Elnézést az öt napi némaságért, írtam volna én, ha a koleszos nevelő nem lenne ilyen átkozottul sasszemű, és nem szúrta volna ki a tiltott tárgynak minősülő laptopon kicsit sem feltűnő becsempészését. Fogta, hazaküldte anyummal. No problemo, hétfő reggel megyek vissza amikor nincs nevelő, és tuti nem tudja elvenni senki. A szekrényvizit alkalmával meg majd letakarom a ruháimmal, csak nem nyúl be alájuk 
Szóval ezért voltam most inaktív blogger az elmúlt öt nap folyamán. A blogom mondjuk néztem a könyvtári gépről (persze a szükséges óvintézkedések megtételével), és örömmel láttam, hogy inaktivitásom nem riasztotta el az Olvasóim attól, hogy megdőljön a napi, a heti és a havi látogatási rekord is (múlt hét vasárnap, múlt hét, 2008 augusztus). Nemsokára már 6000 látogatásnál és 10.000 elérésnél tartunk, csak így tovább
Elindult a Together Project, az első bejegyzés tőlem itt olvasható. A második, neve mellőzését kérő blogger munkája pedig a jövő hét folyamán kerül fel szintén ide.
Szóval vissza a suliba. Jó volt, hiányzott már eléggé. Ugyanis az első héten rögtön annyit dolgoztam, mint kb az előző félév végén az utolsó előttin. Jelentkeztem az októberi előrehozott érettségire angolból (középszinten), megkaptam a nyelvvizsgabizonyítványom, gőzerővel tanulok és gyakorlok az osztályozóvizsgákra (kettőt kell tennem, 11. és 12.), valamint ismételek mert szinte minden tanár szintfelmérőt akar íratni. Ezen kívül pedig lázasan töprengek, vajon a szakkoliban milyen sorrendben vegyem fel a kurzusokat. Kettő van még hátra, a modern kori történelem és a nemzetközi kapcsolatok-diplomácia kurzusok, 12 illetve 13 hetesek. Gyakorlatilag mindegy, szerintem a modern töri lesz a befutó de a töri emeltszint miatt lehet ezt hagyom a második félévre és a nemzetközi kapcsolatokkat kezdem. Majd eldől.
Lefixáltam a felsőfokú nyelvvizsgára felkészítő óráim is, squash-lehetőségek után nézelődök most éppen, ugyanis idén nem úszni fogok, hanem squasholni. Hamár kaptam ütőt
Amúgy nagyon jó. A vasárnapi tanévnyitó már eleve balhéval kezdődött, ugyanis van két csaj az osztályban, nevezzük őket CS-nek és K-nak. Ők nagyon jóban voltak tavaly, de összevesztek, és azóta egymáshoz sem szólnal. Mondjuk K-hoz kollektíve senki. Én CS-vel nagyon jóban vagyok 9. eleje óta, többször is említettem már őt itt is, így evidens volt, hogy mellette ülök, vele fallabdázok stb. K viszont tapad ezerrel- bár sok ideje nincs, mert én mindig CS-vel vagyok – én meg nem küldöm el, nem akarok bunkó lenni. Ezen persze sértődés volt meg kiakadás, meg minden. Mit ne mondjak, kissé magamalatti hangulatban kezdtem el ezt az évet (is) szeptember elsején, hétfő reggel.
Ezután rendeződött a helyzet, K most abban a hitben van, hogy CS engem pórázon rángat. Viszont én CS-t sokkal jobban szeretem, mellette vagyok. Szar ez így, de ez van.
Maga az évnyitó is nagyon jó volt, csupa móka-kacagás. Másfél óra a templomban, hallgatva immáron harmadjára ugyanazt a szöveget az iskola 450 éves múltjáról meg blablabla. Oké, én büszke vagyok az iskolámra, meg arra is hogy ide járhatok, meg szeretek is ide járni, de ez már tényleg unalmas. Szerintem jövőre már fejből fogjuk idézni a szöveget
A vasárnap este miatt amúgy is kicsit csúnyán volt rám nézve a koliban, mert az évnyitó után nem mentem be rögtön a megadott időre, hanem Szerelmemmel voltam, így nem voltam ott az újak bemutatásán. Hát jaj.
A keddi napon életemben először érettségi- előkészítő órán (fakt) voltam, mégpedig rajzon. Nagyon jó volt, kár hogy legkésőbb csak két hét múlva lesz. A rajz egyébként csak ötödik tárgyként kell az érettségin, nincs vele semmi célom, minden felvételi tárgyam alapból kötelező.
Na a szerda az egy érdekes nap volt, ugyanis az egész évfolyamot kivitték a suli táborába a Nagyalföld kellős közepére. Ez még nem is baj, mert egy nagyonn jó tábor meg szép, rendezett és igényes (és jók a hinták , de ez az egész egy hatalmas parlagfűmező közepén van, arra én meg allergiás vagyok.Szóval biztos vagyok benne, hogy élveztem volna a szerdát is, ha épp nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy ne fulladjak meg (egyébként ennyi eszük van, nem kérdezték volna meg hogy allergiás vagyok-e a parlagfűre mert ha igen akkor nem tesznek ki egy nagydózisnak. Nem, az áhítat meg Isten szava a lelkész magyarázatával jóval fontosabb annál, hogy egy tanulójuk él-e vagy hal vagy mivan vele).
Csütörtökön meg nagyon kiakadtam a koli igazgatónőjére, arra az idióta anyahajó-méretű hülyére. Basszus, rohadt jó idő van,este olyan hangulatos lenne még a városban sétálni egy áttanult nap után, felfrissülni az esti tanuláshoz, de nem nem, vissza kell jönni 7:45-re, mert hát az mégiscsak hogy veszi ki magát, hogy a református diákok ott mászkálnak a városban. Merthogy inni fognak meg szexelni. Namost, ha akarják, meg fogják találni a módját, tiltással semmit nem lehet megoldani, ez csak arra jó, hogy tovább ingerelje a koleszosokat, semmi többre. Áh. Hülye vén szatyor.
Ma meg- végre valahára hazajöttem.
Szerelmem viszont nem láttam évnyitó óta, és nem is fogom látni még egy hétig, mert nyaral a családjával. Nemhogy a városban nincs, de még a kontinensen sem. Szegény.
Itt abbahagyom. Érzem, hogy most ha belemennék abba a témába, ami eszembe jutott, abból egy nagyon hosszú és elfogult bejegyzés lenne. Nincs már rá agyi kapacitásom. Majd holnap.
by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>
Az esti úszás pedig egyenesen csalódás volt, mert a helyesek közül most nem volt senki :'( Ágyba pedig hajnali kettőkor kerültem, mert este nagyon belemelegedtem a beszélgetésbe