Papírhajó

2008 február kilencedikének reggele ugyanolyan szombatnak indult, mint az összes többi. Felkelés, szörnyülködés a tükör előtt, ebéd (szombaton ugyanis 11 előtt nem volt szokásom már akkor sem kelni), telefon a barátommal (fúúú tééényleg nekem olyan is volt, tisztára elfelejtem már milyen érzés), majd a ruhatáram felmérése, egy sor hiszti hogy miért nincs mit felvennem- majd önmagam le hülyebuzizása- végül pedig a gép előtt kikötés. Ez a nap valóban egy átalgos szombatnak indult, de…

… csak indult, mivel nem lett az Ezen a napon, az Úr 2008. esztendejének második havának kilencedik napján, éjféltől számított 16 óra 15 perckor ugyanis egy kis meleg srác feltette fejére kapitányi sisakját, magához vette távcsövét és iránytűjét, majd lazán és természetesen, mintha mi sem lenne egyszerűbb és magától értetődőbb, kisétált a kikötőbe és elindult egy új hajó, a Papírhajó fedélzetén a nyílt tengeren. 

Ez a srác, ez a Kapitány- fiú akkor boldog volt, naiv és gyerek. Azóta eltelt egy év. Ez a srác, ez a Kapitány- fiú most is boldog, naiv és gyerek. Ám mégis más. Mégis más, mert ez az egy év, melynek krónikása a Papírhajó blog, mozgalmas, örömökkel és szenvedéssel, boldogság- és bánatkönyvekkel átitatott oldala Captain életének könyvének. 

Azt gondolná az ember, hogy a blogja csak az övé, hiszen ő írja, az ő gondolatait, érzéseit közvetíti. Közvetít azonban valami mást is: a fejlődést, a személyiség érését, harcainak eredményét. Ezeket egyedül nem lehet megélni, ehhez társak kellenek. Egy év alatt ennek a blogomnak köszönhetően sok új remek, fantasztikus embert ismertem meg. Megismertem a lelki társ Iguazut, a jó barát Matint, a hihetetlenül bátor Spikeyt, a természetben feltöltődő Eiriket, a szeretetet kereső Mexxet, a macigazda Magnifique-t, a számomra nagyon intelligens 979-et, aki maradjon csak ilyen terjengős amilyen, mert így jó, a nekem még új Tigrit, a korelnök Defallát, az aranyos Natsumét, a cuki Ricsit, a blogtalit számomra lehetővé tevő Redbleket, a menő Gust, a segítőkész SViktort, az érző szívő EM-et, az éleslátó Confessort, a vívódó Gonert, a laza Tamást, az értelmes gondolatok közvetítőjét, Springet, az én örök hírforrásom Bumbyt, a kommentelőből bloggerré érett Iszkirit, az értékes Latenst, a kreatív Westartot és az egyetlen Álarcost, és még rengeteg embert; akik egykor bloggerek voltak de mára már abbahagyták; kommentelőket akik szintén formálják ezt a blogot.

Lehetne még sorolni tovább: a GayTalk, a 21000 látogatás, a 19 link, a 823 komment, az e-mailek…

Köszönöm Nektek, akik részesei voltatok ennek az útnak. Ígérem, hogy amíg jó szívvel tudom csinálni, amíg megkönnyebbülést jelent ide menekülni és amíg van szél és tengeráramalt, amin haladhat ez a kis hajó; ígérem, addig itt leszek, ha Ti is. 

1.6.0 by Captain, by YOU