Melankolikusan feküdtem az ágyamon, valami olyasmiről gondolkodva, amit a legtöbben úgy írnának le hogy ’az élet értelme’ vagy hogy ’mi végre vagyok ember’ vagy hogy ’miért születtem ide’, esetleg még úgy hogy ’milyen felsőbb összefüggésbe rendszerezhető be az életem, mint jelenség’. És akkor megjelent ő, váratlanul és hívatlanul, mint mindig: rá sem kellett néznem, láttam, [...]
Simogató hűvös- meleg, kísérteti fény a park alatt, és a kedvenc mentolos cigid, amiről kiderült, hogy Olaszországban is lehet kapni, csak tudni kell, hol lelheted. Ülsz gondolataid felszálló füstjének közepén. Csend, és mégis annyira beszél, hogy az már fáj. Felállnál, hogy visszaüvöltsd a csendet a zajba, mikor valójában senki sem beszél. A hűvös novemberi szélben [...]
Önmagát is megrémítette az a szokatlan nyugodtság, amivel engedte elúszni. Nem mondott semmit, mert nem tudott mit mondani. A gondolatai, az érzései még sosem voltak – a maguk komplex végtelenségében – ilyen szimplán egyszerűek. Hagyta, hogy a jéghideg víz nyaldossa meztelen lábát. Tovább gondolt a holnapnál. Megpróbálta eggyé formálni a múlt irrelevánsan sokszínű képeit a [...]
Zsombor túlnőtt magán. Most is itt ül mellettem a széken, nem is törődve az idővel, a számokkal, a kerettel, a kötelezettségekkel- csak ül és bambán, némán mered maga elé, mint valami groteszk marionett. Ülök mellette. Csendben vagyunk. Nem is nagyon nézünk egymásra. Csak várjuk, hogy a gondolataink konkrét formát öltsenek és megszólaljanak helyettünk. Elvégre is [...]
- Felkészültél? – Persze, minden ok, csak gyorsan és ügyesen… A hátsó ajtón osontunk be, a kutyát lekenyereztük egy szalonnával. A házat, ahová 17 és 16 éve járunk szinte hetente, úgy ismerjük már mint a tenyerünket, ezért nem volt nehéz feljutunk az emeletre. Megfordult a fejemben hogy kissé aggasztó a csapdák hiánya de nem törődtem [...]
