Papírhajó

… Sólyom László, Köztársasági Elnök Úr! Én Önt egy rátermett elnöknek tartom. Tisztelem, mint rendszerváltó politikust, mint az Alkotmánybíróság volt elnökét, mint az alaptörvényt jól ismerő, korrekt embert. Pártatlanságát nem vitatom, stílusát, hozzáállását kedvelem. Az, hogy nem tárgyalt a felvonulás szervezőivel, először felháborított. Kicsit csalódott voltam akkor, de azóta sokat gondolkodtam a történteken és rájöttem: Önnek igaza van, Elnök Úr. Önnek nem egy olyan rendezvényhez kell adnia a nevét, amit a melegtársadalom csendes többsége sem tart helyénvalónak jelen formájában Magyarországon. Azonban annyit elvártam volna, hogy legalább egy nyilatkozatot adjon ki, melyben leszögezni, hogy egy jogállamban tűrhetetlen bárminemű kirekesztés és az agresszióra való felhívás. Erre a nyilatkozatra nagy szükség lenne. Elnök Úr, önt az emberek többsége egy pozitív személynek tartja és  bízik önben. Kérem, védje meg a jogállamot és használja fel minden befolyását arra, hogy gátat tudjon vetni a szólásszabadsággal való visszaélésnek! Tudom, hogy Ön nem alkalmaz kettős mércét, ezért is kérem Önt tisztelettel erre a lépésre.

… Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt elnöke! Önnek is kijár a Tisztelt megszólítás, hiszen idősebb nálam, így ha mást nem, hát a korát tisztelnem kell. A legmesszemenőbbekig megértem, miért jött létre az önök pártja, és miért lehet ilyen erős. Tudom, hogy Magyarországon a határok és a mértékek elcsúsztak, elveszett a becsület és az emberek egyedül érzik magukat. A parlamenti pártokból kiábrándult, a kormányzat kényszerű megszorító intézkedéseit gyűlölő, a kisebbség tagjaitól sokszor valóban terrorizált tömeg védelemre vágyik és egy határozott erőre, amely képes megvédeni őket, és kiállni mellettük. Az ilyen emberek kiszolgáltatottak, és önök ezt kihasználták politikai és hatalomszerzési céljaik valóra váltása érdekében. Ok nincs okozat nélkül, én látom és értem, miért vannak maguk és miért lehetnek erősek, de nem gondolja, hogy undorító, amit tesznek? Elismerem, hogy ha nincs egy olyan állami rendvédelmi szerv, amely képes hatékonyan fellépni az állampolgárok védelmében, nincsen más alternatíva, mint az önvédelem, de minimum aggályos, ha az erre hivatott félkatonai szervezet egy szélsőjobboldali párthoz kötődik, amely neonácikat is a soraiban tud, és amelynek elnöke zsidóellenes frázisokkal áll ki a nyilvánosság elé. Agresszióra nem lehet agresszióval válaszolni! Visszataszító, amit megengednek maguknak. Undorodom a stílusuktól és attól, hogy álszent lépésekkel megnyerik maguknak a tömeget. Morálisan összeegyeztethetetlen az önök eszmerendszere az Európai Unió alapértékeivel, amelynek Parlamentjében az egyik képviselőjük máris botrányt szított. Nyomatékosan kérem, hogy hagyjon fel a tömeg zsidók és melegek ellen hergelésével! Ne fogjon össze más szélsőjobboldali szervezetekkel és ne törekedjen arra, hogy megakadályozzon másokat az Alkotmányban biztosított jogaik gyakorlásában!

… magyarok, a Magyar Köztársaság és Európai Unió állampolgárai! Tudom, hogy nagyon nehéz most mindegyikőtöknek. Rengeteg kísértésnek vagytok kitéve. Válság van. Gazdasági, morális és politikai. Nehéz eldönteni, kinek mi is a célja valójában. Akármi is jöjjön, egy dolgot őrizzetek mindennél jobban: a józan ítélőképességeteket! Erre kérlek mindnyájatokat.

2.4.3

Sajnos nem szokatlan jelenség manapság a ‘magyarozás’. Elég csak északi szomszédaink egyik politikusára gondolnunk, és máris mindenkinek beugrik, miről is van szó.

Hungarofóbiának nevezik a jelenséget, vagyis magyarellenességnek. Nem kedvelni, ne adj’ Isten utálni valakit azért mert az egyéni értékei nem megfelelőek a számunkra – ez érthető dolog. Az azonban, amikor bárkit a származása vagy milyensége miatt ítélnek el, vagyis olyan kapott értékek alapján nyilvánítják nemkívánatosnak, melyeken változtatni nem képes, enyhén szólva is undorító.

Mi nem tehetünk róla, hogy magyarok vagyunk. Magyarnak születtünk. Kötelességünk őrizni és gyarapítani kulturális- szellemi örökségünket. Ezért fáj nekünk a hungarofóbia. Ezért követelünk velünk szemben egyenlő bánásmódot.

Azonban követelni valamit nagyon könnyű. A szavak mögé a kompromisszum eléréséhez szükséges tetteket kell sorakoztatni.

Ugye mindenkinek fáj az, ha egy adott emberről ítélnek meg minket, 15 millió másikat, főleg ha mi nem értünk egyet azzal az eggyel? Jogtalan? Igen. Felháborító? Persze! Vérlázító? Mi az hogy, nagyon is!

Pedig mi is ezt csináljuk. Mi is általánosítunk, kiközösítünk. A mai magyar mindennapok nem mentesek a rasszista megnyilvánulásoktól és ha a dolgok így mennek tovább, azok hamarosan tettekbe fognak átcsapni- mint ahogyan erre már számos példa is volt.

Gondolkodjunk, emberek! Csak azt tegyük meg másokkal, amit mi magunkkal szemben elvárunk! Nem szereted ha buziznak? Ne cigányozz! Nem szereted ha szidják a magyarokat? Ne zsidózz!

Más dolog egy általános, több emberre vonatkozó torz idea hangoztatása, és más a tény közlése. Más az, ha egy létező jelenséget mutatunk be tényszerűen, érzelmek nélkül és más az, amikor elvakultan gyűlölködünk. Mint mindenben, itt is meg kell találni az arany középutat, amikor sem a túlzott liberalizmus, sem a túlfűtött érzelmek nem nyomják el a józan észt.

Hogy miért tartottam fontosnak hogy ezt leírjam…? Azért, mert a radikalizmus térnyerése a szemem előtt szakít szét családokat, vagy mélyíti még tovább a már régen kialakult szakadékokat. Azért, mert mint az egyik magyar nemzetközi ösztöndíjas, a tolerancia hirdetője vagyok, és a középpontba nem a nemzeti vagy felekezeti hovatartozást, hanem az embert helyezem.

Ezek az idők, amelyeket most élünk, mindannyiunk számára kemény próbatételt jelentenek. Nem szabad engednünk a kísértésnek és elhinni a vészes időkben különösen csábítóan hangzó szólamokat. Minden tény mögött okot keressünk, és ne a következményt, hanem az előzményt kutassuk és analizáljuk- csak így tudunk eljutni ahhoz a felismeréshez, amely a megoldáshoz vezető út kapuja.

2.2.7

Vajon hazaáruló lettem? Megérdemelném ugyanazt a bélyeget amit az utókor Rákosira, Kádárra vagy Szálasira éget? Megérdemelném hogy egy lapon említsenek velük, mint olyat aki hűtlenné vált a hazájához és nemzetéhez…?

Elmegyek, ez tény. Tulajdonképpen a tény csak ez, és ezen kívül semmi más. Ez bekövetkezett volna ha nem most, akkor később de mindenképpen külföldre akartam menni. Ha objektíven szemléljük a dolgokat és megnézzük mi az, amit magam mögött fogok hagyni, szerintem senki nem kárhoztathat érte… szóval érzelmek nélkül, amit magam mögött hagyok az

egy olyan ország, amely mély pénzügyi, morális és politikai válságban van. Egy nemzet, ahol az öngyilkosságok aránya szinte a legmagasabb, egy pesszimista, reményvesztett emberekkel tömött, szűk határok közé szabott föld- minden, csak nem egységes nemzet. Egy ország, ahol az emberek nem uraik maguknak, akik nem képesek túllátni a saját problémáikon. A világ egyik legígéretesebb földje, a Kárpát-medence, két nagy folyóval, jó termőfölddel, változatos tájjal, gazdag múlttal, és ezen a földön tengődik tíz millió ember a napi gondok tengerében, ahol a jó ötleteket elnyomják, a virágzó, erőre kapó, előre mutató, igazi hűségtől és szeretettől fogant embereket lehúzzák, ahol mindenki hazaáruló, ahol a politikai élet olyan mint egy trágyadomb, ahol csalás, lopás, hazugság, mások megvezetése nélkül, tisztességesen, erkölcsösen élni lehetetlen, ahol az egyenes derék már csak a régmúltból ránk maradt emlék… egy ország, ahol az emberek  nem képesek megbecsülni a saját hagyatékuk, ahol nincs “miénk” csak “enyém” és “tiéd”, ahol csak panaszkodás van, szavak tettek nélkül. Innen megyek el.

Innen, ahol önmagam, teljes önmagam talán sosem lehetek, mert a buta, arctalan, vakított tömeg lecsap rám és leránt maga közé hogy eltiporjon. Megyek, mert mennem kell, mert akármennyire fáj is, de a saját érdekeimnek megfelelően csak máshol tudok élni. Lehet, hogy ott sem tudom teljesen önmagam lenni és száz százalékig olyan életet élni amilyet szeretnék, ami járna nekem mint embernek, de még mindig jobb, mint bezárva tengődni egy olyan országba, ahol a kilátások egyre rosszabbak, ahol nincs tiszta levegő semmilyen értelemben.

Ezért lehetnék hazaáruló. Mindezért, amit fent leírtam. Én mégsem tartom annak magam, és ha folytatom a gondolataim, remélem ti sem fogtok.

Mert mindemellett, hogy ezeket gondolom és élem meg nap mint nap, fáj, hogy ez van és erre kényszerít a helyzet. Mert ki segíthetne, ki húzhatná ki az országot ebből a süllyesztőből, ki kovácsolhatna újra magyar nemzetet ha nem a hozzám hasonló, gondolkodó, felelősen érző, tettre kész és energikus fiatalok? Mondhatnám hogy persze, van még ilyen és én csak egy csepp vagyok; de a kis cseppek teszik a tengert naggyá, és ha egy is elpárolog, a tenger már nem lesz olyan nagy, olyan hatalmas, olyan erős, mély és tiszteletet parancsoló. És ha nem csak egy csepp hagyja el, hanem egyre több és több, akkor lassan de biztosan kiszárad a tenger és a víz átadja a helyét a szikár, kiszáradt, élettelen földnek.

Úgy érzem, elárulom Magyarországot, azt az országot amely 1100 éve, azt a népet amely 1500 éve él és nem adja fel, itt van tehát élni akar- de segítség kell neki. Segítség kell, ki kell mosni az emberek fejét, távoznia kell azoknak akik rossz útra vitték az országot, tartozzanak akárhová, el kell űzni a pesszimizmust és tisztánlátással kell felváltani. Ez lenne az én feladatom is de ez elől térek ki ha elmegyek, hogy kicsit közelebb kerüljek ahhoz, ami lenni szeretnék, de ami itt nem lehetek. Úgy érzem, összeegyeztethetetlen a felelős nemzeti gondolkodás és önmagunk felvállalása a mostani magyar légkörben. Tudom, hogy ez a hazám, hogy igenis akár tetszik akár nem, felelősséggel tartozom érte de igaz felelősséget csak akkor vállalhatok ha úgy élhetek itt, hogy nem hazudok magamról minden percben, ahogy azt most teszem.

Optimista lévén azonban hiszem, hogy lesz mindez jobb. Nem hiszem el a magyar nép birkanép szöveget, mert senki ne mondja hogy a törökökkel, a Habsburgokkal, a nácikkal, az oroszokkal és a kommunistákkal dacoló és velük szemben felkelő, harcoló népet tudattalan, gondolkodásra képtelen birkák alkotják! Nem, ez nem így van, és én tudom hogy ez az állapot még visszafordítható, a kérdés csak az, hogy hogyan. Mert amíg őszinteség nincs, addig nincs tisztesség, amíg nincs tisztesség addig pedig nincs normális állami, nemzeti lét de amíg az őszinte hangokat elfojtják még azelőtt, hogy a felszínre törhetnének, addig mit akar bárki is tenni…? Ki lehet az, aki ilyen helyzetben valamit is tud egyáltalán csinálni…?

2.0.3

Nálam az úgy volt sokáig, hogy ha rosszat álmodtam vagy a tudatom egy bizonyos részének, amely ezek szerint ébren volt amíg aludtam, nem tetszett az álom mert szörnyű volt vagy előreláthatóan súlyosabb sebesülést szereztem vagy ne adj' Isten meghaltam, akkor közbeszólt egy határozott férfi hangján, kimerevítette a képet és felébredtem.

Így volt ez pl. amikor Godzilla kergetett vagy ötven vérengző vérfarkas.Ez a hang azonban megszűnt létezni idestova egy éve, azóta a kellemetlen felriadás helyettesíti. Pedig nyilvánvalóan sokkal jobb volt átúszni egy másik álomba és otthagyni a rémeset…

Ma azonban visszatért a hang, csak éppen azt nem tudom hogy miért, holott szerintem egyáltalán nem volt rémes amit álmodtam, sőt, kifejezetten szórakoztató volt. Egyébként az álomhoz hozzá tartozik, hogy tegnap volt egy kis nézeteltérésem apámmal a Jobbik kapcsán, illetve lefekvés előtt blogokat olvastam. Ebből született aztán ez a cuki kis egyveleg.

Tehát, Szegeden sétálgattam a Kárász utcában, amikor szembejött velem a Magyar Gárda és körbevettek, majd felszólítottak hogy adjam át nekik az iPhonom vagy nagyon megvernek. Hiába mondtam nekik hogy nekem nem iPhonom van hanem Motorolám, nem érdekelte őket, és rámrontottak. Ekkor azonban beszólt a hang (és itt még érthető is), hogy "Na jó, akkor váltsunk!", majd eltűnt a Gárda és csak én maradtam egy olyan helyen, ahol tudtam hogy nem volt tér és idő, de valahogy mégis mert azt is tudtam hogy nagyon gyorsan haladok előrefelé és sokáig. 

Majd egyszercsak beszakadt alattam a semmi, és nagy robajjal beestem egy ágyba, amiből kiugrott egy nagyon ronda kövér pasi, de ahogy meglátott, visszamászott és erőszakoskodni akart velem. Ellenálltam, de már éppen legyűrt volna amikor egyszercsak a falon át berontott a kocsijávan SViktor és megmentett. Én meg, ahelyett hogy megköszöntem volna leosztottam, hogy mégis mi tartott ennyi ideig, örülhetek ha ezek után nem kell leamputálni a lábam. Nem tudom hogyan függ össze a kettő de lényegtelen

SViktor persze ezen nagyon megsértődött és kihajított egy farm mellé, ahol Ricsi éppen a teheneket etette. Gondoltam odamegyek és köszönök neki, de ekkor az egyik tehén átalakult vérengző szörnnyé és megette Ricsit. Én kiabáltam hogy ne, de nyilván nem hatottam meg a szörnyet. Szóval inkább szaladni kezdtem, de a szörny észrevett és utánam eredt, és már éppen elkapott volna amikor jött egy szuperhős, akit nem tudok hogy ki volt de felvágta a szörny hasát és kiszabadította Ricsit, majd elrepült vele, engem meg otthagyott. Innentől kezdve kicsit homályos, mert csak arra emlékszem hogy dohogtam de közben csináltam is valamit, de hogy mit, azt nem tudom.

Aztán valahogy a helyi fagyizóban termettem, ahol a barátaimmal ettük a kis fagyikelyheink, amikor arra lettünk figyelmesek hogy valaki eszméletlenül ordít. Kiderült, hogy az a valaki Spikey volt, aki éppen szerelmet vallott EM-nek, de ő meg visszautasította, mondván, Spikey meleg, és nem érti mit akar. Természetesen nem maradhattam ki ebből, odamentem, felhúztam Spikey-t a földről és elmagyaráztam neki hogy ő tényleg meleg, és most egy kicsit célt tévesztett. De ahogy megértette, nekem vallott szerelmet! Én visszautasítottam, mondván hogy tényleg nagyon aranyos és kedvelem de 'maradjunk csak barátok', mire berobbant a képbe ismét a Magyar Gárda, akiket jóapám vezetett. Meglátták, hogy éppen Spikey kezét fogom, több sem kellett nekik, ránk rontottak. Vagyis csak rontottak volna, mert közben rájuk borult a ketrec, amiben 979-et tartottál fogva. 

Innentől kicsit megint homályos, a következő része amire emlékszem az az, hogy az exemmel ordibálok hogy mégis ezt hogy képzelte. De hogy mit, azt már nem tudom És ő sem értette, mert elment, én meg ottmaradtam egyedül de hogy hol, azt megintcsak nem tudom…

A végére viszont tisztán emlékszem: megint a Kárász utcában voltam, és elhatároztam, hogy gyorsan elszaladok a Tiszához. El is szaladtam, de ahogy odaértem, láttam hogy a Tisza ki van száradva. Ezt nem tudtam mire vélni, ezért írtam egy-egy sms-t Matinnak és Iguazunak hogy vajon tudják-e, miért száradt ki a Tisza. Erre mindketten hirtelen ott termettek mellettem, és Matin arról próbált meggyőzni hogy ez összefüggésben van a szakkolis szerver tegnap esti lefagyásával, Iguazu pedig arról hogy ez csakis a Gárdisták műve lehet. 

Meguntam őket, elindultam egy közeli játszótérre, de már nem értem oda mert felébredtem, és rohantam ide hogy mindezt leírjam

1.8.2 by Captain himself

A nők évszázadokig küzdöttek jogaikért, azért hogy úgy tekintsenek rájuk, mint emberekre akik egyenrangúak a férfiakkal. Van, ahol győztek már és van, ahol ma is küzdenek. Megmutatták, hogy lehet így is. Ha nehéz is, keserves munka, de lehet. 

Minden tisztelet nekik!

Elnyomottakból egyenrangúak lettek. Persze hímsoviniszták még mindig vannak, de elenyésző a számuk.

Egy felvonulásuk emlékét őrzi a Nemzetközi Nőnap.

Vajon ez a nap egyszer eljön nekünk is? Vajon egyszer mi is megkapunk minden jogot és egyenrangúak lehetünk? Köthetünk majd házasságot? Fogadhatunk majd örökbe gyereket? Vagy simán, egyszerűen csak végigmehetünk a városon kézen fogva a párunkkal félelem nélkül? Vajon lesz Nemzetközi Melegnap is? Van, ahol már vannak érdemi jogaik a melegeknek. Van, ahol már győztek. Van, ahol még harcolnak és van, ahol még el sem kezdődött semmi sem. Az elején vagyunk még. De ha másoknak sikerült, nekünk is sikerülhet…

Boldog nőnapot kívánok a Papírhajó minden női olvasójának! (tudom, már csak 50 perc de még nem vagyok elkésve

1.7.3 by Captain himself

Van egy gyermekmese, a címe: A tücsök és a hangya. Minden kisgyerek hallotta az anyukájától. Lényege annyi, hogy a hangya keményen dolgozott hogy legyen mit ennie télen, míg a tücsök csak szórakozott és amikor eljött a hideg, a hangyához ment segítségért, aki megszánta és adott neki magokat, hogy ne haljon éhen. Az élelemmel együtt azonban figyelmeztetést is adott neki, hogy ha így folytatja, nagy lesz a baj.

Ahogyan minden tanmesének, ennek is van egy tanulsága. Nem más, mint hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, ahogyan ezt a magyar nép bölcsen megfogalmazta.

Szóval aki nem tesz semmit azért, hogy sorsa jobbra forduljon, az ne csodálkozzon, hogyha mélyen találja magát, rossz körülmények között. Akár tücsök, akár hangya. Vagy ha aktualizálni akarjuk: akár cigány, akár magyar.

Eltelt egy hét. Eltelt egy hét, és mit láttunk? Láttuk, hogy az osztrák hatóságok elkapnak két gyilkost, a harmadik pedig feladta magát. Hallottunk rengeteg nyilatkozatot; jobb-és baloldalról, kormányszékből és ellenzéki helyről egyaránt. A Jobbik tüntetett, az interneten fórumok ezrein vitatkoznak. 

Ez azonban, ez mind ami történt, nem simán csak egy eset. Ez nem egy egyszeri jelenség; ez egy következmény. Következménye annak, hogy a XXI. századi Magyarországon, az Európai Unióban, demokráciában nem lehet kimondani azt, ami tény. Nem lehet, mert akkor rasszista vagy, akkor fajgyűlölő vagy, neonáci, kirekesztő, fasiszta, fundamentalista, lelketlen gonosz szörnyeteg aki csak árt ennek a népnek, és kiközösíti azokat, akik nem tehetnek a származásukról és elzárja a felemelkedés lehetőségét tőlük.

A rasszizmus és az előítéletesség valóban egy gusztustalan dolog. Undorító, amikor diszkriminálnak valakit. Undorító, amikor a hírhedt cigánybűnöző támadójának kézrekerítéséért millikókat ajánlanak de a cigányok által elrabolt és megerőszakolt kislány támadói ellen egy büös fityinget nem szán senki. Amikor nem kapsz segélyt, mert voltál akkora barom hogy vállaltál gyermekeket, akiket fel szeretnél nevelni de a helyzeted nehéz mert a gyerekeket halomszámra, tizenéves kortól korlátlanul szülő cigányok elvisznek mindent; kérdem én, mi ez, ha nem rasszizmus? Vagy az csak odafelé működik?

Nekem nem azokkal a cigányokkal van bajom akik képesek voltak beilleszkedni. Akik dolgoznak, a gyermekeiket iskolába járatják és normálisan nevelik, akik tisztelik a törvényt és tudják, hogy csak úgy tudnak érvényesülni ha elfogadják: nem csak jogaik, kötelességeik is vannak.

Nem azokkal van bajom akik szégyellik bevallani hogy cigányok, mert ilyet is ismerek. 

Egyáltalán; nekem nem azzal van bajom, nem az szúrja a szemem és nem az háborít fel hogy cigányok.

Engem az háborít fel ha visszaélnek a helyzetükkel, ha gátlástalanul lopnak, ha bandákba verődve terrorizálják a vidéket vagy akár egyedül a Moszkva teret! És a legjobban az fáj hogy büntetlenül megtehetik. Őket ezért nem bántja senki, ők védelmet élveznek mert cigányok. Nem tehetnek róla. Kivételeznek velük ezért: ez a rasszizmus.

Könnyű egyes embereknek a bársonyszékek oltalmából védeni az emberi méltóságot. Nem könnyű viszont éjszaka végigmenni, de sajnos már nem csak éjszaka az utcán mert félned kell, nem könnyű otthon rettegni hogy mikor kerülsz sorra, nem könnyű boldogulni és összehozni a tisztességes megélhetést de elveszteni nagyon könnyű. És nem könnyű tűrni sem; tűrni hogy neked, a többséginek, annak a többséginek aki becsületesen dolgozik,  nincsen semmi jogod a kisebbségiekkel szemben, azokkal a kisebbségiekkel akik mindenre fittyet hányva szabadon élhetnek a törvényen kívül.

A hatalomnak pedig pont ez az érdeke. Hagyja. Addig is mással törődnek az emberek. Meg lehet őket osztani, erősíteni a szélsőséget. Mert a megosztott nép gyenge. Aki gyenge, azt szabadon lehet manipulálni és irányítani. Ezért ez a hatalom érdeke. Nameg, ugyan miért is lépne fel egy megátalkodott tolvaj-banda egy másik megátalkodott tolvaj- banda ellen?

Mennyi kell még? Minek kell még megtörténnie ahhoz hogy végre megálljt lehessen parancsolni nekik? 

Kutakodtam egy kicsit. Az egyik gyilkos, Sztojka Iván egy unokaöccsének myvip- képe…

Aki nem tudná elolvasni a feliratot: "készülök magyart ölni".

Ez kell? Amikor már nem csak készülnek, hanem meg is teszik? És ha igen, akkor ebből mennyi?

Ez egy öngerjesztő folyamat. Ha hagyjuk, nincs megállás: ők szaporodnak, gátlástalanul és megállíthatatlanul. Nem a cigányok hanem ezek a vadállatok: mert nem a cigányok a veszélyesek, hanem ők. Akik készülnek. Akiknek nagy része cigány, akik miatt nehéz nekünk, nehéz társainak, akik ki akarnak törni. Akik csak nyűg a társadalom nyakán.

Ha mi, magyarok több mint ezer éve, amikor ide jöttünk, nem vettük volna fel az európai szokásokat és továbbra is csak raboltunk és fosztogattunk volna, ma nem lennénk itt. Nem tűrtek volna meg. Vannak bizonyos normák, amelyekhez alkalmazkodni kell.

Ők viszont itt vannak egy ideje. A legtöbbjük nem tudott alkalmazkodni. Mi mégis megtűrjük őket. Miért? Tényleg mi lennénk a birkanép? Tényleg hagyjuk, hogy minket,dolgozó és becsületes embereket, magyarokat és cigányokat egyaránt ellehetetlenítsen egy ilyen agresszív, buta kisebbség? 

1.6.3 by Captain himself

Egyik ötletem sincs még annyira kiforrva hogy leírjam ide, ezért ma nem terveztem blogolást. Ahogy azonban aGaybears blogon ma ezt elolvastam… szóval most megszólalok egy olyan témában, amelyikben nem akartam. Íme az idézet: 

"Egyet észre kell venni: az Alkotmánybíróság és a magyar politikai
jobboldal tulajdonképp kb. 480-800 ezer magyar állampolgár korlátozott
jogfosztását mondta ki – mint anno a 30’-as évek végén, a 40’es évek
elején a Magyar Királyság törvényhozása, mikor a szenkorona-tanra
alapozott akkori alkotmány alapján meghozták a zsidótörvényeket. Csak a
mostani alkotmánybírák sokkal aljasabbak, mint anno a törvényhozók
voltak: akkor legalább nyíltan megmondták az ország közvéleményének –
és benne a zsidóknak -, hogy a cél a zsidók, cigányok és homoszexuális
populáció fizikai megsemmisítése. Ma a homoszexuálisok jogfosztását úgy
deklarálták, hogy kijelentik, hogy jogunk van az emberi méltósághoz.

Üdvözlettel: Frigyesmester (pride.hu)"

Pár történelmi helyesbítés elöljáróban:

Frigyesmester barátunk nyilvánvalóan elfeledkezik arról hogy ezeket a lépéseket a Magyar Királyság- amely nem egy ultrakonzervatív államaparátust takart hanem egy olyan államot, amely kényszerűségből tért vissza az államnak ezer évig biztonságot adó Szent Korona-tan oltalma mögé, és Horthy, ez a fasiszta csőcselék amikor megtudta, hogy folyik a deportálás, megvédte az összes zsidót akit még tudott, és a háborúból is ki akart ugrani, de nem sikerült neki mert elrabolták a fiát a németek meg nem mellesleg meg is szállták az országot, és innentől nem volt beleszólása abba hogy kit szállítottak el és kit  nem; a Dunába lövést is Szálasiék csinálták. Kéretik leállni a hagyomány, jelen esetben a Szent Korona- tan fikázásával. Szóval a Magyar Királyság ezen  intézkedéseket kényszerből hozta meg, mintegy honoráriumként a bécsi döntésekért cserébe, erős német nyomásra.

Az Árpád-sávról pedig csak annyit, hogy az nem nyilas jelkép hiszen az 8 sávú volt, az Árpád-sáv pedig 7 sávos. Elsős matek-anyag, talán?

Hogy a pride.hu-n ilyen megnyilatkozást olvashatunk, sajnos nem kell hogy meglepetésként érjen bennünket. Ma a magyar meleg életnek szellemi központja nincs olyan, amely elegendő lenne egy megfelelő propaganda kifejtésére. Hogy ez miért ekkora baj? Hozzunk történelmi példát, ha már ennyire benne vagyunk: az I. világháború vége felé a nagyhatalmak nem akarták szétdarabolni az Osztrák-Magyar Monarchiát, azonban az "elnyomott" nemzetek vezetői, például Masaryk vagy Benes olyan hathatós propanadát felytettek ki, melynek eredményeként az Antant elismerte szövetségesének az akkor még nem is létező Csehszlovákát. Benesék nem csehszlovák felvonulást rendeztek és mártírt játszottak a Monarchiában, hanem józan ésszel átlátták hogy itt a lehetőség, hiszen "Ausztria csak addig él, amíg Oroszország fennáll"- az orosz cár elbukott, követte az osztrák császár, Benesék pedig megalakították Csehszlovákiát. Hogy később mit tettek, az már nem tartozik ide. 

A melegek "vezetőinek"- idézőjel, hiszen ilyenek nincsenek- el kéne gondolkodni, de valahol nagyon mélyen. Ha nem megyünk ki a tüntetésre, az nem azt jelenti, hogy nem állunk ki a nagy meleg ügyért hanem azt, hogy távolmaradásunkkal fejezzük ki véleményünk nem csak a felvonulás, hanem a jogaink megszerzése ügyében is. Az, hogy mások vagyunk nem kell hogy azt eredményezze, hogy ezt nyomatékosítjuk a többségben.

Jogokért harcolni nem lehet úgy, hogy lenézzük, semmibe vesszük és vérig sértjük azokat, akiktől az elfogadást és a jogok megadását kérjük. Mire számítanak? Mit gondol az ilyen ember? Aztán meg kesereg mert a melegek kihasználja a politika? Persze hogy kihasználja, jelen helyzetben hülye is lenne nem kihasználni a jelenlegi szorult helyzetében a két baloldai párt (részletkérdés hogy valójában egyik sem baloldali).

A jobboldaltól való krónikus félelem pedig a műveletlenség és a butaság teteje. Kérdem én, hogy hány meleget égettek el máglyán 1990 és '94, illetve '98 és 2002 között? Emlékezetem szerint egyet sem, de javítsatok ki ha mégis, hiszen én akkor még azt sem tudtam hogy meleg vagyok. Kár, tutira jól mutattam volna egy Pride- plakáton mint a meleg kisfiú…

Hangsúlyozom: a magyar politikai parlamenti jobboldal, tehát névelegesen a Fidesz és a KDNP sem fog ilyenekre vetemedni. Véleményem szerint attól, hogy valaki meleg nem elképzelhetetlen hogy rájuk szavazzon, hiszen szerény véleményem szerint felelősen gondolkodó ember nem szavaz többet a szocikra az SZDSZ-re pedig végleg nem. Lássuk már meg végre, hogy mi rejlik a jelszavak mögött! Könnyű mindig a jobboldalra mutogatni. Ezzel is csak azt fejezik ki a kedves Frigyesmesterek, hogy mennyire megvezethetőek. Élő ember össze nem tudja számolni, hányszor de hányszor határolódott el a Fidesz a Magyar Gárdától, nem mintha utóbbi egy olyan borzalmas szervezet lenne. Miért ítéljük el azt, ami kiáll egy olyan ügy ellen, amely igenis létezik, nevén nevezve a cigánybűnözés ellen? Meg tudja nekem mondani, hogy hány cigány vert meg MG-s? Vagy hogy továbbmenjek, hány meleget? Vagy a lényegretörő kérdésre már nem megy ilyen zsigerből a válasz mert tényekkel nem szolgálnak azok akiknek mondatait csak úgy isszák a kedves Frigyesmesterek?

Hagyjuk a Magyar Gárdát, de aki bővebben akar olvasni erről, annak ajánlom egy korábbi bejegyzésem vagy 979 egy kiváló írását. 

Mivel liberális gondolkodású vagyok (fogalomtisztázás: nem szdsz-es, hanem liberális) ezért úgy hiszem, minden embert megillet néhány alapvető jog, így a RÉK-hez való jog is. Minket, melegeket is- gondolon mint meleg és liberális. Ezért azonban tenni kell. A többséget meg kell győznünk arról hogy nem vagyunk elborult állatok, pedofil, perverz semmirekellőek csak azért, mert melegek vagyunk. A társadalom elítéli a melegséget mert keveset tud róla. Amit tennünk kell ezért nyilvánvalóan az, hogy felvilágosítsuk őket. Írjuk a blogjaink, beszélgessünk velük nyíltan a témáról, ne zárkózzunk el, ne különcküdjönk. Ha kiderül számukra, hogy mi is csak ugyanolyan emberek vagyunk mint ők, akkor biztos vagyok benne hogy nem fognak késlekedni megadni azon jogaink, amelyeket akarunk hiszen egy boldog társadalom feltétele a teljes jogegyenlőség. De nem szabad elfeledkeznünk arról hogy a jog magával hozza a felelősséget is, amelynek vállalására fel kell nőni. Végső soron tehát ezt kell hangsúlyoznunk, hogy a magyar meleg közösség felnőtt jogaival járó felelősségének vállalására.

Ezt bizonyítani pedig nem úgy lehet hogy megsértődünk, ha valaki kritizálni mer minket, a felvonulást, ha minket negatívan érintő döntés születik. Nem mindig másban van a hiba. Hiba a meleg közösségben mindenekelőtt ott van hogy a civil szervezeteket nem azok vezetik, akik képesek bármi hathatósat is tenni. Majd ha le tudunk ülni tárgyalni úgy, hogy magunk mögött tudunk egy eredményes kampányt amelynek során támogatókat szereztünk és nem ellenségeket, ha nem hagyjuk magunk eszközként használni, ha sikerül elérnünk hogy ne azokat a melegeket mutogassák akiknek IQ-ja kb. olyan mélyen van hogy ásni kell utána és pár ilyen feltétel teljesül, na akkor mondhatuk hogy igen, eljött az idő arra hogy végre éljünk jogainkkal. Mert igaz, hogy haza csak ott van ahol jog is van, de jog csak ott van, ahol képesek élni vele.

1.3.8 by Captain himself

Furcsa dolgok történnek a magyar közéletben- mármint az elmúlt nagyjából fél évre gondolok itt.

Például kezdjük azzal, hogy az első magyar politikusi coming-out milyen visszhangot keltett, és folytathatjuk azzal, hogy mi történt a felvonuláson, majd a végén egy kis aktuálpolitika is helyet kaphat

Szetey Gábor meleg. Azzal, hogy ezt a nagyközönség előtt felvállalta, dícséretes dolog. Példát nyújtott ezzel mindenkinek, hogy igenis merje felvállalni önmagát, merje azt adni, ami!

Mert mi értelme van az életnek úgy, ha nem élhetjük meg teljesen? Vagyis ha titkolóznunk kell és állandóan félrebeszélni?

Sokan mondják, hogy a magyar társadalom nem elég felnőtt ahhoz, hogy elfogadja és integrálja magába a melegséget. Igen, jól látják az állapotot, de azt már nem teszik jól, hogy elmarasztalják Szeteyt azért, mert így próbálja “érlelni” az embereket-ugyanis ezt csak így lehet. Mostanában sok szó esik a melegekről, az utcától a Tisztelt Házig mindenhol. Ez jól is van így, és szerintem Magyarországon is elfogadottá lehet tenni a melegséget. Egy akadályt kell legyőzni: és ez a tipikus hídépítő szindróma. Szól erről egyvicc, ami nevetséges, de igazából sírni kéne rajta. Imígyen hangzik:

Volt egyszer egy kisváros. Betéved oda egy fáradt vándor, majd összeismerkedik egy öreg, de nagyon jólszituált emberrel. Beszélgetni kezdenek, majd a vándornak mennie kell, megkérdezi hát az ember, mi a neve. Az ember erre így szól:

- Fiam, látod ott azt a hidat? Én építettem a saját költségemen. Hídépítőnek hívnak hát? Nem. Látod ott azt a gyárat? Én építettem, és munkát adtam több száz embernek. Munkahelyteremtőnek hívnak hát? Nem. Viszont egyszer régen volt dolgom egy kecskével… (a folytatást már sejtitek…).

Ez “magyarra fordítva” valahogy így néz ki: lehetsz bár bármilyen becsületes, tisztességes és a társadalomnak, az embereknek csupán jót tevő, igyekvő ember, ha meleg vagy, rajtad a bélyeg és le nem mosod. Ezen kell változtatni. És ezen így lehet változtatni. Ha leteszel valamit az asztalra, majd bevallod: így lehetőséget teremtve a többieknek, hogy ők bevallhassák azelőtt is, hogy akármit letehettek volna.

Mert nézzük meg például Spanyolországot, a katolicizmus fellegvárát: ha nekik sikerült, nekünk miért ne?

Szetey kijelentésének visszhangját már hallhattuk a 2007-os felvonuláson. Namost maga a felvonulás sem volt semmi… (nekem például hányingerem van attól a rózsaszínbe öltözött, rózsaszín bibliát szorongató sráctól, aki kiváltotta a KDNP egyébként jogos felháborodását. Milyen alapon várjuk el mi, melegek a toleranciát ha mi provokálunk…? Pontosabban: egy provokál a mi nevünkben).

Maga a felvonulás egy hasznos dolog, és nagyon is jó hogy van. A baj csak az, hogy nem csak nekünk jó, de jó a szánalmas szélsőségeknek is, akik politikát visznek a dologba, és a “Gyurcsány takarodj” szólamot a “vidd a buzi haverodd!”-dal egészítették ki. Namost a “Gyurcsány takarodj!”-ot én magam is skandáltam egy tüntetésen, de a melegek politikamentes felvonulásán ennek semmi helye nincs. Az pedig, hogy ezek a szánalmas bandák Magyarországon működhetnek, a szégyen netovábbja. Hihetetlen toleranciamentességük, butaságuk és csökönyösségük nagyobb veszélyt jelent a magyar demokráciára mint valaha bármi is annak 18 éves történelme során.

Én megértem, hogy az újnak idő kell. Idő kell ahhoz, hogy teljesen el tudjnak fogadni valamit, idő kell a dolgok fel- és elismeréséhez. De ilyen hozzáállással ez lehetetlen.

Magyarország mély válságban van. Ebből csak közösen tudunk kijönni, csak akkor, ha az emberben lakozó erkölcsi értékeket nézzük.