Valamikor március- április környékén, a Nyilatkozat írása és menedzselése közben azonban elbizonytalanodtam ebben. Hogy tényleg ezt akarom-e csinálni. Az alaptörvénnyel kapcsolatos ellenérzéseim, az a cinikus álszentség, amivel másodrangú állampolgárokká minősítettek minket, megváltoztatta a céljaimat. Küzdtünk magunkért, a jogegyenlőségért, és én szerettem részese lenni ennek a küzdelemnek a legelejétől fogva. Eleinte csak egy kósza gondolat volt [...]
- Isten óvja a királyt! - Isten áldja a királyt! - Isten óvja Magyarországot! Vivát! Vivát! – zengték a szokatlanul kellemes januári estébe az ünneplők jókívánságaikat a Parlament előtt, amelynek erkélyén nem más állt, mint maga a király, teljes egészében: kezeit és mosolyát szélesre tárva üdvözölte a téren őt ünneplő tömeget. Jámboran mosolygott, mint mindig, [...]
A kaotikus, sokszor idegesítő és idegtépő bangkoki közlekedés zaján keresztül is hallod; feltűnik akkor is, mikor épp egy vészesen közeledő tuk-tuk vagy kismotor, ne adj’ Isten a hercegnőt kísérő katonai különbusz elől menekülsz; megkapod az árusok portékái közt nézelődve, az utcán sütött húsok büdös füstjén keresztül evezve, a kávéra csak nyomokban emlékeztet kotyvalékot szürcsölgetve – [...]
(Ez a bejegyzés tulajdonképpen egy extended comment Maxen bejegyzéséhez) A melegség egy normális ország normális társadalmában magánügy. Magánügy, hogy ki a párod, magánügy, hogy melyik nemre izgulsz, magánügy, hogy melyik nem képviselőivel bújsz ágyba; magánügy, mert a melegség nem megkülönböztető faktor, hanem tény, mint ahogy valaki fekete, valaki meg fehér; ettől nem ér véget a [...]
(based on ‘bevennéd?’ by warum) Ott hever előtted az asztalon, egy kis bogyó, semmi több, ugyanolyan, mint a többi, egy kis bogyó, és mégis, minden problémád kulcsa, hiszen véget ér a titkolózás, a kettős élet, az álnevek és álnők időszaka, véget érnek a beszólások, a személyiségzavar, önmagad titkolása, a kettős identitás, a másodsorba nézés a [...]
