Papírhajó

Utólag mérlegelve 2009 életem egyik, ha nem a legjobb éve volt. Az életem 180 fokos kanyart vett, és szintem minden a feje tetejére állt. Ez azonban csak a kezdet volt… A kezdetnek azonban vége, az új évvel az életem is egy új szakaszba érkezett. Sok mindent várok ettől az évtől- lássuk, hogy miket

Személyiség

Rögtön egy olyan téma, amihez sokat nem tudok hozzáfűzni… a magamról alkotott képem is jelentősen átalakult Olaszországban, itthon azonban ismét felértékelődtem önmagam szemében. Az, hogy mit gondolok magamról, tehát nagyban függ a környezetemtől, ami nem feltétlenül jó dolog. Azonban van egy pár alapvető tulajdonságom, amiket kint sem vesztettem el: ezek jellemzően azok, amik a pozitív oldalamat erősítik. Olaszország előtt is tudtam, azóta pedig még sokkal jobban tudom, mik a hibáim, negatív tulajdonságaim, de nem vagyok benne biztos, hogy kimondottan tudatosan változtatnom kéne rajtuk. Talán elég, ha csak hagyom, hogy ugyanúgy sodródjak az árral, mint eddig, és folyamatosan újra kell elemeznem magam, ahogyan ezt eddig is tettem- akár Zsombor segítségével, akár nélküle

Magánélet

A magánélet szorosan összefügg a személyiséggel, ezért nagyon megjósolhatatlan. Sosem tudhatom, hogyan fog alakulni a sorsom. Annyit tudok, hogy az életem jó, jó helyen vagyok. Az emberi kapcsolataimban beállt változások pedig néha keserűek, mert távol került tőlem valaki, akiben én akkor is hittem, amikor senki más, de nagyon sok új, értékes emberrel ismerkedtem meg, akik közül nem egy a barátom is lett Az pedig, hogy keserűséget okozzunk másoknak, sajnos elkerülhetetlen. Szeptemberben pedig jönnek az elsőévesek, köztük egy magyar. Kíváncsi vagyok az ‘anyagra’- de mielőtt őket meglátnám, leginkább arra leszek kíváncsi, hogy mi lesz a vége a norvég-ügynek…

Magyarország

Ez (sajnos) egy sokkal konkrétabban megjósolható téma, mint a magánéletem. Igaz, hogy Sólyom László intett a csodavárástól, én valahogy mégis remélem, hogy a Jobbik nem lesz parlamenti párt, de a szomorú igazság az, hogy a realitás mentén haladva nagyon úgy néz ki, hogy az lesz. Az országban konzervatív fordulat fog bekövetkezni, a Fidesz megnyeri a választásokat, a Jobbikkal együtt az Alkotmányt is módosíthatják. A melegjogok kiterjesztése ebben az évben megtorpan, sőt, én még azt is el tudom képzelni (adja Isten, hogy ne legyen igazam), hogy visszalépések lesznek. A válságból egyébként lassan kifelé jövünk, részben a takarékossági intézkedéseknek köszönhetően, bár ha a Fidesz tényleg csökkentené a vállalkozások adóterheit, az még jobb lenne. Remélem, hogy az LMP bejut a Parlamentbe (én rájuk fogok szavazni), és egy valódi liberalizmussal kevert zöldpártiságot visz az amúgy rémisztően egyhangú új Országgyűlésbe.

Érettségi

Igaz, 2010 nem az érettségi éve (az 2011), de szeptemberben kezdődik a második, egyben utolsó évem. Áprilisban le kell adnom a ‘szakdolgozatom’ témáját, amit októberre be kell fejeznem; csomó beadandót, esszét, elemzést, előadást kell írni/tartanom, el kell döntenem, melyik egyetemre szeretnék továbbmenni, ösztöndíjakat kell keresni és pályázni… nem fogok unatkozni, az már egyszer biztos.

ééés végül, de nem utolsó sorban: Papírhajó

A Papírhajó blog idén februárban harmadik évébe lép, és nyugodt szívvel ígérhetem, hogy izgalmas évünk lesz Sok újdonságot, meglepetést tartogatok; olyan témákat, amelyek eddig még egyik melegblogon sem jöttek elő. Bejegyzéstervek, vázlatok bőven akadnak a laptopomon Pár napon belül pedig a design is változik

3.0.1 captain@paperboat.hu

A péntek reggel álmosan hunyorogva talált az ágyamban, ahogyan fél kezemmel a takaró alól a telefonomra vadászok, mindent lelökve, ami karom lendületes csapásainak útjába került. A telefon azonban csak nem lett meg, mivel az íróasztalomon hagytam, így kénytelen- kelletlen felkeltem és reggeliztem, fürödtem, hajat vasaltam és- rohantam, hogy le nem késsem a vonatot, hiszen csak úgy, mint mindig, késésben voltam.

Negyed háromkor aztán összefutottam az én egyetlen Kockámmal és szimpatikus  barátjával (mondtam is neki, hogy nagyon becsülje meg ), akikkel rögtön lakásra is mentünk- de azon kívül, hogy leraktam a cuccaim és leoltottam Kockát hogy milyen nagypapás a pulcsija, más nem történt Utána kulcsátadás és máris külön utakon sodródtunk a hétvége nyitánya, a blogtali felé: én Matinnal találkoztam és beszéltem meg életem és az ő élete nagy és fontos dolgait, mint például pasik meg vizsgák meg nemzetközi érettségi nem ilyenek. Az idő pedig repül, szóval pár pillanat múlva már Eklektikában is találtam magamat, amint Kocka és Matin között ülök, Kockát oltva A vendégek lassan szállingóztak, de végül mind- többen, mint gondoltam, és ez jó – megérkeztek. Ott volt a már említetteken kívül SPF, Ricsi, 979, Lost és az ő Földije, Tigri és Andreas, Pape és pasija (Pape pasija- ez tök jól hangzik ) Pablo, Assam, valamint egy kedves olvasó- barátom, Peti (aki mondta, hogy simán hívhatom Petinek, így nem is gondolkodtam álnéven ), és Nickkel is összefutottam egy percre.. Jó volt, élveztem Eredetileg több új arcot vártam volna, de ami késik, nem múlik Eljön még az idő amikor Maxen és Wauuu is ott lesz majd és az még jobb lesz és én is még boldogabb leszek és jippí hurrá miegymás

A tali után (vagyis számomra után- nem tudom, a többiek meddig maradtak de én éjfélkor leléptem Petivel és Matinnal) ellátogattunk Alteregóba

Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmek dúlnak bennem, ugyanis egyrészt Alterego előtt, de főleg közben és után jobban megismertem Petit, akivel most találkoztam először, viszont a norvégos bizonytalan helyzet után (gyakorlatilag közben, de most ugye szünet van) jól esett volna egy kis sikerélmény- egy sikeres kavarás, hódítás, ami kicsit helyre billenti a látszat ellenére igenis megtépázott önbecsülésem, de nem jött össze. Volt egy srác, aki helyes volt és én is bejöttem neki, és már egész jól is ment a dolog de egyszer csak kitalálta, hogy neki ez most nem. Azt mondta, nem miattam hanem miatta, de most nem- és elment. Pedig tényleg nagyon jóképű srác volt és olyan típusnak nézett ki, akivel lehet, hogy én visszakoztam volna és inkább beszélgettem volna vele- az arcáról nyitottságot tudtam leolvasni, a félős tekintetéből pedig bizonytalanságot. A kisugárzásában volt valami rejtélyes, ami kihívást jelentett, mert megoldandó talány, megfejtendő kérdés és felfedezéssel járó új élmény. Kár, hogy így alakult.

Alterego után feltettem Petit a vonatára én pedig visszamentem Kocka lakásába (ami egy kockaházban van ) és aludtam egy picit. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha találkozok Kocka félelmetesen tipikus, undorító hetero lakótársaival, de erre nem került sor- amikor mentem, már aludtam, amikor pedig elhagytam a lakást, akkor még aludtak. Egyébként a hétvége során az is megfordult a fejemben, hogy van bennem egyfajta elfojtott heterofóbia- de erről majd egy külön bejegyzésben

A nemzetközi ösztöndíjakat szervező egyesült magyar válogatóbizottságának (röviden: a bizottság ) délután/ este volt egy karácsonyi partija a jelenlegi /volt ösztöndíjasoknak, barátaiknak, szüleiknek, ahová természetesen mentem, ám előtte még összefutottam ezzel a sráccal. Furcsa Azóta is beszélünk msn-en és gondoltam, ha már úgyis Budapesten járok, miért ne találkozhatnék vele, és így összefutottunk, beszélgettünk egy jót az életről és a küzdelmeinkről, félelmeinkről és élveztem Furcsa, néha nem is gondolnánk, hogy mikor ismerünk meg olyan embereket, akik később többet jelenthetnek nekünk, mint amennyire először gondoltunk Miközben vele sétáltunk, belebotlottunk az előző éjszakai alteregos srácba is- kicsi a világ Egyébként nem tudom, miért de olyan érzésem van, hogy ő olvas engem: ha igen, akkor kedves Névtelen Alteregos Srác! Kérlek jelentkezz itt: captain@paperboat.hu. Köszönöm

A bizottság partijára elhavazva érkeztem- és szó szerint, ugyanis a villamos nem ment el a végállomásig, mivel leesett három centi hó és ez nyilván olyan hatalmas és megoldhatatlan probléma elé állította a csodás BKV ezen járművét, hogy fel is adta a küzdelmet Természetanyánkkal. Így az út utolsó részét gyalog tettem meg, de – természetesen késve- odaértem A parti jó volt, jól éreztem magam Találkoztam sok kedves, régi ismerőssel és pár újjal is- például a duinoi tizenharmadéveseimmel, akik ott voltak Mickey’s nyitóbuliján! Talán ez nektek semmi nem jelent, de én nem tudtam sem köpni, sem nyelni, márpedig ez nálam nagy szó, mivel általában csak úgy nyomom a sok dumát

A ma reggelem pedig igen érdekes volt. Úgy volt, hogy tízkor indulok haza, de az azóta leesett plusz tíz centi hó már a MÁV-ot is megoldhatatlan feladat elé állította: gyakorlatilag totális volt a káosz a Keleti pályaudvaron. Senki nem tudott semmit, egyetlen információs ember sem közel, sem távol, a pénztárosoknak nem adtak felvilágosítást, a vonatokat nem nyitották ki, úgyhogy az emberek hatalmas tömege csak ázott és vacogott, reménykedve figyelve a kijelzőt. Fűtött váró persze sehol, ugyan miért is lenne- röhejes a magyar vasút, szerintem ha egyszer én is nagy és okos leszek, követem Maxen példáját és elprivatizálom a búsba. Így négy óra várakozás, MÁV- vezetőség anyázása és eredménytelen telefonálások tömkelege után (egyetlen nyomorult MÁV-infos sem vettem fel… nem tudom, nálunk miért nem működik semmi sem rendesen) végül találtam egy buszt, ami elhozott háromnegyed- útig, ahonnan pedig apám hozott haza. El kell ismernem, mostanában igyekszik a kedvemben járni és rendesnek lenni- nem is annyira bénán, sőt, meglepően jól csinálja. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy akármit is elfelejtek vagy megbocsátok neki. Például valóban rendes volt, hogy bejött értem, de a hazafelé vezető, egyébként negyed órás utat egy óra alatt tettük meg (holott el volt kotorva a hó), mert ideológiai továbbképzést tartott nekem, ami a következő kis dialógussal kezdődött:

- Hitler nem volt normális. (mondja ő)

- Hát nem, ez szerintem elég nyilvánvaló. (ez voltam én)

- Mármint, ha nem támadta volna meg a szovjeteket, akkor most…

És innen természetesen eljutottunk a Jobbikig meg a zsidózásig, és új elméletével, az MSZP-SZDSZ-LMP háromszög- teóriával is megismerkedhettem. Viszont el kell ismernem, hogy az önuralmam nagymértékben fejlődött, nem szóltam be, nem voltam bunkó, pedig néha legszívesebben egyenesen kilöktem volna a kocsiból. A fejem azért megfájdult, és itthon bevettem egy algopirint, mert nem is akart elmúlni.

Eltekintve a mi igazán egyedi vasutunk okozta kellemetlenségektől, a hétvégém nagyon jó volt, élveztem, jól éreztem magam Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki eljött, aki ott volt, aki bárhogyan részt vett

2.9.6

Pénteken este 9:32-kor 3 hónap 10 nap után ismét visszatértem Magyarországra! De addig is hosszú út vezetett- mind fizikailag, mind érzelmileg…

Az utolsó napok és Mr. Norway

Az utolsó napok a norvég jelenléte nélkül suhantak tova, ugyanis szerdán reggel Triesztből Londonba repült, onnan pedig Oxfordba ment felvételizni. Az azóta váltott üzenetek alapján jól sikerült neki, nem aggódik, és magabiztosan várja az eredményt. Ügyes Mostanában egyébként én is viszonylag sokat foglalkozok a továbbtanulás gondolatával, de erről majd kb. 10 hónap múlva- sőt, akkor a kelleténél többet is, azt hiszem

A kedvemet az utolsó héten az extrém ingadozás jellemezte- egyszer nagyon fent, máskor pedig nagyon lent. A norvégon látszott, hogy akar beszélni velem meg nem is, meg jön is meg nem is, hogy zavarban is van meg nem is, meg tudja is, hogy mit akar, meg nem is. Töketlen? Nem hiszem, szerintem csak zavarban van és összezavarodott. Csak úgy, mint én, mert én sem tudom, most akkor mi is van: csak részegek voltunk és jól éreztük magunkat, vagy ez valaminek a kezdete, alapja? Majd kiderül januárban- most szeretném élvezni a téli szünetem norvég- mentesen.

Amúgy tőle eltekintve minden okés volt az utolsó héten- elbúcsúztam a barátaimtól, Duinotól, Olaszországtól- egy hónapra, mert utána mindannyian visszamegyünk és még a mostaninál is csodásabb félévet varázsolunk Könnyek között búcsúztunk el Michelle- től is, a csodás baristától- sütivel, pezsgővel és búcsúkártyákkal. Hiányozni fog De februárban visszajön Duinoba, ugyanis magánovit akar nyitni és találjátok ki, ki fogja festeni a falakat meg logót tervezni…? Persze, hogy én

Mrs. Norway és a részeg Kapitány

Apám és a barátnője csütörtök este érkeztek a lehető legkisebb méretű kocsival, hogy hazahozzák a három duinoi magyart. Ezen rendesen ki is akadtam, de mérges sort of elmúlt, amikor egy órával később már bennem volt egy pálinkás üveg tartalmának kb. harmada. Így keveredtem oda a norvég elsőévese, évfolyamtársam mellé, és totál jót beszélgettünk. Elmondta, hogy ő is biszex- így a négy norvégból egy maradt hetero – és beszélgettünk a meleg életről, szerelemről, exekről, a norvégról és rólam, az esélyeimről- nem is rosszak… ez megadta az utolsó éjjel hangulatát, vidáman mentem dőltem ágyba.

A hazaút

Hosszas ölelések, könnyek, egy utolsó zenehallgatásos- cigit felváltva szívós züllés a teraszon és goodbye- ordítások után bezsúfolódtunk mindannyian a kocsiba, hogy aztán a főtéren meg kiugráljunk egy utolsó ölelésre Michelle-nél, majd meg sem álltunk egy szlovén benzinkútig, aztán meg egy másikig, aztán meg egy magyar kútig, majd a székesfehérvári pályalehajtóig utána pedig hazáig. Ahogy jöttünk északra, az idő egyre hidegebb és hidegebb lett, egyre jobban zavart Secondo hokiütője, ami a fejem mellett lógott be a képbe, és ami eleinte még kényelmes is volt, a lábaim egyre jobban zsibbadtak, de összességében a másfél óránkénti megállók jót tettek, és így nem éreztem magam teljesen összenyomorgatott szarnak, mire hazaértünk. Az úton egyébként sok minden nem történt, elkezdtünk filmezni, de elaludtunk mindannyian. A kis út eleji eltévedés meg szerintem említésre sem méltó, apám tulajdonképpen csak hozta a formáját, de meg kell hagyni, rendes dolog volt, hogy hazahozott. Jippí jippí.

Itthon

FURCSA!! Mindeni magyarul beszél, ami eleinte néha problémát okozott, és nem csak azért, mert keresnem kellett a szavakat; nem beszélhetem ki a mellettem lévő embert anélkül, hogy tudná, róla van szó; a hangom suttogóra kell fognom, ha bizalmas információt akarok közölni, mert értik, amit mondok, nem káromkodhatok korlátlanul mert értik: szabályok, kötöttségek, és az itthoni légkör…

És mégis annyira szívmelengető, de mégis, mintha 100 év telt el volna Duino előtt óta. Minden annyira ugyanolyan, de mégis más: kicsit érzem, hogy már nem ebbe a közegbe tartozom, holott része vagyok. Csodás volt újra látni a családom és a barátaim, az otthonom, a szobám, használni a nyelvem, élménybeszámolni (mondjuk sokadszorra már inkább unalmas)…

Szerintem Magyarország nekem mindig is egy nagyon mélyen ellentmondásos téma lesz. De ez így is van rendjén

And now

Munka, munka, munka! Előadás Szegeden, a kötelezők (egy olaszul, juhéé) olvasása, blogtali (mekkora stressz!!)…

Ez most csak egy ilyen kis összedobott bejegyzés lett, de ígérem, a közeljövőben több meglepetés is fog érni titeket Kitartás

2.9.5

Vajon hazaáruló lettem? Megérdemelném ugyanazt a bélyeget amit az utókor Rákosira, Kádárra vagy Szálasira éget? Megérdemelném hogy egy lapon említsenek velük, mint olyat aki hűtlenné vált a hazájához és nemzetéhez…?

Elmegyek, ez tény. Tulajdonképpen a tény csak ez, és ezen kívül semmi más. Ez bekövetkezett volna ha nem most, akkor később de mindenképpen külföldre akartam menni. Ha objektíven szemléljük a dolgokat és megnézzük mi az, amit magam mögött fogok hagyni, szerintem senki nem kárhoztathat érte… szóval érzelmek nélkül, amit magam mögött hagyok az

egy olyan ország, amely mély pénzügyi, morális és politikai válságban van. Egy nemzet, ahol az öngyilkosságok aránya szinte a legmagasabb, egy pesszimista, reményvesztett emberekkel tömött, szűk határok közé szabott föld- minden, csak nem egységes nemzet. Egy ország, ahol az emberek nem uraik maguknak, akik nem képesek túllátni a saját problémáikon. A világ egyik legígéretesebb földje, a Kárpát-medence, két nagy folyóval, jó termőfölddel, változatos tájjal, gazdag múlttal, és ezen a földön tengődik tíz millió ember a napi gondok tengerében, ahol a jó ötleteket elnyomják, a virágzó, erőre kapó, előre mutató, igazi hűségtől és szeretettől fogant embereket lehúzzák, ahol mindenki hazaáruló, ahol a politikai élet olyan mint egy trágyadomb, ahol csalás, lopás, hazugság, mások megvezetése nélkül, tisztességesen, erkölcsösen élni lehetetlen, ahol az egyenes derék már csak a régmúltból ránk maradt emlék… egy ország, ahol az emberek  nem képesek megbecsülni a saját hagyatékuk, ahol nincs “miénk” csak “enyém” és “tiéd”, ahol csak panaszkodás van, szavak tettek nélkül. Innen megyek el.

Innen, ahol önmagam, teljes önmagam talán sosem lehetek, mert a buta, arctalan, vakított tömeg lecsap rám és leránt maga közé hogy eltiporjon. Megyek, mert mennem kell, mert akármennyire fáj is, de a saját érdekeimnek megfelelően csak máshol tudok élni. Lehet, hogy ott sem tudom teljesen önmagam lenni és száz százalékig olyan életet élni amilyet szeretnék, ami járna nekem mint embernek, de még mindig jobb, mint bezárva tengődni egy olyan országba, ahol a kilátások egyre rosszabbak, ahol nincs tiszta levegő semmilyen értelemben.

Ezért lehetnék hazaáruló. Mindezért, amit fent leírtam. Én mégsem tartom annak magam, és ha folytatom a gondolataim, remélem ti sem fogtok.

Mert mindemellett, hogy ezeket gondolom és élem meg nap mint nap, fáj, hogy ez van és erre kényszerít a helyzet. Mert ki segíthetne, ki húzhatná ki az országot ebből a süllyesztőből, ki kovácsolhatna újra magyar nemzetet ha nem a hozzám hasonló, gondolkodó, felelősen érző, tettre kész és energikus fiatalok? Mondhatnám hogy persze, van még ilyen és én csak egy csepp vagyok; de a kis cseppek teszik a tengert naggyá, és ha egy is elpárolog, a tenger már nem lesz olyan nagy, olyan hatalmas, olyan erős, mély és tiszteletet parancsoló. És ha nem csak egy csepp hagyja el, hanem egyre több és több, akkor lassan de biztosan kiszárad a tenger és a víz átadja a helyét a szikár, kiszáradt, élettelen földnek.

Úgy érzem, elárulom Magyarországot, azt az országot amely 1100 éve, azt a népet amely 1500 éve él és nem adja fel, itt van tehát élni akar- de segítség kell neki. Segítség kell, ki kell mosni az emberek fejét, távoznia kell azoknak akik rossz útra vitték az országot, tartozzanak akárhová, el kell űzni a pesszimizmust és tisztánlátással kell felváltani. Ez lenne az én feladatom is de ez elől térek ki ha elmegyek, hogy kicsit közelebb kerüljek ahhoz, ami lenni szeretnék, de ami itt nem lehetek. Úgy érzem, összeegyeztethetetlen a felelős nemzeti gondolkodás és önmagunk felvállalása a mostani magyar légkörben. Tudom, hogy ez a hazám, hogy igenis akár tetszik akár nem, felelősséggel tartozom érte de igaz felelősséget csak akkor vállalhatok ha úgy élhetek itt, hogy nem hazudok magamról minden percben, ahogy azt most teszem.

Optimista lévén azonban hiszem, hogy lesz mindez jobb. Nem hiszem el a magyar nép birkanép szöveget, mert senki ne mondja hogy a törökökkel, a Habsburgokkal, a nácikkal, az oroszokkal és a kommunistákkal dacoló és velük szemben felkelő, harcoló népet tudattalan, gondolkodásra képtelen birkák alkotják! Nem, ez nem így van, és én tudom hogy ez az állapot még visszafordítható, a kérdés csak az, hogy hogyan. Mert amíg őszinteség nincs, addig nincs tisztesség, amíg nincs tisztesség addig pedig nincs normális állami, nemzeti lét de amíg az őszinte hangokat elfojtják még azelőtt, hogy a felszínre törhetnének, addig mit akar bárki is tenni…? Ki lehet az, aki ilyen helyzetben valamit is tud egyáltalán csinálni…?

2.0.3

Van egy gyermekmese, a címe: A tücsök és a hangya. Minden kisgyerek hallotta az anyukájától. Lényege annyi, hogy a hangya keményen dolgozott hogy legyen mit ennie télen, míg a tücsök csak szórakozott és amikor eljött a hideg, a hangyához ment segítségért, aki megszánta és adott neki magokat, hogy ne haljon éhen. Az élelemmel együtt azonban figyelmeztetést is adott neki, hogy ha így folytatja, nagy lesz a baj.

Ahogyan minden tanmesének, ennek is van egy tanulsága. Nem más, mint hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, ahogyan ezt a magyar nép bölcsen megfogalmazta.

Szóval aki nem tesz semmit azért, hogy sorsa jobbra forduljon, az ne csodálkozzon, hogyha mélyen találja magát, rossz körülmények között. Akár tücsök, akár hangya. Vagy ha aktualizálni akarjuk: akár cigány, akár magyar.

Eltelt egy hét. Eltelt egy hét, és mit láttunk? Láttuk, hogy az osztrák hatóságok elkapnak két gyilkost, a harmadik pedig feladta magát. Hallottunk rengeteg nyilatkozatot; jobb-és baloldalról, kormányszékből és ellenzéki helyről egyaránt. A Jobbik tüntetett, az interneten fórumok ezrein vitatkoznak. 

Ez azonban, ez mind ami történt, nem simán csak egy eset. Ez nem egy egyszeri jelenség; ez egy következmény. Következménye annak, hogy a XXI. századi Magyarországon, az Európai Unióban, demokráciában nem lehet kimondani azt, ami tény. Nem lehet, mert akkor rasszista vagy, akkor fajgyűlölő vagy, neonáci, kirekesztő, fasiszta, fundamentalista, lelketlen gonosz szörnyeteg aki csak árt ennek a népnek, és kiközösíti azokat, akik nem tehetnek a származásukról és elzárja a felemelkedés lehetőségét tőlük.

A rasszizmus és az előítéletesség valóban egy gusztustalan dolog. Undorító, amikor diszkriminálnak valakit. Undorító, amikor a hírhedt cigánybűnöző támadójának kézrekerítéséért millikókat ajánlanak de a cigányok által elrabolt és megerőszakolt kislány támadói ellen egy büös fityinget nem szán senki. Amikor nem kapsz segélyt, mert voltál akkora barom hogy vállaltál gyermekeket, akiket fel szeretnél nevelni de a helyzeted nehéz mert a gyerekeket halomszámra, tizenéves kortól korlátlanul szülő cigányok elvisznek mindent; kérdem én, mi ez, ha nem rasszizmus? Vagy az csak odafelé működik?

Nekem nem azokkal a cigányokkal van bajom akik képesek voltak beilleszkedni. Akik dolgoznak, a gyermekeiket iskolába járatják és normálisan nevelik, akik tisztelik a törvényt és tudják, hogy csak úgy tudnak érvényesülni ha elfogadják: nem csak jogaik, kötelességeik is vannak.

Nem azokkal van bajom akik szégyellik bevallani hogy cigányok, mert ilyet is ismerek. 

Egyáltalán; nekem nem azzal van bajom, nem az szúrja a szemem és nem az háborít fel hogy cigányok.

Engem az háborít fel ha visszaélnek a helyzetükkel, ha gátlástalanul lopnak, ha bandákba verődve terrorizálják a vidéket vagy akár egyedül a Moszkva teret! És a legjobban az fáj hogy büntetlenül megtehetik. Őket ezért nem bántja senki, ők védelmet élveznek mert cigányok. Nem tehetnek róla. Kivételeznek velük ezért: ez a rasszizmus.

Könnyű egyes embereknek a bársonyszékek oltalmából védeni az emberi méltóságot. Nem könnyű viszont éjszaka végigmenni, de sajnos már nem csak éjszaka az utcán mert félned kell, nem könnyű otthon rettegni hogy mikor kerülsz sorra, nem könnyű boldogulni és összehozni a tisztességes megélhetést de elveszteni nagyon könnyű. És nem könnyű tűrni sem; tűrni hogy neked, a többséginek, annak a többséginek aki becsületesen dolgozik,  nincsen semmi jogod a kisebbségiekkel szemben, azokkal a kisebbségiekkel akik mindenre fittyet hányva szabadon élhetnek a törvényen kívül.

A hatalomnak pedig pont ez az érdeke. Hagyja. Addig is mással törődnek az emberek. Meg lehet őket osztani, erősíteni a szélsőséget. Mert a megosztott nép gyenge. Aki gyenge, azt szabadon lehet manipulálni és irányítani. Ezért ez a hatalom érdeke. Nameg, ugyan miért is lépne fel egy megátalkodott tolvaj-banda egy másik megátalkodott tolvaj- banda ellen?

Mennyi kell még? Minek kell még megtörténnie ahhoz hogy végre megálljt lehessen parancsolni nekik? 

Kutakodtam egy kicsit. Az egyik gyilkos, Sztojka Iván egy unokaöccsének myvip- képe…

Aki nem tudná elolvasni a feliratot: "készülök magyart ölni".

Ez kell? Amikor már nem csak készülnek, hanem meg is teszik? És ha igen, akkor ebből mennyi?

Ez egy öngerjesztő folyamat. Ha hagyjuk, nincs megállás: ők szaporodnak, gátlástalanul és megállíthatatlanul. Nem a cigányok hanem ezek a vadállatok: mert nem a cigányok a veszélyesek, hanem ők. Akik készülnek. Akiknek nagy része cigány, akik miatt nehéz nekünk, nehéz társainak, akik ki akarnak törni. Akik csak nyűg a társadalom nyakán.

Ha mi, magyarok több mint ezer éve, amikor ide jöttünk, nem vettük volna fel az európai szokásokat és továbbra is csak raboltunk és fosztogattunk volna, ma nem lennénk itt. Nem tűrtek volna meg. Vannak bizonyos normák, amelyekhez alkalmazkodni kell.

Ők viszont itt vannak egy ideje. A legtöbbjük nem tudott alkalmazkodni. Mi mégis megtűrjük őket. Miért? Tényleg mi lennénk a birkanép? Tényleg hagyjuk, hogy minket,dolgozó és becsületes embereket, magyarokat és cigányokat egyaránt ellehetetlenítsen egy ilyen agresszív, buta kisebbség? 

1.6.3 by Captain himself

Zakatolva halad a vonat Budapest felé péntek este. Kint sötétség, az ülésen mellett Coelho Alkimistája, amit frissen olvastam ki. Még nagyon új számomra. Ölemben az mp4-em, hallgatom a számokat, nem is figyelek a sorrendre, hagyom, hadd menjenek egymás után. Most semmi nem érdekel. Gondolkodok. Hogy min, talán még én sem tudom.

I've seen it on your face
Tells me more than any worn-out old phrase
So now we'll go separate ways
Never again we two
Never again, nothing I can do

Igen, külön utakon járunk. Ő már nincs velem, én nem vagyok vele. Soha többet nem leszünk egymással- mondaná bárki. Hazugság. Az emléke mindig bennem él, főleg most hogy megtapasztaltam, mennyire hiányzik. Most, amikor már nincs itt, amikor már nem lehet. Most, amikor a régi szép napok eltűntek. Talán hülye vagyok, hogy ezen gondolkodok még ennyi idő távlatából is…? És akkor mi van azokkal, akik több évet várnak arra, hogy megkapják akit akarnak, és addig nem jut nekik semmi csak szenvedés és vágyakozás? Ez lenne a szerelem? Az igazi? Vagy csak én nem vagyok elég bátor hogy továbblépjek? Az életben mindennek célja van, még akkor is ha nem látjuk rögtön. Minden tanít valamire, minden jelenség hordoz valamilyen jelet számunkra. Megtanulni meglátni ezeket a jeleket nem nehéz, mindent tudsz amit tenned kell. Egyszerűen a szívedre kell hallgatnod. Tudja, mi a helyes. Egy életed van, hogy megtedd. Vagy most, vagy soha.

Egyik ötletem sincs még annyira kiforrva hogy leírjam ide, ezért ma nem terveztem blogolást. Ahogy azonban aGaybears blogon ma ezt elolvastam… szóval most megszólalok egy olyan témában, amelyikben nem akartam. Íme az idézet: 

"Egyet észre kell venni: az Alkotmánybíróság és a magyar politikai
jobboldal tulajdonképp kb. 480-800 ezer magyar állampolgár korlátozott
jogfosztását mondta ki – mint anno a 30’-as évek végén, a 40’es évek
elején a Magyar Királyság törvényhozása, mikor a szenkorona-tanra
alapozott akkori alkotmány alapján meghozták a zsidótörvényeket. Csak a
mostani alkotmánybírák sokkal aljasabbak, mint anno a törvényhozók
voltak: akkor legalább nyíltan megmondták az ország közvéleményének –
és benne a zsidóknak -, hogy a cél a zsidók, cigányok és homoszexuális
populáció fizikai megsemmisítése. Ma a homoszexuálisok jogfosztását úgy
deklarálták, hogy kijelentik, hogy jogunk van az emberi méltósághoz.

Üdvözlettel: Frigyesmester (pride.hu)"

Pár történelmi helyesbítés elöljáróban:

Frigyesmester barátunk nyilvánvalóan elfeledkezik arról hogy ezeket a lépéseket a Magyar Királyság- amely nem egy ultrakonzervatív államaparátust takart hanem egy olyan államot, amely kényszerűségből tért vissza az államnak ezer évig biztonságot adó Szent Korona-tan oltalma mögé, és Horthy, ez a fasiszta csőcselék amikor megtudta, hogy folyik a deportálás, megvédte az összes zsidót akit még tudott, és a háborúból is ki akart ugrani, de nem sikerült neki mert elrabolták a fiát a németek meg nem mellesleg meg is szállták az országot, és innentől nem volt beleszólása abba hogy kit szállítottak el és kit  nem; a Dunába lövést is Szálasiék csinálták. Kéretik leállni a hagyomány, jelen esetben a Szent Korona- tan fikázásával. Szóval a Magyar Királyság ezen  intézkedéseket kényszerből hozta meg, mintegy honoráriumként a bécsi döntésekért cserébe, erős német nyomásra.

Az Árpád-sávról pedig csak annyit, hogy az nem nyilas jelkép hiszen az 8 sávú volt, az Árpád-sáv pedig 7 sávos. Elsős matek-anyag, talán?

Hogy a pride.hu-n ilyen megnyilatkozást olvashatunk, sajnos nem kell hogy meglepetésként érjen bennünket. Ma a magyar meleg életnek szellemi központja nincs olyan, amely elegendő lenne egy megfelelő propaganda kifejtésére. Hogy ez miért ekkora baj? Hozzunk történelmi példát, ha már ennyire benne vagyunk: az I. világháború vége felé a nagyhatalmak nem akarták szétdarabolni az Osztrák-Magyar Monarchiát, azonban az "elnyomott" nemzetek vezetői, például Masaryk vagy Benes olyan hathatós propanadát felytettek ki, melynek eredményeként az Antant elismerte szövetségesének az akkor még nem is létező Csehszlovákát. Benesék nem csehszlovák felvonulást rendeztek és mártírt játszottak a Monarchiában, hanem józan ésszel átlátták hogy itt a lehetőség, hiszen "Ausztria csak addig él, amíg Oroszország fennáll"- az orosz cár elbukott, követte az osztrák császár, Benesék pedig megalakították Csehszlovákiát. Hogy később mit tettek, az már nem tartozik ide. 

A melegek "vezetőinek"- idézőjel, hiszen ilyenek nincsenek- el kéne gondolkodni, de valahol nagyon mélyen. Ha nem megyünk ki a tüntetésre, az nem azt jelenti, hogy nem állunk ki a nagy meleg ügyért hanem azt, hogy távolmaradásunkkal fejezzük ki véleményünk nem csak a felvonulás, hanem a jogaink megszerzése ügyében is. Az, hogy mások vagyunk nem kell hogy azt eredményezze, hogy ezt nyomatékosítjuk a többségben.

Jogokért harcolni nem lehet úgy, hogy lenézzük, semmibe vesszük és vérig sértjük azokat, akiktől az elfogadást és a jogok megadását kérjük. Mire számítanak? Mit gondol az ilyen ember? Aztán meg kesereg mert a melegek kihasználja a politika? Persze hogy kihasználja, jelen helyzetben hülye is lenne nem kihasználni a jelenlegi szorult helyzetében a két baloldai párt (részletkérdés hogy valójában egyik sem baloldali).

A jobboldaltól való krónikus félelem pedig a műveletlenség és a butaság teteje. Kérdem én, hogy hány meleget égettek el máglyán 1990 és '94, illetve '98 és 2002 között? Emlékezetem szerint egyet sem, de javítsatok ki ha mégis, hiszen én akkor még azt sem tudtam hogy meleg vagyok. Kár, tutira jól mutattam volna egy Pride- plakáton mint a meleg kisfiú…

Hangsúlyozom: a magyar politikai parlamenti jobboldal, tehát névelegesen a Fidesz és a KDNP sem fog ilyenekre vetemedni. Véleményem szerint attól, hogy valaki meleg nem elképzelhetetlen hogy rájuk szavazzon, hiszen szerény véleményem szerint felelősen gondolkodó ember nem szavaz többet a szocikra az SZDSZ-re pedig végleg nem. Lássuk már meg végre, hogy mi rejlik a jelszavak mögött! Könnyű mindig a jobboldalra mutogatni. Ezzel is csak azt fejezik ki a kedves Frigyesmesterek, hogy mennyire megvezethetőek. Élő ember össze nem tudja számolni, hányszor de hányszor határolódott el a Fidesz a Magyar Gárdától, nem mintha utóbbi egy olyan borzalmas szervezet lenne. Miért ítéljük el azt, ami kiáll egy olyan ügy ellen, amely igenis létezik, nevén nevezve a cigánybűnözés ellen? Meg tudja nekem mondani, hogy hány cigány vert meg MG-s? Vagy hogy továbbmenjek, hány meleget? Vagy a lényegretörő kérdésre már nem megy ilyen zsigerből a válasz mert tényekkel nem szolgálnak azok akiknek mondatait csak úgy isszák a kedves Frigyesmesterek?

Hagyjuk a Magyar Gárdát, de aki bővebben akar olvasni erről, annak ajánlom egy korábbi bejegyzésem vagy 979 egy kiváló írását. 

Mivel liberális gondolkodású vagyok (fogalomtisztázás: nem szdsz-es, hanem liberális) ezért úgy hiszem, minden embert megillet néhány alapvető jog, így a RÉK-hez való jog is. Minket, melegeket is- gondolon mint meleg és liberális. Ezért azonban tenni kell. A többséget meg kell győznünk arról hogy nem vagyunk elborult állatok, pedofil, perverz semmirekellőek csak azért, mert melegek vagyunk. A társadalom elítéli a melegséget mert keveset tud róla. Amit tennünk kell ezért nyilvánvalóan az, hogy felvilágosítsuk őket. Írjuk a blogjaink, beszélgessünk velük nyíltan a témáról, ne zárkózzunk el, ne különcküdjönk. Ha kiderül számukra, hogy mi is csak ugyanolyan emberek vagyunk mint ők, akkor biztos vagyok benne hogy nem fognak késlekedni megadni azon jogaink, amelyeket akarunk hiszen egy boldog társadalom feltétele a teljes jogegyenlőség. De nem szabad elfeledkeznünk arról hogy a jog magával hozza a felelősséget is, amelynek vállalására fel kell nőni. Végső soron tehát ezt kell hangsúlyoznunk, hogy a magyar meleg közösség felnőtt jogaival járó felelősségének vállalására.

Ezt bizonyítani pedig nem úgy lehet hogy megsértődünk, ha valaki kritizálni mer minket, a felvonulást, ha minket negatívan érintő döntés születik. Nem mindig másban van a hiba. Hiba a meleg közösségben mindenekelőtt ott van hogy a civil szervezeteket nem azok vezetik, akik képesek bármi hathatósat is tenni. Majd ha le tudunk ülni tárgyalni úgy, hogy magunk mögött tudunk egy eredményes kampányt amelynek során támogatókat szereztünk és nem ellenségeket, ha nem hagyjuk magunk eszközként használni, ha sikerül elérnünk hogy ne azokat a melegeket mutogassák akiknek IQ-ja kb. olyan mélyen van hogy ásni kell utána és pár ilyen feltétel teljesül, na akkor mondhatuk hogy igen, eljött az idő arra hogy végre éljünk jogainkkal. Mert igaz, hogy haza csak ott van ahol jog is van, de jog csak ott van, ahol képesek élni vele.

1.3.8 by Captain himself

Mindenekelőtt: csoda, hogy erre most rászántam magam,
ugyanis az internet, mint a mesében: hol van, hol nem, így ez is wordben
íródik. Persze ennek a fent leírtakhoz semmi köze, de gondoltam megemlítem
mellékes többletinformációként.

Véleményem szerint Magyarország ma a végletekig megosztott.
A megosztottságát a nagypolitikára vezethetjük vissza, ahol bizony mind a
parlamentileg jobb- és baloldalt is hibáztathatjuk, mert egyik sem képes
önkritikát gyakorolni és nem hagyja ki az alkalmat arra, hogy bármiért a
másikat tegye felelőssé. Ez persze nem jelenti azt, hogy legalább az egyik
oldalnak ne lenne az esetek többségében igaza (véleményem szerint ez az ún.
jobboldal, de ez ismét mellékes, nameg később úgyis kiderült volna).

Egy megosztott ország gyenge. A gyenge ország azért gyenge,
mert az állam nem képes fenntartani saját szerveit hatékony formában. Lásd: az
iskolákban elharapódzó brutalizmus, és a soha nem tapasztalt bűnözési hullám.
Gyenge iskolák, gyenge, tehetetlen és úgy egészében semmilyen rendőrség,
igazságszolgáltatás nélküli joggyakorlat.

Itt jön elő a második nagy tényező: kikben keressük az állam
gyengeségének felelőseit? Ugyanis, akármelyik politikai oldal van hatalmon,
kisebbségben vagy többségen, minden tőle telhetőt meg kell tennie, kutya
kötelessége megtenni, hogy biztosítja a nyugodt, fejlődésre, gyarapodásra képes
államot. A köztársaság barátai ugyebár ezt teszik. Az ellenzék meg nem azért
ellenzék, hogy örökké kritizáljon, hanem azért, hogy alternatívát szolgáltasson
(véleményem szerint ez most sincs meg 100%-ban).

A baj eredője tehát a hatalom gyakorlásának módja.

A gyenge állam nem képes megvédeni tisztességes polgárait,
nem képes támogatni a tehetségeket, nem képes megbüntetni a bűnösöket,
egyszóval: nem tud normálisan működni.

Akárki akármit is mond, szélsőséges csoportok mind a jobb,
mind a bal oldalin mindig is léteztek, csupán sosem voltak olyan erősek
(elsősorban a szélsőjobbra gondolok) mint most. Ennek oka pedig a gyenge állam.
A gyenge állam ugyanis nem képes őket megfékezni, ennélfogva felbátorodnak.

De ha tovább gondolkodunk, és ismét a nagypolitika egyik
szereplője felé nézünk, akit smink nélkül csak seggnek hívnak- természetesen
Őszödi Ferenc atyára, a majdnem katolikus papra gondolok (félreértés ne essék-
ez nem a katolikus vallásúak szeparálása!). Ki másnak lenne érdeke az,
hogy a társadalom a legmélyebben megosztott legyen, és ne az ország valós
bajaira- a szánalmas gazdasági eredményekre, a kaotikus helyzetre- figyeljen?
Nameg a kormányzati negyed címszó alatt elköltött milliárdokra, meg ilyen-olyan
kocsikra, melyeket védelmi célból vesz (furcsa, Sólyom László végig mer menni,
végigmehet a Lánchídon atrocitás nélkül. Vajon miért?).

A gyenge állam nem csak a politikai szélsőségeket bátorítja
fel, de a társadalom peremén élő szélsőségeket is. A cigányokra gondolok.

Szerintem ítélni csak embert lehet, nem társadalmi
csoportot. Amikor azt mondják „mocskos buzi”, nem azért szisszenek fel, mert
nem gondolom úgy, ne lenne aki megérdemelné ezt a kedves jelzőt, hanem azért,
mert általánosítanak. Ugyanígy a „büdös cigány”, „enyveskezű cigány”
kifejezéseknél is, stb.

Vannak cigány ismerőseim, akik rendesek. Rossz szó nem
érheti őket, mindig ajánlkoznak, ha segítség kell, kedvesek, előzékenyek,
értelmesek, rendszeresen mosdanak, a gyermekeiket iskolába járatják, akik
tanulnak, nem is akárhogy. Nem gazdagok, de rendesen meg tudnak élni, nem
járnak testtömeg-duplázó aranyláncokban- egyszóval, normális emberek. Ugyanúgy,
mint mi.

És az ellenpélda: nem minden magyar ember tisztességes és
jószándékú. Személyesen is ismerek nem egy sehonnai naplopót, aki ráadásul
Jobbik- szavazó (édes jó apámra gondolok).

Azonban nem kenyerem a „liberális” SZDSZ-féle vakság. A
rendes cigányok „megléte” ellenére igenis nyugodt szívvel kijelenthetjük:
cigánybűnözés van Magyarországon. Vannak rendes cigányok, de el kell ismerni,
mert nem járhatunk szemellenzővel: eme etnikum
nagy része, zöme, több, mint 90%-a semmirekellő, naplopó tolvaj gengszter.
Aki a munkát hírből sem ismeri, segélyeken tengődik, és azért él, hogy elvegye,
amiért megdolgoznak tisztességes embertársai (?).

Őket el kell ítélni a lehető legmélyebben. De mi az
összefüggés köztük és a hatalom között?

Az, hogy ha az állam gyenge, akkor ez a csoport rászabadul a
többségre, és kitör a haddelhadd. S ilyen körülmények között- amikor fényes
nappal vernek agyon egy tanárt a gyermekei szeme láttára, 80 éves nyugdíjasokat
erőszakolnak meg, kiűznek embereket a lakásukból, amikor Magyarországon a
tisztességes ember nem meri kitenni a lábát az utcára 2008-ban, ebben a
fenenagy demokráciában, ahol mindekinek több joga van mint Neked, ártatlannak-
szóval ilyen körülmények között senki ne csodálkozzon azon, ha egyesek
összeállnak, és egy fegyvert nem viselő, de ennek ellenére fegyveresnek
nevezett csoportot alkotnak, jogállami keretek között, az alapvető emberi jogok
védelmére. Ez a Magyar Gárda.

Tagjainak ideológiájával nem tudok teljes egészében
azonosulni, lévén náluk az én „fajtám” is nemkívánatos. Ennek ellenére
üdvözlöm- igen, üdvözlöm!- megalakulását. Lehet nácizmusról beszélni a
liberalizmus álarca mögött, lehet fasizmust kiabálni a fekete ablakok mögül a
méregdrága Audikból a cigánysoron: a Magyar Gárda működését én személy szerint
ha nem is teljes mértékig, de valamilyen fokig mindenképp örvendetesnek tartom.
Ameddig Magyarországból nem lesz megint erős állam, addig is kell egy szerv,
amely ellátja a polgárok védelmét, és visszaszorítja az erőszakos kisebbség
rémuralmát, amíg egy ugyanilyen, csak más köntösbe bújt erőszakos kisebbség
hatalma véget nem ér odafent is- amíg Ferenc testvér le nem köszön végre.

Könnyű a dolgokat szétbontani, mélységesen elítélni és
elhatárolódni tőlük. Az összefüggések vizsgálata, az ok-okozati viszonyok
feltárása, mindezek időrendbe rakása és ezek alapján egy konklúzió levonása
annál nehezebb- de az igazsághoz, s az igazság által a megoldáshoz, a megoldás
által pedig a remélt nyugalomhoz és az erős államhoz csak így lehet eljutni.

by Captain himself   <kapitany.29@gmail.com>

2008. március 9-én Szociális Népszavazást volt Magyarországon, mégpedig ügydöntő.

Három kérdést tettek fel: akarja-e a tisztelt NÉP, a démosz (ugyebár, hamár demokrácia van…) hogy legyen tandíj, vizitdíj, és kórházi napidíj.

NEM, NEM, NEM!

Vagyis IGEN, IGEN, IGEN, (óó igen… igen igen…) mi akarjuk, hogy ne legyen!

Szóval kicsit kacifántos a feltevés, meg a válasz, de mindegy- a lényeg, hogy nem lesz. Eltörölték.

Mert a nép szava Isten szava.

A Népszavazásnak hát vége, de a következményei még csak most jönnek. Igazából ez a mi drága jó Fletónk balatonőszödi vallomása és a következő parlamenti választások közötti göröngyös belpolitikai út fele. Amikor a nép kiáltott. Mégpedig azt, hogy elege van.

Elege van abból, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége gátlástalanul, korlátlanul és pimaszul az arcába hazudik, még mindig és mindig, újra és újra.

Én nem hiszem, hogy a magyar birkanép. Ha az lenne, akkor most vasárnap nem több mint 50%, hanem alig 15 ment volna el szavazni, és a nemek győztek volna. Nem így történt. A magyar két dolgot bizonyított be ezen a történelmi vasárnapon.

Egy: nem birkanép, és nem lehet vele mindent megtenni.

Kettő: hogy ki nem állhatja, ha hazudnak neki, és nem tűri. Az igazságra törekszik mindenáron, és nem éri be elferdítésekkel, vagy az igazság félig kibontott részleteivel.

Igen, én hiszem, hogy Magyarország győzött. És hiába próbálják meg a szocik félremagyarázni, hogy mi van. Hogy nincs pénze az államnak, és ez kell. Mert így lesz igazságos. Hogy ez nem nagy teher.

NEM NAGY TEHER? Na beszéljünk csak erről egy kicsit!

1) Vizitdíj: 300 forint. Így kimondva nem nagy pénz. Én elhiszem, és tudom, hogy ez a háziorvosoknak nagyon jó volt. De vannak olyanok, s nem is kevesen, akiknek még ez a 300 forint is nagy teher. Hiszen nézzük csak: hová is süllyesztette a Gyurcsány-kormány Hazánkat böszme kormányzásának évei alatt? Mennyire növelte a munkanélküliséget, az államháztartási deficitet? Lendületben volt az ország: a baj csak az volt, hogy lefelé. A munkanélküliség, a szegénység hihetetlen méreteket öltött. Így ne csodálkozzon rajta Hordágy Ágnes sem, hogy ekkora társadalmi ellenállást váltott ki ez az összeg. Ismerek valakit. Egy nénit, aki idős szegény, és egyedül él. Régóta bajok vannak a szívével, ezért egyik nap elment az orvoshoz, hogy megméresse a vérnyomását. Mikor ki akarta fizetni a vizitdíjat, akkor az asszisztensnő felvilágosította: nem kell, hisz cukorbeteg. A néni csak ennyit mondott: "Jaj de jó, akkor ma tudok kenyeret venni…"- kell még tovább magyarázni? Nem. Felesleges. Nektek az, a fentiek meg milliárdjaikon trónolva és helikopterjeik ablakából nézve úgysem látják, úgysem értik.

2) Kórházi napidíj: nagyjából ugyanaz, mint a vizitdíj. Mondjuk az összeg pótlása nem jelentene hiányt, ha egészségügyünk hős reformálónője nem vett volna több milliárd forintért széfeket a kórházakba. De azt is minek…? Csak hogy legyen. Vagy az egyik szoci épp ilyen vállalkozásba kezdett, és kellett neki a kezdő lendület. Mert ezeknél ez így megy.

3) Tandíj. Na ez… talán a leggusztustalanabb. És még volt bőr a képükön azt írni, idézem: "a tandíj maximum összege 150.000 forint/félév lehet." A frászt! Osztályomban nemrég körbejárt a Felsőoktatási tájékoztató, és azt hittem, majd' leszédülök a székről, mikor megláttam, hogy ez az összeg akár elérheti (elérhette…) az 1.800.000 forint/félévet is! Társadalmi igazságosság… hol van ez itt? Mert én semmi igazságot nem látok abban, hogy a szegény, de értelmes fiatal nem tud egyetemre menni mert nincs pénze, hogy kifizesse a tandíjat. És még kollégiumba is kéne menni ugye, meg jegyzeteket vásárolni… nem két fillér. Volt még egy indok, mégpedig az oktatás színvonalának emelése. Mert nincsenek igazán jó magyar egyetemek. Namost, talán nem kéne 70, kezdjük itt. Kettő: azzal, ha azok jutnak be a felsőoktatási intézményekbe, akiknek van rá pénzük, akkor oda fogunk jutni, hogy a magyar értelmiség utánpótlását azok fogják alkotni, akik lehet totál hülyék, de apuci jó helyre tudta csúsztatni a borítékot anno. Nevetséges.

Nameg ugye az elv, hogy miért nekünk kéne kifizetni azt, amit Gyurcsány és társai elk*rtak?

Mert elég, ha végigtekintjük a magyar gazdaságot 2002-től. Igen, 2002-től, amikor a Medgyessy-kormány átvette a kormányzást az Orbán-kormánytól. A deficit 3% körül mozgott, Magyarország Közép- Európa vezető állama volt, az EU-csatlakozás küszöbén voltunk, a gazdaság nagymértékben fejlődött, élénk volt (Széchenyi-terv), stb… 2006-ra eljutottunk oda, hogy bár a kormány dübörgő gazdaságról és pannon-pumáról mesélt, az államháztartás hiánya 11% körül mozgott, az államadósság megháromszorozódott, a gazdaság padlón, és mindez miért? Egészen egyszerűen azért, mert az MSZP nem tud kormányozni. Több okból sem:

1) nem méri fel az ország képességeit. Az embereket a jólétbe "hajszolja", és így tönkreteszi az országot, mert olyan mértékű juttatásokat vezet be, melyeket az ország egyszerűen nem bír el. Kísérteties a hasonlóság a Kádár-rendszerrel, nem?

2) mert olyan gengszterek és csalók, maffiózók ülnek a vezetőségében, akik nem az ország, hanem a saját gazdagodását tartja szem előtt, csalások és sikkasztások sorozata indult el (gondoljunk csak Kulcsár Attila elhíresült mondatára: "…majd az a Gyurcsányi kihúz minket a bajból!").

3) mert semmi erkölcs nincs bennük. Őszöd után milyen ember az, aki még ki is húzza és bátor hősnek tituláljamagát, még nagyobb hazugságokkal igyekszik félrevezetni a közvéleményt, mikor nyilvánvalü, hisz ő maga mondta: végighazudták az utolsó másfél-két évet! Teljesen világos volt, hogy amit mondanak, az nem igaz!

Elég volt! Ez az üzenete március kilencnek, elég volt! Köszönjük, nem kérünk a hazugsából, a félrevezetésből! Mi élni akarunk!