Zsombor mindenek felett szerette a kis tengeri kikötőt. A klisékbe fulladt hullámok kecses báját, a sablonosan ringó hajók kicsinyes varázsát, az egyszerűségben megragadt holdsugár felszíni táncát- Ő mindezt szerette, imádta, istenítette, Elmondani nem tudta, meg sosem értette; Egyszerűen, alázattal becézve szerette. Zsomborban nem volt színekkel telt lélek. Halálra ismételt, kecsesen csengő rímeket Bájosan [...]
Zsombor túlnőtt magán. Most is itt ül mellettem a széken, nem is törődve az idővel, a számokkal, a kerettel, a kötelezettségekkel- csak ül és bambán, némán mered maga elé, mint valami groteszk marionett. Ülök mellette. Csendben vagyunk. Nem is nagyon nézünk egymásra. Csak várjuk, hogy a gondolataink konkrét formát öltsenek és megszólaljanak helyettünk. Elvégre is [...]
Kerültünk- fordultunk a sötét körúton, de nem tudtuk elérni egymást. Ő utánam jött, én elé mentem. – Hiába próbálkozol- mondta Zsombor.- nem megy. Ezt most még én mondom neked- örülj. Amíg én mondom, nem fáj, mert tudod, hogy utána úgyis odamegyek hozzád. Megérinthetsz. A mi sorsaink összefonódtak a kezdet kezdete óta: nem szereztél meg de [...]
Sosem érdekelte különösebben az emberek magyarázkodása. Mindenkit más miatt ítélt el és vélt megbízhatatlannak. Nem akadt senki, aki valaha is rászolgált volna kegyeire, akinek a szavai valaha is mély nyomott hagytak volna lelkében. Ott volt például Barna. Amíg szerette, azért nem juthatott el abba a titokzatos legbelső szobába, mert az érzései sokszor felülírták az igazságot. [...]
- Megmosnád a hátam?- szólt ki Zsombor a fürdőszobából. Nem ritka, hogy itt tölt egy-egy éjszakát nálunk, néha akár még úgy is, hogy anyukám vagy tesóm itthon van. Végülis barátok vagyunk 18 (de jó ezt leírni ) éve, miért ne tehetnénk meg ezt, persze ártatlanul? “Miért ne?”- gondoltam. “Újat már nem láthatok.” Valóban, mikor kicsik [...]
