Papírhajó

Az az igazság, hogy ez a levél már megérkezett nekem kb. három hónapja, azóta is kallódik a piszkozatok között, utána pár, felsorolásba szedett jegyzettel, mi mindent kellene írni róla. Csakúgy, mint a kamera is itt hever az asztalon, emlékeztetve arra hogy unokahugom szülinapi felvételeit át kell rakni gépre de az én munkatempón mellett, nameg ahogy magamat ismerem mindebből csak kb. áprilisra lesz valami. Hát, ez van.

Tehát a levél, vagy legalábbis egy része:

" Először is. Minden amit kiirtál igaz? És a bejegyzéseidet irod, előtte
gondolkodsz azon, hogy mit fogsz beirni, vagy magától jön? Tervezel
képet kirakni magadról? Irtad h látogattad a gayromeot. Ez azt jelenti,
hogy meleg vagy? Ha nem, miért látogattad? Szerintem annyira sok
mindenben van igazad, az élettel a szeretettel kapcsolatban. Sokat
olvastam és rájöttem, hogy rengeteg dologban egyetértünk. És hány éves
vagy? Hol laksz (város)? Élnek a szüleid? Milyen dolgok vesznek rá
arra, hogy elgondolkodj mélyen ilyen dolgokon?"

Ez a levél nyilván egy olvasótól jött, és olyan de olyan mélyen megérintett, mint azelőtt és azután levél még soha.

Egy srác írta, nem ismerem, nem tudom ki, nem tudom hány éves, nem ismerem a történetét, nem tudok róla semmit, csak azt tudom, hogy valószínűleg kétségbe volt esve és megírta ezt a levelet hogy bizonyosságot kapjon mindarról, amit sejtett vagy tudni vélt. 

És itt jött el az a pont, amikor elkezdtem gondolkodni a felelősségről. Ezt azóta pár bejegyzésben is érintettem, felhoztam a példakép-témát és kifejtettem, mennyire kettős érzést vált ki belőlem, hogy akárkinek is a példaképe legyek.

Azzal azonban, hogy írom ezt a blogot, amelynek látogatottsága folyamatosan növekszik, olyasvalamit vállalok, amellyen nem bizos, hogy tudok bánni. Nem (csak) arról írok ugyanis, hogy milyen volt a suli, milyen a kapcsolatom per pillanat a családommal, hogyan alakul a magánéletem, mi van a barátaimmal, mi van a tanulással, a sulijaimmal vagy a nyelvvizsgámmal, milyen pályázataim vannak bent illetve várnak elbírálásra vagy milyen minősítést kaptak, mit tervezek a nyárra vagy éppen a következő három hétre (na pedig erről most lenne mit mondani)- sőt, ezekről írok talán a legkevesebbet. A Papírhajó és ez az egész kapitányosdi arra megy ki hogy valóban az legyen ez a blog, aminek szántam: egy olyan fórummá, ahol kiélem azokat az érzéseim, amelyek számomra éppen fontosak, ezeket lejegyzem, ezáltal rendszerezem. Krónikát írok, ha így tetszik, vagy mondhatjuk azt is, hogy tanítok a mindennapjaimmal, amik végülis nem sokban különböznek másokétól, csak éppen én máshogyan élek meg sok mindent, mint az átlag. Ebben rejlik a Papírhajó igazi értelme. Nem abban, hogy milyen a stílusa, éppen milyen témáról szól… ezekben nincs is megkötöttség; ha jó kedvem van, jó passzban vagyok, pozitív gondolatok járnak át akkor persze nem fogok depizni, ha viszont szarban vagyok, akkor igen. Mindez ennyire egyszerű!

De kérlek titeket, akiknek a fejében ilyen gondolatokat indít el a blog, hogy sose felejtsetek el kérdezni. Tőlem és magatoktól is. Ahogyan a levél írója is tette, akinek természetesen válaszoltam a kérdéseire, még ha nem is mindegyikre, de egy részükre igen Ez a blog egy 17 éves, éretten gondolkodó de amúgy minden másban hétköznapi meleg srác blogja, aki mindamellett, hogy határozottan véleményt nyilvánít, mélyen gondolkodik és sok, nagyon sok mindent nagyon magára vesz, folytonosan elemez és miegymás, mindezek mellett ugyanúgy röhög a folyosón a többiekkel, fényképezi a tanárt és felesel az órán, puskázik, levelezik doga közben, spanol a büféssel,ellóg egy-két órát, egyszóval: ugyanolyan, mint Ti, csak a blogon egy részéből többet ad. Hogy éppen melyikből, az az adott életszakasztól függ, éppen ezért lesz a Papírhajó aszimmetrikus. Noha jelen van benne minden jellemvonásom, és többé-kevésbé megfelel mint "elektronikus lenyomatom", alkalmas feladata elvégzésre, a szelepkiengedésre, vagyis tényleg "belső összeférhetetlenségem dühöngője", mindemellett nagyon torzul mutat be engem. Előfordul, hogy egy érzésemből, életszakaszomból, gondolatkörömből egyszerre túl nagy dózis kerül át a képernyőre, hamis benyomást keltve a befogadóban, hiszen amit ide leírok, az bennem általában a felszín alatt megy végbe. Tulajdonképpen meghatázozó szerepük van, de a hétköznapokban nem irányítanak. 

Ha úgy gondoljátok, valamiben igazam van, annak örülök. A Titokban viszont ezt írtam: "Az igazság, az egy bonyolult dolog. Nem való
mindenkinek. Az igazság az, hogy az igazságot mindenkinek tudni
igazságtalan lenne. A valóság az, hogy senki sem tudja."

Ha vannak, akiknek támaszt nyújt ez a kis hajó rajtam kívül is, akkor pedig nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy van értelme írnom. De kérlek titeket, nagyon kérlek, hogy amit itt találtok, azt ne vegyétek át gondolkodás nélkül, hanem értelmezzétek magatokra, ha egyáltalán tudjátok, mert nem feltétlen lehet mindent, ami mással történik, magunkra is kivetíteni. 

Hogy modoros vagyok meg álművészi meg koravén…  a fent leírtak tükrében azt gondolom, ezek közül egyik sem lehet már kérdés a jövőben.

1.7.1 by Captain himself