Papírhajó

Én ezen már csak röhögni tudok. Azonban a könnyem is folyik mert elborzasztó hogy a katolikus egyház feje egy ilyen abnormális mocskos bohóc, akit csak Hitlerhez tudok hasonlítani. Szeretet, elfogadás? Áh, lószart! Inkább gyűlölködjünk, gondolom retrozni akar a Szent Inkvizícióval vagy valami ilyesmivel. Hát hajrá, tegye amit jónak lát. És még csodálkoznak hogy miért fordulnak el az emberek ettől a förmedvénytől, amit Jézus földi helytartója vezet. Hánynom kell.

Az a furcsa, hogy a pápa kitér a transzexuálisokra is. A legfurcsább meg az hogy a beszéde előtti nap fogalmazódott meg bennem a gondolat hogy erről kéne írni majd egyszer. Egészen pontosan a transzvesztitákról, de nagyjából egyre megy. A sors keze

A tény hogy valaki férfi létére női ruhát húz, még nem nevezhető transzvesztitánakk mivel kiskoromban én is előszeretettel bújtam bele anyukám hálóingébe, mégsem lettem travi, igyekszem a legjófiúsabb megjelenést kihozni magamból. Transzvesztita akkor lesz egy ember ha valódi nőnek érzi magát- már amennyire én tudom, és magát annak is definiálja. Javítsatok ki, ha tévedek, olyan téren mozgok amin viszonylag járatlan vagyok.

Én életemben először nyáron láttam transzvesztita embert Alteregoban és meglepődve tapasztaltam hogy nem forgott a hasam, ahogyan ezt előre megjósoltam az akkori barátomnak. Akkor és ott valahogy elkezdődött bennem valami amit mások talán úgy neveznének hogy elfogadás de szerintem ez valami más, a látókör kitágulása.  

Elmondatom hogy több mint két és fél éve- hú de komoly nagy idő- mióta a melegek életét élem, mozgok az ő világukban és közel egy éve, mióta blogot írok rengeteg olyan meleggel hozott össze a (bal)sors akik ugyanúgy elutasítják a travikat mint a hetero többség a melegeket. Amikor szidjuk a minket el nem fogadókat, vaskalaposnak bélyegezve őket akkor nem gondolunk bele hogy mi is ugyanúgy tele vagyunk előítéletekkel csak éppen mások irányába- a cigányok, a románok vagy éppen a transzvesztiták irányába. Ha önmagunkat nem vizsgáljuk felül, ha nem számoljuk fel a saját korlátozottságunkat akkor vajon fogunk mi valaha is egyenrangúságot kapni? Aligha.

Nem tudom az engem naponta olvasó emberek között mennyit érint ez de ha eddigi tapasztalataim helyesnek bizonyulnak akkor sokakról beszélhetünk, bár talán az olvasóközönségemről elmondható hogy az igényes rétegből kerül ki, míg beszélgetőtársaimat gyakran nem onnan szalajtották. Lehet, hogy én tévedek és ez egy totál elfogadott dolog és feleslegesen tépem a szám.

Szóval gondoljunk bele az ő helyzetükbe. Játszunk most olyat, amilyet velünk kapcsolatban szoktak játszani: gondoljuk azt, hogy mi vagyunk az ő helyükben. Szerintem senkinek nem kell bemutatni azt a küzdelmet amely együtt jár a saját meleg-léted elfogadásával, pláne a másokkal való elfogadtatásával mert nem mondható el hogy ez mindenhol simán megy. A külvilág aberráltnak, nem normálisnak, betegnek bélyegez (vagy legalábbis a túlnyomó többség), mert az emberek hihetetlen előítéletesek és nem arról híresek hogy olyan nagyon tudnának vagy akarnának gondolkodni.

Tehát képzeld el, milyen lenne neked: rájössz, hogy meleg vagy, ezt elfogadtatok a családoddal, a barátaiddal majd mindezt megspékeled azzal hogy igazán nőként érzed magad jól. Ez egy übernagy kitolás az élettől. Így élni és így talpra állni, kihúzni magad és azt mondani hogy márpedig ez vagy és akinek nem tetszik, az elmehet máshová. Sokan buknak bele már simán abba a ténybe hogy melegek mert nem tudják feldolgozni, hát még az hány áldozatot szedhet, kérdem én ha valaki arra jön rá hogy transzvesztita? Valahogy sosem fog ide sem tartozni meg oda sem, mert nem is igazán férfi de nem is teljesen nő, férfiként meleg és elutasított, nőként pedig csak egy másodlagos utánzat…? 

Sosem tudtam megérteni azokat az embereket akik elutasítanak valamit, amelynek el nem fogadását  észérvvel nem tudnak alátámasztani. Nem mondhatod meg annak aki imádja a vaníliafagyit hogy ne egye mert csak kevesen eszik és biztosan azért eszik kevesen mert azt csak a lúzerek szeretik, ha egyszer ő azt szereti akkor úgyis azt fogja enni mert arra vágyik. Tudom tudom, általános meg gyenge hasonlat de szemléletes. 

Mindig azt halljuk hogy több nyitottság kell az emberekbe és úgy kell elfogadni a másikat, ahogy van, a szépet és a pozitív értékeket kell látni benne. Mert a megosztott és gyűlölködő társadalom gyenge, befolyásolható, kihasználható, alkalmatlan a modern értékek elsajátítására, a fejlődésre és a világhoz való illeszkedésre, egyszóval arra, hogy túléljen. Az, hogy nyitott szemmel járunk és képesek vagyunk felfedezni a másság, a minden értelemben vett másság értékeit nem jelenti azt hogy szembefordulunk a hagyományokkal, elutasítjuk a nemzeti büszkeségünk vagy az Istenbe vetett hitünk, ahogyan ezt sokan sulykolni próbálják. Nem így van. Végülis nem Isten teremtette őket is? Isten alkotása pedig tökéletes. Azt mondják, mindenkinek van keresztje; az övék miért ne lehetne ez? Mindenki személyre szabott terhet kap és ha ők ilyet kaptak akkor el kell ismernünk hogy erős emberekről van szó, akik képesek megbírkózni ezzel és büszkén élni.

Az is igaz ugyanakkor, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje. Éppen ezért nem jó, ha travik mutogatják magukat a Pride-on, meg egyáltalán az hogy Pride van ma Magyarországon ilyen formában amilyenben. A felvállalás nem szabadna hogy egyenlő legyen a provokációval és a kihívással.

1.4.2 by Captain himself

- 2nd verse, thanks for 979 –