Elfordultam, és kiviharzottam az étkezőből. A tetőn talált rám. Egyedül ültem a kéménynek támaszkodva, jobb kezemben egy régen leégett cigit tartogatva meredtem a templom közeli tornyára. Hazug mocskok, gondoltam magamban, olyan akar ő is lenni, mint ti… ti vagytok a példaképe, a készre szabott személyiség, amit felvehet a csődöt mondott sajátja helyett… - Na, mi [...]
Amolyan kényszer ez, mikor tudod, hogy írnod kell. Sablon a téma, de a tartalommal, remélem, ki tudok törni a sablon szorításából. Olyan ez, mint maga az élet. Egy vagyok a sok közül, egy ember, aki Ember akar lenni. Ebben – azt hiszem – nem különbözök olyan sok mindenkitől. Vannak, akiktől viszont ez különböztet meg a [...]
… és az élet a maga monoton dallamát dúdolgatja tovább, egyszerű klisékben száll míg mi szépen csendben olajozzuk hatalmas gépezetét. Nincs semmi szép a gyönyörűben, holott nem ronda az, ami ocsmánynak látszik. Tanulok lenni. Tanulok nem visszaszólni, önmérséklettel nyugalmat pumpálni az agyamat elöntő vérbe, tanulok türelmesebbnek lenni és tanulok tudatosabb és egyszersmind tanácstalanabb lenni. Tanulok [...]
Simogató hűvös- meleg, kísérteti fény a park alatt, és a kedvenc mentolos cigid, amiről kiderült, hogy Olaszországban is lehet kapni, csak tudni kell, hol lelheted. Ülsz gondolataid felszálló füstjének közepén. Csend, és mégis annyira beszél, hogy az már fáj. Felállnál, hogy visszaüvöltsd a csendet a zajba, mikor valójában senki sem beszél. A hűvös novemberi szélben [...]
Önmagát is megrémítette az a szokatlan nyugodtság, amivel engedte elúszni. Nem mondott semmit, mert nem tudott mit mondani. A gondolatai, az érzései még sosem voltak – a maguk komplex végtelenségében – ilyen szimplán egyszerűek. Hagyta, hogy a jéghideg víz nyaldossa meztelen lábát. Tovább gondolt a holnapnál. Megpróbálta eggyé formálni a múlt irrelevánsan sokszínű képeit a [...]
