Papírhajó

Sok mindenről tudnék írni, pl. a blogtalálkozóról vagy köszönetet Redbleknek a befogadásért vagy egy újabb sor nyavajgást erről- arról de nem nem, most nem nyavajgunk, élménybeszámolót itt kaptok bőven, köszönetet meg már mondtam szóval akkor most tekintsük át, milyen is az élet a reformátusoknál, pontosabban abban a gimnáziumban ahová járok.

Az egyházi iskolába járás talán legnagyobb előnye hogy mennyit lehet röhögni azokon az idióta lelkészeken, fantasztikus mennyi hülye szaladgál szabadon de hihetetlen. Mint jó refi gimisnek, nekem hetente három kötelező áhítat van beiktatva amiből mint minden jó refi gimis kettőt ellógok és csak azon vagyok ott amin írják a hiányzást. Dehát így szép az élet. Egyébként arra jó ez hogy amíg mondják a magukét addig hihetetlenül jól lehet leckét másolni egymásról (helyesbítés: rólam), vagy megkérdezni a másikat (helyesbítés: engem) hogy akkor ez meg az hogyan van vagy megkérdezni a körülötted ülők közül valakit (helyesbítés: engem) hogy hallotta-e ezt vagy azt vagy hogy fúú megint floorballmeccs van a suliban és valakinek (konkrétan nekem) meg kéne kérni ezt meg azt hogy engedjen már le. Szóval nem, annyira nem is jók ezek az áhítatok, leszámítva azt a valóban vicces jelenetet amikor a megkergült idős néni berontott a templomba és letaszította a lelkészt a szószékről és elkezdett dumálni. Oh, azt élveztem.

A tanárok között is van egy lelkész, mindenki nagy ámulatára elmondom hogy hittant tanít, de ő messze a legjobb fej, jó poénjai vannak. Ő is itt végzett ebben a suliban (ugyanis a komcsik alatt nem működhetett ezért csak 90-ben indult újra), szóval fiatal és tanították olyan tanárok akik most minket is tanítanak és őket is jól ki lehet beszélni vele, például így: "Tanár úr, az xy tanárnő már akkor is ilyen hülye volt?" "Nektek már szerencsétek van, az én időmben még ennyire sem volt normális.". Laza.

A konyha, na az egy külön bejegyzést érdemelne de ez a blog nem erről szól, ezért most bepaszírozom ide.

Tehát a konyha. Mindenkinek szüksége van ún. menzakártyára amit lehúzol a kajánál, ha zöld és csipog akkor mehetsz, ha piros és vinnyog akkor nem. De ez szart sem ér, amikor elfelejtettem befizetni a kaját és a lebukás teljes tudatában, mintegy az esélytelenek nyugalmával mentem oda hogy lehúzzam, tudván mindjárt visszaküldenek, akkor is zöld lett és csipogott. Vagy csak tetszettem a konyhafőnöknek és megmachinálta a gépet, ki tudja. Én kinek ne tetszenék? Áh, az ego örök.

A konyha örök velejárója az a kiöregedett portásbácsi, akit csak azért alkalmaznak hogy a kis jegyzetfüzetét dédelgetve cikázzon a diákok között, randomszerű ellenőrzések keretében elkérve azok kártyáit azonosítás céljából (ezt a bácsit Csehov Hatos számú kórterem c. múlhatatlan alkotásának egyik szereplője után Nyikitának neveztük el). Még jó hogy ooolyan nagyon szegény az egyház hogy ilyet is tud fizetni. Azért jó látni hogy valahogy csak kijönnek abból a szűk keretből ami a légkondik beszerelése vagy a liftépítés vagy ilyesmik után maradt. Mindenképpen szívmelengető.

A bácsiról még annyit hogy egyszer amikor nem volt ott a kártyám (helyesbítek: amikor nem volt ott a kártyám és egyszer le is buktam vele) akkor megkérdezte a nevem, osztályom (Captain, 11 x ), és adott egy (kapaszkodjatok) F E K E T E P O N T O T és közölte hogy még négy ilyen és egy hétig nincs kaja. Ritkán röhögök így ki embert mint akkor ott őt kiröhögtem de Isten látja lelkem nem tudtam visszatartani.

A konyhásnénik szintje talán a csúcs. Egy van közöttük aki rendes, a többi vagy kövér és hónaljkutyája van, vagy kicsi és mufurc akinek még az is baj ha segíteni akarsz neki cipekedni, a harmadik akkor is letörli a tálcád alatt az asztalt ha még éppen javában eszel, a negyedik egész egyszerűen unszimpatikus mert smucig és nem ad repetát, a… végtelenségig lehetne sorolni. Aki jófej az a konyhafőnök bácsi, ha szerencsénk van ő van bent és ő ad mindent ami kell, lévén kolisok is vagyunk  

A sulis takarítónőkkel nincs baj, de a koleszosok… alapjáraton nem hülyék de amikor nincs első órám és nem megyek be a suliba 7-re csak fél kilencre akkor akarva-akaratlan végigmegyek a folyosón mert a legvégén van a szobánk, de akkora ő már felmosott és leáll velem kiabálni hogy miért tapicskolom össze. Hát banyek, szárnyat növesszek vagy az ablakon ereszkedjek le legközelebb?

Végeredményben elmondható, hogy talán valahol az egyházi iskola is csak olyan mint az állami, ugyanolyan dilikkel és mindennapi hülyeségekkel, de nekem azért ha szidok valamit egy darabig még biztosan a reformátusok jönnek elsőnek a számra. Ez van.

1.5.7 by Captain himself

… a tanulás a belépő. Ó jee.

És igazából már nagyon de nagyon várom a holnapi színházalást (Padlás), ugyanis rám fér. 

Kezdődött azzal hogy hétfő reggel mentem vissza (akkor szoktam) mivel nincs első két órám mert akkor olyan fakultáci (fakt) vagy, amire én nem járok (magyar, matek, biológia). Az a címeres ökör koleszigazgatónő, az a tehén tankseggű banya meg kitalálta hogy ez így nem mehet mert mi már az hogy én akkor megyek vissza mert hogy vasárnap este áhítat és ott kell lennem. Az én véleményem meg az hogy nem kell mert ha nem 120 csak 119 kicsi református diák ül ott akkor sincs nagy baj. To be continued. Szerintem. Mert úgysem hagyja annyiban de én se.

A hétfő amúgy nagyon jó volt főleg hogy életbe lépett az új órarendem (33 helyett 28 óra, mivel 5 angol így ugrott ), amelyben összesen 9 lyukasóra van tehát ha meg gebedek sem tudok magamnak nem elég szabadidőt adni Főleg hogy a kimenőm hossza sem sérül sőőt, olykor még hosszabb is mint a többieké (főleg ha kamuszakkörre járok, amire most pont nem de ha majd lesz barátom akkor kitalálok egyet és járok oda is). Az osztályfőnök-angoltanár megsértődött amiért meg merészeltem kérdezni hogy ugye akkor angolra most már nem kötelező bejárni, és ezt ő úgy fogta fel mintha azt mondtam volna hogy nem vagyok hajlandó bejárni holott erről szó sem volt, max a sorok között dehát tehetek én arról? Áthallás forever. Ja, és megírtuk a dogát abból a nyamvad Vörös és feketéből (hát, khm… hibátlan lett ), és máris belevetettük magunk az új olvasmányba (Gogol: Köpönyeg, melynek egyetlen pozitívuma mindössze a 30 oldalnyi terjedelem volt), most pedig momentám nagyon várom hogy mikor hal már meg Ivan Ilijics. 

A kedd reggeli templomlátogatás a szokásos ásításo közt zajlott le, majd tovább fokoztam nem túl jó helyzetem ofőmnél miután közöltem vele hogy márpedig én ott voltam a reformációi istentiszteleten még akkor is ha az erről szóló igazolást elhagytam. Ha a szemével ölni tudna az a nő, te jó Ég… nade, lépjünk tovább, ugyanis ez volt az a nap amikor rajzfakton (olyanra is járok ám) meghallgathattunk egy csodás előadást a város templomairól (amit most nem véleményezek mert mindig is szerettem volna kerülni a túlzott fikázást a blogon). Ja,és akkor ne is beszéljünk a fizikáról, amikor is a tanár úgy szívatott ahogy tudott. Rohadék,látja rajtam hogy nem értem, nem érdekel ez a tárgy erre megkérdezi hogy "Na, akkor ez most mennyi? Hét negyed vagy négy heted?" "Négy heted"- válaszoltam. Erre ő: "Mert ezek szerint neked mindegy hogy a barátnőd felül van vagy alul?" 

Hozzáteszem: mindenki azt hiszi, járok a legjobb barátommal csak azért, mert lány. Nem járok vele, bármily meglepő, és ilyen bunkó beszólást tanár még nem produkált nekem. Lehet hogy viccesnek tűnik de azzal a hangsúllyal, abban a helyzetben rohadtul nem volt az. A biológia viszont rohadt jó volt, élveztem annak ellenére hogy ez a másik kudarctárgyam.

Szerdán meg hát mit ne mondjak, asszem egyedül nekem lett ötös-ötös párosítású a magyar tz-m És kábé erre is számítottam Ez most nagyon jól jött mert irodalomból az utolsó jegyem egy karó volt az el nem olvasott Aranyembert honorálva, nyelvtanvól pedig 3/4, a meg nem tanult jelrendszert jutalmazva.Így abból is jól jött ez a jegy. Az angol felsőfokú órám meg nem részletezem, aki jó az jó, ezen nincs mit magyarázni

A csütörtöki 92,5%-os hittantz-m sem kommentálom Több okból sem. Egyrészt mert nincs mit, másrészt meg mert hittan. De a tanár egy olyan jó poént mondott, amit nem lehet kihagyni Idézem:

"A kisfiú és apuka elmennek vásárolni, elmennek a bordéjház előtt is. Megkérdezi a kisfiú apuját: "Apaa, itt mit árulnak?" Apuka: "Örömöt". Oké, a kisfiú hazamegy, összeszedi az összes pénzét, és elmegy a bordéjházba. Azt mondja a madamnak: "Szeretnék venni ezen a pénzen örömöt." A madam nézni nézi, hát mit kezdjen egy kisfiúval? Süt neki palacsintát. A kisfiú hazamegy. Kérdezi az apukája: "Hát te hol voltál?" "Képzeld, elmentem abba a boltba ahol örömöt lehet kapni." Apa: "És, mi volt?" Fiú: "Hát, az első kilenccel még elbodolgultam de a kilencediket már csak kinyaltam.". By hittantanár. Teszem hozzá.

Na és a péntek, azaz a ma. Amellett hogy végre hazajöttem, megtudtam az érettségi írásbeli eredményét. 104/117, ez 88%ot jelent, a szóbelivel még van esélyem felhúzni 90% fölé mert nekem olyan kell. És kész.

1.2.1 és Matin kedvéért by Captain himself