Papírhajó

Sajnos nem szokatlan jelenség manapság a ‘magyarozás’. Elég csak északi szomszédaink egyik politikusára gondolnunk, és máris mindenkinek beugrik, miről is van szó.

Hungarofóbiának nevezik a jelenséget, vagyis magyarellenességnek. Nem kedvelni, ne adj’ Isten utálni valakit azért mert az egyéni értékei nem megfelelőek a számunkra – ez érthető dolog. Az azonban, amikor bárkit a származása vagy milyensége miatt ítélnek el, vagyis olyan kapott értékek alapján nyilvánítják nemkívánatosnak, melyeken változtatni nem képes, enyhén szólva is undorító.

Mi nem tehetünk róla, hogy magyarok vagyunk. Magyarnak születtünk. Kötelességünk őrizni és gyarapítani kulturális- szellemi örökségünket. Ezért fáj nekünk a hungarofóbia. Ezért követelünk velünk szemben egyenlő bánásmódot.

Azonban követelni valamit nagyon könnyű. A szavak mögé a kompromisszum eléréséhez szükséges tetteket kell sorakoztatni.

Ugye mindenkinek fáj az, ha egy adott emberről ítélnek meg minket, 15 millió másikat, főleg ha mi nem értünk egyet azzal az eggyel? Jogtalan? Igen. Felháborító? Persze! Vérlázító? Mi az hogy, nagyon is!

Pedig mi is ezt csináljuk. Mi is általánosítunk, kiközösítünk. A mai magyar mindennapok nem mentesek a rasszista megnyilvánulásoktól és ha a dolgok így mennek tovább, azok hamarosan tettekbe fognak átcsapni- mint ahogyan erre már számos példa is volt.

Gondolkodjunk, emberek! Csak azt tegyük meg másokkal, amit mi magunkkal szemben elvárunk! Nem szereted ha buziznak? Ne cigányozz! Nem szereted ha szidják a magyarokat? Ne zsidózz!

Más dolog egy általános, több emberre vonatkozó torz idea hangoztatása, és más a tény közlése. Más az, ha egy létező jelenséget mutatunk be tényszerűen, érzelmek nélkül és más az, amikor elvakultan gyűlölködünk. Mint mindenben, itt is meg kell találni az arany középutat, amikor sem a túlzott liberalizmus, sem a túlfűtött érzelmek nem nyomják el a józan észt.

Hogy miért tartottam fontosnak hogy ezt leírjam…? Azért, mert a radikalizmus térnyerése a szemem előtt szakít szét családokat, vagy mélyíti még tovább a már régen kialakult szakadékokat. Azért, mert mint az egyik magyar nemzetközi ösztöndíjas, a tolerancia hirdetője vagyok, és a középpontba nem a nemzeti vagy felekezeti hovatartozást, hanem az embert helyezem.

Ezek az idők, amelyeket most élünk, mindannyiunk számára kemény próbatételt jelentenek. Nem szabad engednünk a kísértésnek és elhinni a vészes időkben különösen csábítóan hangzó szólamokat. Minden tény mögött okot keressünk, és ne a következményt, hanem az előzményt kutassuk és analizáljuk- csak így tudunk eljutni ahhoz a felismeréshez, amely a megoldáshoz vezető út kapuja.

2.2.7

Van egy gyermekmese, a címe: A tücsök és a hangya. Minden kisgyerek hallotta az anyukájától. Lényege annyi, hogy a hangya keményen dolgozott hogy legyen mit ennie télen, míg a tücsök csak szórakozott és amikor eljött a hideg, a hangyához ment segítségért, aki megszánta és adott neki magokat, hogy ne haljon éhen. Az élelemmel együtt azonban figyelmeztetést is adott neki, hogy ha így folytatja, nagy lesz a baj.

Ahogyan minden tanmesének, ennek is van egy tanulsága. Nem más, mint hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, ahogyan ezt a magyar nép bölcsen megfogalmazta.

Szóval aki nem tesz semmit azért, hogy sorsa jobbra forduljon, az ne csodálkozzon, hogyha mélyen találja magát, rossz körülmények között. Akár tücsök, akár hangya. Vagy ha aktualizálni akarjuk: akár cigány, akár magyar.

Eltelt egy hét. Eltelt egy hét, és mit láttunk? Láttuk, hogy az osztrák hatóságok elkapnak két gyilkost, a harmadik pedig feladta magát. Hallottunk rengeteg nyilatkozatot; jobb-és baloldalról, kormányszékből és ellenzéki helyről egyaránt. A Jobbik tüntetett, az interneten fórumok ezrein vitatkoznak. 

Ez azonban, ez mind ami történt, nem simán csak egy eset. Ez nem egy egyszeri jelenség; ez egy következmény. Következménye annak, hogy a XXI. századi Magyarországon, az Európai Unióban, demokráciában nem lehet kimondani azt, ami tény. Nem lehet, mert akkor rasszista vagy, akkor fajgyűlölő vagy, neonáci, kirekesztő, fasiszta, fundamentalista, lelketlen gonosz szörnyeteg aki csak árt ennek a népnek, és kiközösíti azokat, akik nem tehetnek a származásukról és elzárja a felemelkedés lehetőségét tőlük.

A rasszizmus és az előítéletesség valóban egy gusztustalan dolog. Undorító, amikor diszkriminálnak valakit. Undorító, amikor a hírhedt cigánybűnöző támadójának kézrekerítéséért millikókat ajánlanak de a cigányok által elrabolt és megerőszakolt kislány támadói ellen egy büös fityinget nem szán senki. Amikor nem kapsz segélyt, mert voltál akkora barom hogy vállaltál gyermekeket, akiket fel szeretnél nevelni de a helyzeted nehéz mert a gyerekeket halomszámra, tizenéves kortól korlátlanul szülő cigányok elvisznek mindent; kérdem én, mi ez, ha nem rasszizmus? Vagy az csak odafelé működik?

Nekem nem azokkal a cigányokkal van bajom akik képesek voltak beilleszkedni. Akik dolgoznak, a gyermekeiket iskolába járatják és normálisan nevelik, akik tisztelik a törvényt és tudják, hogy csak úgy tudnak érvényesülni ha elfogadják: nem csak jogaik, kötelességeik is vannak.

Nem azokkal van bajom akik szégyellik bevallani hogy cigányok, mert ilyet is ismerek. 

Egyáltalán; nekem nem azzal van bajom, nem az szúrja a szemem és nem az háborít fel hogy cigányok.

Engem az háborít fel ha visszaélnek a helyzetükkel, ha gátlástalanul lopnak, ha bandákba verődve terrorizálják a vidéket vagy akár egyedül a Moszkva teret! És a legjobban az fáj hogy büntetlenül megtehetik. Őket ezért nem bántja senki, ők védelmet élveznek mert cigányok. Nem tehetnek róla. Kivételeznek velük ezért: ez a rasszizmus.

Könnyű egyes embereknek a bársonyszékek oltalmából védeni az emberi méltóságot. Nem könnyű viszont éjszaka végigmenni, de sajnos már nem csak éjszaka az utcán mert félned kell, nem könnyű otthon rettegni hogy mikor kerülsz sorra, nem könnyű boldogulni és összehozni a tisztességes megélhetést de elveszteni nagyon könnyű. És nem könnyű tűrni sem; tűrni hogy neked, a többséginek, annak a többséginek aki becsületesen dolgozik,  nincsen semmi jogod a kisebbségiekkel szemben, azokkal a kisebbségiekkel akik mindenre fittyet hányva szabadon élhetnek a törvényen kívül.

A hatalomnak pedig pont ez az érdeke. Hagyja. Addig is mással törődnek az emberek. Meg lehet őket osztani, erősíteni a szélsőséget. Mert a megosztott nép gyenge. Aki gyenge, azt szabadon lehet manipulálni és irányítani. Ezért ez a hatalom érdeke. Nameg, ugyan miért is lépne fel egy megátalkodott tolvaj-banda egy másik megátalkodott tolvaj- banda ellen?

Mennyi kell még? Minek kell még megtörténnie ahhoz hogy végre megálljt lehessen parancsolni nekik? 

Kutakodtam egy kicsit. Az egyik gyilkos, Sztojka Iván egy unokaöccsének myvip- képe…

Aki nem tudná elolvasni a feliratot: "készülök magyart ölni".

Ez kell? Amikor már nem csak készülnek, hanem meg is teszik? És ha igen, akkor ebből mennyi?

Ez egy öngerjesztő folyamat. Ha hagyjuk, nincs megállás: ők szaporodnak, gátlástalanul és megállíthatatlanul. Nem a cigányok hanem ezek a vadállatok: mert nem a cigányok a veszélyesek, hanem ők. Akik készülnek. Akiknek nagy része cigány, akik miatt nehéz nekünk, nehéz társainak, akik ki akarnak törni. Akik csak nyűg a társadalom nyakán.

Ha mi, magyarok több mint ezer éve, amikor ide jöttünk, nem vettük volna fel az európai szokásokat és továbbra is csak raboltunk és fosztogattunk volna, ma nem lennénk itt. Nem tűrtek volna meg. Vannak bizonyos normák, amelyekhez alkalmazkodni kell.

Ők viszont itt vannak egy ideje. A legtöbbjük nem tudott alkalmazkodni. Mi mégis megtűrjük őket. Miért? Tényleg mi lennénk a birkanép? Tényleg hagyjuk, hogy minket,dolgozó és becsületes embereket, magyarokat és cigányokat egyaránt ellehetetlenítsen egy ilyen agresszív, buta kisebbség? 

1.6.3 by Captain himself