Szeptember közepe, Bangkok, Khlong Toei. Leszállok a motorról, a sofőr kezébe nyomok harmic baht-ot, és sóvárogva nézem a sarkon álló, meglepően európai kinézetű Starbucks-ot. Két hete tengődök ezen a kávénak nevezett valamin, amit a cuki sarki néni árul, és aki két évig Olaszországban élt… nos, annak van összehasonlítási alapja. Lenézek a kezemben lévő papírra, rajta [...]
Ébressz fel, ha vége lesz szeptembernek és mondd, hogy nem álmodom. Mondd, hogy igazak a színes buborékokba vegyült lebegő sárdarabkák. Hogy igaz, amit megélek. Hogy én tényleg létezem, ebben a korban és ebben a precíz pillanatban itt, melletted. Ébressz fel és mondd, hogy éljek. Hogy lépjek ki az álomból, mert nincs értelme tovább aludni. Mondd, [...]
… az élet nehezebb – ütöttem volna rögtön a téma közepébe ezzel a bejegyzéssel ezen a valahogy kellemesen egyhangú és unalmas keddi estén. Azt hiszem, szeretek vidéki lenni – ezt leginkább akkor vélem érezni, amikor pár budapesti ismerősöm a vidéket kollektíve leszóló beszólásaira ugrok. Nem mondom tehát, hogy a vidékkel bármi baj is lenne, nem [...]
Szóval idén is megvolt a Budapest Pride, hurrá, örülhetünk hogy ennek is vége, egy évig megint nyugtunk lesz a buziktól. Ha ez az alapfeltevésed, akkor jobb, ha a többibe bele sem mész, mert hatalmas tévedésekbe eshetsz. A melegektől sosem szabadulhatsz meg: mi az év minden napján ott vagyunk mindenhol – és az, hogy nem látsz [...]
Jól esik látni a változás szikráit, apró kis darabjait minden egyes alkalommal, mikor hazajövök. Ugrásokban halad az idő nélkülem, és én minden alkalommal elcsodálkozom azon, hogy az utóbbi egy év során milyen mértékű változások mentek végbe a Kárpátok koszorújában. Olyan jelenségek, amikkel korábban nem lehetett volna találkozni, vagy talán igen, de nem ilyen mértékben és [...]
