Papírhajó

Nálam az úgy volt sokáig, hogy ha rosszat álmodtam vagy a tudatom egy bizonyos részének, amely ezek szerint ébren volt amíg aludtam, nem tetszett az álom mert szörnyű volt vagy előreláthatóan súlyosabb sebesülést szereztem vagy ne adj' Isten meghaltam, akkor közbeszólt egy határozott férfi hangján, kimerevítette a képet és felébredtem.

Így volt ez pl. amikor Godzilla kergetett vagy ötven vérengző vérfarkas.Ez a hang azonban megszűnt létezni idestova egy éve, azóta a kellemetlen felriadás helyettesíti. Pedig nyilvánvalóan sokkal jobb volt átúszni egy másik álomba és otthagyni a rémeset…

Ma azonban visszatért a hang, csak éppen azt nem tudom hogy miért, holott szerintem egyáltalán nem volt rémes amit álmodtam, sőt, kifejezetten szórakoztató volt. Egyébként az álomhoz hozzá tartozik, hogy tegnap volt egy kis nézeteltérésem apámmal a Jobbik kapcsán, illetve lefekvés előtt blogokat olvastam. Ebből született aztán ez a cuki kis egyveleg.

Tehát, Szegeden sétálgattam a Kárász utcában, amikor szembejött velem a Magyar Gárda és körbevettek, majd felszólítottak hogy adjam át nekik az iPhonom vagy nagyon megvernek. Hiába mondtam nekik hogy nekem nem iPhonom van hanem Motorolám, nem érdekelte őket, és rámrontottak. Ekkor azonban beszólt a hang (és itt még érthető is), hogy "Na jó, akkor váltsunk!", majd eltűnt a Gárda és csak én maradtam egy olyan helyen, ahol tudtam hogy nem volt tér és idő, de valahogy mégis mert azt is tudtam hogy nagyon gyorsan haladok előrefelé és sokáig. 

Majd egyszercsak beszakadt alattam a semmi, és nagy robajjal beestem egy ágyba, amiből kiugrott egy nagyon ronda kövér pasi, de ahogy meglátott, visszamászott és erőszakoskodni akart velem. Ellenálltam, de már éppen legyűrt volna amikor egyszercsak a falon át berontott a kocsijávan SViktor és megmentett. Én meg, ahelyett hogy megköszöntem volna leosztottam, hogy mégis mi tartott ennyi ideig, örülhetek ha ezek után nem kell leamputálni a lábam. Nem tudom hogyan függ össze a kettő de lényegtelen

SViktor persze ezen nagyon megsértődött és kihajított egy farm mellé, ahol Ricsi éppen a teheneket etette. Gondoltam odamegyek és köszönök neki, de ekkor az egyik tehén átalakult vérengző szörnnyé és megette Ricsit. Én kiabáltam hogy ne, de nyilván nem hatottam meg a szörnyet. Szóval inkább szaladni kezdtem, de a szörny észrevett és utánam eredt, és már éppen elkapott volna amikor jött egy szuperhős, akit nem tudok hogy ki volt de felvágta a szörny hasát és kiszabadította Ricsit, majd elrepült vele, engem meg otthagyott. Innentől kezdve kicsit homályos, mert csak arra emlékszem hogy dohogtam de közben csináltam is valamit, de hogy mit, azt nem tudom.

Aztán valahogy a helyi fagyizóban termettem, ahol a barátaimmal ettük a kis fagyikelyheink, amikor arra lettünk figyelmesek hogy valaki eszméletlenül ordít. Kiderült, hogy az a valaki Spikey volt, aki éppen szerelmet vallott EM-nek, de ő meg visszautasította, mondván, Spikey meleg, és nem érti mit akar. Természetesen nem maradhattam ki ebből, odamentem, felhúztam Spikey-t a földről és elmagyaráztam neki hogy ő tényleg meleg, és most egy kicsit célt tévesztett. De ahogy megértette, nekem vallott szerelmet! Én visszautasítottam, mondván hogy tényleg nagyon aranyos és kedvelem de 'maradjunk csak barátok', mire berobbant a képbe ismét a Magyar Gárda, akiket jóapám vezetett. Meglátták, hogy éppen Spikey kezét fogom, több sem kellett nekik, ránk rontottak. Vagyis csak rontottak volna, mert közben rájuk borult a ketrec, amiben 979-et tartottál fogva. 

Innentől kicsit megint homályos, a következő része amire emlékszem az az, hogy az exemmel ordibálok hogy mégis ezt hogy képzelte. De hogy mit, azt már nem tudom És ő sem értette, mert elment, én meg ottmaradtam egyedül de hogy hol, azt megintcsak nem tudom…

A végére viszont tisztán emlékszem: megint a Kárász utcában voltam, és elhatároztam, hogy gyorsan elszaladok a Tiszához. El is szaladtam, de ahogy odaértem, láttam hogy a Tisza ki van száradva. Ezt nem tudtam mire vélni, ezért írtam egy-egy sms-t Matinnak és Iguazunak hogy vajon tudják-e, miért száradt ki a Tisza. Erre mindketten hirtelen ott termettek mellettem, és Matin arról próbált meggyőzni hogy ez összefüggésben van a szakkolis szerver tegnap esti lefagyásával, Iguazu pedig arról hogy ez csakis a Gárdisták műve lehet. 

Meguntam őket, elindultam egy közeli játszótérre, de már nem értem oda mert felébredtem, és rohantam ide hogy mindezt leírjam

1.8.2 by Captain himself

A tegnapi nap után nehéz bármit is mondani (szniff), hiszen olyan csodás nap volt (szniff) ez a tegnapi… (a szipogás sűrűsödik, könnycseppek jelennek meg az arcon, a hang elcsuklik). Ugyanis… (the speaker is getting out of control)

Szóval a tegnapi nap nagyon jó volt, több okból is.

Egyrészt azért mert életemben először és nagyon remélem nem utoljára, a bejegyzésem kikerült a freeblog főoldalára, ennek eredményeképpen a látogatottságom az átlagos 2,5-szeresére ugrott, ami tudom nem eredményezi azt hogy minden új olvasó itt marad de azért reménykedem hogy lesznek akik vissza-visszatérnek. 

A tücsök és a hangya c. bejegyzésnél kibontakozó eszmecserét pedig aki végigolvassa, le a kalappal előtte. Én megtettem, be is kapcsolódtam, igazán érdekes és tanulságos. 

Ha pedig van véleményetek valamiről, amit itt írok, feldobok témának, ne türtőztessétek magatokat és ne szabadkozzatok, kommenteljetek! Nem fog kiáradni a kommentfolyó, itt nem vagytok veszélyben, ez egy hajó

Azért is volt duplán jó a tegnapi nap mert noha orvoshoz kellett mennem, aminek általában nem örülök, most gyorsan végeztem. Egy vizit ugyanis általában úgy néz ki hogy a doktornő késik fél órát, de nekem már fél kettőkor ott kell lennem hogy a kettőkor kezdődő (elméletben kezdődő) rendelésnél ne az utolsó legyek a sorban hanem lehetőleg az elsők között, így egy órás várakozás után kezdődik csak a rendelés. Addig ülhet ott a kis Captain a rendelőben a sok krahácsoló, hörgő, csöpögő beteg között a bacilusos levegőben, ahol egészségesebb garantáltan nem lesz.

Nos, ez tegnap máshogyan volt ugyanis fél kettőre ott voltam, kettőre a doki is, a sereg csak kettő előtt öt perccel ömlött be szóval első is voltam, ergo: fél háromra már itthon is voltam, kezemben az egész hétre szóló igazolással. És én, ahelyett hogy az ágyamban, egy bögre forró tea és a lázmérő társaságában töltöttem volna a napot, ehelyett rohantam ide, szeretett Papírhajómra hogy figyelemmel kövessem a kommentezés alakulását, valamint hogy a csodás találmány, a PrtSc segítségével megörökítsem főoldalon való szereplésem. Egyébként a büdös életben nem tűnt volna fel hogy főoldalon vagyok ha Matin nem dob egy sms-t

Egyébként szar, mert itthon vagyok ami ugye elméletileg jó, meg hát jó is de nem nagyon tudok mit csinálni, minden tanszerem a koliban hagytam és most ugye nincsen pasi aki elhozná (ah, a régi szép idők…!), kínomban már minden angol esszét is megírtam, elküldtem a tanárnak, nem marad más mint olvasás, a laptop bámulása és QAF-nézés felváltva, mert ugye feküdni kell ami viszont fárasztó és a fejem is megfájdul ettől a folyamatos inaktivitástól. De ha meg kimegyek, az lesz a baj mert csak betegebb leszek. Fúj, utálok beteg lenni. Utálok, utálok, utálok, utálok!

És fogadjunk hogy matekból meg most vesznek valami anyagrészt ami totál fontos én meg megint lemaradok és mindig gyökér leszek ebből a tárgyból. 

De valami haszna is van azért a dolognak, mert ma találtam egy olyan blogot, amin csak Garfield van, de az dögivel Íme.

Meg megfogant a fejemben egy új ötlet a bloggal kapcsolatban de ennek még nincs itt az ideje

1.6.4 by Captain himself