A hátát a korlátnak támasztva nézett felém sötét napszemüvegének jótékony fekete takarásából. Szavait lassan formálta, minden egyes szót alapos megfontolás után bocsátott csak útjára. – Szóval Te lennél a Kapitány. Érdekes. – mondta, majd megfordult, így most háta nem a tengert nézte, hanem engem. Megalázónak éreztem a helyzetem. Hátat fordít nekem az olvasóm, akinek volt [...]

Zsombor, én ismét és ismét, folyamatosan és vég nélkül el tudok ámulni rajtad, pontosabban azon, mennyire ismersz. A kérdéseid, amiket nekem szegezel olykor el sem hinnéd, milyen nagy mértékben visszaköszönnek itt bejegyzés formájában, még ha nem is ilyen direkt módon, mint egy párbeszéd vagy levél… Amikor azt kérdezted tőlem, hogy mire jó ez nekem- természetesen [...]