Visszanézve sokszor csak a kilométerköveket látom, amik mellett elrohantam, és bele sem gondolok, hogy mennyi mindent hagytam az út mellett: verejtékcseppeket a porban, ahonnan az erőmet gyűjtöttem. Futottam, mert lebegett előttem valami és elértem: itt vagyok, de miért vagyok itt? Hogyan kerültem ide? Miért kerülhettem ide?

Idén nagykorú lettem, tehát hivatalosan felnőtt, és kirepültem. Igaz, hogy félig- meddig még itthon lakok, de az életem már máshol élem, és ami nagyon fontos: én egymagam küzdöttem ki magam Duinoba, és ez az, ami számít. A konzervatív háttérből kinőtt egy nyitott és liberális ember. Igen, liberális vagyok, pedig gyerekkoromban minden vasárnap a templomban kellett ülnöm, hittanra jártam és konfirmáltam, egyházi iskolába jártam és vele együtt persze templomba; olykor már- már rigolyásan konzervatív családom pedig szintén nem ebbe az irányba lökött (anyukámat leszámítva, persze).

Árral szemben úszva értem el mindent, amit elértem.

Azt mondták, járjak templomba és higgyek, de én nem mentem el és erősen megkérdőjeleztem az egyház hatalmát és létjogosultságát. Nem lettem konzervatív, hiszen liberális vagyok, és az alapvető értékeim sem úgy értem, ahogyan az egyház.

Azt mondták, higgyek a szeretetben úgy, hogy másokat gyűlölök. Én hittem a szeretetben és az egyenlőségben; az emberben hittem, és nem a nemzetiségben, bőrszínben, vallásban vagy szexualitásban.

Azt mondták, higgyek a nemzet erejében és feltámadásában. Én hittem benne, és keményen megkritizáltam a nemzet attitűdjét, viszonyulását a világhoz, az ország rendszerét és útját. Mert hiszek a nemzet erejében és feltámadásában.

Idén válaszúthoz értem. Egy alakulóban lévő jellemből egy még képlékenyebb szilárd halmaz lettem, aki mégis képes volt eldönteni, hogy merre akar menni. A saját erőmet választottam- azt az erőt, amit azok raktak össze nekem, akiket szeretek, és azok, akik mellett elmegyek a földi utamon. Legyen az az anyukám vagy a volt  barát, a régi óvodatárs vagy az új csoporttárs, mind- mind hozzám adtak egy kis részt, ami azóta is bennem él és fejlődik, és azzá tett, ami lettem, de még inkább azzá, ami majd leszek.

Mit érne az idén felmutatott eredményeim és sikereim díszes sora nélkülük? Elmondhatom, hogy egy hihetetlenül sikeres évet zárok most, de nem azért, mert 200-ból egy lettem, aki megnyert egy nemzetközi ösztöndíjat, vagy mert érettségiztem és felsőfokúztam. Azért volt kiemelkedően sikeres ez az évem, mert nem felejtettem el, hogy mi az igazán fontos az életben. Nem vakon rohantam a célom felé, hanem figyeltem a tájra, az apró csodákra. Figyeltem az engem körülvevő szeretetre, és mert figyeltem rá, részese lettem, és mert részese lettem, önmagamban is megtaláltam a békét.

Boldog vagyok, mert ilyen életem lehet. Köszönöm mindenkinek, akivel megoszthattam a 2009-es évet! Köszönöm, hogy velem együtt utaztatok a Papírhajó fedélzetén! Mindnyájatoknak boldogságban, szeretetben és sikerekben gazdag új évet kívánok!

3.0.0 captain@paperboat.hu

A különleges napokhoz ajánlom ezt a számot. Hallgassátok, értsétek, és vigyétek magatokkal az üzenetét, hogy a Szeretet, a karácsony igazi lényege ne vesszen el a villogó műanyag Mikulások árnyékában.

Boldog karácsonyt a Papírhajó minden Olvasójának!

Michael Jackson: Heal the World

There’s A Place In
Your Heart
And I Know That It Is Love
And This Place Could
Be Much
Brighter Than Tomorrow
And If You Really Try
You’ll Find There’s No Need
To Cry
In This Place You’ll Feel
There’s No Hurt Or Sorrow

There Are Ways
To Get There
If You Care Enough
For The Living
Make A Little Space
Make A Better Place…

Heal The World
Make It A Better Place
For You And For Me
And The Entire Human Race
There Are People Dying
If You Care Enough
For The Living
Make A Better Place
For You And For Me

If You Want To Know Why
There’s A Love That
Cannot Lie
Love Is Strong
It Only Cares For
Joyful Giving
If We Try
We Shall See
In This Bliss
We Cannot Feel
Fear Or Dread
We Stop Existing And
Start Living

Then It Feels That Always
Love’s Enough For
Us Growing
So Make A Better World
Make A Better World…

Heal The World
Make It A Better Place
For You And For Me
And The Entire Human Race
There Are People Dying
If You Care Enough
For The Living
Make A Better Place
For You And For Me

And The Dream We Were
Conceived In
Will Reveal A Joyful Face
And The World We
Once Believed In
Will Shine Again In Grace
Then Why Do We Keep
Strangling Life
Wound This Earth
Crucify Its Soul
Though It’s Plain To See
This World Is Heavenly
Be God’s Glow

We Could Fly So High
Let Our Spirits Never Die
In My Heart
I Feel You Are All
My Brothers
Create A World With
No Fear
Together We’ll Cry
Happy Tears
See The Nations Turn
Their Swords
Into Plowshares

We Could Really Get There
If You Cared Enough
For The Living
Make A Little Space
To Make A Better Place…

Heal The World
Make It A Better Place
For You And For Me
And The Entire Human Race
There Are People Dying
If You Care Enough
For The Living
Make A Better Place
For You And For Me

De vajon meddig képes az ember tökéletesnek látni a másikat…? Meddig lehetséges figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, amit minden egyes alkalommal belém pumpál, mikor csak teheti? Meddig lehetséges, meddig tehetem még meg, hogy vaknak, süketnek és érzéketlennek tettetem magam, éppen annyira érzéketlennek, mint ő maga? Meddig hagyom még, hogy játsszon velem, mint egy marionettel…?

Vajon mikor érzem meg a fájdalmat? Vajon mikor eszmélek rá, hogy mindez csak egy játék, amelyben a végtagjaimat már régen átfúrták, és most egy kötélen rángatnak? A játéknak vége! Hányszor de hányszor hittük és mondtuk már, de mégis… még mindig, újra és újra futjuk a mi kis köreinket, és ha találkozunk, én engedelmesen lefekszem elé, hogy ő a lehető legfájdalmasabban rúghasson belém. Majd megyünk tovább, mintha semmi sem történt volna. Hiszen végülis mi történt…? Semmi érdekes, megint nem voltam elég erős, és ő sem. Senki sem képes visszafogni magát, senki sem tudja megtenni, amit a másik elvárna, mert senki sincs tisztában azzal, mi is az egyáltalán, amit a másik fél akar. Egyáltalán; akar itt még valaki valamit…?

És hiába tudom, hogy már ezerszer és milliószor lezártam, túlléptem rajta, nem érdekel, elfelejtettem, megbocsátottam vagy éppen ismét megharagudtam, valahol tudom és érzem, hogy ez nem érhet itt véget. Vagy csak én vagyok makacs? Lehetséges volna, hogy csak én nem vagyok képes elfogadni az Élet Tengerének törvényeit…?

És azt is hiába tudom, hogy új távlatok nyílnak meg számomra, valami visszahúz, valami nem enged, valami mindig itt marad velem belül, helyét keresve, megpihenve majd ismét megbolygatva. Hiába érzem, hogy ami jön, mindent, valóban mindent fenekestül fel fog forgatni, mindent meg fog változtatni, legbelül a kezemet nyújtanám vissza, és szemeimmel megkérdezném: Elkísérsz? Ha nem is mellettem, de jössz velem az úton? El tudsz viselni, hogy elviselhesselek? Tudsz átvállalni egy picit a terhemből, hogy cipeljem a világod? Beszüntetnéd a tüzet, hogy a hajóm közelebb kormányozhassam a tiédhez?

Vagy ez már így marad örökre? Ez lesz a mi furcsa végeztünk, két ember távol egymástól, testileg és lelkileg egyaránt; más világban, más emberek közt, de valahol talán ugyanazzal a szívvel? És vajon melyikünk fogja ismét hagyni, hogy a kicsinyesség erősebb legyen a szeretetnél?

Semmi sincs cél nélkül. Minden történés és cselekedet felett egy felsőbb hatalom áll. Mindennek oka van. Neked is, nekem is; kettőnknek együtt és külön, egymásért s egymás ellen, riválisként és szövetségesként egyaránt. Te temetsz, én emlékművet emelek, te támadsz, én pedig feláldozom magam. Nyílt színi csaták és a lélek mélyen zajló háborúk, ezek vagyunk. Akkor is, ha nem szeretlek, és te sem szeretsz engem.

2.4.9

… nemzetközi szervezet magyar ága, ami odaítélte nekem az ösztöndíjat

… emberek ebben a szervezetben, akik nagyon jófejek és jajjdehűűdeohhdeááááh:D

… Csillebérc és Balatonszepezd

… pálinka ^^

… olaszországi iskola

… nyár, még akkor is, ha az olvasóim 1/3-át elviszed és nem tudnak olvasni

… Titeket, akiket a barátaimnak hívok, és akikkel mi nem véletlenül találkoztunk, mert véletlen nincs

… bloggervilág

… liberalizmus

… szerelem <3-jelet is tudok már, de az picsás

… J.K. Rowling és Janikovszky Éva

… élet, te keserédes tenger, te égetően perzselő homokos part, te didergetően magas hegycsúcs, te… te élet.

… hülye oldalam, már csak így az előzőből kiindulva egyébként miközben írtam, a fenti mondatot Hamlet- stílusban szónokoltam, csak hogy némi vizuális és audio- élményetek is legyen a bejegyzés kapcsán

… válogatott családom

… irigység, ha ellenem irányulsz, mert jó rajtad nevetni

… szerelem

… Captain, te bloggerek bloggere, te jóképűek jóképűje, te jóseggűek jóseggűje, te minden aktív nyunyócsődörök királya, te fantasztikus. te leírhatatlan, ah, Captain

… egoizmus. Ennyi.

Szép az élet ^^ Most mindent szeretek. Persze azért SVityót egy kicsit mindennél jobban, csak hogy elhiggye.

 2.4.6