Szabadon
Tikk- takk, ketyeg az óra. Ketyeg nekem, ketyeg a blognak, ketyeg mindenkinek. Erre jöttem rá ma, ahogy ráeszméltem, hogy egyik percben még x városban voltam angolon, másikban meg már y-ban, ami 60 kilométerre van onnan, meccsen. Hogy elrepült az idő, és nem is vettem észre! Értéktelennek véltem, de ez is rengeteg elvesztegetett perc, amikor tehettem volna valamit, de nem, én ehelyett csak egy kocsiban ültem, ettem a kis szendvicsem, ittam hozzá a bio répás-narancsos lófityfirittyet, mert másnak nem tudom nevezni és igazából semmi érdemlegeset nem tettem, leszámítva hogy gyakoroltam az önuralmat és nem löktem ki apám a kocsiból, az meg ugyanis jobbikos lett a szentem, és pont erről tartott kiselőadást, hogy a jobbik így meg úgy. Hát mondom, oké, bazdmeg a jobbikod. Persze ezt nem mondtam, csak úgy gondoltam magamban, valahol nem túl mélyen, tehát lehet ez a gondolatfoszlány túlnőtte magát és mintegy metális üzenetként az éterben meghallotta ezt a valamit, amit gondolatnak már nem tudok nevezni hiszen azon túlnőtte magát, ahogyan ezt már konstatáltam korábban. Lényegtelen, szóval valahogy eljutott oda hozzá mert abbahagyta a radikális párt tömjénezését. Még éppen időben, mert elhaladtunk egy szdsz-es plakát mellett, na akkor mi lett volna, bele sem merek gondolni.
Szóval az idő csak megy, feltartóztathatatlanul, és nem mindegy, hogy az ember mire használja. Megvolt a napi bölcsesség, ennyire telik a vén Captaintől így szerda este fél éjfél tájékán. Uff.
1.7.0 by Captain himself