Papírhajó

2008. március 9-én Szociális Népszavazást volt Magyarországon, mégpedig ügydöntő.

Három kérdést tettek fel: akarja-e a tisztelt NÉP, a démosz (ugyebár, hamár demokrácia van…) hogy legyen tandíj, vizitdíj, és kórházi napidíj.

NEM, NEM, NEM!

Vagyis IGEN, IGEN, IGEN, (óó igen… igen igen…) mi akarjuk, hogy ne legyen!

Szóval kicsit kacifántos a feltevés, meg a válasz, de mindegy- a lényeg, hogy nem lesz. Eltörölték.

Mert a nép szava Isten szava.

A Népszavazásnak hát vége, de a következményei még csak most jönnek. Igazából ez a mi drága jó Fletónk balatonőszödi vallomása és a következő parlamenti választások közötti göröngyös belpolitikai út fele. Amikor a nép kiáltott. Mégpedig azt, hogy elege van.

Elege van abból, hogy a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége gátlástalanul, korlátlanul és pimaszul az arcába hazudik, még mindig és mindig, újra és újra.

Én nem hiszem, hogy a magyar birkanép. Ha az lenne, akkor most vasárnap nem több mint 50%, hanem alig 15 ment volna el szavazni, és a nemek győztek volna. Nem így történt. A magyar két dolgot bizonyított be ezen a történelmi vasárnapon.

Egy: nem birkanép, és nem lehet vele mindent megtenni.

Kettő: hogy ki nem állhatja, ha hazudnak neki, és nem tűri. Az igazságra törekszik mindenáron, és nem éri be elferdítésekkel, vagy az igazság félig kibontott részleteivel.

Igen, én hiszem, hogy Magyarország győzött. És hiába próbálják meg a szocik félremagyarázni, hogy mi van. Hogy nincs pénze az államnak, és ez kell. Mert így lesz igazságos. Hogy ez nem nagy teher.

NEM NAGY TEHER? Na beszéljünk csak erről egy kicsit!

1) Vizitdíj: 300 forint. Így kimondva nem nagy pénz. Én elhiszem, és tudom, hogy ez a háziorvosoknak nagyon jó volt. De vannak olyanok, s nem is kevesen, akiknek még ez a 300 forint is nagy teher. Hiszen nézzük csak: hová is süllyesztette a Gyurcsány-kormány Hazánkat böszme kormányzásának évei alatt? Mennyire növelte a munkanélküliséget, az államháztartási deficitet? Lendületben volt az ország: a baj csak az volt, hogy lefelé. A munkanélküliség, a szegénység hihetetlen méreteket öltött. Így ne csodálkozzon rajta Hordágy Ágnes sem, hogy ekkora társadalmi ellenállást váltott ki ez az összeg. Ismerek valakit. Egy nénit, aki idős szegény, és egyedül él. Régóta bajok vannak a szívével, ezért egyik nap elment az orvoshoz, hogy megméresse a vérnyomását. Mikor ki akarta fizetni a vizitdíjat, akkor az asszisztensnő felvilágosította: nem kell, hisz cukorbeteg. A néni csak ennyit mondott: "Jaj de jó, akkor ma tudok kenyeret venni…"- kell még tovább magyarázni? Nem. Felesleges. Nektek az, a fentiek meg milliárdjaikon trónolva és helikopterjeik ablakából nézve úgysem látják, úgysem értik.

2) Kórházi napidíj: nagyjából ugyanaz, mint a vizitdíj. Mondjuk az összeg pótlása nem jelentene hiányt, ha egészségügyünk hős reformálónője nem vett volna több milliárd forintért széfeket a kórházakba. De azt is minek…? Csak hogy legyen. Vagy az egyik szoci épp ilyen vállalkozásba kezdett, és kellett neki a kezdő lendület. Mert ezeknél ez így megy.

3) Tandíj. Na ez… talán a leggusztustalanabb. És még volt bőr a képükön azt írni, idézem: "a tandíj maximum összege 150.000 forint/félév lehet." A frászt! Osztályomban nemrég körbejárt a Felsőoktatási tájékoztató, és azt hittem, majd' leszédülök a székről, mikor megláttam, hogy ez az összeg akár elérheti (elérhette…) az 1.800.000 forint/félévet is! Társadalmi igazságosság… hol van ez itt? Mert én semmi igazságot nem látok abban, hogy a szegény, de értelmes fiatal nem tud egyetemre menni mert nincs pénze, hogy kifizesse a tandíjat. És még kollégiumba is kéne menni ugye, meg jegyzeteket vásárolni… nem két fillér. Volt még egy indok, mégpedig az oktatás színvonalának emelése. Mert nincsenek igazán jó magyar egyetemek. Namost, talán nem kéne 70, kezdjük itt. Kettő: azzal, ha azok jutnak be a felsőoktatási intézményekbe, akiknek van rá pénzük, akkor oda fogunk jutni, hogy a magyar értelmiség utánpótlását azok fogják alkotni, akik lehet totál hülyék, de apuci jó helyre tudta csúsztatni a borítékot anno. Nevetséges.

Nameg ugye az elv, hogy miért nekünk kéne kifizetni azt, amit Gyurcsány és társai elk*rtak?

Mert elég, ha végigtekintjük a magyar gazdaságot 2002-től. Igen, 2002-től, amikor a Medgyessy-kormány átvette a kormányzást az Orbán-kormánytól. A deficit 3% körül mozgott, Magyarország Közép- Európa vezető állama volt, az EU-csatlakozás küszöbén voltunk, a gazdaság nagymértékben fejlődött, élénk volt (Széchenyi-terv), stb… 2006-ra eljutottunk oda, hogy bár a kormány dübörgő gazdaságról és pannon-pumáról mesélt, az államháztartás hiánya 11% körül mozgott, az államadósság megháromszorozódott, a gazdaság padlón, és mindez miért? Egészen egyszerűen azért, mert az MSZP nem tud kormányozni. Több okból sem:

1) nem méri fel az ország képességeit. Az embereket a jólétbe "hajszolja", és így tönkreteszi az országot, mert olyan mértékű juttatásokat vezet be, melyeket az ország egyszerűen nem bír el. Kísérteties a hasonlóság a Kádár-rendszerrel, nem?

2) mert olyan gengszterek és csalók, maffiózók ülnek a vezetőségében, akik nem az ország, hanem a saját gazdagodását tartja szem előtt, csalások és sikkasztások sorozata indult el (gondoljunk csak Kulcsár Attila elhíresült mondatára: "…majd az a Gyurcsányi kihúz minket a bajból!").

3) mert semmi erkölcs nincs bennük. Őszöd után milyen ember az, aki még ki is húzza és bátor hősnek tituláljamagát, még nagyobb hazugságokkal igyekszik félrevezetni a közvéleményt, mikor nyilvánvalü, hisz ő maga mondta: végighazudták az utolsó másfél-két évet! Teljesen világos volt, hogy amit mondanak, az nem igaz!

Elég volt! Ez az üzenete március kilencnek, elég volt! Köszönjük, nem kérünk a hazugsából, a félrevezetésből! Mi élni akarunk!