Papírhajó

Első helyszín: Kisváros, 06:22. Captain kilép az utcára. A haja rögtön szétb*szódik.

Így indult az a nap. Busszal be Kecsóra, majd onnan vonattal tovább Budapestre, hiszen a vonaton már ott ült a kis szegedi jelölt, aki…

… borzalmas volt. Totál mást vártam. A haja olyan, mint a nagyanyámé, és tulajdonképpen nem más a gyerek mint egy önmagát msn-en eladni képes de amúgy tehetetlen affektálós buzi.  Legnagyobb pechemre azonban már korábbi kérésére beprotezsáltam a szakkolis előadásra, ami nekem az utolsó volt, és mivel természetesen elkéstünk, így már csak az első sorban maradt hely, noha Matin derekasan foglalt helyeket de bunkó tahók többen voltak és erősebbek.

Délben le is ráztam (“Majd hívlak!”), majd felraktuk Matin barátosnéját a vonatra és a Margitsziget fáinak árnyékában odaadtam Matinnak a szülinapi ajándékát, egy akácmézes birspálinkát, fél literes kiszerelésben

Majd Matint szólították egyéb teendői, és ezért nyilván senki nem kárhoztatta, engem pedig nem más, mint Iguazu szólított, hogy vonata begördült a Nyugati pályaudvarra. Én pedig mint önzetlen önfeláldozó jófej kimentem elé, és az elkövetkezendő másfél órát együtt töltöttük el WestEndezéssel és mekizéssel. Igut vártam már hiszen nagyon régóta beszélünk már egymással, és most végre eljött a tali is Ohyeah.

A blogtali szervezőjeként nem tartottam volna ildomosnak a késést, így Iguval pontban hatkor oda is értünk a Tandemba, ahol rajtunk kívül még nem volt senki, tehát elsők voltunk Ilyen élményben nekem nagyon ritkán van részem, szóval most próbáltam jól megegyezni, milyen érzés is az, ha elsőnek ér oda valahová az ember és nem utolsónak.

Aztán lassan megjött a társaság többi eleme is, ki korábban, ki később, de mindenki beugrott aki jelezte, hogy jön sőt, az is aki nem, ami számomra nagy öröm volt Nagyon jól éreztem magam, ha jól emlékszem 979-nek mondtam hogy kb. a tali első öt percében beszéltem annyit mint a januárin összesen, de így van ez rendjén. Most már valamennyire ismerős a társaság java, persze voltak páran akiket most láttam először (Iguazu, Cube, Custos, Kyan és Fruzsi), de remélem (sőt, tudom) hogy nem utoljára Nameg Cube, akiben annyira pozitívcsalódtam, amekkorát még talán soha senkiben

A Tandemezés után pedig kitúráztunk Sanchohoz aki volt olyan kedves és befogadta, megetette és nagypapámmal együtt (aki persze csak pálinkája révén volt jelen) megitatta a 3/4 GT-gárdát. Kyantől pedig elnézést kérek amiért nem köszöntem  neki amikor leszállt de éppen gondolataimba mélyedtem és nem vettem észre, csak két megállóval később hogy már nincsen sehol

Augusztus 31-én hagyom el Magyarországot, addig még tervezek minimum egy blogtalit, meg persze a különprogramokat az érintettekkel

2.2.4

Nálam az úgy volt sokáig, hogy ha rosszat álmodtam vagy a tudatom egy bizonyos részének, amely ezek szerint ébren volt amíg aludtam, nem tetszett az álom mert szörnyű volt vagy előreláthatóan súlyosabb sebesülést szereztem vagy ne adj' Isten meghaltam, akkor közbeszólt egy határozott férfi hangján, kimerevítette a képet és felébredtem.

Így volt ez pl. amikor Godzilla kergetett vagy ötven vérengző vérfarkas.Ez a hang azonban megszűnt létezni idestova egy éve, azóta a kellemetlen felriadás helyettesíti. Pedig nyilvánvalóan sokkal jobb volt átúszni egy másik álomba és otthagyni a rémeset…

Ma azonban visszatért a hang, csak éppen azt nem tudom hogy miért, holott szerintem egyáltalán nem volt rémes amit álmodtam, sőt, kifejezetten szórakoztató volt. Egyébként az álomhoz hozzá tartozik, hogy tegnap volt egy kis nézeteltérésem apámmal a Jobbik kapcsán, illetve lefekvés előtt blogokat olvastam. Ebből született aztán ez a cuki kis egyveleg.

Tehát, Szegeden sétálgattam a Kárász utcában, amikor szembejött velem a Magyar Gárda és körbevettek, majd felszólítottak hogy adjam át nekik az iPhonom vagy nagyon megvernek. Hiába mondtam nekik hogy nekem nem iPhonom van hanem Motorolám, nem érdekelte őket, és rámrontottak. Ekkor azonban beszólt a hang (és itt még érthető is), hogy "Na jó, akkor váltsunk!", majd eltűnt a Gárda és csak én maradtam egy olyan helyen, ahol tudtam hogy nem volt tér és idő, de valahogy mégis mert azt is tudtam hogy nagyon gyorsan haladok előrefelé és sokáig. 

Majd egyszercsak beszakadt alattam a semmi, és nagy robajjal beestem egy ágyba, amiből kiugrott egy nagyon ronda kövér pasi, de ahogy meglátott, visszamászott és erőszakoskodni akart velem. Ellenálltam, de már éppen legyűrt volna amikor egyszercsak a falon át berontott a kocsijávan SViktor és megmentett. Én meg, ahelyett hogy megköszöntem volna leosztottam, hogy mégis mi tartott ennyi ideig, örülhetek ha ezek után nem kell leamputálni a lábam. Nem tudom hogyan függ össze a kettő de lényegtelen

SViktor persze ezen nagyon megsértődött és kihajított egy farm mellé, ahol Ricsi éppen a teheneket etette. Gondoltam odamegyek és köszönök neki, de ekkor az egyik tehén átalakult vérengző szörnnyé és megette Ricsit. Én kiabáltam hogy ne, de nyilván nem hatottam meg a szörnyet. Szóval inkább szaladni kezdtem, de a szörny észrevett és utánam eredt, és már éppen elkapott volna amikor jött egy szuperhős, akit nem tudok hogy ki volt de felvágta a szörny hasát és kiszabadította Ricsit, majd elrepült vele, engem meg otthagyott. Innentől kezdve kicsit homályos, mert csak arra emlékszem hogy dohogtam de közben csináltam is valamit, de hogy mit, azt nem tudom.

Aztán valahogy a helyi fagyizóban termettem, ahol a barátaimmal ettük a kis fagyikelyheink, amikor arra lettünk figyelmesek hogy valaki eszméletlenül ordít. Kiderült, hogy az a valaki Spikey volt, aki éppen szerelmet vallott EM-nek, de ő meg visszautasította, mondván, Spikey meleg, és nem érti mit akar. Természetesen nem maradhattam ki ebből, odamentem, felhúztam Spikey-t a földről és elmagyaráztam neki hogy ő tényleg meleg, és most egy kicsit célt tévesztett. De ahogy megértette, nekem vallott szerelmet! Én visszautasítottam, mondván hogy tényleg nagyon aranyos és kedvelem de 'maradjunk csak barátok', mire berobbant a képbe ismét a Magyar Gárda, akiket jóapám vezetett. Meglátták, hogy éppen Spikey kezét fogom, több sem kellett nekik, ránk rontottak. Vagyis csak rontottak volna, mert közben rájuk borult a ketrec, amiben 979-et tartottál fogva. 

Innentől kicsit megint homályos, a következő része amire emlékszem az az, hogy az exemmel ordibálok hogy mégis ezt hogy képzelte. De hogy mit, azt már nem tudom És ő sem értette, mert elment, én meg ottmaradtam egyedül de hogy hol, azt megintcsak nem tudom…

A végére viszont tisztán emlékszem: megint a Kárász utcában voltam, és elhatároztam, hogy gyorsan elszaladok a Tiszához. El is szaladtam, de ahogy odaértem, láttam hogy a Tisza ki van száradva. Ezt nem tudtam mire vélni, ezért írtam egy-egy sms-t Matinnak és Iguazunak hogy vajon tudják-e, miért száradt ki a Tisza. Erre mindketten hirtelen ott termettek mellettem, és Matin arról próbált meggyőzni hogy ez összefüggésben van a szakkolis szerver tegnap esti lefagyásával, Iguazu pedig arról hogy ez csakis a Gárdisták műve lehet. 

Meguntam őket, elindultam egy közeli játszótérre, de már nem értem oda mert felébredtem, és rohantam ide hogy mindezt leírjam

1.8.2 by Captain himself

A világ kegyetlen minden embernek. Nekünk, melegeknek főleg az mert az emberek buták, a világ gonoszsága tette őket azzá. 

Az emberek félnek. Félnek az újtól, a változástól, az eltérésektől. 

Amellett hogy félnek, nincsenek rá felkészülve. Nem elég erősek, nem tudják elfogadni azt, amely talán őket is hajtja.

Ezen azonban lehet segíteni. Mindent le lehet győzni, csak akarni kell. Meg lehet valósítani önmagunkat a világgal szemben is.

Erre jó példák a blogok. 

Hiszem hogy mi, bloggerek mind felelősséggel tartozunk azokért, akik olvasnak minket. Azzal, hogy a lelkünk egy darabját beleírjuk a blogjainkba, átadjuk azt nekik. Nem tudhatjuk, mikor ki mit olvas, mit fogad meg, mekkora hatással lesz az életére. 

A felelősség kötelezettséget von maga után: tenni kell az olvasókért, mindazokért akik sorsközösségben vannak velünk. 

Magyarországon és a világ minde táján vannak melegek. Melegek, akiknek ugyanazt az utat kell végigjárniuk, amely út az elfogadáshoz vezet, önmagunk elfogadásához, amely nélkül nem lehet teljes életet élni.

Ez az út nehéz és rögös. Fiatalon megtenni pedig olyan kihívás amelyre nem sokan képesek.

Van négy fiatal melegblogger, akik ezen az úton járnak. Iguazu, Matin, Spikey és én blogjainkban képet adunk arról, hogyan vesszük az akadályokat, hogyan jutunk egyre tovább ezen az úton, hogyan növünk, fejlődünk főleg lelkiekben. 

Mi négyen abból a korosztályból vagyunk, ahol a türelmetlenség talán a legnagyobb. Sok hasonló korú meleg srác küzdhet sok kérdéssel amelyre keresi, de nem találja a választ. 

Ezért úgy döntöttünk hogy útjára indítjuk a GayTalk blogot, kapaszkodóként mindenkinek aki vágyik egy olyan helyre, amely az egyéni blogjainkon túl olyan élményeket ad amelyek a meleg mindennapi élethez szervesen kapcsolódnak. A coming outtól kezdve a pasikeresésen át a szerelemig, kötetlenül, szabadon négy olyan sráctól, akik közülök valók.

Reméljük, ezzel segíteni tudunk. Várunk mindenkit, idővel a GayTalk reméljük, minden kérdésre választ tud adni. Hol konkrétan, hol a sorok között. 

Kérem miden bloggertársam, hogy linkelje a GayTalk blogot, adjon róla hírt a saját olvasóinak a blogjában mert fontosnak tartjuk hogy minél több meleg, főleg fiatal meleg tudjon erről a blogról. Köszönjük!

1.4.8 by Captain himself