Papírhajó

Akkor fuss! Menekülj! Fuss, és vissza se nézz! Ne érdekeljen a sorsod, a múltad, ne érdekeljen, ki vagy, csak menekülj, fogd mindenen és menj innen! Hagyd itt a régi éned ebben a szobában, ahol most is fekszel, a régi képeken merengve, szakítsd ki magad fogságukból és szaladj!

Rohanj úgy, mint még soha, ne érdekeljen, merre mész, csak menj! Most nincs szükséged az érzékszerveidre, nem kell látnod, hallanod, érezned semmit, csak menj, amerre a szíved visz, amerre az Isten vet! Most nem te döntesz.

Versenyezz a széllel! Ne engedd, hogy a rossz emlékeid utánad vigye, győzd le! Szégyenítsd meg, röhögj a képébe, előzd le, hagyd magad mögött! Egy új embert építesz, a holt időkön töprengeni pedig nem méltó ehhez az új emberhez.

Akkor menekülj, akkor fuss! Rohanj, mire vársz még, most miért nézel így rám? Hiszen ezt akarod, nem? Nem te mondod folyamatosan és vég nélkül, hogy mennyire rossz neked így? Hogy mennyire elviselhetetlen a hiánya? Hogy ismét és ismét leterít a féltékenység, az irigység és a tehetetlenség szörnye?

Vedd már észre, hogy a saját mocskodban fetrengsz! Te építetted magad köré ezt a várat színtiszta szarból, és most neked is kell lebontanod! Vagy elmenekülsz. De akkor ide soha nem jöhetsz vissza többet! Fuss, ha akarsz, menj, ha ezt jónak látod…! De akkor ettől a helytől végleg búcsúzz el.

Nem lehetne, hogy pár képet elrakok magamnak, és szépen lassan elandalgok velük…?

Mindig így kezdődik. Aztán ugyanide lyukadsz ki. Nem, most valami másra van szükséged. Emeld fel szépen a két kezed, és hagyd, hogy kihúzzanak, ha már felállni nem tudsz. Aztán meg menj, amerre akarsz. Nekem elegem van belőled.

2.5.1

Elültetett benned valamit. Először maga a folyamat, aztán maga az érzés, végül maga a tény. Elültette, felnevelte, elpusztította de a tieddé tette. Benned marad örökre.

Aztán jön ez a furcsa érzés hogy ha benned mindez végbement, akkor a másikban is végbe kellett mennie ugyanennek. Te szeretted, végigélted vele mindazt ami volt aztán egyszer csak hirtelen vége, igazából tudod miért de nem mered bevallani magadnak. Akármi van, az érzés megmarad. Valamilyen formában mindig él.

Benne is. Csak mivel ő más mint te, benne máshogy.

Furcsa, és tudom hogy fáj látnod milyen formában éli meg más. Nem érted, mert te nem olyan vagy. Talán okosabb vagy, lehet csak szimplán naivabb és még hiszel valamiben amit a legtöbben ‘emberi jóságnak’ hívnak; lehet hiszel a nagyobb jóban, lényegtelen. Más vagy. Más mint ő. Mások vagytok, mégsem ugyanolyanok.

Ő a látszatba menekül, te a valóságot éled tovább. Megpróbálod erős kézzel irányítani a hajód és látod hogy egy darabig ő is így tesz. Aztán az egész megint felborul. Te mész tovább, ezernyi kérdéssel magadban hogy miért követnek ilyen kevesen, miért találkozol ilyen kevés hajóval ezen az úton, talán nem jó? Talán az, talán nem, nem tudhatod. Mindenkinek mást tartogat egyéni története.

Azt azonban valahogy látod, hogy a másik út, amin ő van, az nagyon nem jó. Te vagy az, aki megismerted, aki tudod hogy neki mi lenne a jó, és minden egoizmus nélkül állíthatod hogy jelen pillanatban igenis tudod neki mi kéne. Az kéne neki amit te adtál, de te már nem adhatod egy sor körülmény miatt, más meg nem képes ugyanerre. Hiszed te. Mert hogy közben mi van, azt rohadtul nem tudod. Te csak azt tudod, érzed hogy veled szemben milyen viselkedést tanúsít az, akit te olyan alapokra helyeztél át, amelyekre tud építeni. Duplán fáj ezért a tőle kapott rossz szó. Tudod, hol van a gyökere.

A gyökere az, hogy szeret de nem mondja, nem mondhatja. A gyökere az, hogy baromira nem tudja, mit kezdjen veled.

Más, mint te. Máshogy érez, más a múltja, más a jövője. De akármennyire is nem akarja, benne vagy mindkettőben. Benne vagy a múltjában, az alapokban, ezért mindig benne leszel a jövőjében is. Akármennyire is nem akarja, mindig is te leszel az egyik legmeghatározóbb ember az életében. Ahogy ő a tiédben.

Mégis mások vagytok. Feloldhatatlanul mások. Ezért nem lesz közös jövőtök. Nem lesz, miközben mindketten ott éltek a másik szívének legmélyében.

1.9.5

Szoktam gondolkodni.

Főleg akkor, amikor sok időm van. Na meg amúgy is persze, csak ilyenkor az a különbség hogy lévén sok időm van, a gondolataim is vadabbak, merészebbek, tovább elérnek. Egyszóval: képesek kiteljesedni.

Összefügg-e a horoszkópommal vagy nem, de elsősorban a múlton szoktam gondolkodni és nem a jövőn. A jövővel kapcsolatban tervezek vagy álmodozok, nem elemzek és mélyen gondolkodok. A múlton töprengek, míg a jövővel kapcsolatban álomképeket festek fel magam elé, amelyek olyan realisták hogy Munkácsy is megirigyelné őket. Nem élek a múltban, csak szívesen visszanézek és ismét végignézek dolgokat, amiket egyszer már átéltem vagy megtettem.

Felrémlik egy-egy arc, mozdulat, hang, illat, érzés, szín; újra átélem a hosszas gondolkodásokat, újra látok azóta már elment embereket. És ami a legfontosabb: látom magam döntést hozni. 

Látom magam, ahogy meghoztam egy-egy döntést. Ma már tudom, az jó volt, vagy nem. Vagyis majdnem.

Nem tudom, mi lett volna, ha akkor bátor vagyok, a szívemre hallgatok és azt mondom B-nek: igen, én szeretlek és újra akarom veled kezdeni. Nem kertelek, elhagyok minden Captain-féle hosszadalmas körmondatot és csak ennyit mondok neki. Akkor hol tartanánk most? Milyen lenne most az életem?

Vagy ha akkor, amikor nagyon elegem volt, tényleg belevágtam volna az apám képébe hogy igen b*szd meg, meleg vagyok! Milyen lenne ma a viszonyom a családommal? Hogyan értékelnének engem? Vagy ők azok a szikál amelyek nem dőlnek le?

A múltból eljutok a jelenbe. Ezek a dolgok néha fájnak, néha nem. Olykor szomorúan, olykor vidáman, vagy egyszerűen csak közönyösen gondolok rájuk, mintha már nem is számítana. Pedig nagyon is számít minden, és a legfőképpen az, hogy mindenre emlékezzek.

Talán tényleg nem tudom, hogy jó döntések voltak-e azok, amiket hoztam, nem éltem még annyit, illetve nem telt még el annyi idő hogy kiderüljön. Vagy ez épp pillanatnyi helyzettől is függ. Mint akkor; akkor úgy gondoltam, azok a jó döntések, úgy cselekedtem helyesen. Az akkori tudásom, eszem, tapasztalatom szerinti tőlem tellhető legjobb döntéseket hoztam meg. 

Végső soron rossz egyik sem lesz, mert ha mást nem is, tanulok belőle. És a jövőben, abban a megfoghatatlan, távoli valamiben vélhetőleg és remélhetőleg ugyanígy vissza fogok gondolni a múltra, és akkor már ez is az lesz, ez a bejegyzés, ez a gondolatmenet, ez az egész; és nem fogom elfelejteni, hogy akármikor akárhogyan is döntsek bármivel kapcsolatban: az a döntés az enyém, és bárhogyan alakul, vállalnom kell a következményeit. A jókat, rosszakat ugyanúgy mint azt, hogy nem leszek lusta és vak, és tanulok belőlük.

1.6.5 by Captain himself

Köszi az elcsórási engedélyért Iguazunak Ilyet kaptok amíg meg nem írom a következőt, ami már tudom milyen lesz de hogy hogyan írom meg azt még nem. Addig is íme:

Ha máshol élhetnél, hol élnél és miért? Egy déli országban,
mondjuk Olaszország vagy Görögország, de szívesen élnék
Nagy-Britanniában vagy Spanyolországban is. Ahol semmiképpen sem az
Németország, Ausztria sem lenne rossz csak kicsit hideg nekem,

Melyik állat jellemez a legjobban és miért? Abban hiszek hogy az állatok is egyéniségek, így erre a kérdésre nem tudok válaszolni.

Ha találkozhatnál valakivel, kivel és miért? A nagy Ővel, mert hiányzik. De ha itt lenne mondjuk Matt le Blanc, nem küldeném haza

Ha visszamehetnél az időben, melyik korba mennél és miért? Ókori Athén vagy egy másik virágzó ókori város, kivéve Róma és Spárta.

Ha lehetne szupererőd, mi lenne az? Jó lenne belelátni az
emberek gondolataiba, és meg is érteni, miért gondolják azt, amit. De
akkor elveszne a kihívás hogy megismerjem a gondolataik… áh, ez
mégsem olyan jó. Maradjunk a repülésnél.

Melyik szín jellemez a legjobban? Kék, bordó

Melyik zene lenne életed főcímdala? ABBA- I have a dream

Ha forgathatnál életedről egy filmet, kit fogadnál fel arra, hogy játsszon el téged? Senkit, én akarnék játszani benne. 

Melyik minden idők legjobb videoklipje? Hard to tell… de elég jóra sikerült a Depeche Mode Break the silence-je és Madonna Jump-ja vagy Sorry-ja.

Ha szerepelhetnél egy tévéműsorban, melyik lenne az? Jóbarátok,
Született feleségek de a QAF- szerepet is elfogadnám, egye fene
Nameg régi vágyam hogy meghívjanak egy beszélgetőshowba (nem Mónika
vagy ilyesmi hanem normális, mint amilyet Szulák Andrea csinált) ahol
az írásaimról kérdeznek merthogy addigra már országos hírű író leszek

Melyik közlekedési eszköz jellemez a legjobban és miért? Görkorii (L) Azért mert gyors, nem túl egyszerű de ha rájössz hogy is kell bánni vele akkor a legodaadóbb társad lesz

Ha feltámaszthatnál egy híres embert egy napra, ki lenne az és miért? Hagyjuk
a holtakat ha már egyszer elmentek. Nem támasztanék fel senkit. Ha van
valami, amit nem tudtunk meg tőle, akkor arra nekünk kell rájönni.

Ha elnök lennél, mi lenne az első ügy, amit kézbe vennél? Mindenek
előtt meneszteném a kormányt, másodszor pedig az oktatásügy, az
egészségüg, adócsökkentés, és a regisztrált élettársi kapcsolat tető
alá hozása, kisebbségügyi minisztérium de minimum kormánybiztos
alkalmazása… tudom tudom, nem egy dolog de olyan sok minden van ami
nem tűr halasztást…

Mit tetoválnál magadra, ha szeretnél tetkót? Inkább piercing de mivel irtózom mindenféle tűtől és mindentől, ami fájdalmat okoz ezért szerintem egyik sem lesz soha.

Töltött vagy töltetlen túró rudi? Töltetlen Pöttyös

Mire vagy büszke magaddal kapcsolatban? Arra hogy ismerem a
határaim és csak azokon belül vagyok egoista, hogy tudom helyén kezelni
a dolgokat és következtetést levonni, ergo egyre jobb életvitelt
folytatni.

 

Fogtál már meg pillangót? Nem, sajnos sosem sikerült de katicabogarat és csigát annál többet

 

Milyen színű az ágyneműd? Oroszlánkirályos…

• Vannak mániáid? Állandó firkálás mindenhova, általában
  nonfiguratív mintákat amelyeket később egy vázaltfüzetbe és átrajzolok
  és felhasználom a kerámiáim díszítésére

Mi a kedvenc gyümölcsillatod? Citrom, banán, naracs

Nevezz meg három olyan dolgot, amiket utálsz: A semmire való nagyképűség, igénytelenség, intolerancia

Nevezz meg három olyan celebet, akiket utálsz: Gyurcsány Ferenc, Vona Gábor, az első barátom, bár őt inkább szánom

Pletykáltak már rólad? Mintha emlegettek volna…

Meg vagy átkozva? Nem tudom a szobatársaim hogyan reagálnak amikor álmomban megszólalok, felébresztve ezzel őket de erős a gyanúm hogy igen

Mi a kedvenc napszakod? A nyári estéknél nincsen jobb! Főleg nyolckeréken

Hogyan kezeled a konfliktushelyzeteket? Lehetőleg minél
nyugodtabban, nem hagyom hogy felmenjen a pumpa és az indulataim vegyék
át az irányítást, hidegen, józan ésszel akarom megoldani őket. Néha
azonban ebből adódik a következő, hogy a másik még idegesebb lesz azon
hogy nem idegelem magam és én akarom megoldani. Hát, mit tegyek, nem
lehet mindenki ilyen okos..

Extrovertált vagy? Fogjuk rá. Helyzet hozza. 

Mi a legrosszabb a tinédzserekben? Az hogy hihetetlen szűklátókörűek tudnak lenni és önzőek, nagyképűe, divatorientáltak és értéktelen senkik.

Mi a legrosszabb a felnőttekben? Az hogy hajlamosak elfelejteni: ők is voltak gyerekek.

Mely országokat látogatnád meg szívesen? Mindegyiket ahol nincs tél

Szoktál káromkodni? Uhh de még milyeneket. 

Mennyi kell, hogy berúgj? Már nem emlékszem mennyi kellett,
kétszer sikerült csak elérni azt a mennyiséget, de akkor sem a
mennyiség volt a fő hanem a pia bevitelének gyorsasága.

Törölköző vagy hajszárító? Hajszárító. Ha nem szárítom meg a hajam, teljesen visszanyeri eredeti göndörségét és lehetetlen akármit is kezdeni vele. 

Gyakran váltasz stílust? Nem mondanám, inkább folyamatosan újítok ezt- azt de kb. egy- másfél éve nagyjából állandó.

 

 

Szeretsz későn lefeküdni? Korán nem tudok, egyszerűen nem alszom el

 

Ki mondja a legjobb vicceket? Fábry :D

Hiszel a karmában? Mindenben hiszek ami jót mond rólam, tehát van benne igazság

Hiszel a szerencsében? Nem.

Szereted a benzin szagát? Imádom

Mi a kedvenc találmányod? A szótárgép Jól tud jönni egy-egy francia doga alkalmával

Könnyen meghátrálsz? Nem mondanám, ha más nem, hát kompromisszum.

Jó vendéglátó vagy? Igen, igyekszem elkápráztatni a vendégeim.

Erőszakos vagy? Magammal szemben olykor igen. De csak érzelmi téren.

Melyik a kedvenc napod és miért? A péntek mert vége a hétnek, lehet jönni haza. Jippí!

Melyik színt szereted a legkevésbé? Barna

Milyen fogkrémet használsz? F.L.P- Bright

Szereted a kihívásokat? Azokból áll az életem

Mit szeretnél tudni a jövőddel kapcsolatban? Azt hogy fogok-e valaha is huzamosabb ideig külföldön élni.

Melyik tantárgyat szereted a legjobban? Történelem, diplomácia

Melyik tantárgyat szereted a legkevésbé? Fizika, biológia

Pénz vagy szerelem? Nemár ez olyan szar kérdés. Szerelem nélkül
szenvedek nem boldogít a pénz, de nélküle éhen halok. Ha mindenképp
választani kéne akkor persze hogy szerelem.

1.4.5 by Captain himself

Habár közvetlen senki nem kért meg rá Magnifique nyitva hagyta a bejegyzése végén a lehetőségek kosarát így, mivel már epedezve vártam egy felkérésre ezt a sors kezének közbenjárásaként fogtam fel és ki vagyok én hogy ellenálljak neki? Íme tehát hét dolog, amit eddig nem tudtál rólam, vagy nem emlékszem hogy leírtam már valaha.

1) Nincsen mandulám. Sem orr- sem… nos, sima mandulám Az elsőt hároméves koromban vették ki mivel állandóan begyulladt ezért több baj volt vele mint amennyi haszna volt. A dolog nagyon viccesen alakult (főleg én röhögtem rajta, gondolhatjátok…) mivel a szemét visszanőtt, ezzel párhuzamosan az orrmanduláim oly mértékű növekedésnek indultak hogy már-már hallószerveim épségét veszélyeztették (vagyis gyakorlatilag kilökték volna őket). Ez persze bedurrantotta a váladéktermelést és egy cuki kis arcüreggyulladással párosult. Végül az utolsó műtétemre a hetedik születésnapomon, 1998. június 24-én került sor, azóta nincsen semmi baj a manduláimmal, lévén már nincs semmilyen. Ezek után képzelhetitek amikor színlelt betegként lemegyek a koleszos orvoshoz mert haza akarok jönni és benyögi hogy mandulagyulladás… hát nem kicsit röhögtem ki szegényt.

2) Unokatesóm és köztem egészen pontosan egy év és egy nap van (1991.06.24-1992.06.25) együtt nőttünk fel ráadásul egymás szomszédságában. Gyakran voltunk lepasszolva a nagyszüleinkhez ahol mindig valami olyat csináltunk amit nem szabadott. Például kitaláltuk hogy milyen vicces lenne ha az ugrálókötelet átfűznénk a csilláron és felmásznánk a plafonra, melynek vége persze az lett hogy a csillárt sikerült leszedni a helyéről és eltört, vagy amikor az ezüst-evőkészlet legértékesebb darabjaival vakartuk le a barackfák kérgét vagy amikor poénból beütöttünk egészen pontosan 1.254.754 forintot a pénztárgépbe mely csak a pénzügyőröknek tűnt fel és a nagyapánk kőkeményen megadóztatták utána (ez volt talán a "legjobb" dobásunk). Emlékezetes marad azonban az is amikor unokatesóm megállította a Metro mozgólépcsőjét mert megnyomta a piros gombot (na és ugyan ki beszélte rá??).

3) Sokáig szemüveges voltam. Az első szemüvegem ellen tíz körömmel tiltakoztam (hisztis tudtam ám lenni ha akartam) és anyukámnak csak úgy sikerült rászoktatnia hogy megvárta amíg elmélyülök a játékban aztán rámcsempészte mert nem vettem észre. Durva… aztán sokáig volt szemüvegem (3-kb. 12 éves koromig). Nem azért kellett mert nem láttam hanem mert kancsal voltam.

4) Kicsi koromban a kedvenc mesém a Hófehérke volt és (galád módon kihasználva helyzetem hogy nagyszüleim nem voltak képesek semmit sem megtagadni tőlem) megkaptam a hét törpe műanyagváltozatát de Hófehérke csak Barbie-ban volt ezért ezt még az oly engedékeny nagymamám sem vette meg nekem sajnos. A dolog lényege az, hogy néztem a mesét és közben párhuzamosan játszottam a cselekményt a törpékkel, Hófehérkét pedig egy kicsi sötétzöld felhőmintás labda helyettesítette (aki a mai napig megvan . Voltak azonban részek (pl. amikor a banyát üldözik a törpék) amiktől nagyon féltem ezért amikor már tudtam hogy ez fog jönni először gondosan bepakoltam a törpéket a fotel mögé majd végül én is odabújtam, így vészeltük át egyészen a banya haláláig. Utána kipakoltam őket én meg sírtam mert Hófehérke meghalt, de aztán jött a herceg akit pedig az azóta is kedvenc plüsskutyám, Pluto alakított (Plutot a harmadik születésnapomra kaptam). 

5) A legtöbb ember két kézzel fúj orrot de én csak az egyik kezem használom ehhez a művelethez és nem egyszerre fújok hanem külön- külön a két orrlyukamból. Ezt a fogást még a doktor néni mutatta az arcüreggyulladásom idején mert így könnyebben el lehetett távolítani az oda nem illő váladékot. Ez olyan mélyen beidegződött hogy akármennyire is próbálom, nem tudom máshogy csinálni. De nem is kell

6) Amikor kicsi voltam nagyon sokszor kértek fel unokatesómmal hogy alkossunk koszorúspárt esküvőkön ill. lagzikon, és mi ezt már nagyon untuk. Gondoltuk hát egyszer hogy mennyire jó lenne ha a buli elején lelépnénk, elbújtunk hát a ruhatárba. Na jó, az igazat megvallva nem is annyira az elején volt ez hanem már a közepe felé mert már épp hozták a levest, de mi nem ettünk belőle mert nagyon jól elbulizgattunk a ruhák között egészen addig, amíg be nem rontott anyukám és ki nem cibált olyan idegesen ahogyan még nem láttam. Kiderült ugyanis, hogy- bármily meglepő- feltűnt nekik és keresztszüleimnek hogy eltűntünk, ezért elkezdtek keresni minket és már a rendőröket is hívták. Végül oda kellett állnunk a rend őrei elé hogy bocsánat amiért feleslegesen ki kellett jönniük miattunk és soha többet nem tűnünk el. 

7) Hetedikes voltam (13 éves) amikor nagypapám pálinkája elnyerte az ország egyik legrangosabb díját. Osztálykirándulás előtt pár nagymenő arc megkeresett hogy ők vennének egyet az éjszakára mert kíváncsiak, milyen. Én kérésüknek megfelelően csórtam egyet, és elvittem nekik, ezzel teljesítve a részem nem maradt már mint várni a pénzt amit majd összedobnak. Az lett a vége hogy a fél literes akácmézes barack kb. negyede sem fogyott el amitől totálra beálltak (kis töketlenek…) és persze lebuktak, a cimkéről pedig nem volt nehéz rájönni hogy ki volt a szállító. Állati nagy balhé lett és én azt hittem itt a végem, anyukámnak alig mertem elmondani (de jól fogadta végül, annyi büntetést kaptam hogy egy hétig nem netezhettem). A nehéz része a papámnak való bevallás volt, bár ő meg csak egy jót röhögött rajta. Végül a történet a ballagási beszédek sorába is bekerült, az egyik megrendelő örökítette meg aki az egyetlen volt aki fizetett és vele azóta is jóban vagyok. Látnotok kellett volna papám arcát, olyan büszkén nézett az ő legidősebb unokájára mint még soha

Szóval ennyi lenne. Kicsit igazságtalannak tartanám ha most továbbadnám akárkinek is mivel én sem direktben kaptam szóval én is azt mondom, aki akarja, írja meg és hivatkozzon rám

1.3.9 by Captain himself