Posts Tagged ‘miegymás’

Under the surface vol.2

October 27, 2008 - 9:39 pm 12 Comments

Ma 08:00-tól 10:47-ig írtam az angol érettségim. Meg vagyok elégedve magammal. Szerintem jól sikerült. A szóbeli november 25-én lesz 10:00kor, az eredményhirdetés (írásbeli) november 7-én.

És most az agyam leeresztve, egyedül vagyok itthon, a bal lában mozdítani sem tudom mert valamilyen szar kiütés van a talpamon (és érzem, ebből orvos lesz :S), fáj a hátam és fáradt vagyok. Ilyenkor van az hogy akarok is tenni valamit meg nem is, akarok is lenni meg nem is, és igazából olyan semmilyen a dolog. 

Ilyenkor tör rám hogy nincs senkim és akim lehetne az meg izé… szóval erről nem akarok beszélni. Vagyis írni.

Ilyenkor van az a furcsa érzés a hasamban, az az idióta szorongás hogy valamit kéne tenni de sem erőm se kedvem, minden apró zaj idegesít nem tudok sem nyugton maradni meg menni sem, csak punnyadok, az alváshoz nem vagyok elég fáradt, a kötelezőm olvasásához már nincs elég kapacitásom, szóval csak vagyok és semmit nem csinálok. Ilyenkor van az hogy haszontalannak érzem magam.

De ha majd lefekszek aludni és holnap a barátaimmal születésnapot ünnepelek akkor már csak ez a buta bejegyzés fog emlékeztetni erre az érzésre és semmi több.

1.1.5 byCaptain himself <kapitany.29@gmail.com>

Back to school

September 5, 2008 - 9:39 pm 4 Comments

Elnézést az öt napi némaságért, írtam volna én, ha a koleszos nevelő nem lenne ilyen átkozottul sasszemű, és nem szúrta volna ki a tiltott tárgynak minősülő laptopon kicsit sem feltűnő becsempészését. Fogta, hazaküldte anyummal. No problemo, hétfő reggel megyek vissza amikor nincs nevelő, és tuti nem tudja elvenni senki. A szekrényvizit alkalmával meg majd letakarom a ruháimmal, csak nem nyúl be alájuk :)

Szóval ezért voltam most inaktív blogger az elmúlt öt nap folyamán. A blogom mondjuk néztem a könyvtári gépről (persze a szükséges óvintézkedések megtételével), és örömmel láttam, hogy inaktivitásom nem riasztotta el az Olvasóim attól, hogy megdőljön a napi, a heti és a havi látogatási rekord is (múlt hét vasárnap, múlt hét, 2008 augusztus). Nemsokára már 6000 látogatásnál és 10.000 elérésnél tartunk, csak így tovább :)

Elindult a Together Project, az első bejegyzés tőlem itt olvasható. A második, neve mellőzését kérő blogger munkája pedig a jövő hét folyamán kerül fel szintén ide.

Szóval vissza a suliba. Jó volt, hiányzott már eléggé. Ugyanis az első héten rögtön annyit dolgoztam, mint kb az előző félév végén az utolsó előttin. Jelentkeztem az októberi előrehozott érettségire angolból (középszinten), megkaptam a nyelvvizsgabizonyítványom, gőzerővel tanulok és gyakorlok az osztályozóvizsgákra (kettőt kell tennem, 11. és 12.), valamint ismételek mert szinte minden tanár szintfelmérőt akar íratni. Ezen kívül pedig lázasan töprengek, vajon a szakkoliban milyen sorrendben vegyem fel a kurzusokat. Kettő van még hátra, a modern kori történelem és a nemzetközi kapcsolatok-diplomácia kurzusok, 12 illetve 13 hetesek. Gyakorlatilag mindegy, szerintem a modern töri lesz a befutó de a töri emeltszint miatt lehet ezt hagyom a második félévre és a nemzetközi kapcsolatokkat kezdem. Majd eldől. 

Lefixáltam a felsőfokú nyelvvizsgára felkészítő óráim is, squash-lehetőségek után nézelődök most éppen, ugyanis idén nem úszni fogok, hanem squasholni. Hamár kaptam ütőt :)

Amúgy nagyon jó. A vasárnapi tanévnyitó már eleve balhéval kezdődött, ugyanis van két csaj az osztályban, nevezzük őket CS-nek és K-nak. Ők nagyon jóban voltak tavaly, de összevesztek, és azóta egymáshoz sem szólnal. Mondjuk K-hoz kollektíve senki. Én CS-vel nagyon jóban vagyok 9. eleje óta, többször is említettem már őt itt is, így evidens volt, hogy mellette ülök, vele fallabdázok stb. K viszont tapad ezerrel- bár sok ideje nincs, mert én mindig CS-vel vagyok – én meg nem küldöm el, nem akarok bunkó lenni. Ezen persze sértődés volt meg kiakadás, meg minden. Mit ne mondjak, kissé magamalatti hangulatban kezdtem el ezt az évet (is) szeptember elsején, hétfő reggel.

Ezután rendeződött a helyzet, K most abban a hitben van, hogy CS engem pórázon rángat. Viszont én CS-t sokkal jobban szeretem, mellette vagyok. Szar ez így, de ez van.

Maga az évnyitó is nagyon jó volt, csupa móka-kacagás. Másfél óra a templomban, hallgatva immáron harmadjára ugyanazt a szöveget az iskola 450 éves múltjáról meg blablabla. Oké, én büszke vagyok az iskolámra, meg arra is hogy ide járhatok, meg szeretek is ide járni, de ez már tényleg unalmas. Szerintem jövőre már fejből fogjuk idézni a szöveget :)

A vasárnap este miatt amúgy is kicsit csúnyán volt rám nézve a koliban, mert az évnyitó után nem mentem be rögtön a megadott időre, hanem Szerelmemmel voltam, így nem voltam ott az újak bemutatásán. Hát jaj.

A keddi napon életemben először érettségi- előkészítő órán (fakt) voltam, mégpedig rajzon. Nagyon jó volt, kár hogy legkésőbb csak két hét múlva lesz. A rajz egyébként csak ötödik tárgyként kell az érettségin, nincs vele semmi célom, minden felvételi tárgyam alapból kötelező.

Na a szerda az egy érdekes nap volt, ugyanis az egész évfolyamot kivitték a suli táborába a Nagyalföld kellős közepére. Ez még nem is baj, mert egy nagyonn jó tábor meg szép, rendezett és igényes (és jók a hinták :) , de ez az egész egy hatalmas parlagfűmező közepén van, arra én meg allergiás vagyok.Szóval biztos vagyok benne, hogy élveztem volna a szerdát is, ha épp nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy ne fulladjak meg (egyébként ennyi eszük van, nem kérdezték volna meg hogy allergiás vagyok-e a parlagfűre mert ha igen akkor nem tesznek ki egy nagydózisnak. Nem, az áhítat meg Isten szava a lelkész magyarázatával jóval fontosabb annál, hogy egy tanulójuk él-e vagy hal vagy mivan vele).

Csütörtökön meg nagyon kiakadtam a koli igazgatónőjére, arra az idióta anyahajó-méretű hülyére. Basszus, rohadt jó idő van,este olyan hangulatos lenne még a városban sétálni egy áttanult nap után, felfrissülni az esti tanuláshoz, de nem nem, vissza kell jönni 7:45-re, mert hát az mégiscsak hogy veszi ki magát, hogy a református diákok ott mászkálnak a városban. Merthogy inni fognak meg szexelni. Namost, ha akarják, meg fogják találni a módját, tiltással semmit nem lehet megoldani, ez csak arra jó, hogy tovább ingerelje a koleszosokat, semmi többre. Áh. Hülye vén szatyor.

Ma meg- végre valahára hazajöttem. 

Szerelmem viszont nem láttam évnyitó óta, és nem is fogom látni még egy hétig, mert nyaral a családjával. Nemhogy a városban nincs, de még a kontinensen sem. Szegény. 

Itt abbahagyom. Érzem, hogy most ha belemennék abba a témába, ami eszembe jutott, abból egy nagyon hosszú és elfogult bejegyzés lenne. Nincs már rá agyi kapacitásom. Majd holnap.

by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

 

Make it possible

May 24, 2008 - 12:12 am No Comments

A címadással kapcsolatban: sokszor nagyon nem egyezik a cím és a bejegyzés tartalma (Make it possible, Back into the starts, stb.). Azért adok ilyen címet olykor, mert mást nem tudok. A Más szemszög II meg hogyan nézne ki? A Make it possible pedig jól hangzik. Mindemellett fontos eszmei tartalma is van.

Ne aggódjatok, nem kezdek megőrülni! Még. De ha ez a mókuskerék, taposómalom, rabszolgasors örökké így tartana, akkor szerintem már egy rezgőcsontú idióta lennék. A szakkolis prezentáció kikészít, a nyelvvizsga szintúgy. Vígasztal a tudat, hogy alig több, mint két hét múlva már mindkettőn túl leszek. De addig bizony szakadatlan munka, munka és munka, s ahogy a jó megboldogult Lenin bácsi mondta: tanulni, tanulni tanulni! Azt kell, de nem is akármennyit. A francba.

Mostantól mindig így fogom csinálni. Minden hétvégén két bejegyzés lesz minimum, egy ilyen összegző típusú, egy pedig gondolati. Szép terv, remélem sikerül megvalósítani is :)

2008. V. 18, vasárnap- Az ebéd. A szentéle(te)tű apámmal. Ez hihetetlen nap volt. Eleve úgy indult, hogy unokatesómék késtek az ebédről, mint ahogy ez várható volt. Apám természetesen már fél 12-kor (!) verte a nyálát és olyan gusztustalan stílusban beszélt a mamámmal, mint mindig. Egyszer akartam rászólni hogy ugyan csak az anyjával beszél és modorálja magát, de a mamám meg engem baszott cseszett hordott le, mondván ne szóljak bele apám dolgaiba. Mire ő meg azt mondta: "Kisfiam, kicsi vagy még te ahhoz, hogy dirigálj nekem, mert amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek…". Mire a kis captain29 elmésen megjegyezte az apjának hogy mama is egy Jupiter. Azóta nem került szóba a dolog, de ez most nagyon felidegesített, hogy gyakorlatilag mást sem tett, csak terpeszkedett a TV előtt mint egy király, és utasítgatta az anyját alpári stílusban és kiritzálta de azt is hogy… mire én segítettem mamámank, és közöltem apámmal hogy ahelyett, hogy a nagy seggét a kanapéban pihentetné ráférne egy kis munka, hátha legközelebb is beleférne még abba a kényelmes fotelba. Ebből persze az lett hogy apám megint jött a "kisfiam majd megérted" szöveggel (teljes elmebeteg) mamám meg szívrohamot kapott hogy hogyan merek így beszélni apámmal. Hát ennyit erről. Ha ő meg ilyen, és még védi a kisfiát, hát meg is érdemli hogy csicskáztassa. Este pedig vissza a nagyvárosba, és elméletileg találkoztunk volna Szerelmemmel, de technika közbeszólt. A telefonom lemerült, így nem tudtam felhívni, hogy beért a buszom. Elmentem hát a talihelyre, de ő még nem volt ott, és én nem is gondoltam volna, hogy mivel nem telefonáltam, kiment a buszmegállóba hogy megvárjon. Ott szobroztam a cuccaimmal fél órát, majd elindultam egy nyomorék telefonfülkét keresni, de persze egy sem volt. Amitpedig találtam, az nem működött. Így könnyekkel küszködve mentem be a koleszba fájdalmasan korán, felbasztamnyomtam a telefonom töltőre, és a tervezett nagy happyből egy tízperces sütizés lett. Pff.

2008. V. 19, hétfő- Angol tz. Szerelmemmel pedig nagybeszélgetés. Volt valami, ami nyomta a lelkem nagyon, de ide nem írom le mert nem… szóval nem :) és ez a beszélgetés ismét megerősítette bennem a szeretetet, hogy miért is szeretem az én Szerelmem, hogy mennyire tudja hogyan kell megvígasztalni, hogy át tudja érezni amit érzek és teljesen helyre tud rakni… nagyon szeretem, és ez a hétfő nagyon sokat jelentett nekem. Mégha a problémát nem is írom le. Sorry. De ez nem blogtéma a továbbiakban :)

(Remélem most, hogy expasi lelépett MSN-ről jelentős mértékben felgyorsul a bejegyzés írása mert kifolyik a szemem. 01:13)

2008. V. 20, kedd- Reggel templom után hihetetlen elázás mindazon a 25 méteren ami a templom és az iskola között van a főtéren. Az esernyőként funkciónáló zakóm magunk föle tartva rohantunk, majdnem fölborítottuk a kolesz igazgatónőjét (miért csak majdnem? Pont volt ott egy szép nagy pocsolya! ?pocsoja?), de végül csak beértünk órára, ahol az osztályfőnök az igazolásokat kérte ratjam számon, melyekkel előző héten nem tudtam szolgálni, de nagy ravaszul írattam két szülőit, de az egyiket rossz dátummal. Kicsit sem volt feltűnő az áthúzás. Nem baj, én nem vagyok átlátszó. Kicsit sem :) . Majd délután legjobb barátosnémmal akartunk az Arborétumba kimenni, de sajnos ismét úgy eláztunk, hogy mire visszaértünk a koliba nemcsak hogy vizesek de ázottkutya-szagúak is voltunk, s nem utolsó sorban fáradtak, mert szaladtunk de úgy, ahogy csak lábaink bírták. Természetesen a város másik végén kapott el az a rohadék eső.  S este úsztam. Csak akkor lettem vizes önszántamból.

2008. V. 21, szerda- Szerelmemmel mászkáltunk a városban, és mindefélre jóról (vagy inkább egy konkrét nemjó személyről) beszéltünk, mikor már a visszafelé úton egyszercsak felbukkant valaki, aki régóta sejti róla, így nekem, mint az első számú gyanúsított (?gyanusított?) személynek egy kis mellékutcán le kellett lépni, hogy jelenlétem ne eredményezzen kínos kérdéseket Neki. Néha el tudok csodálkozni azon, milyen jól tud vágni az eszem, s olykor pedig nagyon nem. De nem vagyok a végletek embere, csak kicsit szeparált az elmém… ;) Az esti úszás pedig egyenesen csalódás volt, mert a helyesek közül most nem volt senki :'( Ágyba pedig hajnali kettőkor kerültem, mert este nagyon belemelegedtem a beszélgetésbe ;)

2008. V. 22, csütörtök- Négy óra alvás. Kemény, nem? Angol nyelvvizsga-ek (két hét és nyelvvizsga!), "tanulás…", majd pedig szerelmemmel egy kis esti mászkálás és romantikázás :) (Hihetetlenül hiányzik!). Ilyenkor este a koliban csodálatos bibliakör van, csoportbontás, csoportvezető lelkész. Na, fasza, gondoljátok sokan, de tényleg az: a mi lelkészünk egy fiatal, jófej ember, akivel általában a bajnokság állásáról illetve a legújabb viccekről lehet dumálni. Ennek ellenére ellógtam még két csoporttársammal együtt, s inkább kihasználtam egyedüllétem a szobában, és vagy háromnegyed órán keresztül áztattam magam a zuhany alatt. Majd ismét egy hosszú-hosszú beszélgetés-röhögcsélés, amit sajnos kettőkor megintcsak a nevelőtanár szakított félbe ("Captain29, fejezd már be a storyzgatást!"). 

2008. V. 23- Kicsivel többet alhattam volna, ha nem kellett volna kimásznom a város végére nagynénémékhez egy rajztablóval, amit odaadtam nekik megőrzésre. Természetesen semmi értelme nem volt kimenni, mert útközben rájöttem hogy ez a tabló nekem végülis nem is kell, szóval akár szét is vághattam volna és úgy a koliban is lehetett volna tárolni. Mindez persze azután jutott eszembe, hogy fél órán keresztül dacolva a széllel, megvédve a tabló testi épségét, már megnyomtam a kapucsengőt. Jellemző. A nap további részében viszont valamiért (miért? Jó kérdés! Aki tudja a választ, kérem írja meg!) olyan voltam, akár egy energiabomba, ellentétben osztálytársaim hihetetlen elcsigázottak voltak, szóval ez nem volt épp jó párosítás. De sebaj, én jól éreztem magam :)

S ha minden igaz, hétvégén még hallotok felőlem egy nagyon nagy téma kapcsán ;) Szakkolis-meleges téma lesz. Érdekes, izgalmas és tanulságos :) És most… alvás. Mert különben itt halok meg. 

A Make it possible most nyert értelmet. De sikerült. Kibírtam, élek még mindig, összehoztam amit akartam. És most jöjjön a megérdemelt jutalom, az alvás :)