Papírhajó

És most jutottam el arra a pontra amikor már mindezt is kiírom magamból, talán átlátom majd én is, hogyan is van most nálam ez a mindenség, ami most egyelőre csak egy nagy káosz

Először is, itt van a nyelvvizsgám. Úgy volt, hogy április 18-án megyek vizsgázni, meg volt a típus is meg minden, tisztára jó volt csakhogy

jelentkeztem még januárban egy külföldi ösztöndíjra, erre itt. Ez nekem azért lenne nagyon jó, mert otthagyhatnám az idióta reformátusokat a pics fenébe egyrészt, másrészt pedig mert ha elvégzem a kinti két évet akkor nemzetközileg elfogadott érettségit kapok tehát kint is maradhatok egyetemen is, gyakorlatilag akárhol. És mivel ösztöndíj, ezért a költségek is minimálisak, vagyis a születésem óta összejött szép összeg a számlámon sem nullázódna le a diplomám kézhezvételére, ami azért valljuk be, nem lenne hátrány. Namost, mindez úgy jön a nyelvvizsgához hogy ez a felvételi rendszer három fordulós, behívtak a másodikba, ami ugyan nem esik egybe a nyelvvizsgával, de a harmadik igen, ezért nem merem bevállalni hogy jelentkezek az áprilisi vizsgára. Mondjuk az sem biztos hogy eljutok odáig, aztán ha meg úgy alakul, max lesz egy nyugodt, szabad szombatom április 18-án.

Szóval ez nekem marha jó lenne, 22-én, vasárnap délután fél háromra hívtak be a második fordulóra, ami egy háromnegyed- egy órás beszélgetés Budapesten, szóval az időpont és a helyszín megint marha jó, esetleg valaki a nagy megmérettetés előtt egy kávé, tea, sör, pálinka?

Beindult az új szakkolis félév is, számomra az utolsó. Nagyon durva, hogy két éve nyáron még ott álltam az épületben, várva a felvételire most meg az utolsó félévem kezdem… annyira magától értetÅ‘dÅ‘vé vált a szakkoli az életemben, hogy el sem tudom képzelni, milyen lesz majd nélküle. Milyen lesz aludni éjszaka a végeláthatatlan tananyagok böngészése helyett, a szabad szombatokon otthon tunyulni a vitakurzusok helyett, vagy egyszerűen csak maga a tény, hogy Matin nem fog több sms-t kapni tÅ‘lem hogy foglaljon már egy helyet mert kések, szóval mindez nagyon fog hiányozni. Nagyon. Nincs más lehetÅ‘ség, mindenképpen vége, ha kimegyek külfödre akkor is, ha meg nem, akkor is, szóval ebbe bele kell törÅ‘dni…

Van egy project, amin jelenleg dolgozunk többen is, és ha elkészül végre (elÅ‘reláthatóan még két hét körülbelül), akkor… nade, errÅ‘l csak ennyit egyelÅ‘re A lényeg annyi, hogy ez nekem egyelÅ‘re csak kudarcélményt hoz, sikert annyira nem, nade majd ha kész lesz, onnantól kezdve remélem ez máshogyan lesz  

Amúgy ma megint olyan napom volt amikor igazából semmi hasznosat nem csináltam, leszámítva négy oldal angol szó megtanulását a csodás 1000 Questions 1000 Answers című műbÅ‘l, melyet ha meglesz a felsÅ‘fokom, tutira elégetek annyira utálom. Igazából csak tunyulás volt, holott lenne dolgom bÅ‘ven, pl. egy videot össze kéne vágni, a szobám ki kéne takarítani… ilyenkor annyira hasztalannak érzem magam hogy még a fejem is megfájdul bele, de komolyan. Nem tudom hogy lehetek ilyen mértékig ellentmondásos, nem tudok nem csinálni semmit de ha meg pörgök akkor arra vágyok, bár tudnék egy kicsit pihenni, aztán amikor meg tudok, akkor megint pörögni vágyok… 

Ennél jobban csak az bosszant, amikor órákig ülök a laptop előtt mindenféle kézzel fogható eredmény nélkül, és abba fájdul bele a fejem. 

És most megyek, összekapom magam, és irány a tivornya

1.7.2 (közeledik a 200 húúú) by Captain himself