A Papírhajó megjelenése egy ideje már nem felelt meg a tartalomnak. Érzem magamban, hogy letisztultam, hogy én magam is egy újabb lépéssel közelebb kerültem a kérdéseim válaszaihoz. Velem együtt pedig a Papírhajó is, hol gyorsan, hol kevésbé, hol kacskaringókban hol pedig nyílegyenes szakaszokon, de egyre mélyebb és veszélyesebb vizekre sodródott. A letisztultság, az egyszerű, de impozáns megjelenés tehát már égető volt.

Nathan, egykori bloggertársunk és Viktor segítségével a napokban végül elkészült az Újhullám’11 névre keresztelt új design. Ezúton is nagy-nagy köszönet nekik!

A fejlécet én rajzoltam – sok dolgot próbáltam ötvözni benne. Az elrejtett, vagy éppen egyáltalán nem rejtett szimbólumok főként Duinora és a nemzetközi közösségben töltött időre utalnak: van UWC logo, Castello di Duino, olasz zászló és egy csésze gőzölgő cappuccino. A Papírhajón hosszú ideig meghatározó tenger- motívum erősítését pedig a világítótorony, Poszeidon, a tengeristen megjelenése illetve a stilizált hullámok rengetege szolgálja.

Megújult az oldalsáv is: a sort egy John Ashbery- idézet nyitja: ‘We were grape children, trying to cope in a mushroom world.’ vagyis ‘Szőlőszemekként próbáltunk érvényesülni a gombák világában.’ Ez az idézet számomra nagyon sokat jelent, Tereza, egy hihetetlen cseh lány, volt duinoi évfolyamtársam küldött egyszer télen egy képeslapot ezzel a felirattal. A képeslap azóta is mindig a falamon figyel, bárhol is legyek.

Alatta az Újhullám’11 logója hirdeti a Papírhajó megjelenésében beállt radikális változást, amit a linkek követnek – újak és régiek egyaránt új, egyszerű de igényes megjelenésben. A GayTalk, a Nyilatkozat és a UWC weboldalára mutató képek változatlanok maradtak, és megmaradt a hasznos, vagy számomra sokat jelentő oldalakat összegyűjtő Irányok is, csak úgy, mint a címkefelhő, az oldalsáv legalján.

Nade mit beszélünk még…? Feszítsd a vitorlát, és – ahoj! Nincsen már messze a Jószerencse foka!

kapitany.29@gmail.com I 4.7.0 I

Mert itt van ez a valami izé is. Mondhatnád, hogy az enyém, talán igazad is lenne egy szinten, én uralom, én irányítom, én vagyok a Mestere, az egyetlen, akire felnéz, az egyetlen, akinek – ha így tetszik – hatalma van felette.

És mégis, ha így mondanád, azt válaszolnám, hogy tévedsz. Így hát ne is mondd, kérlek. Vagy tudod mit? Inkább mondd, mondd csak ki, hogy miért? – kérdezheted, hát azért, mert akkor elmondhatom, miért nem így van, hogy miért tévedsz, hogy igazából mit jelent ez nekem, milyen élmény birtokolni és birtokolva lenni –

mondtad, köszönöm, tudtam, hogy számíthatok rád! Hát kérlek nem így van, tévedsz, mert az a helyzet, hogy ő birtokol engem, nagyon is. Hányszor de hányszor fordult már meg a fejemben hogy sorsára hagyom, egyedül csapongani, míg el nem nyeli a felejtés egyszerű hulláma, míg vissza nem tér a hullámsírba, ahonnan én magam hívtam életre és küldtem el – de nem tudtam. És most nem tudom újfent.

A saját teremtményem tett rabbá. Észre sem veszem, de azon vagyok – öntudatlanul, mondhatjuk hogy már-már ösztönösen, igen, ösztönösem teszem, mint a lélegzetvételt meg az evést meg az éjszakai cigizést meg a régi arcok keresését – hogy neki jó legyen, mert ha neki jó, jó nekem is, de neki igazából édesmindegy, hogy nekem jó vagy nem, neki így is, úgy is jó, ő profitál – ha szenvedek, akkor fennhangon csengi a melankolikus, néha szánalmas akkordokat, ha örülök, akkor világgá kürtöli a boldogságot és mint gyilkos kórokozót, úgy terjeszti a mosolyt, a szimpátiát, az érdeklődést, meg még valamit – de mit, de mit? Azt a megmagyarázhatatlan kötődést és megszállottságot, ami összetartja őket? Ami egységgé kovácsolja a részeket, ami kötőerőként kelt életre egy széttépett testet?

Kérdezhetsz most megint, tulajdonképpen bármit, figyelj, őszinte leszek – nem mintha nem próbálnék meg mindig az lenni, de most úgy igazán és nagyon az leszek – a helyzet az, hogy túl vagyok azon a racionálisan felfogható állapoton, amikor bármit is meg tudnék magyarázni ezzel kapcsolatban.

captain@paperboat.hu I 4.4.8 I

(Rudyard Kipling: Ha)

A test megy csak, a lélek marad.

A kikötőben ringó hajó kísértetét az éjféli holdban is színesnek látod, mert tudod, hogy él. Veled volt, van és lesz: részed, amit magadból kitépni, eldobni, megtagadni nem tudsz.

Érted és általad jött létre. Te magad barkácsoltad szíved minden dobbanásával, elméd minden foszlányával.

Kezdetben ez a hajó sem volt több: foszlány volt csak, végülis tényleg nem volt több puszta foszlánynál. Egy szándék, egy halvány akarat, pár leütött billentyű foszlánya.

Egy folyton mozgó internetes kikötő. Egy állandótlan állandóság, ami veled együtt nő, feszül, hevül, serdül- érik, bukik, fénylik és csalódik.

Valami, ami te vagy. Igazán Te vagy. Kicsivel kevesebb, mégis fényévekkel több.

Csatahajóvá lett a foszlány. Te pedig, te, a tegnap kedves kis tanonca mára kapitánnyá lettél. Te vagy A Kapitány.

És most ismét a hajóra lépsz, mert tudod; ismét készen állsz egy hosszú útra, nem félsz viharokon átvezetni a Hajót. Félsz? Izgulsz? Azt hiszed, nem vagy rá képes? Azt gondolod, ehhez kevés vagy?

Helyes. Igazad van. Talán tényleg így van. De sebek nélkül nincsen gyógyulás, bukás nélkül nincs győzelem és könnyek nélkül még egy mosoly sem ragyogott őszintén. És nincsen olyan kapitány, aki nem lett volna még hajótörött.

Készülj… nézz az iránytűre… megvan? Tudod, merre indulj? Akkor mire vársz még…?

- Fedélzetre! Fel a vasmacskával!

3.5.0

captain@paperboat.hu

Az életem egy szakaszának vége; új  kezdődött. Ennek örömére íme: új külsőt kapott a Papírhajó

A mestermunka Nico remeke, akinek ezúton is köszönöm a gyors, precíz és stílusos munkát!

Az új, fiatalos, lendületes design teljes mértékben illik az életemnek azon fejezetéhez, ami most kezdődik- és nem csak azért, mert a duinoi vár is része . Nem tudom, miért, de nagyon olyan érzésem van, hogy ez az év verhetetlenül jó lesz Fene sem tudja, miért vagyok ilyen javíthatatlanul optimista…

A Papírhajó tehát megújulva, töretlenül szeli tovább az országokat! További jó utat mindenkinek!

3.0.2

captain@paperboat.hu

Mindez azonban nem valósult volna meg SVityó és barátja, Dávid hathatós segítsége nélkül, akik rengeteg időt és energiát fektettek abba, hogy a blog ilyen formában éljen tovább, nélkülük ez most tuti nem lenne. Köszönöm nekik!

A blog megújulását pedig egy versennyel szeretném megünnepelni. Ennek a versenynek az ötlete már régen kipattant a fejemből, de direkt erre az alkalmora tartogattam. És hogy miről is van szó…?

Rajzverseny! Nem műalkotásokat várok hanem bármilyen olyan rajzot, amit Te készítettél, legyen bármilyen régi és vicces. A verseny lényege az lesz, hogy elküldöd nekem a rajzod képét (szkennelt vagy simán fényképezett is jó) a kapitany.29@gmail.com e-mail címre (egyelőre még ez üzemel) 2009. április 9 21:30-ig. Bloggerek és olvasók egyaránt jelentkezhetnek! Ha pedig megérkezett minden alkotás, indulhat a találgatás és persze a szavazás, hogy melyik műremek nyerte el leginkább a Nagyérdemű tetszését!

Nyeremény is lesz, de ez egyelőre maradjon csak titok

1.8.6 by Captain himself