél ugyanarról a dologról,így lesz érdekes, szemléletes és hiteles a blog.

Önelfogadás. Az első lépcső- és egyben az egyik legnehezebb is. Az első gát áttörése. Nézzük, mit írtunk róla mi a GayTalkban

Nem volt egy pillanat, mikor leesett a dolog. Nem volt nagy megdöbbenés, nem volt hirtelen megvilágosodás, nem volt isteni szikra. Csendesen, a felszín alatt ment végbe az önelfogadás folyamata. Nem tudok olyan konkrét momentumokat felidézni, amikor éreztem, közelebb kerültem önmagamhoz. Azt hiszem, ez az egész annak a hosszú folyamatnak volt az eredménye, ami a személyiségemet alakította át. Ami önállóbbá, érettebbé, magabiztosabbá és lázadóbbá tett. (Captain- Az én történetem)

De én választottam. És ő is választott engem. Az út hosszú, és még mindig nem értem a végére. De felismertem és elfogadtam azt, hogy más(abb) vagyok [ti.: most egy titkot osztok meg a régi olvasóimmal is: nem minden esetben zárkózom el a lányok társaságától. A szépet keresem, s ez igenis megvan mindkettő nemben].

Amit eddig sikerült elérnem: beismertem magam előtt, hogy más vagyok, elfogadtattam magammal a tényt. Néhány emberrel – nevezhetjük őket barátnak – is  sikerült megosztanom ezt. Boldog tudok lenni így. (m. – Az első pornófilm)

Melegségem első éve egy korszak: a tapasztalatszerzés korszaka. Elindulok, megyek, vak vagyok. Néha úgy érzem, szeretnek, néha csak azt, hogy én szeretek. Aztán a végkifejlet: csak túl kisgyerek vagyok mindahhoz, ami világosan vázolja, nincs szeretet, nincs szerelem, pusztán egy intellektuális vibrátor vagyok, akiben lemerül az elem, s ahelyett, hogy feltöltenék, lecserélik. Néha én veszem észre, túl kevés embert csókoltam meg ahhoz, hogy tudjam, ki csókol jól. (Maxen- Homokszem, káprázat)

Akkor már hónapok óta szerelmes voltam egy fiúba. (hamar felismertem az érzést.) Tőlem alig karnyújtásnyira ült akkor is, – mint mindig azokban az időkben – ő is békésen szundikált. Néztem ahogy alszik. Jó lett volna oda bújni hozzá, csókot lehelni a homlokára, és vigyázni az álmaira. Eljátszottam a gondolattal: Talán senki észre sem venné a sötétségben, ha halkan mellé ülnék, és átkarolnám. Mindent megadtam volna akkor ezért, de tudtam, nem kockáztathatok. (Christof- A múltamról)

Kapcsolat a melegvilággal, Magyarország és a melegek, és a második lépcső, a felvállalás kezdetei.

Itt nincsen minta. Itt lehetetlenség felhőtlen boldogságban megélni a melegséget. Itt nem az utcán, nem is a saját környezetedből tapasztalod meg, mik a lehetőségeid melegként. Távoli mintákhoz kell fordulnod. Fiúk a klubból. Blogok. Fórumok. Itt nincs olyan hely, ahol melegekkel tudsz megismerkedni. Hiszen a legtöbb meleg, még ha nem is titkolja az identitását, nem szívesen beszél róla. Mert tart a stigmatizálástól. A megbélyegezéstől. Attól, hogy emiatt elfordulnak tőle, kinevetik, furcsán néznek rá. Nincsen olyan, hogy meglátsz egy fiút a kávéházban, és odamész hozzá, beszélgetni. Ez a magyar természetből is fakad: nem vagyunk kifejezetten nyitottak. Nem sűrűn lépünk interakciókba számunkra idegen emberekkel. Pedig ennek sem kellene így lennie. (m. – Leláncolt gondolatok)

Noha 100 km választott el tőle, mindig talált alkalmat, ha kell, akkor csak egy éjszakára eljöjjön. Él előttem egy kép róla. Ott állok a konyhában, az ajtó pedig kinyílik. Belép rajta. Sapka a fején, sál a nyakában, kipirult arcal és táskával  a kezében áll előttem. Teli szájjal mosolyog, amint meglátja, hogy kivirulok a meglepetéstől. Akkor, az a perc volt az, amikor tudtam, egy fiú, ő az, aki többet jelent, mint annak előtte a lány. Azt hiszem igazán ekkor lettem meleg. (Maxen- Egy fiúról és egy lányról)

Tudatosan 2008 nyár végén léptem kapcsolatba a meleg világgal. A heteró fiú után érzett szerelemet egyedül már nem bírtam feldolgozni, segítséget kértem. Egy negyvenes leszbikus nő (Szabi) válaszolt a  kétségbeesett fórumbejegyzésemre. Miközben folyamatosan léptem túl a szerelmi problémán, úgy kerületem egyre jobb kapcsolatba a Szabival. Elhívtak a barátnőjével magukhoz, megismertem a gyerekeiket. A budapesti felköltözésben is óriásit segített, mivel a bátyja (régóta nem használt) II.  kerületi lakásában lakhatunk… (Christof – Első kapcsolatom a meleg világgal…)

Friss 16 évesen, gimi második elején majdnem elhagytam a kollégiumot, amit annyira utáltam. Egy fiú miatt maradtam. Ha valamiről döntök, az általában az indulás, az új utak keresése. Azóta sem tudok ehhez hasonló döntést felhozni- ennyire ellentmondásos döntést. 16 éves voltam, fiatal, zsenge, kiforratlan – talán valahol alkalmatlan is a dologra. 6 év az 6 év. 9 hónap pedig 9 hónap- az a kapcsolat nagyon nagy mértékben formált hasonlóvá a mai önmagamhoz. A mai Captain az akkori 3.0-s változata. (Captain- A Határ)

A GayTalk  minden hétfőn új bejegyzéssel frissül- következő hétfőn pedig egy különleges ember különleges bejegyzését olvashatjátok majd a blogon