Személyiség

Rögtön egy olyan téma, amihez sokat nem tudok hozzáfűzni… a magamról alkotott képem is jelentősen átalakult Olaszországban, itthon azonban ismét felértékelődtem önmagam szemében. Az, hogy mit gondolok magamról, tehát nagyban függ a környezetemtől, ami nem feltétlenül jó dolog. Azonban van egy pár alapvető tulajdonságom, amiket kint sem vesztettem el: ezek jellemzően azok, amik a pozitív oldalamat erősítik. Olaszország előtt is tudtam, azóta pedig még sokkal jobban tudom, mik a hibáim, negatív tulajdonságaim, de nem vagyok benne biztos, hogy kimondottan tudatosan változtatnom kéne rajtuk. Talán elég, ha csak hagyom, hogy ugyanúgy sodródjak az árral, mint eddig, és folyamatosan újra kell elemeznem magam, ahogyan ezt eddig is tettem- akár Zsombor segítségével, akár nélküle

Magánélet

A magánélet szorosan összefügg a személyiséggel, ezért nagyon megjósolhatatlan. Sosem tudhatom, hogyan fog alakulni a sorsom. Annyit tudok, hogy az életem jó, jó helyen vagyok. Az emberi kapcsolataimban beállt változások pedig néha keserűek, mert távol került tőlem valaki, akiben én akkor is hittem, amikor senki más, de nagyon sok új, értékes emberrel ismerkedtem meg, akik közül nem egy a barátom is lett Az pedig, hogy keserűséget okozzunk másoknak, sajnos elkerülhetetlen. Szeptemberben pedig jönnek az elsőévesek, köztük egy magyar. Kíváncsi vagyok az ‘anyagra’- de mielőtt őket meglátnám, leginkább arra leszek kíváncsi, hogy mi lesz a vége a norvég-ügynek…

Magyarország

Ez (sajnos) egy sokkal konkrétabban megjósolható téma, mint a magánéletem. Igaz, hogy Sólyom László intett a csodavárástól, én valahogy mégis remélem, hogy a Jobbik nem lesz parlamenti párt, de a szomorú igazság az, hogy a realitás mentén haladva nagyon úgy néz ki, hogy az lesz. Az országban konzervatív fordulat fog bekövetkezni, a Fidesz megnyeri a választásokat, a Jobbikkal együtt az Alkotmányt is módosíthatják. A melegjogok kiterjesztése ebben az évben megtorpan, sőt, én még azt is el tudom képzelni (adja Isten, hogy ne legyen igazam), hogy visszalépések lesznek. A válságból egyébként lassan kifelé jövünk, részben a takarékossági intézkedéseknek köszönhetően, bár ha a Fidesz tényleg csökkentené a vállalkozások adóterheit, az még jobb lenne. Remélem, hogy az LMP bejut a Parlamentbe (én rájuk fogok szavazni), és egy valódi liberalizmussal kevert zöldpártiságot visz az amúgy rémisztően egyhangú új Országgyűlésbe.

Érettségi

Igaz, 2010 nem az érettségi éve (az 2011), de szeptemberben kezdődik a második, egyben utolsó évem. Áprilisban le kell adnom a ‘szakdolgozatom’ témáját, amit októberre be kell fejeznem; csomó beadandót, esszét, elemzést, előadást kell írni/tartanom, el kell döntenem, melyik egyetemre szeretnék továbbmenni, ösztöndíjakat kell keresni és pályázni… nem fogok unatkozni, az már egyszer biztos.

ééés végül, de nem utolsó sorban: Papírhajó

A Papírhajó blog idén februárban harmadik évébe lép, és nyugodt szívvel ígérhetem, hogy izgalmas évünk lesz Sok újdonságot, meglepetést tartogatok; olyan témákat, amelyek eddig még egyik melegblogon sem jöttek elő. Bejegyzéstervek, vázlatok bőven akadnak a laptopomon Pár napon belül pedig a design is változik

3.0.1 captain@paperboat.hu

… Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom Párt elnöke! Önnek is kijár a Tisztelt megszólítás, hiszen idősebb nálam, így ha mást nem, hát a korát tisztelnem kell. A legmesszemenőbbekig megértem, miért jött létre az önök pártja, és miért lehet ilyen erős. Tudom, hogy Magyarországon a határok és a mértékek elcsúsztak, elveszett a becsület és az emberek egyedül érzik magukat. A parlamenti pártokból kiábrándult, a kormányzat kényszerű megszorító intézkedéseit gyűlölő, a kisebbség tagjaitól sokszor valóban terrorizált tömeg védelemre vágyik és egy határozott erőre, amely képes megvédeni őket, és kiállni mellettük. Az ilyen emberek kiszolgáltatottak, és önök ezt kihasználták politikai és hatalomszerzési céljaik valóra váltása érdekében. Ok nincs okozat nélkül, én látom és értem, miért vannak maguk és miért lehetnek erősek, de nem gondolja, hogy undorító, amit tesznek? Elismerem, hogy ha nincs egy olyan állami rendvédelmi szerv, amely képes hatékonyan fellépni az állampolgárok védelmében, nincsen más alternatíva, mint az önvédelem, de minimum aggályos, ha az erre hivatott félkatonai szervezet egy szélsőjobboldali párthoz kötődik, amely neonácikat is a soraiban tud, és amelynek elnöke zsidóellenes frázisokkal áll ki a nyilvánosság elé. Agresszióra nem lehet agresszióval válaszolni! Visszataszító, amit megengednek maguknak. Undorodom a stílusuktól és attól, hogy álszent lépésekkel megnyerik maguknak a tömeget. Morálisan összeegyeztethetetlen az önök eszmerendszere az Európai Unió alapértékeivel, amelynek Parlamentjében az egyik képviselőjük máris botrányt szított. Nyomatékosan kérem, hogy hagyjon fel a tömeg zsidók és melegek ellen hergelésével! Ne fogjon össze más szélsőjobboldali szervezetekkel és ne törekedjen arra, hogy megakadályozzon másokat az Alkotmányban biztosított jogaik gyakorlásában!

… magyarok, a Magyar Köztársaság és Európai Unió állampolgárai! Tudom, hogy nagyon nehéz most mindegyikőtöknek. Rengeteg kísértésnek vagytok kitéve. Válság van. Gazdasági, morális és politikai. Nehéz eldönteni, kinek mi is a célja valójában. Akármi is jöjjön, egy dolgot őrizzetek mindennél jobban: a józan ítélőképességeteket! Erre kérlek mindnyájatokat.

2.4.3

A mi vállalkozásunk is meghívták. Többen is jelentkeztek a családból a képviselői posztra, ám csak egy valaki mehet. Igencsak kínos helyzet állt elő, hiszen családunk demokráciájának értelmében megválasztjuk ezt a képviselőt, de annyi jelölt akadt, hogy gyakorlatilag az én szavazatom dönt. Bemutatom nektek a jelölteket!

Mindenek előtt itt van persze nagyapám. Ő már megélt egy nagy válságot, és ugyanazt javasolja, amit legutóbb csinált, vagyis takarékosságot mindenek felett. Elméletét a vállalkozásban  már gyakorlatba is megpróbálta átültetni, elég felemás sikerrel. Az embereknek nincsen pénzük, ám ennek ellenére ő árat emelt, mert az adókat valahogyan azért csak fizetni kell, főleg most hogy emelkednek, ám a keletkezett felesleg- ugyanis az áremelés mértéke nem éri el az adóemelés mértékét- nem forog vissza a vállalkozásba, hanem lenyúlja apám. Ez nem túl szívderítő, de kezdetnek nem rossz.

Apám sem maradhat ki ebből, bár gondolom ezt mondanom sem kell. Ő aztán az igazi keménykezűség híve. Bekerülése esetén a kultúra minden formáját nélkülözve fogja felszólítani a polgármestert a nagyáruházak mielőbbi eltávolítására, és ‘kimagyarítana’ mindent, vagyis a helyi vállalkozóknak védelmet és adókedvezményt adna, az intézkedések ellenére maradó külföldiekre pedig magas adókat vetne ki. Sőt, javasolja a helyi csapat létrehozását is, mivel szerinte a ‘helyzet tarthatatlan’.

Papám testvére a cég indításában tevékenyen részt vett, ám azóta igencsak megváltozott. Akkor még volt pár jó ötlete, de azóta teljesen idióta lett. Kitalálta, hogy a válság csak egy mellékes akármi, és inkább javasolja, hogy az iskolások csak készségfejlesztésben vegyenek részt, mert ki kell nevelni egy olyan generációt, amely majd segíti a várost. Ő az, aki a szederpálinka készítés nagy szószólója, minden évben egyszer szedernek öltözve állít be az irodába, majd a következő évig nem törődik a témával. Ezzel nem éri el a szederpálinka készítésének beindítása, csak azt, hogy mindenki megutálja a szedret.

Nagybátyám igazából amolyan haszonleső, aki most nagyon örül annak, hogy apámnak is része van a város és konkrétan a vállalkozás bajaiban. Örül annak is, hogy nem neki kell mindezt kezelni, ötlete sem nagyon van, a kritizálásnál többre nem képes. Részt vesz a választáson, na de minek…? Nem tud más alternatívát nyújtani, csak kritizálni. Egyszer volt példa arra, hogy jót tett. Igaz, alternatívája nincs, de ha valamihez, hát az öntudat belénk neveléséhez nagyon ért. Ez mindenképpen becsülendő.

Keresztapám amolyan vegyes rendszert javasol. Elutasítja nagyapám takarékoskodási rendszerét, noha pár elemét támogatja, de csakis a józan ész diktálta mértékben. Ő külsős szakembereket, neves tekintélyeket hívna a városi tanácsba, annak ellenére hogy mi is rendelkezünk pár országosan és nemzetközileg elismert szaktekintéllyel.

Nagyanyám viszont új a porondon. Eddig ő volt az, aki ragaszkodott a szigorúan háttérmunkákat igénylő szerephez és nem vett részt a direkt döntéshozatalban. Úgy gondolja, ha változtatunk a mentalitásunkon és egységbe hozzuk a fellendülést és a takarékoskodást szolgáló intézkedéseket, és kiegészítjük környezetvédő törvényekkel, akkor elkerülhetjük a további bajokat.

Természetesen mindenki magára fog szavazni a vasárnapi családi ebéddel összekötött választáson, Békés nap lesz, mondhatom… Rajtuk kívül én vagyok az egyetlen, aki már szavazhat a vállalkozás ügyeiben. Rajtam van a döntés súlya. Őszintén szólva én annak örülnék leginkább, ha én magam mehetnék, de ez lehetetlen. Egyikük sem képviseli színtisztán az én elképzeléseim, de szerintem nagymamámra fogok szavazni. Tudom, talán komikus, hiszen mindenki lenézni és hozzá nem értőnek, zavarosban halászónak mondja, de nekem tetszik, ahogyan a dolgokat látja. Márpedig ez az én szavazatom, és nekem elsősorban a saját lelkiismeretemmel kell elszámolnom.

2.2.3

Elmegyek, ez tény. Tulajdonképpen a tény csak ez, és ezen kívül semmi más. Ez bekövetkezett volna ha nem most, akkor később de mindenképpen külföldre akartam menni. Ha objektíven szemléljük a dolgokat és megnézzük mi az, amit magam mögött fogok hagyni, szerintem senki nem kárhoztathat érte… szóval érzelmek nélkül, amit magam mögött hagyok az

egy olyan ország, amely mély pénzügyi, morális és politikai válságban van. Egy nemzet, ahol az öngyilkosságok aránya szinte a legmagasabb, egy pesszimista, reményvesztett emberekkel tömött, szűk határok közé szabott föld- minden, csak nem egységes nemzet. Egy ország, ahol az emberek nem uraik maguknak, akik nem képesek túllátni a saját problémáikon. A világ egyik legígéretesebb földje, a Kárpát-medence, két nagy folyóval, jó termőfölddel, változatos tájjal, gazdag múlttal, és ezen a földön tengődik tíz millió ember a napi gondok tengerében, ahol a jó ötleteket elnyomják, a virágzó, erőre kapó, előre mutató, igazi hűségtől és szeretettől fogant embereket lehúzzák, ahol mindenki hazaáruló, ahol a politikai élet olyan mint egy trágyadomb, ahol csalás, lopás, hazugság, mások megvezetése nélkül, tisztességesen, erkölcsösen élni lehetetlen, ahol az egyenes derék már csak a régmúltból ránk maradt emlék… egy ország, ahol az emberek  nem képesek megbecsülni a saját hagyatékuk, ahol nincs “miénk” csak “enyém” és “tiéd”, ahol csak panaszkodás van, szavak tettek nélkül. Innen megyek el.

Innen, ahol önmagam, teljes önmagam talán sosem lehetek, mert a buta, arctalan, vakított tömeg lecsap rám és leránt maga közé hogy eltiporjon. Megyek, mert mennem kell, mert akármennyire fáj is, de a saját érdekeimnek megfelelően csak máshol tudok élni. Lehet, hogy ott sem tudom teljesen önmagam lenni és száz százalékig olyan életet élni amilyet szeretnék, ami járna nekem mint embernek, de még mindig jobb, mint bezárva tengődni egy olyan országba, ahol a kilátások egyre rosszabbak, ahol nincs tiszta levegő semmilyen értelemben.

Ezért lehetnék hazaáruló. Mindezért, amit fent leírtam. Én mégsem tartom annak magam, és ha folytatom a gondolataim, remélem ti sem fogtok.

Mert mindemellett, hogy ezeket gondolom és élem meg nap mint nap, fáj, hogy ez van és erre kényszerít a helyzet. Mert ki segíthetne, ki húzhatná ki az országot ebből a süllyesztőből, ki kovácsolhatna újra magyar nemzetet ha nem a hozzám hasonló, gondolkodó, felelősen érző, tettre kész és energikus fiatalok? Mondhatnám hogy persze, van még ilyen és én csak egy csepp vagyok; de a kis cseppek teszik a tengert naggyá, és ha egy is elpárolog, a tenger már nem lesz olyan nagy, olyan hatalmas, olyan erős, mély és tiszteletet parancsoló. És ha nem csak egy csepp hagyja el, hanem egyre több és több, akkor lassan de biztosan kiszárad a tenger és a víz átadja a helyét a szikár, kiszáradt, élettelen földnek.

Úgy érzem, elárulom Magyarországot, azt az országot amely 1100 éve, azt a népet amely 1500 éve él és nem adja fel, itt van tehát élni akar- de segítség kell neki. Segítség kell, ki kell mosni az emberek fejét, távoznia kell azoknak akik rossz útra vitték az országot, tartozzanak akárhová, el kell űzni a pesszimizmust és tisztánlátással kell felváltani. Ez lenne az én feladatom is de ez elől térek ki ha elmegyek, hogy kicsit közelebb kerüljek ahhoz, ami lenni szeretnék, de ami itt nem lehetek. Úgy érzem, összeegyeztethetetlen a felelős nemzeti gondolkodás és önmagunk felvállalása a mostani magyar légkörben. Tudom, hogy ez a hazám, hogy igenis akár tetszik akár nem, felelősséggel tartozom érte de igaz felelősséget csak akkor vállalhatok ha úgy élhetek itt, hogy nem hazudok magamról minden percben, ahogy azt most teszem.

Optimista lévén azonban hiszem, hogy lesz mindez jobb. Nem hiszem el a magyar nép birkanép szöveget, mert senki ne mondja hogy a törökökkel, a Habsburgokkal, a nácikkal, az oroszokkal és a kommunistákkal dacoló és velük szemben felkelő, harcoló népet tudattalan, gondolkodásra képtelen birkák alkotják! Nem, ez nem így van, és én tudom hogy ez az állapot még visszafordítható, a kérdés csak az, hogy hogyan. Mert amíg őszinteség nincs, addig nincs tisztesség, amíg nincs tisztesség addig pedig nincs normális állami, nemzeti lét de amíg az őszinte hangokat elfojtják még azelőtt, hogy a felszínre törhetnének, addig mit akar bárki is tenni…? Ki lehet az, aki ilyen helyzetben valamit is tud egyáltalán csinálni…?

2.0.3

I've seen it on your face
Tells me more than any worn-out old phrase
So now we'll go separate ways
Never again we two
Never again, nothing I can do

Igen, külön utakon járunk. Ő már nincs velem, én nem vagyok vele. Soha többet nem leszünk egymással- mondaná bárki. Hazugság. Az emléke mindig bennem él, főleg most hogy megtapasztaltam, mennyire hiányzik. Most, amikor már nincs itt, amikor már nem lehet. Most, amikor a régi szép napok eltűntek. Talán hülye vagyok, hogy ezen gondolkodok még ennyi idő távlatából is…? És akkor mi van azokkal, akik több évet várnak arra, hogy megkapják akit akarnak, és addig nem jut nekik semmi csak szenvedés és vágyakozás? Ez lenne a szerelem? Az igazi? Vagy csak én nem vagyok elég bátor hogy továbblépjek? Az életben mindennek célja van, még akkor is ha nem látjuk rögtön. Minden tanít valamire, minden jelenség hordoz valamilyen jelet számunkra. Megtanulni meglátni ezeket a jeleket nem nehéz, mindent tudsz amit tenned kell. Egyszerűen a szívedre kell hallgatnod. Tudja, mi a helyes. Egy életed van, hogy megtedd. Vagy most, vagy soha.

Mindenekelőtt: csoda, hogy erre most rászántam magam,
ugyanis az internet, mint a mesében: hol van, hol nem, így ez is wordben
íródik. Persze ennek a fent leírtakhoz semmi köze, de gondoltam megemlítem
mellékes többletinformációként.

Véleményem szerint Magyarország ma a végletekig megosztott.
A megosztottságát a nagypolitikára vezethetjük vissza, ahol bizony mind a
parlamentileg jobb- és baloldalt is hibáztathatjuk, mert egyik sem képes
önkritikát gyakorolni és nem hagyja ki az alkalmat arra, hogy bármiért a
másikat tegye felelőssé. Ez persze nem jelenti azt, hogy legalább az egyik
oldalnak ne lenne az esetek többségében igaza (véleményem szerint ez az ún.
jobboldal, de ez ismét mellékes, nameg később úgyis kiderült volna).

Egy megosztott ország gyenge. A gyenge ország azért gyenge,
mert az állam nem képes fenntartani saját szerveit hatékony formában. Lásd: az
iskolákban elharapódzó brutalizmus, és a soha nem tapasztalt bűnözési hullám.
Gyenge iskolák, gyenge, tehetetlen és úgy egészében semmilyen rendőrség,
igazságszolgáltatás nélküli joggyakorlat.

Itt jön elő a második nagy tényező: kikben keressük az állam
gyengeségének felelőseit? Ugyanis, akármelyik politikai oldal van hatalmon,
kisebbségben vagy többségen, minden tőle telhetőt meg kell tennie, kutya
kötelessége megtenni, hogy biztosítja a nyugodt, fejlődésre, gyarapodásra képes
államot. A köztársaság barátai ugyebár ezt teszik. Az ellenzék meg nem azért
ellenzék, hogy örökké kritizáljon, hanem azért, hogy alternatívát szolgáltasson
(véleményem szerint ez most sincs meg 100%-ban).

A baj eredője tehát a hatalom gyakorlásának módja.

A gyenge állam nem képes megvédeni tisztességes polgárait,
nem képes támogatni a tehetségeket, nem képes megbüntetni a bűnösöket,
egyszóval: nem tud normálisan működni.

Akárki akármit is mond, szélsőséges csoportok mind a jobb,
mind a bal oldalin mindig is léteztek, csupán sosem voltak olyan erősek
(elsősorban a szélsőjobbra gondolok) mint most. Ennek oka pedig a gyenge állam.
A gyenge állam ugyanis nem képes őket megfékezni, ennélfogva felbátorodnak.

De ha tovább gondolkodunk, és ismét a nagypolitika egyik
szereplője felé nézünk, akit smink nélkül csak seggnek hívnak- természetesen
Őszödi Ferenc atyára, a majdnem katolikus papra gondolok (félreértés ne essék-
ez nem a katolikus vallásúak szeparálása!). Ki másnak lenne érdeke az,
hogy a társadalom a legmélyebben megosztott legyen, és ne az ország valós
bajaira- a szánalmas gazdasági eredményekre, a kaotikus helyzetre- figyeljen?
Nameg a kormányzati negyed címszó alatt elköltött milliárdokra, meg ilyen-olyan
kocsikra, melyeket védelmi célból vesz (furcsa, Sólyom László végig mer menni,
végigmehet a Lánchídon atrocitás nélkül. Vajon miért?).

A gyenge állam nem csak a politikai szélsőségeket bátorítja
fel, de a társadalom peremén élő szélsőségeket is. A cigányokra gondolok.

Szerintem ítélni csak embert lehet, nem társadalmi
csoportot. Amikor azt mondják „mocskos buzi”, nem azért szisszenek fel, mert
nem gondolom úgy, ne lenne aki megérdemelné ezt a kedves jelzőt, hanem azért,
mert általánosítanak. Ugyanígy a „büdös cigány”, „enyveskezű cigány”
kifejezéseknél is, stb.

Vannak cigány ismerőseim, akik rendesek. Rossz szó nem
érheti őket, mindig ajánlkoznak, ha segítség kell, kedvesek, előzékenyek,
értelmesek, rendszeresen mosdanak, a gyermekeiket iskolába járatják, akik
tanulnak, nem is akárhogy. Nem gazdagok, de rendesen meg tudnak élni, nem
járnak testtömeg-duplázó aranyláncokban- egyszóval, normális emberek. Ugyanúgy,
mint mi.

És az ellenpélda: nem minden magyar ember tisztességes és
jószándékú. Személyesen is ismerek nem egy sehonnai naplopót, aki ráadásul
Jobbik- szavazó (édes jó apámra gondolok).

Azonban nem kenyerem a „liberális” SZDSZ-féle vakság. A
rendes cigányok „megléte” ellenére igenis nyugodt szívvel kijelenthetjük:
cigánybűnözés van Magyarországon. Vannak rendes cigányok, de el kell ismerni,
mert nem járhatunk szemellenzővel: eme etnikum
nagy része, zöme, több, mint 90%-a semmirekellő, naplopó tolvaj gengszter.
Aki a munkát hírből sem ismeri, segélyeken tengődik, és azért él, hogy elvegye,
amiért megdolgoznak tisztességes embertársai (?).

Őket el kell ítélni a lehető legmélyebben. De mi az
összefüggés köztük és a hatalom között?

Az, hogy ha az állam gyenge, akkor ez a csoport rászabadul a
többségre, és kitör a haddelhadd. S ilyen körülmények között- amikor fényes
nappal vernek agyon egy tanárt a gyermekei szeme láttára, 80 éves nyugdíjasokat
erőszakolnak meg, kiűznek embereket a lakásukból, amikor Magyarországon a
tisztességes ember nem meri kitenni a lábát az utcára 2008-ban, ebben a
fenenagy demokráciában, ahol mindekinek több joga van mint Neked, ártatlannak-
szóval ilyen körülmények között senki ne csodálkozzon azon, ha egyesek
összeállnak, és egy fegyvert nem viselő, de ennek ellenére fegyveresnek
nevezett csoportot alkotnak, jogállami keretek között, az alapvető emberi jogok
védelmére. Ez a Magyar Gárda.

Tagjainak ideológiájával nem tudok teljes egészében
azonosulni, lévén náluk az én „fajtám” is nemkívánatos. Ennek ellenére
üdvözlöm- igen, üdvözlöm!- megalakulását. Lehet nácizmusról beszélni a
liberalizmus álarca mögött, lehet fasizmust kiabálni a fekete ablakok mögül a
méregdrága Audikból a cigánysoron: a Magyar Gárda működését én személy szerint
ha nem is teljes mértékig, de valamilyen fokig mindenképp örvendetesnek tartom.
Ameddig Magyarországból nem lesz megint erős állam, addig is kell egy szerv,
amely ellátja a polgárok védelmét, és visszaszorítja az erőszakos kisebbség
rémuralmát, amíg egy ugyanilyen, csak más köntösbe bújt erőszakos kisebbség
hatalma véget nem ér odafent is- amíg Ferenc testvér le nem köszön végre.

Könnyű a dolgokat szétbontani, mélységesen elítélni és
elhatárolódni tőlük. Az összefüggések vizsgálata, az ok-okozati viszonyok
feltárása, mindezek időrendbe rakása és ezek alapján egy konklúzió levonása
annál nehezebb- de az igazsághoz, s az igazság által a megoldáshoz, a megoldás
által pedig a remélt nyugalomhoz és az erős államhoz csak így lehet eljutni.

by Captain himself   <kapitany.29@gmail.com>

Például kezdjük azzal, hogy az első magyar politikusi coming-out milyen visszhangot keltett, és folytathatjuk azzal, hogy mi történt a felvonuláson, majd a végén egy kis aktuálpolitika is helyet kaphat

Szetey Gábor meleg. Azzal, hogy ezt a nagyközönség előtt felvállalta, dícséretes dolog. Példát nyújtott ezzel mindenkinek, hogy igenis merje felvállalni önmagát, merje azt adni, ami!

Mert mi értelme van az életnek úgy, ha nem élhetjük meg teljesen? Vagyis ha titkolóznunk kell és állandóan félrebeszélni?

Sokan mondják, hogy a magyar társadalom nem elég felnőtt ahhoz, hogy elfogadja és integrálja magába a melegséget. Igen, jól látják az állapotot, de azt már nem teszik jól, hogy elmarasztalják Szeteyt azért, mert így próbálja “érlelni” az embereket-ugyanis ezt csak így lehet. Mostanában sok szó esik a melegekről, az utcától a Tisztelt Házig mindenhol. Ez jól is van így, és szerintem Magyarországon is elfogadottá lehet tenni a melegséget. Egy akadályt kell legyőzni: és ez a tipikus hídépítő szindróma. Szól erről egyvicc, ami nevetséges, de igazából sírni kéne rajta. Imígyen hangzik:

Volt egyszer egy kisváros. Betéved oda egy fáradt vándor, majd összeismerkedik egy öreg, de nagyon jólszituált emberrel. Beszélgetni kezdenek, majd a vándornak mennie kell, megkérdezi hát az ember, mi a neve. Az ember erre így szól:

- Fiam, látod ott azt a hidat? Én építettem a saját költségemen. Hídépítőnek hívnak hát? Nem. Látod ott azt a gyárat? Én építettem, és munkát adtam több száz embernek. Munkahelyteremtőnek hívnak hát? Nem. Viszont egyszer régen volt dolgom egy kecskével… (a folytatást már sejtitek…).

Ez “magyarra fordítva” valahogy így néz ki: lehetsz bár bármilyen becsületes, tisztességes és a társadalomnak, az embereknek csupán jót tevő, igyekvő ember, ha meleg vagy, rajtad a bélyeg és le nem mosod. Ezen kell változtatni. És ezen így lehet változtatni. Ha leteszel valamit az asztalra, majd bevallod: így lehetőséget teremtve a többieknek, hogy ők bevallhassák azelőtt is, hogy akármit letehettek volna.

Mert nézzük meg például Spanyolországot, a katolicizmus fellegvárát: ha nekik sikerült, nekünk miért ne?

Szetey kijelentésének visszhangját már hallhattuk a 2007-os felvonuláson. Namost maga a felvonulás sem volt semmi… (nekem például hányingerem van attól a rózsaszínbe öltözött, rózsaszín bibliát szorongató sráctól, aki kiváltotta a KDNP egyébként jogos felháborodását. Milyen alapon várjuk el mi, melegek a toleranciát ha mi provokálunk…? Pontosabban: egy provokál a mi nevünkben).

Maga a felvonulás egy hasznos dolog, és nagyon is jó hogy van. A baj csak az, hogy nem csak nekünk jó, de jó a szánalmas szélsőségeknek is, akik politikát visznek a dologba, és a “Gyurcsány takarodj” szólamot a “vidd a buzi haverodd!”-dal egészítették ki. Namost a “Gyurcsány takarodj!”-ot én magam is skandáltam egy tüntetésen, de a melegek politikamentes felvonulásán ennek semmi helye nincs. Az pedig, hogy ezek a szánalmas bandák Magyarországon működhetnek, a szégyen netovábbja. Hihetetlen toleranciamentességük, butaságuk és csökönyösségük nagyobb veszélyt jelent a magyar demokráciára mint valaha bármi is annak 18 éves történelme során.

Én megértem, hogy az újnak idő kell. Idő kell ahhoz, hogy teljesen el tudjnak fogadni valamit, idő kell a dolgok fel- és elismeréséhez. De ilyen hozzáállással ez lehetetlen.

Magyarország mély válságban van. Ebből csak közösen tudunk kijönni, csak akkor, ha az emberben lakozó erkölcsi értékeket nézzük.