Kezdődött minden az én elgépelésem miatt blogfarokra módosult blogtalival Számomra minden blogtali más, kicsit mindig jobb, más profilú, változik a közönség, változnak a bloggerek kapcsolatai, új barátságok, szerelmek szövődnek, régi kötelékek szakadnak el… érdekes követni ezt a folyamatot, bár én már régen letettem arról, hogy megpróbáljam – Kristóf szavaival élve – kiblogozni az ezernyi köteléket és a kapcsolatok milyenségét

Számomra a blogfarok főleg az új emberek megismerésével telt. Mikor Csiguszommal megérkeztünk, már sokan ott voltak, ebből a sokból pedig meglepően nagy számú volt számomra ismeretlen, ami meg is szeppentett az első 20 percre, de nem tovább

Miután kitárgyaltuk Matinnal életünk nagy bénázásait és meleghelyes kudarcélményeit, Kristóffal beszélgettem UWC-ről, nemzetköziségről, IB-ról, külföldről… főleg a személyes élményeimről beszéltem nyilván, mert egyrészt köt a titoktartás, másrészt pedig mert a hivatalos része unalmas.   Örülök, hogy “Kristóf vagyok, olvasó’” bloggerré avanzsálta magát, egy nagyon értelmes, érdeklődő és intelligens, emberi emberrel lettünk gazdagabbak Daedalusszal most beszéltem először élőben, noha a találkozást egy hosszú facebookos levelezés előzte meg. Rögtön kiderült, hogy hazudott, mert nem is káromkodik annyit, mind mondta   

Lost és Norbi ugyan nem voltak ismeretlenek, de igazából sosem beszéltem még velük (ami még így utólag is meglep). Nagyon élveztem a humoros, viccelődős, néhol komoly felé hajló, de szerencsére mindig a humor irányába visszaterelődő beszélgetést  

m.-mel és Maxennel sem most találkoztam először, de most beszéltem velük először hosszabban. m. pontosan olyan, amilyennek eddigi találkozásaink és levélváltásaink alapján elképzeltem Az omyfuckinggod-os beszólás pedig (ééérthetetlen okokból) nálam mindent visz. Maxenről az első találkozásunk után azt hittem, nem tud beszélni, de most kiderült, hogy de tud, nem is akárhogy :O

deFalla sem volt új igaz, de nem emlékszem, hogy hosszabban beszéltem volna vele. Nos, bebizonyosodott, amit eddig is erősen sejtettem, hogy deFalla egy nagylelkű és társaságszervező ember. Ezúton is köszönöm a bort, és várom már a nyári blogtalit

Őszintén megvallva, 979 társaságát eddig kicsit kerültem blogtalikon, mert féltem, hogy valahogy a politika felé kanyarodna a beszélgetés, amiről egy blogtalin nem akarnék nagyon beszélgetni, mert nekem az elsődleges célom, hogy jól érezzem magamat. Pozitívan csalódtam, végül csak mellé kerüsltem valahogy, és még egy (azóta a piszkozatok között csücsülő) bejegyzést is inspirált a beszélgetés.

Mindezeken felül jó volt simán csak ott lenni, hazai pályán mozogni, megcsókolni a barátomat egy nem meleg helyen… igen, határozottan jól éreztem magam

Zárás után Csigusznál aludtam (aludtam, haha), majd kegyetlenül korán vonatoztam vissza Fagyivárosba, mert szombat este Szegedre mentem két barátommal Nóri szalagavatójára. A vonatút végülis nem volt rossz, sőt- a csodálatos Kőbányán összefutottam a legjobb barátommal, szóval a hazaút nem is tűnt olyan hosszúnak a végén

A szalagavató (ami mellesleg életem első szalagavatója volt), nem volt egy olyan nagyon nagy durranás, mint képzeltem. A táncok szépek voltak, Nóriéké különösen, a keringők pedig különösen szépek voltak (a zene pedig olyan megható, hogy majdnem elsírtam magam, de komolyan), de valahogy többet vártam. Talán én sem tudom megmondani, hogy mit. A szalagavató utáni Singes parti két punnyadás között még jó is volt, de a vége felé már annyira fáradt és kimerült voltam, hogy gyakorlatilag képtelen voltam az érdemi kommunikációra, ergo messiásként vártam a buszra, ami hazahozott. Azonban itthon sem aludhattam sokáig, mert ma pedig Kecskeméten voltunk keresztelőn. A templomban még csak-csak ébren tartott a kritizálás szüksége, de az ebéden már annyira a halálomon voltam, hogy inkább lefeküdtem aludni.

Holnap pedig ismét irány Budapest! UWC Street Performance! Amennyire nincsen kedvem az egészhez, annyira várom is egy szinten- legfőképpen azért, mert Csiguszommal lehetek

4.0.5

captain@paperboat.hu

Negyed háromkor aztán összefutottam az én egyetlen Kockámmal és szimpatikus  barátjával (mondtam is neki, hogy nagyon becsülje meg ), akikkel rögtön lakásra is mentünk- de azon kívül, hogy leraktam a cuccaim és leoltottam Kockát hogy milyen nagypapás a pulcsija, más nem történt Utána kulcsátadás és máris külön utakon sodródtunk a hétvége nyitánya, a blogtali felé: én Matinnal találkoztam és beszéltem meg életem és az ő élete nagy és fontos dolgait, mint például pasik meg vizsgák meg nemzetközi érettségi nem ilyenek. Az idő pedig repül, szóval pár pillanat múlva már Eklektikában is találtam magamat, amint Kocka és Matin között ülök, Kockát oltva A vendégek lassan szállingóztak, de végül mind- többen, mint gondoltam, és ez jó – megérkeztek. Ott volt a már említetteken kívül SPF, Ricsi, 979, Lost és az ő Földije, Tigri és Andreas, Pape és pasija (Pape pasija- ez tök jól hangzik ) Pablo, Assam, valamint egy kedves olvasó- barátom, Peti (aki mondta, hogy simán hívhatom Petinek, így nem is gondolkodtam álnéven ), és Nickkel is összefutottam egy percre.. Jó volt, élveztem Eredetileg több új arcot vártam volna, de ami késik, nem múlik Eljön még az idő amikor Maxen és Wauuu is ott lesz majd és az még jobb lesz és én is még boldogabb leszek és jippí hurrá miegymás

A tali után (vagyis számomra után- nem tudom, a többiek meddig maradtak de én éjfélkor leléptem Petivel és Matinnal) ellátogattunk Alteregóba

Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmek dúlnak bennem, ugyanis egyrészt Alterego előtt, de főleg közben és után jobban megismertem Petit, akivel most találkoztam először, viszont a norvégos bizonytalan helyzet után (gyakorlatilag közben, de most ugye szünet van) jól esett volna egy kis sikerélmény- egy sikeres kavarás, hódítás, ami kicsit helyre billenti a látszat ellenére igenis megtépázott önbecsülésem, de nem jött össze. Volt egy srác, aki helyes volt és én is bejöttem neki, és már egész jól is ment a dolog de egyszer csak kitalálta, hogy neki ez most nem. Azt mondta, nem miattam hanem miatta, de most nem- és elment. Pedig tényleg nagyon jóképű srác volt és olyan típusnak nézett ki, akivel lehet, hogy én visszakoztam volna és inkább beszélgettem volna vele- az arcáról nyitottságot tudtam leolvasni, a félős tekintetéből pedig bizonytalanságot. A kisugárzásában volt valami rejtélyes, ami kihívást jelentett, mert megoldandó talány, megfejtendő kérdés és felfedezéssel járó új élmény. Kár, hogy így alakult.

Alterego után feltettem Petit a vonatára én pedig visszamentem Kocka lakásába (ami egy kockaházban van ) és aludtam egy picit. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha találkozok Kocka félelmetesen tipikus, undorító hetero lakótársaival, de erre nem került sor- amikor mentem, már aludtam, amikor pedig elhagytam a lakást, akkor még aludtak. Egyébként a hétvége során az is megfordult a fejemben, hogy van bennem egyfajta elfojtott heterofóbia- de erről majd egy külön bejegyzésben

A nemzetközi ösztöndíjakat szervező egyesült magyar válogatóbizottságának (röviden: a bizottság ) délután/ este volt egy karácsonyi partija a jelenlegi /volt ösztöndíjasoknak, barátaiknak, szüleiknek, ahová természetesen mentem, ám előtte még összefutottam ezzel a sráccal. Furcsa Azóta is beszélünk msn-en és gondoltam, ha már úgyis Budapesten járok, miért ne találkozhatnék vele, és így összefutottunk, beszélgettünk egy jót az életről és a küzdelmeinkről, félelmeinkről és élveztem Furcsa, néha nem is gondolnánk, hogy mikor ismerünk meg olyan embereket, akik később többet jelenthetnek nekünk, mint amennyire először gondoltunk Miközben vele sétáltunk, belebotlottunk az előző éjszakai alteregos srácba is- kicsi a világ Egyébként nem tudom, miért de olyan érzésem van, hogy ő olvas engem: ha igen, akkor kedves Névtelen Alteregos Srác! Kérlek jelentkezz itt: captain@paperboat.hu. Köszönöm

A bizottság partijára elhavazva érkeztem- és szó szerint, ugyanis a villamos nem ment el a végállomásig, mivel leesett három centi hó és ez nyilván olyan hatalmas és megoldhatatlan probléma elé állította a csodás BKV ezen járművét, hogy fel is adta a küzdelmet Természetanyánkkal. Így az út utolsó részét gyalog tettem meg, de – természetesen késve- odaértem A parti jó volt, jól éreztem magam Találkoztam sok kedves, régi ismerőssel és pár újjal is- például a duinoi tizenharmadéveseimmel, akik ott voltak Mickey’s nyitóbuliján! Talán ez nektek semmi nem jelent, de én nem tudtam sem köpni, sem nyelni, márpedig ez nálam nagy szó, mivel általában csak úgy nyomom a sok dumát

A ma reggelem pedig igen érdekes volt. Úgy volt, hogy tízkor indulok haza, de az azóta leesett plusz tíz centi hó már a MÁV-ot is megoldhatatlan feladat elé állította: gyakorlatilag totális volt a káosz a Keleti pályaudvaron. Senki nem tudott semmit, egyetlen információs ember sem közel, sem távol, a pénztárosoknak nem adtak felvilágosítást, a vonatokat nem nyitották ki, úgyhogy az emberek hatalmas tömege csak ázott és vacogott, reménykedve figyelve a kijelzőt. Fűtött váró persze sehol, ugyan miért is lenne- röhejes a magyar vasút, szerintem ha egyszer én is nagy és okos leszek, követem Maxen példáját és elprivatizálom a búsba. Így négy óra várakozás, MÁV- vezetőség anyázása és eredménytelen telefonálások tömkelege után (egyetlen nyomorult MÁV-infos sem vettem fel… nem tudom, nálunk miért nem működik semmi sem rendesen) végül találtam egy buszt, ami elhozott háromnegyed- útig, ahonnan pedig apám hozott haza. El kell ismernem, mostanában igyekszik a kedvemben járni és rendesnek lenni- nem is annyira bénán, sőt, meglepően jól csinálja. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy akármit is elfelejtek vagy megbocsátok neki. Például valóban rendes volt, hogy bejött értem, de a hazafelé vezető, egyébként negyed órás utat egy óra alatt tettük meg (holott el volt kotorva a hó), mert ideológiai továbbképzést tartott nekem, ami a következő kis dialógussal kezdődött:

- Hitler nem volt normális. (mondja ő)

- Hát nem, ez szerintem elég nyilvánvaló. (ez voltam én)

- Mármint, ha nem támadta volna meg a szovjeteket, akkor most…

És innen természetesen eljutottunk a Jobbikig meg a zsidózásig, és új elméletével, az MSZP-SZDSZ-LMP háromszög- teóriával is megismerkedhettem. Viszont el kell ismernem, hogy az önuralmam nagymértékben fejlődött, nem szóltam be, nem voltam bunkó, pedig néha legszívesebben egyenesen kilöktem volna a kocsiból. A fejem azért megfájdult, és itthon bevettem egy algopirint, mert nem is akart elmúlni.

Eltekintve a mi igazán egyedi vasutunk okozta kellemetlenségektől, a hétvégém nagyon jó volt, élveztem, jól éreztem magam Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki eljött, aki ott volt, aki bárhogyan részt vett

2.9.6

Így indult az a nap. Busszal be Kecsóra, majd onnan vonattal tovább Budapestre, hiszen a vonaton már ott ült a kis szegedi jelölt, aki…

… borzalmas volt. Totál mást vártam. A haja olyan, mint a nagyanyámé, és tulajdonképpen nem más a gyerek mint egy önmagát msn-en eladni képes de amúgy tehetetlen affektálós buzi.  Legnagyobb pechemre azonban már korábbi kérésére beprotezsáltam a szakkolis előadásra, ami nekem az utolsó volt, és mivel természetesen elkéstünk, így már csak az első sorban maradt hely, noha Matin derekasan foglalt helyeket de bunkó tahók többen voltak és erősebbek.

Délben le is ráztam (“Majd hívlak!”), majd felraktuk Matin barátosnéját a vonatra és a Margitsziget fáinak árnyékában odaadtam Matinnak a szülinapi ajándékát, egy akácmézes birspálinkát, fél literes kiszerelésben

Majd Matint szólították egyéb teendői, és ezért nyilván senki nem kárhoztatta, engem pedig nem más, mint Iguazu szólított, hogy vonata begördült a Nyugati pályaudvarra. Én pedig mint önzetlen önfeláldozó jófej kimentem elé, és az elkövetkezendő másfél órát együtt töltöttük el WestEndezéssel és mekizéssel. Igut vártam már hiszen nagyon régóta beszélünk már egymással, és most végre eljött a tali is Ohyeah.

A blogtali szervezőjeként nem tartottam volna ildomosnak a késést, így Iguval pontban hatkor oda is értünk a Tandemba, ahol rajtunk kívül még nem volt senki, tehát elsők voltunk Ilyen élményben nekem nagyon ritkán van részem, szóval most próbáltam jól megegyezni, milyen érzés is az, ha elsőnek ér oda valahová az ember és nem utolsónak.

Aztán lassan megjött a társaság többi eleme is, ki korábban, ki később, de mindenki beugrott aki jelezte, hogy jön sőt, az is aki nem, ami számomra nagy öröm volt Nagyon jól éreztem magam, ha jól emlékszem 979-nek mondtam hogy kb. a tali első öt percében beszéltem annyit mint a januárin összesen, de így van ez rendjén. Most már valamennyire ismerős a társaság java, persze voltak páran akiket most láttam először (Iguazu, Cube, Custos, Kyan és Fruzsi), de remélem (sőt, tudom) hogy nem utoljára Nameg Cube, akiben annyira pozitívcsalódtam, amekkorát még talán soha senkiben

A Tandemezés után pedig kitúráztunk Sanchohoz aki volt olyan kedves és befogadta, megetette és nagypapámmal együtt (aki persze csak pálinkája révén volt jelen) megitatta a 3/4 GT-gárdát. Kyantől pedig elnézést kérek amiért nem köszöntem  neki amikor leszállt de éppen gondolataimba mélyedtem és nem vettem észre, csak két megállóval később hogy már nincsen sehol

Augusztus 31-én hagyom el Magyarországot, addig még tervezek minimum egy blogtalit, meg persze a különprogramokat az érintettekkel

2.2.4

Szóval, kelés hajnalban fél ötkor, rohanás a vonathoz, pont elértük barátnőmmel. Mikor megérkeztünk Budapestre, volt még két óránk a szakkolis kezdésig, szóval addig totál hülyét csináltunk magunkból a Várban, de úgy minden téren. Előadtuk magunkat pl, azzal hogy fél óráig kerestük az utat a Duna felőli oldalra (…), majd azzal hogy úgy belefeledkeztem saját magamba hogy felordítottam amikor egy kis járdaradír dög megugatott (…), satöbbi (sok …).

Szakkoli nagyon jó volt megint, hiába, a romakérdésről éveket lehetne vitatkozni, de Monok polgármestere volt a király, normális gondolkodású ember. A cigány kisebbségi vezető nagyon béna volt szegény, és kb. az evangélium volt a leggyakrabban használt szava, ami szerintem gáz, mert nagyon nem a problémáról beszélt. A délutáni kiscsoportos vitát meg persze hogy az általam “dominált” csoport nyerte, azt hiszem ez evidens

Mindezek után barátnőt felpakoltam a hazafelé induló vonatra (most volt először szakkoliban, ezért még járatlan), majd igen, negyed órás késéssel reunion Matinnal, és nyomultunk ki Untermannhoz. Amikor a buszos bemondta hogy bocsi, de lerobbantam, na azt hittem akkor omlok össze. Hogy lehet buszt úgy elindítani hogy nem vizsgálják át, töltik fel benne azokat a cuccokat amik kifogytak? Nem használom rendszeresen, de a B a K és a V által alkotott mozaikszó nálam már csak káromkodásokban kerül elő.

Szóval Untermann, enyhén előadtam totálisan idióta buzi oldalam (amit később Matin kegyetlenül realistán, de szerencsére csak egy-két másodperc erejéig imitált is, bár csak azért mert megkértem), utána a kis blogtali, ami szerintem jó volt, elfogyott Matin finom sütije is, megismertem pár jófej embert, főleg Sancho-val beszélgettem jót, akinek az utolsó sms-ére mindjárt válaszolok is, de ahogy már írtam, most ébredtem fel!

Aztán Matin elment Magnival, én meg visszamentem Untermannhoz, megismertem CrazyBoy-t, aki nagyon aranyos és szimpatikus, és Untermannal együtt nagyon aranyos párt alkotnak Jó, a kötelező nyalás után vegyen újabb fordulatot a történet (na persze ez nem jelenti hogy az előbb leírtak ne lennének igazak, csupán jól jött ide ez a szófordulat), go to Alter. Igazából erre akartam kihegyezni a történetet, de maradjunk inkább csak a rövid történetnél.

A travi show megint nagyon jó volt, főleg hogy utána beszélgettem az egyik fellépővel, smink nélkül, és ha nem mondja hogy ki volt pár órával azelőtt, tutira nem ismertem volna meg. Voltak kavarások is, nyilván, szám szerint három (ebből egyet fogott a barátnője és elráncigált… barátnője, basszus! Hát hihetetlen! Sokat érhet az egész ha a pasija szabadon, a szeme előtt és mindenféle gátlás nélkül smárol más pasikkal…). Volt színpadon az ex-magyartanárral táncoló srác is, akivel inkább lementünk inni és totál jót dumáltunk (már amennyit hallottunk a másik szavából), színész, mint kiderült és jól leszólta a bloggereket meg a blogokat úgy en block, mindegy, már úgyis ott akartam hagyni. Elindult hát Matin keresésre, Untermannékról tudtam hogy elmentek már, kiderült hogy Matin is, csak még nem láttam az sms-ét. De nem baj, mert így ráakadtam a spanyol srácra, aki olyan helyes, isteni pasi volt arányos, izmos testtel és gyönyörű szemekkel hogy… hát, konkrétan majdnem szétolvadtam már ha csak ránéztem… na igen, szóval a következő kb. két óra igen jó volt.

De az idő sajnos pereg, ezért visszamentem Untermannhoz, aludtam másfél órát (nem tudom érdemes volt-e ennyirt lehunyni kis szemeim), majd reggel ki a vonathoz, és irány haza.

Nagyon király szuper übermegafantasztikus volt a nap, az este, az éjszaka, köszönöm Untermannak a sok-sok türelmet és nagylelkűséget, Matinnak a blogtali szervezését, a jelenlévőknek a jelenlétet, örülök hogy megismerhettem őket, a spanyol srácnak is köszönöm  

1.9.0