Papírhajó

Lehet hogy én vagyok a paranoiás, üldözési mániás, akármi. De emellett már nem lehet, vagy legalábbis én nem tudok csak úgy elmenni.

A héten a [Megyeszékhelyi] Református Gimnáziumban és a Gimnáziumhoz tartozó más intézményekben valamint a szakkolimban ugyanis annyi de annyi meleg hatás ért,mint körülbelül az elmúlt két évben összesen (sem). MelegekrÅ‘l szóló viták, a templomi prédikáció, a vitatéma az elÅ‘adáson, meg mi minden más… S mindemellett (mondom, lehet hogy én vagyok paranoiás, de) olyan furcsán kezel mindenki. Furán néznek rám olyan diákok is, akiket nem is ismerek, a tanárok, tanítanak vagy sem… 

Nyár végén rámtört a mi lenne ha…? gondolatkör, s ezen belül is a Mi lenne, ha kiderülne rólam, hogy meleg vagyok? kérdéssel foglalkoztam a legtöbbet. S a válasz: katasztrófa. Hogy a suliban megtudnák, az még annyira nem is érdekelne, max tesiórák elÅ‘tt az öltözÅ‘ben lenne kicsit furi a helyzet. Azt, hogy lenne aki ezt nem tolerálná sÅ‘t, engem a saját belsÅ‘ összeférhetetlenségének levezetésére szolgáló eszköznek próbálna felhasználni: tudom, akadna bÅ‘ven. A tanárok hozzámállása talán változna, de nem mindegyiké, és hiszem, hogy eddig már letettem annyit az asztalra, hogy ne ez alapján ítéljenek meg, max egy-két ilyen egyházi iskolában szokásosan jelen lévÅ‘ extra- szuper, ám ugyanakkor extra- konzervatív tanár. Na bumm.

Más dolog lenne a koli. Egy szinten 50 másik fiúval… Hála Istennek nem közös a fürdÅ‘, de még akkor is…  röviden, tömören: szerintem nemes egyszerűséggel fognám magam és a cuccaim, és otthagynám az egészet a francba.

Szerelmemnek van egy udvarlója, aki el találta neki sütni ezt a fenomenális poént, hogy ha meg akarná őt szerezni, akkor nem kéne mást tennie, minthogy kirúgat engem a sulimból, a hatalma megvan hozzá (a feltevés sántít: ebben a városban van az enyémen kívül még7 gimnázium, nem mennék máshová).

Ugyanakkor a kirúgatás ötlete is abszurdnak tűnik elsőre, mert ugyan mit tudna tenni egy olyanfajta a református vezérkarral? Mondjuk, ha akár ő, akár más elhinti nekik az infot hogy meleg vagyok, egyáltalán adnának-e a szavára, vagy rosszindulatú pletykának fognák fel? S ha valakinek van bizonyítéka? Elfogadják? Adnak hitelt neki? Engem bevonnának az ügybe, kikérdeznének, s ha igen, mikor? És ha kiderül, hogy meleg vagyok, csak ezért kirúgnának?

Ha megtennék, az nyílt diszkrimináció lenne. Én azonban úgy vélem, nem ezért nem tennék meg. Rámszabadítanának minimum öt lelkészt átnevelni vagy mit tudom én, de nem rúgnának ki azért, mert abból a családból származom amelyikből. Abból, amelyik már évszázadokra visszamenőleg messzemenő szolgáltatásokat tett ennek az egyháznak, és tesz ma is. Ez egyrészt védelmet biztosít nekem, akármennyire is utálom ha a családnevem miatt ítélnek meg és várnak el tőlem dolgokat. Másrészt viszont felvetődik a kérdés, vajon bevonnák-e a családom a dologba? 

Belegondolva, itt vagyok én a 17 éves srác ebből a családból, egy elit egyházi gimiben, melegként. A gimi és a család sajnos a kelleténél jobban összefonódik. Ha kiderülne a suliban, felsőbb körökben (is), akkor ez egyúttal azt eredményezné, hogy megtudná a családom is? Mert ha igen, akkor nekem (legalábbis a családom egyik felében) lőttek. A nagyszüleim rám sem akarnának nézni, apám meg öngyilkos lenne (hmm, esetleg ezért az egyért megérné. De nem nem, nem kívánjuk senki halálát [csak egy picit XD]). Hogy ők mennyire tartanák titokban, ez nem is kérdés, elásnák a lehető legmélyebbre a titkot, nehogy szégyen érje a családot. Kisváros- effektus forewa'. Nade a másik kérdés: vajon mit tennék én ilyen helyzetben? Elmondhatom, hogy elég embert tudok magam mögött, akik stabilan mellettem állnának ahhoz, hogy ha már így, hát így: jöhetne a 100%-os coming out. 

Egyszer mindenképp elkerülhetetlenül el fog jönni, ugyanis már régen nem élek abban az illúzióban, hogy az életem nem így kell leélnem, tehát feleség meg gyerekek meg kiskutya meg miegymás. Másrészt örökké hazugságban élni sem lehet. Egyszer így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de el fog jönni, el kell hogy jöjjön ez a pillanat (is). 

Azonban ez nagy problémát jelent, ugyanis amíg Magyarországon ilyen pride van amilyen, a melegek megítélése ilyen amilyen, addig bizony az osztályrészem nem lenne más, mint másodsorba süllyedés. Lehetek akármilyen tehetséges, okos, ügyes, lehet akármennyi nyelvvizsgám, végezhetek bármilyen iskolát: ha nem vagyok olyan, amilyennek elvár a nagyátlag, akkor fel is út meg le is. 

Ergo két választás marad: vagy hazugságban élek, vagy ha én ezt az életet választom amilyet, akkor kimegyek külföldre. Ez utóbbi egy picit mintha csábítóbb lenne. Nem is értem, miért. 

Ezzel nem csak én vagyok így. Nyugodtan nevezhetjük ezt tömeg-problémának, rengeteg tini és nem tini küzd ezzel. A megoldást egy olyan, a melegek többsége által elfogadott vezetÅ‘ réteg jelentené, amely tudatos kampányt, felvilágosító körutakat stb. indít vagy tesz, melyek a melegség elfogadását segítik elÅ‘. Met hogy ez a szivárvány-missziós szar nem megy semmire és semmit nem használ, ez tény és való. A magyar melegeknek nem olyanokra van szükségük, akik mást sem tudnak tenni csak kamionokon rázzák magukat rózsaszín tangában, műfasszal felszerelkezve…

by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

Nem írom le még egyszer a véleményem. Minek? Nem akarom tovább idegesíteni magam, amúgy is mélységesen fel vagyok háborodva. Megtettem már rengeteg fórumon, megtettem itt is, hozzászóltam sok bejegyzéshez, mindenki tudja, mit gondolok erről. Mi a fontos.

Úgy hiszem, ez sejthető volt. Amíg a született pancser Szivárvány Misszió Egyesület szervezi a felvonulást és így, addig ez csak ürügy a szélsőségeseknek, akiket csak a felgyülemlett feszültség vezérel, a szándék hogy fedezzék saját instabil énjükek, hogy legalább itt erősnek tűnjenek fel. Az egyetlen pozitív ebben a napban az volt, hogy a rendőrség legalább a melegeket meg tudja védeni, ha a tisztes magyarok az önkényes cigány házfoglalóktól már nem is. 

Magyarország- minden ellentétes hangoztatással ellentétben- nem egy szar ország. Kérem, ne jellemezzük az országot azok alapján, akik ilyen elvonut hülye állatok! Ez nem a többség!

Magyarország igenis egy jó ország, amely rossz irányba halad. Ez az út rossz, de errÅ‘l csak közös erÅ‘vel tudjuk letéríteni. Hogy ehhez mi kell? Ezek, a most még csodának beillÅ‘ dolgok, de lévén hogy optimista vagyok, hát miért ne…?

1: A fesztivál jellegre kell rányomulni. A felvonulást a jelenlegi formájában el kell hagyni, és egy normál, kamionok és diszkózene nélküli, normális emberi ruhába felöltözött, minimum átlag IQ-val rendelkező melegek menetével kell helyettesíteni, hogy ne provokáljon, sértsen senkit.

2: Reklámozni kella filmvetítéseket, beszélgetéseket, konferenciákat, elÅ‘adásokat… amirÅ‘l elméletileg mindez még szól, csak ugye ezzel senki nem törÅ‘dik…

3: Megkérni, nyomatékosan megkérni a politikát hogy legalább ebbe ne ártsa bele magát, és olyan elismert, mindeki által tisztelt embereket kell meghívni reklámarcnak, akik nem szavazatot akarnak nyerni az ügyből, hanem a jószándék vezérli őket.

4: Felméréseket, tanulmányokat, javaslatokat kell készíteni, és ezeket nyilvánosság elé tárni. Ezeket képzett és (a változatosság kedvéért) a dolgukhoz értő szociológusoknak, piackutatóknak stb. kéne elvégezniük.

Egyszóval: érdemi és hatásos munkát kell végre végezni. Erre egyébkét minden normális ember rá tud jönni magától, nem kell ehhez agytrösztnek lenni, csak nem árt ha van egy kis józan paraszti ész odafent.

By Captain himself <thecaptain@citromail.hu> or <kapitany.29@gmail.com>

A címadó idézet a tavalyi Pride-n hangzott el, Fletónak címezve,Szetey Gáborra utalva. Remélem, rosszul sejtem de ahogy elnézem, az idein még ilyenebbek is el fognak hangzani.

Valami nagyon rosszul megy ezzel az egész melegelfogadósdival itt Magyarországon. És nem lehet csak a heterokra mutogatni, hogy mert ők nem képesek túllépni a dolgon. Persze, van egy-két középkori maradvány (-> KDNP, Rétváry Bence stb.) akik a toleranciát hírből sem ismerik, és úgyis megfúrják a melegeket mindenhol ahol lehet, pláne ha provokálják őket. Mert igen, provokálták őket. Ez az egész felvonulás egy nagy provokáció, egy hatalmas és gusztustalan rakás szar, már elnézést, de nem lehet rá mást mondani.

Maga az elv persze helyes. Helyes, hogy megmutassuk magunkat, hogy vagyunk, élünk, és ugyanolyan széles jogkört szeretnénk (mondjuk házasság, netán örökbefogadás…) mint ami megillet egy normális, egészséges embert, aki hasznos és dolgozó tagja a társadalomnak (ergo nem beteg). A kulcsszó azonban ez: magunkat. Mi, melegek, a magunk sokszínűségével együtt. Fel kéne vonultatni mindenkit, akit csak lehet, akik lehet hogy a lehetÅ‘ legjobban különböznek, ám mégis egységbe kovácsolja Å‘ket a harc a jogaikért.

Most azonban nem ez van. Az van, hogy van egy szűk réteg (transzvesztiták javarészt, mondjuk ki…) akik élvezik hogy tömeg elÅ‘tt rázhatják maguk a kamionokon, meg éppen szerzetesnek öltözhetnek és rózsaszín Bibliát rázhatnak. Ez egy olyan dolog, ami minden normális értékrendű meleget megbotránkoztat, és a józan észnek is ellentmond, de nagyon. Ha mi, melegek az elfogadást várjuk és azt, hogy ne tiporjanak minket el ott, ahol tudnak (és fÅ‘leg az egyház illetve a hozzá közel állóak), akkor talán nem kéne az egyház jelképébÅ‘l gúnyt űzni, nem? A Biblia nem azért van, hogy huszonéves tudatlan buta-mint-a-föld díszbuzik rózsaszínbe gyalázzák és felhasználják feltűnészi viszketegségük csillapítására!

Nem is beszélve arról, hogy ezzel semmit nem javítanak, de még rontanak a magyar melegek helyzetén. Tálcán kínálják a fent leírtak alapján magukat az intoleránsokank (legyen szó a mérsékeltebb KDNP-ről avagy a szélsőségekről), az SZDSZ-nek, ami így ürügyet talál arra, hogy "védőszárnyai alá vegye" és saját politikai céljaira használja fel a melegeket.

Mire jó így a felvonulás?

Semmire. Többet árt, mint használ. Egyen sem voltam kint, és nem is leszek. Nem adom a nevem egy ilyen förtelemhez. Amíg ilyen, addig semmiképpen sem. Sőt, büszkén vállalom, hogy elítélem a felvonulást. Úgy gondolom minden normális ember így gondolja.