érzelmek vannak. Tiszta érzelmek. Az ember legutolsó, legféltettebb, legreménytelenebb érzelmei. semmiség van. Nagy, üres, fehér semmiség. Arra tartunk. Arra halad ez a hajó is, hogy többé ne legyen fehér és üres. remény van. És ígéret. Egy szebb, jobb, élhetőbb jövő ígérete. igazság van. Mert már semmi sem számít. Mert már lehullottak az álarcok. Mert már [...]
Vannak dolgok, amikről egyszerűen nem lehet írni. Egyszerűen csak azért, mert olyan, mintha beléptél volna egy álomba, ami mindig is ott motoszkált benned, egészen pontosan egy éve, mikor is rámosolyogtál arról a bizonyos lépcsőről. Tényleg ébren álmodunk. 4.0.1 captain@paperboat.hu
Szinte akkor a legnehezebb írni, mikor hozzáfogsz. Fejben minden könnyen megy- gördülékenyen, olajozottan és tökéletesen. A szavak gyönyörűre formázzák magukat, képzett művészkezek sem képezhetnék őket simábbra. Magamnak alkotom a legszebb, legtökéletesebb műveimet, és mire ideérnék, hogy megosszam Veletek, úgy érzem, elhagynak a megfelelő szerkezetek és jelzők- nem marad más, csak egy lecsupaszított váz. Pedig Róla [...]
Mielőtt elutaznék Olaszországba (ami egészen pontosan egy hét múlva lesz… ÚRISTEN), mindenképpen akartam ‘írni’ egy ilyen bejegyzést. Nem azért, mert nincs ihletem, hanem egyszerűen azért, mert szeptembertől úgy érzem, új életet kezdek, és ezt a blogom piszkozatos mappájának kiürítésével kell kezdenem. Amiből eddig nem lett bejegyzés, abból ezután sem lesz, ami eddig nem lett publikálva, [...]
Tökéletes. Ennyi, sem több, sem kevesebb: egyszerűen tökéletes. De vajon meddig képes az ember tökéletesnek látni a másikat…? Meddig lehetséges figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, amit minden egyes alkalommal belém pumpál, mikor csak teheti? Meddig lehetséges, meddig tehetem még meg, hogy vaknak, süketnek és érzéketlennek tettetem magam, éppen annyira érzéketlennek, mint ő maga? Meddig hagyom [...]
