Papírhajó

Kedves akárki, aki ezt olvasod, bárhol is vagy, bármikor az idő végtelenjében!

 Figyelj jól rám. Figyelj, mert a Papírhajó kapitányaként írtam ezt a levelet, de nem tudhatom, mikor ezt olvasod, még mindig az leszek-e. A lényeget tekintve azonban azt hiszem, ez nem jelentÅ‘s. Akár kapitány vagyok még, akár nem, az üzenetem örök Neked, kedves olvasó, bármikor, amikor csak úgy érzed, vedd elÅ‘ ezt a levelet, melyet a csodás Papírhajóról dobtam az Élet tengerébe, olvasd el újra és újra, hátha vígaszt tud nyújtani a nehéz percekben, órákban, napokban… bármikor.

Mikor úgy döntöttem, megírom a levelem, nagyon furcsa dolgokon mentem keresztül. Kevés idő alatt sokat tanultam, többek közt egy régi- új dolgot is: történetesen azt, hogy nem egyedüli kapitány vagyok. Az Élet nevű tenger hatalmas, és nem a Papírhajó az egyetlen, mely próbál dacolni hullámaival.

Egy vagyok hát a sok közül! S mégis csak egy, megismételhetetlen, felülmúlhatatlan és reprodukálhatatlan, ugyanúgy, ahogy Te, kedves olvasó. Mind egyediek vagyunk, ugyanolyanok ám mégis mások és különbözőek.

Miben hasonlítunk? Abban, hogy mind ugyanazon tenger habjait szeljük hajóinkkal. Mind próbáljuk a leghosszabb távot megtenni, a lehető legbiztonságosabban. Néha mindannyian kikötünk, ha találunk egy biztonságos kis szigetet. Néha lehorgonyzunk, feltöltjük a hajó rakterét, hogy megerősödve, új erővel kelhessünk ismét a hosszú tengeri útra. 

Semelyikünk sem tudja, mi vár rá. Nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hisz nem akármilyen tenger ám ez az Élet nevű! Szeszélyes, kiszámíthatatlan, s a legkevésbé sem igazságos. Viharai bármely pillanatban lecsaphatnak bármely hajóra, és egyetlen szempillantás alatt a mélybe taszíthatják, s ezzel az örök kárhozatra ítélhetik.

Vannak azonban lényeges különbségek is köztünk. Van, aki egyedül hajózik, nem bízik senkiben és semmiben. S vannak olyanok köztünk, akik nem egyedül hajóznak, hanem hajójukat összekötik más hajókkal, s a csomókat hol lazábbra hagyják, hol pedig erősen meghúzzák. Úgy gondolják, így könnyebb. Valahol jól gondolják, hiszen a hajóikra mért csapásokat könnyebben kiheverik. Ha elfogy erejük, a többi hajóra támaszkodva haladhatnak tovább az Élet vizein. De ha az Élet úgy akarja, bármely pillanatban elvágahtja még a legerősebbre megkötött csomókat is. Semmi sem biztos ezen a nagy tengeren.

Bizony, kedves Bárki! Jól vigyázz! Bár fiatal vagyok még, a Papírhajó kapitányaként megéltem már egyet s mást. Volt szerencsém sok embert a hajómon üdvözölni, kötöttem már kötelet és szakítottam is szét. Láttam már süllyedő hajót, s bizony volt arra is példa, hogy én magam süllyesztettem el egyet. Úgy gondolom hát, elég tapasztalatom van ahhoz, hogy tanácsot adjak Neked, Bárki is legyél!

Sose ítélj első látásra! A hajó ereje nem a külcsínyben van. Lehet bár a hajó bármily díszes kívülről, épülhetett bármilyen nemes fából és lehet akármilyen nagy, s ezernyi vitorlája dagadhat az áldott-átkozott Élet tengerének szeleiben: nem biztos, hogy túl fog élni egyetlen egy vihart is. Mert a hajó ereje nem a küllemben rejtőzik, hanem a kapitányban. A legjobb hajó is kerülhet rossz kormányos irányítása alá, s akkor könnyen elsüllyed, elpusztítja a legkisebb vihar is. Hiába látszik erősnek a hajó, ha kapitányában nem lakozik szeretet, mások iránti tisztelet és tolerancia, jóreménység és bátorság, hamarabb halálra jut, mint bárki is hinné. Mert könnyű kívülről erősnek látszani, de annál nezebb a látszat mögé tartalmat teremteni.

S vannak hajók, melyek bár gyengének látszanak, mégis túlélik a legvadabb viharokat is, sőt, megerősödve kerülnek ki azokból. Nézd csak meg az én drága kis Papírhajóm! Sokszor láthatod, Olvasó, hisz sokfelé megfordulok vele. Nem arra, amerre a szél fúj, hanem amerre én akarom kormányozni. Az anyaga papír. Azt hinné bárki, és azt hiszed Te is, nem a hosszú életre teremtetett a Papírhajó, és kapitányával együtt hamar el fog veszni. Ki kell hogy ábrándítsalak! Nem így van! Nem tudhatja senki, mikor csap le rá a végzetes vihar, mikor kap léket, de egy dolog biztos. Míg a hajót olyan kapitány vezeti, akinek tiszta a szíve, addig nem lehet baj. 

Mindig tartsd szem előtt ezt a jótanácsot:

"…ha magadba nézel és azt látod, hogy a szíved tiszta, akkor jó az út amin jársz és többé ne is fordulj vissza…"

Ne hagyd hát hogy hajód mások kormányozzák, mert a kapitány Te vagy!

Kedves Olvasóm! Nem tudhatom, mikor kapod meg ezt a kis palackot, mely ezt az üzenetet rejti. Nem tudhatom, merre sodródik az Élet tengerében. Nem is ez a lényeges. A fontos az, hogy olvasd végig, és mérleged az olvasottakat! Ne akard becsapni önmagad és másokat se: mutasd azt, ami Te vagy! Hallgass a szívedre, mert csak az az, ami a helyes utat mutatja… 

 

        Captain 29

a Papírhajó kapitánya

 A palackpostára a thecaptain@citromail.hu címen válaszolhatsz!