Papírhajó

Az életem egy szakaszának vége; új  kezdődött. Ennek örömére íme: új külsőt kapott a Papírhajó

A mestermunka Nico remeke, akinek ezúton is köszönöm a gyors, precíz és stílusos munkát!

Az új, fiatalos, lendületes design teljes mértékben illik az életemnek azon fejezetéhez, ami most kezdődik- és nem csak azért, mert a duinoi vár is része . Nem tudom, miért, de nagyon olyan érzésem van, hogy ez az év verhetetlenül jó lesz Fene sem tudja, miért vagyok ilyen javíthatatlanul optimista…

A Papírhajó tehát megújulva, töretlenül szeli tovább az országokat! További jó utat mindenkinek!

3.0.2

captain@paperboat.hu

Hurrá! Csudijó az új Papírhajó, nem? Nekem marhára bejön.

Mindez azonban nem valósult volna meg SVityó és barátja, Dávid hathatós segítsége nélkül, akik rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy a blog ilyen formában éljen tovább, nélkülük ez most tuti nem lenne. Köszönöm nekik!

A blog megújulását pedig egy versennyel szeretném megünnepelni. Ennek a versenynek az ötlete már régen kipattant a fejemből, de direkt erre az alkalmora tartogattam. És hogy miről is van szó…?

Rajzverseny! Nem műalkotásokat várok hanem bármilyen olyan rajzot, amit Te készítettél, legyen bármilyen régi és vicces. A verseny lényege az lesz, hogy elküldöd nekem a rajzod képét (szkennelt vagy simán fényképezett is jó) a kapitany.29@gmail.com e-mail címre (egyelőre még ez üzemel) 2009. április 9 21:30-ig. Bloggerek és olvasók egyaránt jelentkezhetnek! Ha pedig megérkezett minden alkotás, indulhat a találgatás és persze a szavazás, hogy melyik műremek nyerte el leginkább a Nagyérdemű tetszését!

Nyeremény is lesz, de ez egyelőre maradjon csak titok

1.8.6 by Captain himself

Na. Sikerült megfejtenem captain hiper-szuper-mega-atom-titkos jelszavát. Nem volt könnyű dolgom, de végigolvastam az összes bejegyzést, kiválasztottam a kulcsfontosságúakat, minden második szó első betűjével, valamint az utolsó előtti előtti szó utolsó betűjével csináltam egy még titkosabb dolgot, az adott bejegyzés sorszámát megszoroztam hárommal, elosztottam kettővel, vettem a hármas alapú logaritmusát, majd a negyedik hatványát, a kapott értékeket és a betűket egy bizonyos logika alapján sorbaraktam. Először nem sikerült belépnem, de aztán egyszer bebújtam captain szekrényébe és néztem, hogy mit ír be és most – muhaha – itt vagyok. A terror elkezdődött. Már fogalmazom a követeléseimet is.

1.7.7 by Captainfanatikusvagyokalegnagyobb himself

Minden év végén azt mondom, hogy ez volt eddig a legjobb évem, egyrészt azért mert mivel olyan korban vagyok amikor az ember folyamatosan változik, okosodik, ügyesedik, kiterjeszti határait és új képességeit, oldalait fedezi fel, akkor igen, mi mást mondhatna? Másrészt meg azért, mert még nem tudom, milyen lesz a többi, egyáltalán azt sem hogy mennyi van még.

A 2008-as év- mivel én minden évnek adok egy címet- a Céltudatosság jegyében telt (a 2007-es évet a Szerelem fémjelezte). Ezt a címet általában év vége felé adom (a céltudatosság november végén kelt), és valóban: vegyük sorra az évem, mikor mi történt. Vázlatosan persze, hiszen nagyjából ti is nyomon követhettétek az életem itt, a Papírhajón.

Januárban öngyilkos lett egy rokonom ami nagyon megrázott; egyrészt azért mert teljesen váratlanul érte az egész családot másrészt pedig mert sosem történt hasonló ebben a családban a településem újranépesítése óta, mióta itt élünk. Megünnepeltük barátom születésnapját, majd a hónapfordulónk és postára adtam talán eddigi legnagyobb vállalkozásom, a pályázatom egy külföldi ösztöndíjra. Sikeresen elvégeztem az MCC első félévét, a társadalmi tanulmányokat (egy informatikai hiba miatt csúsztam csak le a kiválóról :S), életemben először hallójáratgyulladást kaptam, a bizonyítványom félévkor pedig az osztály legnagyobb javulását mutatta. Oh Captain, te tudsz valamit! Ekkor kezdtem el olvasni Kihaénnem blogját, amelynek ösztönzésére…

…február 9-én, szombaton elindult a Papírhajó és azóta is rendületlenül szeli a habokat, dacolva széllel, viharral, hullámokkal, köszönhetően Nektek, akik olvassátok és lendületet adtok az újabb távok meghódításához! Köszönöm! Februárban elutasították a jelentkezésem külföldre, felfedeztem pár újabb bloggert (Kyan, Boeg, 979, GreenG voltak az elsők, akiket olvastam, már csak 979 maradt), elkezdett foglalkoztatni a melegjogokért folytatott küzdelem, egyszóval, valahogy akkor kezdtem el olyanná formálódni amilyen vagyok- egy folyton változó de állandóságot is mutató, erős kötelékek kialakítására törekvő de a véget elfogadni képes valódi Papírhajó valódi Kapitányává. A hónap végén pedig megszületett legfiatalabb unokatesóm

A március gyorsan jött, és vele együtt egy népszavazás, amelyről itt is kifejtettem a véleményem, leírtam a teljes coming-outom… ekkor volt egy éve, hogy szakítottam az első barátommal és azóta mennyit változtam! Elképesztő, ahogy olykor szembenézek a régi önmagammal és rádöbbenek hogy milyen rövid idő alatt mennyit változtam, de ez így van nem csak velem, bárkivel. A saját eredményem nagyobbnak tűnik a szememben mert egoista vagyok.

Az április a boldog párkapcsolat egyre inkább teljes kibontakozásában telt, tele szerelemmel, megbecsüléssel… ellentmond ennek az a tény hogy ilyenkor küldött apám levelet az exének a nevemben, amiből hatalmas botrány kerekedett hiszen én meg nem hagytam annyiban, ment az adok-kapok… a barátom volt barátja is akcióba lendült, egyszóval, mozgalmas hónap volt, jöttek a szintvizsgák, jelentkeztem nyelvvizsgára, csapatvezetőként elkezdtem dolgozni egy 1000 ember közreműködését igénylő projecten MCC-nek, szóval besűrűsödtem… ahogy a blogom is, hiszen áprilisban a látogatók száma nagyon megemelkedett, kaptam linkeket, én is egyre több embert olvastam (pl. Tamást, Redbleket, Gust).

A május a szintvizsgákkal indult, amin az egyik legjobb lettem a suliban, ahogy ezt mindenki előre tudta Az MCC évkönyvébe írhattam egy beszámolót, és itt zúdult rám egy olyan lavina amellyel csak nehezen tudtam megbírkózni: nyakunkon volt a project leadási határideje, a nyelvvizsga, az év vége, ráadásul csomó családi esemény, a végkimerülés jeleit mutató párkapcsolat… ez a hónap, ahogy az időjárás egyre jobbra fordult úgy fordult egyre rosszabbra az életem. Bár ez dramatikusan hangzik valahogy így volt, ugyanis ilyen mennyiségű munkát sosem láttam azelőtt (azóta szinte hetente), és ezt gyakori kiborulások, sírások és hisztik közepette tudtam csak feldolgozni. Mindegy, megszoktam. A hónap vége felé a sok elfoglaltság miatt már csak mutatóban jártam iskolába, szinte csak dogát írni- na ezt élveztem

Végülis júniusban bekövetkezett az, amitől féltem: a szakítás. Olyan szavakkal váltunk el amelyek nem sértőek, nem bántóak, nem haraggal hanem megegyezéssel vetettünk véget annak a kapcsolatnak. Ezek után szépen elmentem és országos 11. helyet szerezve letettem a nyelvvizsgám, másodszorra is osztályelső javítással elvégeztem a tizedik osztályt, majd prezentáltuk a projectünk amit a zsűri elismeréssel jutalmazott és végül, de egyáltalán nem utolsó sorban 17 éves lettem!

A július egy kétségetől szenvedő, válaszút előtt álló, a saját múltjától kísértett Kapitányt talált aki számos csatát vívott: egyet önmagával, mint ahogy az lenni szokott, egyet az apjával, mint mindig, egyet pedig a volt barátjával. A másik volt barátjához menekült, elment vele életében először egy meleg szórakozóhelyre és visszaszerezte. Rátalát Paulo Coelho könyveire, melyekbe azóta is menekül ha kell, és az augusztusba már olyan magabiztosan, saját erőssége és értéke teljes tudatában lépett át mint még talán soha. 

Az augusztus aztán gyorsan elrepült. Romantika a holdfényes tóparton, kemény munka a családi vállalkozásnál, egyre magasabb, többezres látogatószám, a kísértetek felfedezése, készülés az iskolára, a meghaló remények egy önálló életről, melyek úgy lettek semmivé mint a fák levelei a beköszöntő szeptemberben.

Szeptember, új tanév, új célok, új távlatok. Osztályozóvizsga, készülés az angol érettségire, kibékülés a volt baráttal, széteső kapcsolat a meglévővel, és rengeteg, rengeteg, rengeteg munka és tanulás… kezdődött a tizenegyedik iskolaév, faktok, érettségi, felsőfokú nyelvvizsgára való készülés, új tanév az MCC-ben… és egy széteső rendszer, szétcsúszó élet, szétcsúszó Kapitány, aki

Októberben a talpára állt, szakított a barátjával, rendbe tette az életét, a tanulmányait új rendszerben végezte, ami bevállt, letette az írásbeli érettségit és nem törődött senkivel vagy semmivel, kitűzte a céljait maga elé és ment, mit sem törődve azzal, ki akad az útjába és ki nem és ez lett a végzete hiszen olyan embertelen spirálba került, amely érzelemért kiáltott. Érzelemért, ami a lényegem. Ki hitte volna hogy valaha ez fog eljönni?

A november részleges megoldást hozott, teljes érettségit és a visszatérő múltat. Mivel a jelenben nem voltak meg azok, amelyeket a múlt megadott, természetes hogy a múltba vágyik az ember. A múlt azonban nem véletlenül nem jelen, nem azért lett vége mert nem volt oka; a hibákat nem szabad újra elkövetni az újraírás pedig egy olyan műfaj, amelyre születni kell. 

És most itt vagyunk, lassan elmondhatjuk, hogy elmúlt a december, elszállt az év. A decemberrel együtt elszállt minden kétség, minden félelem hiszen ismét megtanultam valamit, mégpedig az hogy nem feltétlenül kell irányítani, elég ha hagyod a dolgokat, hadd oldják meg önmaguk és akkor is minden rendben lesz. Nem muszáj mindig a vezető szerepre törekedni ha nincs elég erőd ahhoz, hogy véghez vidd, amit akarsz. A viharokat hagyni kell, hogy kitombolják magukat és ha végük, akkor már tudod, mit kell tenned ahhoz, hogy legközelebb ne csak szemlélő lehess hanem irányító, ne csak sodródjon a hajód hanem te magad irányíthasd. Végtére is, te vagy a Kapitány.

Köszönöm mindenkinek, aki elkísért a 2008-as évben, akár az indulástól, akár menet közben kapcsolódott be. Köszönöm a linkeket, a hozzászólásokat, a törődést, a bátorításokat, az elismerést amit tőletek kaptam. Köszönöm a  jelenlétet, az együttérzét, a kitartást hogy nem hagytátok magára ezt a kis hajót még akkor sem, amikor elsüllyedni látszott. Nektek köszönhetően a Papírhajó nemsokára egy éves lesz.  

Minden olvasómnak sikeres, boldog új évet kívánok!

1.4.3 by Captain himself

A tenger csendes.

Nem morajlik, nem zúg. A Papírhajó egy viszonylag nyugodt tengerszakaszon szeli a habokat, nyugodtan, békésen. A kötelékeket, melyek a többi hajóhoz kötik, melyek kapitányai a Papírhajó Kapitányának szerettei lágyan lengeti a jóreménység szele, melytől minden hajós szerencsét vár. 

A tenger csendes. 

Nem zavarja semmi; sem a közelmúlt sem pedig a közeljövő nagy viharai, régóta nem volt semmi említésre méltó. Sem zátony, sem lék, semmi ami akadályozhatta volna a kis hajó útját az Élet tengerén.

A Kapitány, ha nem is mindig nyugodtan és bizakodóan de – látszólag- biztos kézzel irányítja a hajóját. A kötelékek erősek, amely pedig meglazult, próbálja ismét megkötni. Ha nem is sikerül, hát annyi baj legyen, legalább nem szakadt el. 

A tenger csendes, a nap süt, a hullámok lágyan verik a kis hajó oldalát; látszólag minden rendben, látszólag minden tökéletes és semmi de semmi baj nincs. A Papírhajó egy nyugodt tengerszakaszon evez ahol útjának folytonosságát nem szakítja meg semmi zavaró körülmény.

Látszólag. Valójában ugyanis vihar dúl.

Iszonyatos vihar, mely, mint az összes többi, nem a semmiből, egyik pillanatról a másikra jött. Nem egy futó nyári zápor amely csak átvonul és nem hagy maga után más emléket csak néhány tócsát, melyeknen víztükrében a kisgyermekek nézegetik furcsán visszatetsző arcképüket az eső utáni csendben.Ez más, igazi vihar. 

Olyan, amelynek kitörése előtt már hosszú idővel vannak jelei, melyeket akarutonkon kívül nem veszünk figyelembe, vagy ha fel is tűnik átsiklunk felette vagy lerendezzük pár szóval, mondattal, monzdulattal- általában legyintéssel hogy "áh, úgysem" vagy "jaj, dehogy" vagy "biztosa nem". És általában amilyen magabiztosan tagadjuk le, nos olyan biztos az, hogy nincs igazunk. 

A Kapitány szívében dúl ez a vihar. Az igazat megvallva nem is a szívében hanem egy különb helyen, amelyet úgy hívnak: lélek. A lélek- a Kapitányé legalábbis, ugyanis csak őt ismerem eléggé ahhoz hogy ilyen messzemenő konzekvenciát le tudjak vonni- egy furcsa valami- valami, mondom, meghatározni nehéz lenne- ami a szív és az ész között helyezkedik el, mondhatnánk, közvetítő közeg amely egybe gyúrja a szív érzéseit, az agy érveit és létrehoz valamit, valamit amit mi úgy hívunk: döntés de valójában ez nem más mint kompromisszum amelyet a saját belső bizonytalanságunk szült. Ha pedig itt dúl a vihar, az elég kellemetlen következményekkel jár, és ezek alól még a Kapitány sem kivétel, noha ő maga annak tartja magát sok minden alól. 

Még régebben történt ugyanis hogy a Kapitány, egy kevésbé nyugodt időszakban távcsövével a messzi vizeket kémlelte amikor meglátott egy új hajót. Csinos kis hajó, állapította meg. Kicsit élesebbre állítva a távcsövét azonban olyat látott, hogy az állát a fedélzet padlójáról kellett felszednie meglepetésében, ugyanis az említet új hajó kapitánya egy olyasvalaki, aki nem kis ideig vele együtt utazott a Papírhajón! 

Nos ez volt az a pillanat, amikor Kapitány már tudta, hogy valami lesz, de nem akart róla tudomást venni, vagy ha éppen vett is, hát elnapolta a bővenn átgondolást, mert volt gondja ezernyi másik. Egy köteléke éppen elszakadóban volt, és mindenképp meg akarta menteni- sajnos vagy nem sajnos de nem sikerült neki. Ez viszont az a pillanat volt amikor eljött az idő arra- lévén a rossz dolgok kicsit összesűrűsödtek- hogy kialakuljon a vihar, amely azóta is tombol, egyre hevesebben és ádázabbul.

Kapitány sokszor kémleli távcsövével a vizet. Nézi a többi kapitányt, a többi hajót, a távoli tájakat, kikötőket keres, tájolójával keresi a megfelelő utat, merre kormányozza szeretett kis hajóját. Az Élet vize azonban – lévén nem az a fajta víz amely csak úgy engedi a hajókat szabadon úszni- egyre közelebb sodorta egymáshoz a Papírhajót és az új hajót, élén a régi- új kapitánnyal.

Amikor Kapitány erre rájött, az volt az a pillanat amikor nagyon gondolkodóba esett. Mit tegyen? Megfogott egy kötelet de lerakta, mondván, nem, nem létesít köteléket. Felvette, lerakta, méregette, halasztgatta- ezt hívjuk úgy, hogy titkolózott önmaga előtt-, remek alkalmat nyújtva ezzel a lelkében dúló viharnak a minél szélesebb körű tombolásra és rombolásra.

És miközben Kapitány tanácstalankodott addig az áramlatok mind közelebb sodorták egymáshoz a két hajót az Élet tengerén. Kapitány pedig most sem tesz semmit csak ül a kormány mögött, nézi a bágyadt sugarakat és egy régi több mint fél évvel ezelőtti viharra gondol, melyre azt mondta: "Veszélyes". Az a vihar- bár nem volt elég erős a hajó elsüllyesztéséhez- nagyon megviselte. Szegény Kapitány…! Talán nem is tudja, hogy mennyivel nagyobb vihart táplál önmagában, a lelkében.

A viharokkal le kell számolni. És a Kapitány ezt tudja. Ha nem is tud mindent, ezt az egyet minden bizonnyal megtanulta tizenhét és fél év hol gyötrő hol felemelő tengeri út után. S mint tanulékony kapitány, már nála van a kötél mert tudja, mit akar. Mindemellett a vihar még nem csendesül. Ahhoz több kell. Hogy elmúljon, előbb cselekedni kell és a Kapitány azt is tudja, hogy mit. Tudja, mit fog tenni. Kiáll a hajókorláthoz- ugyanúgy, ahogy egykor, mikor a távolt kémlelve figyelmes lett az új hajóra- és eldobja a kötelet a másik hajó felé. Feladja hiúságát és büszkeségét behódol nagy félelme, a megalázás előtt abban a reményben hogy elkerülheti és ezáltal győzelmet arathat felette.

1.3.7 by Captain himself

Van egy valaki, aki rendszeresen kommentel ide bár ő maga nem ír blogot, de mégiscsak van benne valamilyen írói hajlam hiszen ma kaptam tőle egy mailt, melyben bloggereket parodizál ki, nyilván a saját írási stílusukat ennek eszközéül felhasználva. Ez lennék én:

captain:

5*-ös dolgozatot
írtam az ország egyik legjobb (egyházi) gimnáziumában. Hát nagyjából
erre számítottam. Igaz tanultam is rá, de nekem az megy, ha akarom. És
most akartam. Megint rengeteget fejlődtem múlt hét közepe óta, másképp
látom hibáimat, és gyengeségeimet is. Még szerencse, hogy előnyeimből
több van. Ez az egom.

Mit mondjak, kicsit magamra ismertem Meg a paródia is jó lett  

Köszönet érte még egyszer sp-nek, akinek kommentjeit továbbra is örömmel várom!

Nem terveztem erről bejegyzést írni csak jóval később, mégis úgy érzem, most kell megírnom. Igazából nem tudom, mi késztet, talán egy hülye belső kényszer amit úgy hívnak: írói véna. Nameg persze ego.

A tény, hogy Kiskirályfi abbahagyja az írást, nem ért váratlanul. Nem hiszem hogy ő lenne a patás ördögünk, én a blogját mindenképp összeegyeztethetőnek gondoltam a többi bloggal olyan értelemben hogy nem üt el élesen és be lehet sorolni a melegblogok kategóriájába, mégha azon belül is egy nagyon különös és egyedi helyre- és ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom. Hogy ő hová valónak és hová nem valónak érzi magát az magánügy, mint ahogy a blog is egyrészt egy magánügy, így a kettő kölcsönhatással van egymásra. A véleményem ide nem írom le, levélben megtettem és fenntartom mint ahogy azt is, hogy nagyon fog hiányozni a blogod, Kiskirályfi. Remélem eléred a célod, amit kitűztél magad elé!

A Queerblog bezárása viszont mint derült égből a villámcsapás. Ahogy végigolvastam a blog megszűnéséről írt bejegyzést nem tudtam igazából semmit sem tenni, reagálni egy pár pillanatig… igaz Kevinnel gyakorlatilag semmi érintkezésem nem volt pár kommenten kívül, mégis… az volt az első melegblog amire ráakadtam és most végleg vége… ez annyira szomorú Semmi nem tarthat örökké, tudom én jól, de amikor ezzel szembesülni kell… az nehéz és kegyetlen dolog.

Nem ír SPF sem GreenG, Arcan sem (pedig őket is nagyon szerettem, mindegyiküket más-más okból), kihaőnemről meg nem is beszélek pedig ő adta az ihletet hogy blogger legyek. Naszép… lassan azt hiszem hogyha azt akarom hogy egy blog fennmaradjon akkor távol kell tartanom magam tőle…

Mégis mindez nem más csak az élet örök körforgásának beigazolódása. Minden blog megjelenik egyszer, amikor írója úgy gondolja itt az idő arra, hogy gondolatait megossza a nagyvilággal. Lassan megismeri a többi blogger is, linkelik, kapcsolatok, barátságok jönnek létre… minden szép és jó egy darabig, egészen addig amíg be nem üt a krach és akkor jön a blogszünet vagy ne adj' Isten a harakiri.

Az élet örök körforgása azonban mást is magában hordoz, mégpedig azt, hogy minden kihullott darab helyébe új jön: példának okáért egy évvel ezelőtt hol volt még Matin, Iguazu vagy éppen én? Hol voltunk mi, akikre annyiran irígyek mert ezerkilencszázkilenven-valamikor születtünk?

Egyszer azonban majd a mi időnk is lejár mert elfogy a mi mondanivalónk is és a mi csillagunk is leáldozik majd hogy átengedje a helyét az új fényességeknek.

1.1.1 by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

2008. február 9-én, szombaton a délutáni órákban mikor hosszas mérlegelés és tervezgetés, stratégiaépítés meg miegymás után vízre bocsátottam a Papírhajó blogot a meleg élet viharos tengerén, s egyúttal megtettem magam kapitánynak, szóval azon a napon nem gondoltam volna hogy a Papírhajó eljut majd ide, hogy valaha is megírom a 100. bejegyzést.

Vagy ha netán valahol gondoltam is, azt biztosan nem, hogy a Papírhajó ilyen népszerű blog lesz. A február 9-i indulás óta ugyanis összesen 7264-en voltatok kíváncsiak a blogra, 267 komment gazdagítja gondolataim ékes szófüzéreit, 13-an tartottátok érdemesnek a linkelésre, valamint ha már a linkeknél tartunk: a Papírhajó linjke a gay.lap.hu-n és a gay.linky.hu-n is ott figyel Linkek útján a legtöbben a gay.lap.hu-ról jöttetek ide (497), az ezüstérmes Látens (357), a bronz pedig 979-é (280), de tekintélyes mennyiségű látogató érkezett ide SPF, Ricsi, Iguazu, Tamás és Eirik blogjáról is. A leglátogatottabb napom 2008. október 6, 84 látogatóval.

A keresők közül a gugli totál monopolhelyzetben van, ugyanis mind a 385 (kevés) keresős látogató innen csöppent a Papírhajó fedélzetére. A kifejezések között akadnak olyan "normális" címszavak mint például a "you and me", ami a legtöbb látogatót hozta ezen a téren, de ilyen a "paper boat", a "kiss", a "melegjogok" és nagy ravasz lehetett aki így írta be a "captain29" is . Persze van pár furcsább kifejezés is, ezek komment nélkül: "aberált buzik","csokonai-konstancinápoly","full passzív","nagymama-versek","szexi nő fegyverrel". Ez utóbbi a kedvencem. Szerencsétlen ember, aki ezzel a címszóval keresett, kicsit félrekattintott

Az európai kontinens minden államából volt látogatóm, ezeken kívül az USA, Kanada, Fülöp-szigetek, Egyesült Arab Emírségek, Kína, Banglades és Ausztrália szörfölőit érdekeltem, vagy ők voltak olyan bénák hogy idekattintottak Legfrissebb "érdemeim"- jobb szó híján használom- az általam indított Together-post sikere, illetve az, hogy immáron második hete a bible csapatában is írogatok

És most a rideg bár mindenképp impozáns statisztika után az érzlemi sík, ami- bár gondolom mindezt kitaláltátok az eddig olvasott 99 bejegyzés alapján- közel áll hozzám

A Papírhajó útnak indításával nem elsősorban a magas látogatószám produkálása, a sok komment vagy akár a rengeteg link volt a cél. Nem tagadom, ezek is nyilván, mint kinek nem, de elsősorban adni akartam valamit a közösségnek.

A közösség alatt nem csupán azt a saccperkábé 400.000 magyar meleget értem, akiknek egyike vagyok én, hanem minden ember közösségét, akik szeretnék látókörüket bővíteni, bármilyen kérdésre választ keresnek vagy mások életének példáiból szeretnének okulni, szeretnének tanácsot kapni hogy éljék az életük, szerették volna mások gondolatait elolvasni, esetleg magukévá tenni, kiegészíteni a sajátjaikkal… én azoknak az embereknek szerettem volna adni, akiknek szükségük volt rá: legyen ez egy olyan olvasó, aki sosem kommentel de rendszeresen idelátogat, egy másik blogger, vagy egy levelezőtárs: bárki, aki bármikor bárhonnan rátalál a Papírhajóra- akinek hajóját a szél erre fújja az Élet tengerén. Azt akartam, hogy aki csak egyszer is rátalál a blogra úgy zárja be az ablakot hogy gazdagabb lett valamivel.

Úgy gondolom a 100 bejegyzés mindegyike gazdagító bejegyzés. Bátran kijelentem: büszke vagyok a blogomra, amit 17 éves létemre olyan szintre emeltem amilyenre nem sok 17 éves tudná, olyan témákat boncolgattam benne olyan módon ahogy szintén nem sokan tennék ebből a korosztályból. A kommentek, a linkek, a más blogokon rólam írt elismerő szavak, a levelezések is azt bizonyítják jól csinálom amit csinálok, és van értelme folytatni.

Természetesen voltak durva kommentek, voltak éles, mocskolódó kritikák, voltak támadások a Papírhajó ellen, mint ahogy manapság minden értelmes dolgot kikezdenek. A világ az ellenkező irányba halad és feleslegesnek érez minden olyan törekvést melynek hátterében nem az üzlet, a mások személyiségének elvétele áll hanem egy önzetlen szándék, mely nem szeretne mást mint kiírni saját magából a felgyülemlett gondolatokat, kiadva ezzel azt a mérget mely másnak gyógyszerként szolgálhat. 

Eljött ez a nap is, amikor megírom a századik bejegyzést, és nem érzem azt, hogy ezzel vége lenne valaminek. Nem, sokkal inkább azt érzem hogy ez még csak az eleje valaminek, hogy talán még csak most kezdődik igazán valami- és ha most kezdődik,vajon hol lehet majd a vége…?

Ennyire utópikusak azonban ne legyünk, lényeg a lényeg: a Papírhajó tovább szeli az élet habjait, kapitányának agyában merészebbnél merészebb tervek kergetik egymást (mint például egy normális desing), és ki tudja, mit hoz a tenger…

…de hozzon akármit is, köszönöm Nektek, mindekinek, aki olvas, kommentel, különösképpen annak aki linkelt is a saját blogján és ígérem: ez a hajó biztosan nem fog elsüllyedni egyhamar

by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

A bejegyzések listája

(a zárójelbe tett bejegyzések korlátozott ideig ismét elérhetőek a blogon)

Az első, Magyarország, Az első előbújás,  Szavak nélkül, Biből homo, Na ja! Ezt utálom, A Halál gyászmeséje, Barátok vagyunk, Apjuk! A gyerek meleg!, "…én az életet választom…", Elegünk van!, A barátság próbája, Álmok és valóság, Hello, Untitled, Az én Miatyánkom, A hazug ember és a sánta kutya esete, Illusion, confusion and confession, Shortie, Fekete lepke, Gossip, Szakkolis évkönyv, Back into the stars, Troy, Más szemszög, Happy , A kis virág, Contact, Make it possible, Melegjogok Magyarországon, Under the surface, Pályatervek, In memoriam, (Alvás), (Realizmus vs. szentimentalizmus), Új linkek, Papírhajó, (Ők és én), Palackposta, éjbíszídí…, "…vidd a buzi haverod…", (Just a little star), (Fair play), Captain Papírhajója, Skating at night, 1991.06.24-2008.06.24, Az oroszlánok és a hiéna, I believe in?, (Me, myself and I), Lábak, Two gay blogs I, Felrobbanok, …and I can't say goodbye…, Pride az Úr 2008. esztendejében, Apám új ambíciója, Jippíjippí, Sacra Corona, Nagyapám és én, Two gay blogs II, Valaki mondja meg…, La Gang, Back, Tolvaj!, Am I a warrior of light?, Manual of the warrior of light, jön jön jön, Palacsinta és holdfényes tópart, Captain at work, Nyaralás és nyeremény, Kisebbségek, Magyar Gárda, liberalimus és egyéb nyalánkságok, Nothing special, Kreatív blogger, Captain 2.0, Első látásra, Together- post 0, Magyarok és melegek, Sweet but older than sixteen, Kísértetek, Mint mindig…, Together I, Back to school, Főtér, Használati exekhez, Captain?, Elegem van…, Together II, Válasz a palackpostára, Osztályozótól a zokniig, Régen látott új ismerős, Photoblog, Meleg helyzet, Két vonatút között és után, Gondolatok, A 100.-hoz közel…, Optimistán, Felelősségvállalás, 100