Papírhajó

Na. Sikerült megfejtenem captain hiper-szuper-mega-atom-titkos jelszavát. Nem volt könnyű dolgom, de végigolvastam az összes bejegyzést, kiválasztottam a kulcsfontosságúakat, minden második szó elsÅ‘ betűjével, valamint az utolsó elÅ‘tti elÅ‘tti szó utolsó betűjével csináltam egy még titkosabb dolgot, az adott bejegyzés sorszámát megszoroztam hárommal, elosztottam kettÅ‘vel, vettem a hármas alapú logaritmusát, majd a negyedik hatványát, a kapott értékeket és a betűket egy bizonyos logika alapján sorbaraktam. ElÅ‘ször nem sikerült belépnem, de aztán egyszer bebújtam captain szekrényébe és néztem, hogy mit ír be és most – muhaha – itt vagyok. A terror elkezdÅ‘dött. Már fogalmazom a követeléseimet is.

1.7.7 by Captainfanatikusvagyokalegnagyobb himself

Üdvözlet a Papírhajó különkiadását olvasó szörfölőknek! A mai interjúalanyunk nem más mint maga Captain, a blog írója.

Ãœdv, Captain!

Ãœdv mindenkinek!

Szép esténk van nem?

De, mondhatni elmegy. Épp most lett cége a Született feleségeknek, én meg itt ülök ahelyett hogy a kötelezőm olvasnám. De mindegy, a blogom sokkal fontosabb nekem mint a Vörös és fekete.

Értem. Szóval számodra fontos a blog?

Nagyon. Mondhatni, ezt már-már szakmának tekintem, bár kiábrándító hogy nonprofit.

Mióta is írsz?

2008. február 9-én írtam meg az első bejegyzést de mindezt már leírtam nem is olyan rég a 100. bejegyzésemben.

Igazad van, csak tudod fel kell térképezni a terepet! Nos, mesélj magadról egy kicsit, mi történik mostanában veled? Mi az, ami nem jön át a képernyőn?

Hm, mit mondhatnék, elvagyok, élek… kicsit megcsömörlöttem, hullámvölgybe kerültem de erre gondolom az olvasók maguktól is rájöttek, elég csak végigolvasniuk egyik-másik postot (mondjuk akár a tegnapit, az Ékes szavak címűt, na az nagyon olyan).

Miért vagy hullámvölgyben? Magánéleti válság?

Mondhatjuk. Tudod, amikor szakítottam a barátommal akkor már tudtam hogy valami új kezdÅ‘dik el de azt hittem ez szép lesz. Tudod, akkor tanultam valami újat mégpedig azt hogy nem véletlen mondják hogy a felmelegített kapcsolat nem jó mert ugyanabba a hibába eshet bele az ember mint elsÅ‘re. Igen, ez igaz, megtörtént. Úgy gondoltam ideje új kapcsolat után nézni és hagyni végre a múltat. Újra regisztráltam a társkeresÅ‘kön, ezekkel kapcsolatos kétségeim is leírtam (ez kapta eddig a legtöbb kommentet a blogon!), de mégis jó volt látni hogy hosszú idÅ‘ után (több mint egy év!) az emberek emlékeznek még rám, lassan felelevenedtek a régi kapcsolatok, körülnéztem a "piacon", mennyit újult a kínálat. Hát, mit ne mondjak, nem sokat, gondoltam elÅ‘re. Persze vannak ígéretes újak is de… szóval ma ezekben is nagyot csalódtam.

Mert mi történt? Mesélnél erről?

Persze, hiszen ez mégiscsak az én blogom, ahol Å‘szinte vagyok… szóval van egy srác, aki baromi helyes (bár a weben kép nélkül van fenn), komoly kapcsolatot keres, 17 éves és ugyanonnan mint én. Fúú, több sem kellett, msn-cím csere és beszélgetés… rájöttem azonban hogy valahogy kimentem a gyakorlatból, vagyis én úgy vettem le. Dumálunk dumálunk, egyszer csak valahogy megcsömörlött a dolog, leállt a beszélgetés (nem hosszú idÅ‘ után, annak java részében is én beszéltem), és épp a képére akartam írni valamit élénkítÅ‘ gyanánt (Bacardi volt a kezében), mire látom hogy nem elérhetÅ‘. Jóhiszemű ember lévén ilyenkor arra szoktam gondolni hogy tuti ledobta a net de most az ugrott be hogy letiltott. Unalmasnak talált.

De hát ez csak egy srác…

Persze csak egy, tudom! Mégis olyan szarul esett. Nem értem, mi lehet a baj. Végülis, nincs is baj. Talán arról van szó hogy megint én nagyítom fel a dolgot. Elefánt a bolhából, tudod, szoktam ilyet mint minden normális hülye. Nem mondanám hogy rosszul nézek ki sÅ‘t, én kikezdenék magammal ha arról lenne szó! Felmerült bennem hogy kijöttem a gyakorlatból? Régen jó beszélgetést tudtam kezdeményezni, tudtam vezetni a gondolatokat, tudtam irányítani az egészet arra amerre én akartam de most…? Kicsúszott a kezembÅ‘l a dolog. Talán az a baj hogy másfél éve két srác között lavírozok és ráálltam az Å‘ stílusukra? 

Ezt azért cáfolnám. Ha jól tudom nem ő az egyetlen új srác, akivel dumálsz.

Valóban nem. Van másik is, vele minden rendben is van de az meg kb. 150 kilométerrel keletebbre van innen. Nagyszerű. Mi ez ha nem marha nagy ki… na szóval elég rossz helyzet, ha már interjút adok akkor modorálom magam. Még akkor is ha ez egy ilyen skizofrén jellegű dolog.

Én mégsem látom ilyen súlyosnak a helyzetet. Itt vagy 17 évesen, jól nézel ki, kedves vagy, jófej, értelmes, egyszerre két suliba jársz, érettségizel, felsÅ‘fokú nyelvvizsgára készülsz, mondhatjuk sikeres blogger vagy; cén nem mondanám hogy ez semmi…

És tudod mi a bosszantó? Hogy én sem tartom semminek sőt! Nagyon is sokra értékelem. Talán olykor túl sokra is. Alapvetően egosita vagyok és optimista de ilyenkor kicsit megzuhanok. És ami idegesít az az, hogy ez a megzuhanás most hosszú ideig tart. Mikor lesz már vége?!

Nem gondolod hogy minél jobban akarod annál később fog eljönni?

Gondoltam rá.

És?

És remélem nem így van.

Mesélsz nekünk valamit a távlati terveidről?

Igen, annyit hogy vannak jó ötleteim amiket meg is fogok valósítani. Sajnos pár ötletet elfelejtek, ugyanis ezeket általában fürdés közben találom ki és mire végzek már elfelejtem. Nem tudom miért van ez így, talán a forró víz és a zene együttes hatása jó nekem?

Köszönöm, Captain! További sok sikert a Papírhajóhoz!

Köszönöm a lehetőséget!

1.1.7