Ez a blog pont azért lett Papírhajó, mert a tenger motívuma, a végtelenség, a lehetőségek kifogyhatatlansága mindig is vonzott, lenyűgözött és mindennél jobban csábított. Három évvel ezelőtt tettem vízre életem kis hajóját ezen a virtuális tengeren, a vitorlabontás után közel egy évvel pedig az én életem is szelet kapott, mégpedig nem is akármilyet. Most mégis [...]
- Meghalt? Valóban azt hiszed, hogy meghalt? – Persze. Mindjárt el is mesélem neked. Mindez akkor kezdődött, amikor Zsombor felhívott. A hangja kétségbeesett volt, érződött, hogy valami nagyon nincs rendben. Azonnali segítségemet kérte, de nem mondta el, milyen ügyben, pedig ő mindent elmond két percben. Ha ő kétségbe esik, akkor tényleg hatalmas a baj. – [...]
És akkor összeállt minden. Pontosan nem emlékszem, mikor, de azt hiszem az ablakon kibámulás és a fürdés között lehetett ez a pillanat. Az életben mindennek oka van, véletlenek nincsenek. Nem volt véletlen, hogy rád találtam anno, az hogy felvettem veled a kapcsolatot, hogy sokat beszéltünk, hogy találkoztunk. Nem volt véletlen,hogy végül egymás mellé kerültünk, hogy [...]
Ahogyan sétáltunk a kihalt éjszakai városban, fura dolgokat mondott nekem. – Tudod, persze, ésszel nem lehet felmérni ezt, hogy miért tettem vagy teszem vagy ragaszkodnék hozzá de ez nem az a terület ahol az észnek van több létjogosultsága… Aztán meg furcsán nézett, amikor belevertem a fejem a falba, mert ezt a hülyeséget csak így lehetett [...]
Zsombor, én ismét és ismét, folyamatosan és vég nélkül el tudok ámulni rajtad, pontosabban azon, mennyire ismersz. A kérdéseid, amiket nekem szegezel olykor el sem hinnéd, milyen nagy mértékben visszaköszönnek itt bejegyzés formájában, még ha nem is ilyen direkt módon, mint egy párbeszéd vagy levél… Amikor azt kérdezted tőlem, hogy mire jó ez nekem- természetesen [...]
