Alkotmányozás, MEGYEK és Nyilatkozat OFF… színre lépek végre én magam is, és beavatlak titeket ez elmúlt hetek mocskos részleteibe

Kezdem azzal, hogy elég nyugodt vagyok a jövőmet illetően. Van egy B-tervem: ha elbukom is az IB-t, ami egyébként egészen pontosan 10 nap múlva kezdődik számomra, sem veszett el minden kilátásom és lehetőségem: transzvesztita leszek.

Na nem komolyan, de az elmúlt hetekben annyiszor “kellett” nőnek öltöznöm, hogy két nagyon fontos felismerést is tettem. Az egyik az, hogy a társadalom valamit nagyon félreért a melegekkel kapcsolatban. A másik pedig az, hogy nőnek lenni baromi kényelmetlen.

Először a Prom (sulibál) alkalmából öltöztem nőnek. A dologban az a szomorú (?), hogy teljesen önszántamból öltöttem dresszt és húztam magas sarkút (ouch…), mivel Ellie-vel nem akartunk az unalmas, hagyományos párok egyikeként megjelenni. Jelentem, sikert arattunk.

Közvetlenül utána hétvégén pedig az olasz show alkalmából kellett női ruhát öltenem, ezúttal Platinette, az olaszok kedvenc travijának szerepe jutott nekem. Harmadszorra pedig pár napja, a Last day of school alkalmából pompáztam félig női ruhákban, ugyanis a teljeshez már nem volt kedvem, így hát a csini szoknyát összekombináltam egy öltönyös- inges- felülhordott rózsaszín melltartós összeállítással. Mondom sem kell, természetesen ismét gyönyörű voltam

Duinoban egy hónapig vendégeskedett egy magyar tanár, Eszter, aki maga is végzett UWCAd diák, és egy válogatáson vett részt, gőzerővel keresik ugyanis a nyugdíjba vonuló World Arts & Cultures tanár utódját (nagy munka ez, hiszen Henry hatalmas ész, ő maga dolgozta ki ezt a tárgyat és ő az IB WA&C fővizsgáztatója, vagyis a Föld minden részén írt WA&C vizsgáját ő állítja össze és ko-ordinálja). Jó volt, hogy itt volt, összefogott minket kinti magyarokat egy kicsit (ketten vagyunk amúgy, és a viharos enyhén fejezi csak ki a kapcsolatunkat).

Ésésésés volt REUNION!!! Nagyszerű volt. Reunion minden évben van, ilyenkor az előző évben végzett diákok közül  jön vissza az, aki tud (jellemzően persze azok, akik Európában tanulnak, de idén jöttek szép számmal az Amerikába vagy máshová szakadtak). Eszméletlen volt ismét együtt lenni a másodéveseinkkel, együtt bulizni, beszélni az élet nagy dolgairól, újra felfedezni, milyen is volt a mi Duinonk… Azt hiszem, valamikor a Reuinon környékén merült fel bennem, hogy mintegy kísérleti jelleggel egy kis könyvet kéne vezetnek a részeg mondataimról (példa: ‘Fuck, I need to pee, my testicles are exploding!!’). El is kezdtem, de egyrészt sokszor nem emlékszem a mondatokra, és csak másoktól hallom, azok igazságtartalma meg olykor megkérdőjelezhető, másrészt meg azóta sem találom a könyvecskét ebben az irdatlan rendetlenségben, ami a szobánkban uralkodik.

Véget értek az IB szóbelik: IB-n csak a nyelvekből kell szóbelizni, így nekem az Italian B, English A2 és Hungarian A1 tudásomból kellett villogtatnom a tudásomat

Italian volt az első, elkészítettem a kis prezentációmat (egy verset elemeztem, ami a bevándorlókról szólt, és az ő helyzetükről beszéltem, persze jelentősen leegyszerűsítve). Viviana kérdezett pár elég húzós dolgot : “Szerinted mennyire lehet Olaszországot demokráciaként jellemezni?”, mire elmondtam, hogy Berlusconi egy köcsög, meg hogy “Mit gondolsz a meleg kisebbség helyzetéről Olaszországban?”, mire pedig kifejtettem az álláspontomat a Vatikán áldásos tevékenységéről. Összességében elégedett voltam magammal.

English A2-n (~angol irodalom és média) a média opciót választottam (irodalomból már volt egy korábban szerzett hetesem , és egy Tanya Gold cikket elemeztem, ami a nemek közötti egyenlőtlenséget feszegette a médiában, Susan Boyle esetében kiindulva. Itt rendesen túlpofáztam az időt, de Pete leállított, mondta hogy jó voltam, ennyi.

Heh, a magyar vicces volt Ez egy ún. self- taught subject, vagyis magamat készítem fel. Az ember tragédiájából elemeztem egy részt, de elég érdekesen ment Az elején összezavarodtam, mert angolul kezdtem el mondani a szövegemet, mikor rájöttem hogy magyarul kéne, utána végül belendültem, de még így is volt két súlyosabb nyelvtani hibám, amiket rögtön javítottam, de a második után kínomban elröhögtem magam, hogy hogyan lehetek ennyire béna, de azért összességében szerintem így sem ment rosszul Mondjuk el tudom képzelni magam előtt a vizsgabiztosom arcát amikor visszahallgatja a produkciómat, de ennyi baj legyen…

A szóbelik vége feletti eufória még el sem szállt rendesen, azonban máris itt vannak az írásbelik… jelenleg lövésem sincs, hogyan fogok átmenni mondjuk matekból, de valahogy majdcsak megoldom. Május 3-án kezdek angol irodalommal, és 23-án végzek tetves E-Systems-szel. 24-én pedig zárunk… de erről nem akarok írni.

Voltunk Bolognában egy sulis kiránduláson. Szép meg minden, de valahogy ez sem tudta megtörni ezt a nem feltétlenül pozitív képet bennem az olasz városokról: szépek, ez nem kérdés, de nekem kicsit túl random a kiépítettségük, és nyomasztóan sok a nagyon öreg (és nem feltétlenül jól karbantartott) épület. Viszont vettem magamnak négy új fülbevalót

Véget értek az órák, amit természetesen kiadósan megünnepeltünk Az egész évfolyamot meg a tanári kart felpakolták két hatalmas buszra, és elvittek minket vacsizni egy étterembe, ami szó szerint 2 méterre volt Szlovéniától. A vacsi előtt körbeült mindenki egy füves részen, és beletett egy emléket egy dobozba, amit ezen alkalomból időkapszulának neveztünk ki. Nagyon megható volt látni, ahogy az évfolyamtársaim egyenként beletettek valamit, ami a két év folyamán elkísérte őket, vagy egy jelentős, vicces vagy érdekes emlékük fűződik hozzá. Annyira nehéz elhinni, hogy tényleg közeledik a vége…

Én egy kis jegyzetkönyvet hagytam az utókorra (pontosabban a 10 éves találkozóra), amit Rómában vettem tavaly. Ellie a Gabriellel közös világmegváltó beszélgetéseink egyik emlékét hagyta a jövőre, Shoya pedig… azt a guminőt, amit Gaetano és én adtunk neki a szülinapjára

A Leavers’ Dinner után mindenki a suli épületében aludt, ahol az elsősöknek szóló üzenetekkel tapétáztuk ki három  emelet minden falfelületét, és természetesen folytattuk, amit elkezdtünk az étteremben Ebből kifolyólag elég nehézkes volt másnap suliba menni, de vígasztalt a tudat, hogy mivel ez volt az utolsó nap, ezért gyakorlatilag tanítás nem volt, csak fagyiztunk meg kávéztunk egész nap, persze a tanárok pénzén A képen éppen Eunice, a töritanár hatalomra törésének kezdete látható, ahogy a kis piros könyvvel éljenezzük Az utolsó óra vége után pedig összévfolyamilag beugrottunk a tengerbe… gyilkos volt.

Most pedig gőzerővel (?) tanulunk… és imádkozunk, hogy az IB istene kegyelmes legyen, és ne bukjunk meg olyan nagyon.

captain@paperboat.hu I 4.3.0 I