Papírhajó

A péntek reggel álmosan hunyorogva talált az ágyamban, ahogyan fél kezemmel a takaró alól a telefonomra vadászok, mindent lelökve, ami karom lendületes csapásainak útjába került. A telefon azonban csak nem lett meg, mivel az íróasztalomon hagytam, így kénytelen- kelletlen felkeltem és reggeliztem, fürödtem, hajat vasaltam és- rohantam, hogy le nem késsem a vonatot, hiszen csak úgy, mint mindig, késésben voltam.

Negyed háromkor aztán összefutottam az én egyetlen Kockámmal és szimpatikus  barátjával (mondtam is neki, hogy nagyon becsülje meg ), akikkel rögtön lakásra is mentünk- de azon kívül, hogy leraktam a cuccaim és leoltottam Kockát hogy milyen nagypapás a pulcsija, más nem történt Utána kulcsátadás és máris külön utakon sodródtunk a hétvége nyitánya, a blogtali felé: én Matinnal találkoztam és beszéltem meg életem és az ő élete nagy és fontos dolgait, mint például pasik meg vizsgák meg nemzetközi érettségi nem ilyenek. Az idő pedig repül, szóval pár pillanat múlva már Eklektikában is találtam magamat, amint Kocka és Matin között ülök, Kockát oltva A vendégek lassan szállingóztak, de végül mind- többen, mint gondoltam, és ez jó – megérkeztek. Ott volt a már említetteken kívül SPF, Ricsi, 979, Lost és az ő Földije, Tigri és Andreas, Pape és pasija (Pape pasija- ez tök jól hangzik ) Pablo, Assam, valamint egy kedves olvasó- barátom, Peti (aki mondta, hogy simán hívhatom Petinek, így nem is gondolkodtam álnéven ), és Nickkel is összefutottam egy percre.. Jó volt, élveztem Eredetileg több új arcot vártam volna, de ami késik, nem múlik Eljön még az idő amikor Maxen és Wauuu is ott lesz majd és az még jobb lesz és én is még boldogabb leszek és jippí hurrá miegymás

A tali után (vagyis számomra után- nem tudom, a többiek meddig maradtak de én éjfélkor leléptem Petivel és Matinnal) ellátogattunk Alteregóba

Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmek dúlnak bennem, ugyanis egyrészt Alterego előtt, de főleg közben és után jobban megismertem Petit, akivel most találkoztam először, viszont a norvégos bizonytalan helyzet után (gyakorlatilag közben, de most ugye szünet van) jól esett volna egy kis sikerélmény- egy sikeres kavarás, hódítás, ami kicsit helyre billenti a látszat ellenére igenis megtépázott önbecsülésem, de nem jött össze. Volt egy srác, aki helyes volt és én is bejöttem neki, és már egész jól is ment a dolog de egyszer csak kitalálta, hogy neki ez most nem. Azt mondta, nem miattam hanem miatta, de most nem- és elment. Pedig tényleg nagyon jóképű srác volt és olyan típusnak nézett ki, akivel lehet, hogy én visszakoztam volna és inkább beszélgettem volna vele- az arcáról nyitottságot tudtam leolvasni, a félős tekintetéből pedig bizonytalanságot. A kisugárzásában volt valami rejtélyes, ami kihívást jelentett, mert megoldandó talány, megfejtendő kérdés és felfedezéssel járó új élmény. Kár, hogy így alakult.

Alterego után feltettem Petit a vonatára én pedig visszamentem Kocka lakásába (ami egy kockaházban van ) és aludtam egy picit. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha találkozok Kocka félelmetesen tipikus, undorító hetero lakótársaival, de erre nem került sor- amikor mentem, már aludtam, amikor pedig elhagytam a lakást, akkor még aludtak. Egyébként a hétvége során az is megfordult a fejemben, hogy van bennem egyfajta elfojtott heterofóbia- de erről majd egy külön bejegyzésben

A nemzetközi ösztöndíjakat szervező egyesült magyar válogatóbizottságának (röviden: a bizottság ) délután/ este volt egy karácsonyi partija a jelenlegi /volt ösztöndíjasoknak, barátaiknak, szüleiknek, ahová természetesen mentem, ám előtte még összefutottam ezzel a sráccal. Furcsa Azóta is beszélünk msn-en és gondoltam, ha már úgyis Budapesten járok, miért ne találkozhatnék vele, és így összefutottunk, beszélgettünk egy jót az életről és a küzdelmeinkről, félelmeinkről és élveztem Furcsa, néha nem is gondolnánk, hogy mikor ismerünk meg olyan embereket, akik később többet jelenthetnek nekünk, mint amennyire először gondoltunk Miközben vele sétáltunk, belebotlottunk az előző éjszakai alteregos srácba is- kicsi a világ Egyébként nem tudom, miért de olyan érzésem van, hogy ő olvas engem: ha igen, akkor kedves Névtelen Alteregos Srác! Kérlek jelentkezz itt: captain@paperboat.hu. Köszönöm

A bizottság partijára elhavazva érkeztem- és szó szerint, ugyanis a villamos nem ment el a végállomásig, mivel leesett három centi hó és ez nyilván olyan hatalmas és megoldhatatlan probléma elé állította a csodás BKV ezen járművét, hogy fel is adta a küzdelmet Természetanyánkkal. Így az út utolsó részét gyalog tettem meg, de – természetesen késve- odaértem A parti jó volt, jól éreztem magam Találkoztam sok kedves, régi ismerőssel és pár újjal is- például a duinoi tizenharmadéveseimmel, akik ott voltak Mickey’s nyitóbuliján! Talán ez nektek semmi nem jelent, de én nem tudtam sem köpni, sem nyelni, márpedig ez nálam nagy szó, mivel általában csak úgy nyomom a sok dumát

A ma reggelem pedig igen érdekes volt. Úgy volt, hogy tízkor indulok haza, de az azóta leesett plusz tíz centi hó már a MÁV-ot is megoldhatatlan feladat elé állította: gyakorlatilag totális volt a káosz a Keleti pályaudvaron. Senki nem tudott semmit, egyetlen információs ember sem közel, sem távol, a pénztárosoknak nem adtak felvilágosítást, a vonatokat nem nyitották ki, úgyhogy az emberek hatalmas tömege csak ázott és vacogott, reménykedve figyelve a kijelzőt. Fűtött váró persze sehol, ugyan miért is lenne- röhejes a magyar vasút, szerintem ha egyszer én is nagy és okos leszek, követem Maxen példáját és elprivatizálom a búsba. Így négy óra várakozás, MÁV- vezetőség anyázása és eredménytelen telefonálások tömkelege után (egyetlen nyomorult MÁV-infos sem vettem fel… nem tudom, nálunk miért nem működik semmi sem rendesen) végül találtam egy buszt, ami elhozott háromnegyed- útig, ahonnan pedig apám hozott haza. El kell ismernem, mostanában igyekszik a kedvemben járni és rendesnek lenni- nem is annyira bénán, sőt, meglepően jól csinálja. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy akármit is elfelejtek vagy megbocsátok neki. Például valóban rendes volt, hogy bejött értem, de a hazafelé vezető, egyébként negyed órás utat egy óra alatt tettük meg (holott el volt kotorva a hó), mert ideológiai továbbképzést tartott nekem, ami a következő kis dialógussal kezdődött:

- Hitler nem volt normális. (mondja ő)

- Hát nem, ez szerintem elég nyilvánvaló. (ez voltam én)

- Mármint, ha nem támadta volna meg a szovjeteket, akkor most…

És innen természetesen eljutottunk a Jobbikig meg a zsidózásig, és új elméletével, az MSZP-SZDSZ-LMP háromszög- teóriával is megismerkedhettem. Viszont el kell ismernem, hogy az önuralmam nagymértékben fejlődött, nem szóltam be, nem voltam bunkó, pedig néha legszívesebben egyenesen kilöktem volna a kocsiból. A fejem azért megfájdult, és itthon bevettem egy algopirint, mert nem is akart elmúlni.

Eltekintve a mi igazán egyedi vasutunk okozta kellemetlenségektől, a hétvégém nagyon jó volt, élveztem, jól éreztem magam Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki eljött, aki ott volt, aki bárhogyan részt vett

2.9.6

Első helyszín: Kisváros, 06:22. Captain kilép az utcára. A haja rögtön szétb*szódik.

Így indult az a nap. Busszal be Kecsóra, majd onnan vonattal tovább Budapestre, hiszen a vonaton már ott ült a kis szegedi jelölt, aki…

… borzalmas volt. Totál mást vártam. A haja olyan, mint a nagyanyámé, és tulajdonképpen nem más a gyerek mint egy önmagát msn-en eladni képes de amúgy tehetetlen affektálós buzi.  Legnagyobb pechemre azonban már korábbi kérésére beprotezsáltam a szakkolis előadásra, ami nekem az utolsó volt, és mivel természetesen elkéstünk, így már csak az első sorban maradt hely, noha Matin derekasan foglalt helyeket de bunkó tahók többen voltak és erősebbek.

Délben le is ráztam (“Majd hívlak!”), majd felraktuk Matin barátosnéját a vonatra és a Margitsziget fáinak árnyékában odaadtam Matinnak a szülinapi ajándékát, egy akácmézes birspálinkát, fél literes kiszerelésben

Majd Matint szólították egyéb teendői, és ezért nyilván senki nem kárhoztatta, engem pedig nem más, mint Iguazu szólított, hogy vonata begördült a Nyugati pályaudvarra. Én pedig mint önzetlen önfeláldozó jófej kimentem elé, és az elkövetkezendő másfél órát együtt töltöttük el WestEndezéssel és mekizéssel. Igut vártam már hiszen nagyon régóta beszélünk már egymással, és most végre eljött a tali is Ohyeah.

A blogtali szervezőjeként nem tartottam volna ildomosnak a késést, így Iguval pontban hatkor oda is értünk a Tandemba, ahol rajtunk kívül még nem volt senki, tehát elsők voltunk Ilyen élményben nekem nagyon ritkán van részem, szóval most próbáltam jól megegyezni, milyen érzés is az, ha elsőnek ér oda valahová az ember és nem utolsónak.

Aztán lassan megjött a társaság többi eleme is, ki korábban, ki később, de mindenki beugrott aki jelezte, hogy jön sőt, az is aki nem, ami számomra nagy öröm volt Nagyon jól éreztem magam, ha jól emlékszem 979-nek mondtam hogy kb. a tali első öt percében beszéltem annyit mint a januárin összesen, de így van ez rendjén. Most már valamennyire ismerős a társaság java, persze voltak páran akiket most láttam először (Iguazu, Cube, Custos, Kyan és Fruzsi), de remélem (sőt, tudom) hogy nem utoljára Nameg Cube, akiben annyira pozitívcsalódtam, amekkorát még talán soha senkiben

A Tandemezés után pedig kitúráztunk Sanchohoz aki volt olyan kedves és befogadta, megetette és nagypapámmal együtt (aki persze csak pálinkája révén volt jelen) megitatta a 3/4 GT-gárdát. Kyantől pedig elnézést kérek amiért nem köszöntem  neki amikor leszállt de éppen gondolataimba mélyedtem és nem vettem észre, csak két megállóval később hogy már nincsen sehol

Augusztus 31-én hagyom el Magyarországot, addig még tervezek minimum egy blogtalit, meg persze a különprogramokat az érintettekkel

2.2.4

Látom Matin már megelőzött a beszámolóírásban, de én most ébredtem fel nemrégen, nameg amúgy is néhol másként alakult a kis életünk ezen az estén, napon, szóval itt az én verzióm is.

Szóval, kelés hajnalban fél ötkor, rohanás a vonathoz, pont elértük barátnőmmel. Mikor megérkeztünk Budapestre, volt még két óránk a szakkolis kezdésig, szóval addig totál hülyét csináltunk magunkból a Várban, de úgy minden téren. Előadtuk magunkat pl, azzal hogy fél óráig kerestük az utat a Duna felőli oldalra (…), majd azzal hogy úgy belefeledkeztem saját magamba hogy felordítottam amikor egy kis járdaradír dög megugatott (…), satöbbi (sok …).

Szakkoli nagyon jó volt megint, hiába, a romakérdésről éveket lehetne vitatkozni, de Monok polgármestere volt a király, normális gondolkodású ember. A cigány kisebbségi vezető nagyon béna volt szegény, és kb. az evangélium volt a leggyakrabban használt szava, ami szerintem gáz, mert nagyon nem a problémáról beszélt. A délutáni kiscsoportos vitát meg persze hogy az általam “dominált” csoport nyerte, azt hiszem ez evidens

Mindezek után barátnőt felpakoltam a hazafelé induló vonatra (most volt először szakkoliban, ezért még járatlan), majd igen, negyed órás késéssel reunion Matinnal, és nyomultunk ki Untermannhoz. Amikor a buszos bemondta hogy bocsi, de lerobbantam, na azt hittem akkor omlok össze. Hogy lehet buszt úgy elindítani hogy nem vizsgálják át, töltik fel benne azokat a cuccokat amik kifogytak? Nem használom rendszeresen, de a B a K és a V által alkotott mozaikszó nálam már csak káromkodásokban kerül elő.

Szóval Untermann, enyhén előadtam totálisan idióta buzi oldalam (amit később Matin kegyetlenül realistán, de szerencsére csak egy-két másodperc erejéig imitált is, bár csak azért mert megkértem), utána a kis blogtali, ami szerintem jó volt, elfogyott Matin finom sütije is, megismertem pár jófej embert, főleg Sancho-val beszélgettem jót, akinek az utolsó sms-ére mindjárt válaszolok is, de ahogy már írtam, most ébredtem fel!

Aztán Matin elment Magnival, én meg visszamentem Untermannhoz, megismertem CrazyBoy-t, aki nagyon aranyos és szimpatikus, és Untermannal együtt nagyon aranyos párt alkotnak Jó, a kötelező nyalás után vegyen újabb fordulatot a történet (na persze ez nem jelenti hogy az előbb leírtak ne lennének igazak, csupán jól jött ide ez a szófordulat), go to Alter. Igazából erre akartam kihegyezni a történetet, de maradjunk inkább csak a rövid történetnél.

A travi show megint nagyon jó volt, főleg hogy utána beszélgettem az egyik fellépővel, smink nélkül, és ha nem mondja hogy ki volt pár órával azelőtt, tutira nem ismertem volna meg. Voltak kavarások is, nyilván, szám szerint három (ebből egyet fogott a barátnője és elráncigált… barátnője, basszus! Hát hihetetlen! Sokat érhet az egész ha a pasija szabadon, a szeme előtt és mindenféle gátlás nélkül smárol más pasikkal…). Volt színpadon az ex-magyartanárral táncoló srác is, akivel inkább lementünk inni és totál jót dumáltunk (már amennyit hallottunk a másik szavából), színész, mint kiderült és jól leszólta a bloggereket meg a blogokat úgy en block, mindegy, már úgyis ott akartam hagyni. Elindult hát Matin keresésre, Untermannékról tudtam hogy elmentek már, kiderült hogy Matin is, csak még nem láttam az sms-ét. De nem baj, mert így ráakadtam a spanyol srácra, aki olyan helyes, isteni pasi volt arányos, izmos testtel és gyönyörű szemekkel hogy… hát, konkrétan majdnem szétolvadtam már ha csak ránéztem… na igen, szóval a következő kb. két óra igen jó volt.

De az idő sajnos pereg, ezért visszamentem Untermannhoz, aludtam másfél órát (nem tudom érdemes volt-e ennyirt lehunyni kis szemeim), majd reggel ki a vonathoz, és irány haza.

Nagyon király szuper übermegafantasztikus volt a nap, az este, az éjszaka, köszönöm Untermannak a sok-sok türelmet és nagylelkűséget, Matinnak a blogtali szervezését, a jelenlévőknek a jelenlétet, örülök hogy megismerhettem őket, a spanyol srácnak is köszönöm  

1.9.0

Nálam az úgy volt sokáig, hogy ha rosszat álmodtam vagy a tudatom egy bizonyos részének, amely ezek szerint ébren volt amíg aludtam, nem tetszett az álom mert szörnyű volt vagy előreláthatóan súlyosabb sebesülést szereztem vagy ne adj' Isten meghaltam, akkor közbeszólt egy határozott férfi hangján, kimerevítette a képet és felébredtem.

Így volt ez pl. amikor Godzilla kergetett vagy ötven vérengző vérfarkas.Ez a hang azonban megszűnt létezni idestova egy éve, azóta a kellemetlen felriadás helyettesíti. Pedig nyilvánvalóan sokkal jobb volt átúszni egy másik álomba és otthagyni a rémeset…

Ma azonban visszatért a hang, csak éppen azt nem tudom hogy miért, holott szerintem egyáltalán nem volt rémes amit álmodtam, sőt, kifejezetten szórakoztató volt. Egyébként az álomhoz hozzá tartozik, hogy tegnap volt egy kis nézeteltérésem apámmal a Jobbik kapcsán, illetve lefekvés előtt blogokat olvastam. Ebből született aztán ez a cuki kis egyveleg.

Tehát, Szegeden sétálgattam a Kárász utcában, amikor szembejött velem a Magyar Gárda és körbevettek, majd felszólítottak hogy adjam át nekik az iPhonom vagy nagyon megvernek. Hiába mondtam nekik hogy nekem nem iPhonom van hanem Motorolám, nem érdekelte őket, és rámrontottak. Ekkor azonban beszólt a hang (és itt még érthető is), hogy "Na jó, akkor váltsunk!", majd eltűnt a Gárda és csak én maradtam egy olyan helyen, ahol tudtam hogy nem volt tér és idő, de valahogy mégis mert azt is tudtam hogy nagyon gyorsan haladok előrefelé és sokáig. 

Majd egyszercsak beszakadt alattam a semmi, és nagy robajjal beestem egy ágyba, amiből kiugrott egy nagyon ronda kövér pasi, de ahogy meglátott, visszamászott és erőszakoskodni akart velem. Ellenálltam, de már éppen legyűrt volna amikor egyszercsak a falon át berontott a kocsijávan SViktor és megmentett. Én meg, ahelyett hogy megköszöntem volna leosztottam, hogy mégis mi tartott ennyi ideig, örülhetek ha ezek után nem kell leamputálni a lábam. Nem tudom hogyan függ össze a kettő de lényegtelen

SViktor persze ezen nagyon megsértődött és kihajított egy farm mellé, ahol Ricsi éppen a teheneket etette. Gondoltam odamegyek és köszönök neki, de ekkor az egyik tehén átalakult vérengző szörnnyé és megette Ricsit. Én kiabáltam hogy ne, de nyilván nem hatottam meg a szörnyet. Szóval inkább szaladni kezdtem, de a szörny észrevett és utánam eredt, és már éppen elkapott volna amikor jött egy szuperhős, akit nem tudok hogy ki volt de felvágta a szörny hasát és kiszabadította Ricsit, majd elrepült vele, engem meg otthagyott. Innentől kezdve kicsit homályos, mert csak arra emlékszem hogy dohogtam de közben csináltam is valamit, de hogy mit, azt nem tudom.

Aztán valahogy a helyi fagyizóban termettem, ahol a barátaimmal ettük a kis fagyikelyheink, amikor arra lettünk figyelmesek hogy valaki eszméletlenül ordít. Kiderült, hogy az a valaki Spikey volt, aki éppen szerelmet vallott EM-nek, de ő meg visszautasította, mondván, Spikey meleg, és nem érti mit akar. Természetesen nem maradhattam ki ebből, odamentem, felhúztam Spikey-t a földről és elmagyaráztam neki hogy ő tényleg meleg, és most egy kicsit célt tévesztett. De ahogy megértette, nekem vallott szerelmet! Én visszautasítottam, mondván hogy tényleg nagyon aranyos és kedvelem de 'maradjunk csak barátok', mire berobbant a képbe ismét a Magyar Gárda, akiket jóapám vezetett. Meglátták, hogy éppen Spikey kezét fogom, több sem kellett nekik, ránk rontottak. Vagyis csak rontottak volna, mert közben rájuk borult a ketrec, amiben 979-et tartottál fogva. 

Innentől kicsit megint homályos, a következő része amire emlékszem az az, hogy az exemmel ordibálok hogy mégis ezt hogy képzelte. De hogy mit, azt már nem tudom És ő sem értette, mert elment, én meg ottmaradtam egyedül de hogy hol, azt megintcsak nem tudom…

A végére viszont tisztán emlékszem: megint a Kárász utcában voltam, és elhatároztam, hogy gyorsan elszaladok a Tiszához. El is szaladtam, de ahogy odaértem, láttam hogy a Tisza ki van száradva. Ezt nem tudtam mire vélni, ezért írtam egy-egy sms-t Matinnak és Iguazunak hogy vajon tudják-e, miért száradt ki a Tisza. Erre mindketten hirtelen ott termettek mellettem, és Matin arról próbált meggyőzni hogy ez összefüggésben van a szakkolis szerver tegnap esti lefagyásával, Iguazu pedig arról hogy ez csakis a Gárdisták műve lehet. 

Meguntam őket, elindultam egy közeli játszótérre, de már nem értem oda mert felébredtem, és rohantam ide hogy mindezt leírjam

1.8.2 by Captain himself

A világ kegyetlen minden embernek. Nekünk, melegeknek főleg az mert az emberek buták, a világ gonoszsága tette őket azzá. 

Az emberek félnek. Félnek az újtól, a változástól, az eltérésektől. 

Amellett hogy félnek, nincsenek rá felkészülve. Nem elég erősek, nem tudják elfogadni azt, amely talán őket is hajtja.

Ezen azonban lehet segíteni. Mindent le lehet győzni, csak akarni kell. Meg lehet valósítani önmagunkat a világgal szemben is.

Erre jó példák a blogok. 

Hiszem hogy mi, bloggerek mind felelősséggel tartozunk azokért, akik olvasnak minket. Azzal, hogy a lelkünk egy darabját beleírjuk a blogjainkba, átadjuk azt nekik. Nem tudhatjuk, mikor ki mit olvas, mit fogad meg, mekkora hatással lesz az életére. 

A felelősség kötelezettséget von maga után: tenni kell az olvasókért, mindazokért akik sorsközösségben vannak velünk. 

Magyarországon és a világ minde táján vannak melegek. Melegek, akiknek ugyanazt az utat kell végigjárniuk, amely út az elfogadáshoz vezet, önmagunk elfogadásához, amely nélkül nem lehet teljes életet élni.

Ez az út nehéz és rögös. Fiatalon megtenni pedig olyan kihívás amelyre nem sokan képesek.

Van négy fiatal melegblogger, akik ezen az úton járnak. Iguazu, Matin, Spikey és én blogjainkban képet adunk arról, hogyan vesszük az akadályokat, hogyan jutunk egyre tovább ezen az úton, hogyan növünk, fejlődünk főleg lelkiekben. 

Mi négyen abból a korosztályból vagyunk, ahol a türelmetlenség talán a legnagyobb. Sok hasonló korú meleg srác küzdhet sok kérdéssel amelyre keresi, de nem találja a választ. 

Ezért úgy döntöttünk hogy útjára indítjuk a GayTalk blogot, kapaszkodóként mindenkinek aki vágyik egy olyan helyre, amely az egyéni blogjainkon túl olyan élményeket ad amelyek a meleg mindennapi élethez szervesen kapcsolódnak. A coming outtól kezdve a pasikeresésen át a szerelemig, kötetlenül, szabadon négy olyan sráctól, akik közülök valók.

Reméljük, ezzel segíteni tudunk. Várunk mindenkit, idővel a GayTalk reméljük, minden kérdésre választ tud adni. Hol konkrétan, hol a sorok között. 

Kérem miden bloggertársam, hogy linkelje a GayTalk blogot, adjon róla hírt a saját olvasóinak a blogjában mert fontosnak tartjuk hogy minél több meleg, főleg fiatal meleg tudjon erről a blogról. Köszönjük!

1.4.8 by Captain himself