Papírhajó

Az utóbbi időkben egy picikét elkalandoztam, és saját coming-out történetem nem is írtam le Nekte, becses olvasóim, akik a statisztika szerint eddig a blog indulása óta már több mint 280-an kukkantottatok be ide, összesen 680 eléréssel Mindenek előtt köszönet Nektek!

Másodszor: amiről írni akartam XD

Szóval, egy kis ismétlés: kezdtem az unokatesómmal, aki beavatta a keresztanyám (az anyukáját), majd pedig jött egy barátom a suliban, unokatesómból kiszedte egy másik barátom aki elmondta egy harmadiknak, az elmondás után pedig beavattam anyumat is egy levélben, mikoris kidobtam az elsÅ‘ barátom (mely életem egyik legjobb döntése volt), majd felgyorsultak a "folyamatok": elmondtak a legjobb barátomnak, akit már több, mint 13 éve ismerek, egy másik nagyon jó barátomnak, és egy szintén nagyon jó barátomnak Szóval sok-sok embernek, és mindegyik… 

szóval a reakció nagyjából ugyanolyan volt mindenki részérÅ‘l. Én magam hihetetlenül féltem (bár ahogy haladtam elÅ‘re, már egyre kevésbé), hogy mi lesz most…? Megutál, megundorodik tÅ‘lem, elfordul vagy- ne adj' Isten- elkezdi terjeszteni, mint rosszindulatú pletykát…?

Szerencsére egyszer sem történt így. SÅ‘t… megértették. Egyikük a napokban így fogalmazott ezzel kapcsolatban:

"eleinte nem tudtam megbírkózni vele, mármint ezzel a gondolattal, a tudattal, hogy meleg vagy. Nem tudtam elképzelni, hogyan megy ez. Hogy miért, mikor, egyáltalán hogyan? Szóval érted- semmit sem tudtam. Aztán, ahogy láttam, ahogy tulajdonképpen te is fejlÅ‘dsz, nÅ‘sz, érsz, úgy nÅ‘ttem én is veled együtt, ezzel a tudattal együtt, ami úgy, mint te, megért a fejemben. Ma már nem tartom sem betegesnek, sem semilyen rossznak. Te nem a lányokat szereted, hanem a fiúkat- nincs ebben semmi. SÅ‘t! Aki ekkora terhet képes magával vinni- mert ez egy nagy teher, nem? -én: De, én annak érzem, nem azért mert rossz hanem az emberek miatt…-ismét Å‘: Na ez az! Az emberek! Mit tudnak Å‘k? Felnézek rád és tisztellek, azért, mert bátor vagy, és ember a legjavából. És mindemellett meleg. És tudod mit? Fel se vedd azoknak a tudatlan kÅ‘bunkó hülyéknek a beszólásait, akik akármikor is ezzel támadnak téged! Hidd el, érsz annyit mint bárki is a heterok közül- e miatt sose legyen kisebbségi érzésed, mert…-én: Nincsenek is!- Å‘: És ne is legyenek! Mert engem nem érdekelne az sem, ha akárkirÅ‘l kiderülne hogy meleg! Nem érdekel! És ezt neked köszönhetem, hogy már így tudok hozzáállni. Mert erre tanítottál meg- hogy úgy tudjam nézni az embereket, hogy ne érdekeljenek ilyen dolgok- ami fontos, az csak az, hogy valaki becsületes legyen, Å‘szinte és hűséges. Ennyi és kész… a többi mellékes."

A fent hosszan idézett barátom pedig igen nehezen emésztette meg a dolgot, és mára már ő volt az, aki a leghangosabban emelte fel a szavát az egyházi magazin melegekről szóló cikke ellen

Sőt, indulatos szónoklatba kezdett, amikor a magazin azt taglalta, hogy ezek  a kapcsolatok csak a testi örömszerzésről szólnak. Mert nem, nem így van! (Az egyháznaknak továbbra is csak annyit tudok üzenni: a szűk látókör sehová nem vezet!).

Ismerek valakit, aki nem meri elmondani senkinek. De úgy higyjétek el, hogy tényleg senkinek! Még a tulajdon testvérének sem, mert fél a reakciótól. Fél a kiközösítéstől.

Erre is csak egy személyes példát tudok hozni: a héten a menzán szóba kerültek a filmek, erről az Oscar-díjra terelődött a szó, majd pedig kilyukadtunk a Túl a barátságon c. mindenki által ismert filmnél

Én rögtön az elején leszögeztem, hogy igen, láttam a filmet, és nagyon jónak tartom. Rajtam kívül hárman voltak ott: a fent hosszan idézett barátom, valamint még két osztálytársunk. Az egyikük (nagy filmrajongó) erre csak annyit mondott: "Nekem nem tetszett mert erőszakos volt."

Persze egyből rávetettem magam: miért volt erőszakos?

A válasz: "Hát, nem is tudom. Talán azért, mert… most két pasi, gondolj csak bele! Most ez olyan… izé… szóval nem is tudom. Ha valaki a barátaim közül bevallaná, hogy meleg: valószínű megmondanám neki, hogy sajnálom, de ez szerintem nem jó, természetellenes, és hogy oké, megértem meg minden, de nem tartom helyes dolognak."

Aztán még sokáig beszéltünk a dologról: hogy végülis Isten teremtett mindenkit, Isten a melegeket melegnek teremtette. Mint tudjuk, minden, amit Isten tesz, jó és helyénvaló. Akkor ez is, nem?  A melegek nem önszántukból lesznek meleggé. Mint ahogy a heterot sem lehet addig ütni, amíg meleg nem lesz, ugyanúgy a meleget sem lehet addig ütni, amíg hetero nem lesz.

"És igenis ez nem csak a szexrÅ‘l szól! Ugyanolyan emberek Å‘k is- mondtam én- érzÅ‘ emberek! Biztosan nekik is ugyanaz kell: a szeretet, törÅ‘dés… és igen, a szex, de valljuk be: kinek nem kell? Természetes része az életnek, az élet rendjének, mint ahogy a melegek is természetesen itt vannak. Azt hiszem, a TeremtÅ‘ általuk akarja megmutatni, hogy vannak mások is. És nem szégyen ez. De az ember persze romlott, és mindezt nem ismeri fel: ezért megveti a melegeket. Nem kollektíva, ne értsd félre! Nem lehet általánosítani."

Hogy mi ebből a tanulság annak a barátomnak, aki nem meri elmondani? Nos az, hogy legyen bátor. Az a barátom, aki eleinte még maga is úgy állt a problémához mint a filmszakértő, a végén maga lett a megtestesült melegjogi harcos amazon: aki megtanulta úgy nézni az embereket, hogy ne érdekeljék az "olyan" dolgok.

A kérdés csupán annyi, hogy a szeretet igaz-e vagy nem. Ha elfordul: hát az gáz. De azt mondom: jobb is. Mert ha így nem tud elfogadni, akkor nincs is helye melletted. Akkor a szeretete feléd nem is volt igazi sosem. Mert szeretni csak úgy lehet valakit, ahogy van, feltétlenül és odaadóan.