Papírhajó

A kissé esős, kissé szeles, kissé letargiával telített de amúgy egészen tűrhető, néhány mosolyt is az arcomra csaló szerdai nap minden vitán felül nyilvánvalóan az angolóra felé menet félúton érte el csúcspontját.

Tulajdonképpen nem történt semmi különönös, említésre különösebben méltó, mondhatnám: érdekes, volt egy srác, aki almát vásárolt a kis zöldségesnél.

Hétköznapi szituáció: Captain angolra baktat a szokásos útvonalán, végig ezernyi emlék helyszíne mellett, erősen gondolkodva azon hogy útvonalat kéne már váltani de úgysem fog mert ez a Captain olyan egy buta, hogy tudja hogy ez neki nem jó, de akkor sem… hát ja, szóval ilyen Captain. Kissé mazochista, de  a mi Kapitányunk.

Szóval Captain, keserdédes gondolataiból a felszínre bukva meglátta ezt a srácot, aki a maga stílusával már kilométerekről 'süt', nameg amúgy is olyan akiről az ember megmondja, pláne ha szintén zenész. Ott állt, nyújtotta a pár szem almáért a pár forintot és mintha akkor minden lelassult volna, az emberek is megálltak egy percre egy kis meleg fiú kedvéért hogy tökéletesen szemügyre vehesse ezt a srácot, ezt a hétköznapi, teljesen hétköznapi mégis rendkívüli srácot, hiszen nyilván miatta hágott tetőpontjára a szeles, hűvös, esős szerda. Milyen helyes arc, milyen édes kéz, milyen szép szem, milyen arányos test, és -húú- milyen szép fenék… 

Az élet azonban nem állhat örökké, a fények is visszatértek, az emberek ismét elindultak; megállt a világ egy percre, egyetlen röpke pillanatra de azt is mintha csak azért tette volna hogy megmutassa Kapitánynak, a kis meleg srácnak aki ott állt egyedül a forgalmas utca közepén hogy bizony, minden megy tovább, akár egyedül van akár nem, akárkit is lát meg, neki mennie kell ha nem akar elkésni. Mennie kell, holott ott maradt volna a végtelenségig, de minimum még egy percig, hogy végignézze ezt a tökéletes mozdulatot, ahogyan az aprót az eladó kezébe ejti kecsesen, elegáns ujjmozdulatokkal az ismeretlen, egyetlen déja-vu érzést sem előhozó srác, ez a minden kétséget kizáróan meleg srác.

Hogy mi maradt? Egy emlék, egy villanásnyi emlék és a keserű düh, hogy hogyan találjam meg. Eddig nem sikerült. 

1.7.9 by Captain himself