Úgy néz ki, hogy az internet eddig naagyon jó volt, megérkezésem tiszteletére pedig beszart. Most viszont már semmi gond, szóval ahogy ígértem: az első bangkoki napok összegzése J … igazából azt sem tudom, hol kezdjem. Először nagyon el voltam veszve, egyrészt a kimerültségtől (összesen 12 órát repültem aznap), másrészt az időeltolódás okozta kellemetlenségből kifolyólag, harmadrészt [...]
… és az élet a maga monoton dallamát dúdolgatja tovább, egyszerű klisékben száll míg mi szépen csendben olajozzuk hatalmas gépezetét. Nincs semmi szép a gyönyörűben, holott nem ronda az, ami ocsmánynak látszik. Tanulok lenni. Tanulok nem visszaszólni, önmérséklettel nyugalmat pumpálni az agyamat elöntő vérbe, tanulok türelmesebbnek lenni és tanulok tudatosabb és egyszersmind tanácstalanabb lenni. Tanulok [...]
A Nyilatkozat első aláírási hetét Párizsban töltöttem, ahol a UWCAd által évente megszervezésre kerülő project hetek egyikét töltöttem – az iskola finanszírozásában, ami így azért igencsak jó volt Tízen mentünk: Francesca és Paolo Olaszországot, Esther és Pierre Franciaországot, Prashant Indiát, Maria Hollandiát, Marcela Brazíliát, Sergio Venezuelát, Marta Lengyelországot, én pedig a Magyar Köztársaságot képviseltem a [...]
Soha életemben nem voltam ennyire döntésképtelen. Pedig jó lenne, ha valahogy sikerülne zöld ágra vergődnöm, ugyanis a jövőmről A Jövőmről van szó. Amikor kijöttem Duinoba, biztosra vettem, hogy az életem huzamosabb ideig külföldön fog folytatódni, külföldi – nagy eséllyel brit- egyetemen, az IB után egy külföldi diplomával. Most azonban nagyon nem tudom, mit akarok. Akárkitől [...]
Ezen a héten sok meglepetés ért. Sokszor kiáltottam fel ‘(‘Atyaúristen’) felháborodottan, örömömben vagy csodálkozásomban. Az első ilyen kedden volt amikor elértek a Refibe a kecskeméti hírek. 8 késszúrással lett vége. Nem csak a kapcsolatnak, hanem annál sokkal többnek. Egy fiatal lány távozott közülünk, akinek nem volt más bűne csak hogy keresztezte egy ámokfutó útját. 8 [...]
