Miért kell lefoglalni a fél várost? Miért kell vonulni? Miért kell megbénítani a budapesti közlekedést? Miért kell kirakatba rakni a devianciájukat?

Az én fasiszta barátaim szégyellik a fasizmusukat. Tudják, hogy ez egy betegség, és én, mint jó barát, mindent meg is szeretnék tenni, hogy kigyógyítsam őket belőle. Mert mindannyian tudjuk, hogy ez nem normális.

Hogyan tudnak büszkének lenni erre az abnormalitásra? Miért kell mindenkinek látnia őket?

A elvakult ultrajobberek meg védik őket, hogy joguk van vonulni, meg hogy egyenlő jogaink vannak, de kérdem én: mi lesz az országgal, ha ezek itt az utcán vonulgatva terjesztik az abnormalitásukat? Mi lesz a gyerekeinkkel, ha ez a deviáns tömeg megfertőzi őket? Abba nem gondol bele senki sem, hogy mit gondol egy gyerek, ha két ilyen deviánst lát egymás mellett vonulni? Mit fog majd kérdezni szerencsétlen gyerek, ha katonaruhás, bőrszerkós embereket lát Budapest utcáján fényes nappal? Hogyan tudja bárki is megmagyarázni a gyerekének, mit jelent a fasizmus?

Nekem tényleg nincsen semmi bajon velük, engem nem zavar a fasizmusuk, csak csinálják otthon, a négy fal között, ahol senki nem látja őket! Miért kell büszkén hirdetni a rendellenességüket?

Én tényleg elfogadom, de nekem ne próbálja meg senki se bemagyarázni, hogy ez normális! Mi lesz a kövektező lépés? Csak nehogy kötelezővé tegyék mindenkinek… Mi lenne akkor az emberiséggel, ha mindenki kötelezően fasiszta lenne? Kiirtanánk egymást! Kihalna az emberiség! Nekem ne mondja senki, hogy ez normális! Meg ne sápítozzanak a jogvédők, amikor törvényt akarunk hozni ellenük, az emberi értékek védelmében! Minden normális ember látja, hogy ez egy kóros betegség, ami beférkőzik a gyerekeink agyába, és deformálja őket!

Ott van az iskolákban is, tudom! Senki nem tudja felmérni, hogy milyen veszélyes egy ilyen példát mutatni a kamaszoknak? Ők még nem érett személyiségek, őket nagyon könnyen el lehet csábítani. És a deviánsok rájuk vadásznak! Minél fiatalabb korban akarják behálózni a gyerekeinket, hogy együtt artikulálhassák a devianciájukat a magyarság fővárosában fényes nappal!

Vonuljanak nyugodtan, de van csomó másik hely, ahol nem zavarnák a normális embereket! Menjenek a Hortobágyra vagy mit bánom én, van ott nagyon sok üres tér az Alföldön… ott nyugodtan mutogathatják az abnormalitásukat, és menjen nézni őket akit ez érdekel…

captain@paperboat.hu I 5.2.5 I

Obama ciklusa alatt számos fontos előrelépés történt a melegek egyenjogúságának ügyében az Amerikai Egyesült Államokban: eltörölték a ‘Don’t ask, don’t tell’ törvényt, Obama fellépett a diszkrimináció és a zaklatás ellen, a legmagasabb civil kitüntetést adományozta Harvey Milk-nek… szerdától pedig szövetségi szinten ismertetné el a melegek házasulási jogát.

A felsorolás impozáns. Én eddig is kedveltem az elnököt, ezek után nyilván csak jobban kedvelem. A bejelentés – noha történelmi voltát nem vitatja senki – azonban legalább annyi kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Nem lehet, hogy csak egy olcsó választási trükkről van szó?

Obama demokrata, tehát az alapvető emberi jogok garantálásáért való harcosabb kiállás tőle egyáltalán nem meglepő. Sőt, Obama maga is egy kisebbség tagja, így minden bizonnyal könnyebben szimpatizál az LMBT-közösséggel, mint egy nagypolgári ötvenes republikánus. A gondolat tehát önmagában nem valószínűen csak kampányfogás, ám érdemes megjegyezni, hogy beiktatásakor még “vallási okokból” nem ment volna bele az egyenlő házasodási feltételek megteremtésébe. Hogy akkor csak ezzel akarta-e elütni a borítékolható kritikát, vagy valóban azóta változott-e meg az álláspontja, valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Bizonyossággal az jelenthető csak ki, hogy elnöksége alatt az LMBT-közösség fokozatosan egyre intenzívebb pozitív jelzéseket kapott. Ez a történelmi bejelentés tehát nem teljesen váratlan, ahogy az időpont megválasztása sem.

Obama már úgyis megnyerte magának az amerikai LMBT-közösséget. Miért volt szükség egy ilyen horderejű döntés meghozatalára?

Valószínűleg az amerikai meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű közösség nagy része valóban Obama mögött áll. De ne feledkezzünk meg arról, hogy itthon sem minden meleg támogatja törvényszerűen a melegjogokért síkra szállni hajlandó politikai formációkat, sőt, akadnak jobbikos melegek is. Sokan nem csak a szerint választanak pártot vagy jelöltet, hogy hol vagy kiben látják a potenciális jogkiterjesztőt. A gazdasági és más, alapvető(bb) társadalmi kérdések megítélése sokaknál többet nyomhat a lattban, mint a saját egyenjogúságuk.

A melegházasság egy elég rázós téma. Milyen társadalmi változásokra lehet következtetni Obama bejelentéséből?

Az LMBT-közösség egyenjogúsági törekvései valóban vita tárgyát képezik a világ fejlettebb részén.  Azonban az elmúlt évek trendje és közvélemény-kutatási eredményei sorra azt igazolják, hogy a homofóbia, illetve a házasodás tiltását támogatók visszaszorultak. Nagyobb visszhangot keltettek – javarészt Obama jóvoltából -azok a tragikus öngyilkosságok is, amiket meleg fiatalok követtek el. Az elnök ugyanis nem késlekedett elítélni a fiatalokat öngyilkosságba hajszoló verbális és fizikai erőszakot.

Obama azonban politikus, aki teljesen érthető módon politikai tőkét kíván kovácsolni magának és táborának. Meggyőződésem, hogy nem támogatná a melegházasságot, ha nem lenne szinte teljesen biztos abban, hogy ezzel több támogatót nyer, mint amennyit veszít, illetve hogy nem egy olyan dolgot forszíroz, amit a társadalom többsége elvet vagy nem tart helyénvalónak. A társadalom mentalitásának változásában az elmúlt években Obama – az eredeti vagy titkos céljaitól eltekintve is – nagyban kivette a részét.

Milyen hatással lesz ez a többi országra?

A bejelentésnek egyelőre szerintem nem lesz nagy hatása a többi ország vezetésére és melegpolitikájára. Ez egyelőre csak egy választási ígéret – történelmi bejelentés, de tény csak akkor lesz, ha Obama megnyeri a decemberi választást. Azonban ha a világ vezető hatalma valóban szövetségi szinten megnyitja az LMBT-közösség tagjai számára a házasság intézményét, akkor meg fog növekedni a nyomás a nyugati országok vezetőin is. Az Európai Unió tagállamainak vezetői sem kerülgethetik tovább a témát, és fel kell készülniük a választóiktól érkező intenzívebb és kompromisszumokra sokkal kevésbé hajlandó igényekre.

A fejlődő országokban sajnos kevésbé pozitív reakciókra lehet számítani. Valószínű, hogy sok helyen ettől csak a “gonoszt” fogják látni az Obama-vezette USA-ban, ami még a melegházassági legalizációját is képes törvénybe iktatni. Hasonló hangok természetesen nem csak a vallási fanatizmustól és konfliktusoktól megosztott országokban, hanem a nyugati világ konzervatív körei felől is fognak érkezni.

Milyen hatása lenne ennek a lépésnek Magyarországra?

Röviden? Nem sok. A magyar kormány nem Obama miatt fog változtani a hozzáállásán. Természetesen érzékelni fogják a megnövekedett nyomást, de szerintem alapvetően nem fognak változtatni a melegek létét elismerni nem akaró politikájukon. Az MSZP és az LMP várhatóan üdvözölni fogja a döntést, és a jobbik negatív reakcióját is borítékolhatjuk.

Összességében tehát én Obama bejelentését nem üres választási manővernek, hanem valós társadalmi támogatottsággal bíró, jogos igényeket kielégítő ígéretnek tartom, aminek megvalósulása Obama győzelme esetén borítékolható. Hajrá Obama!

captain@paperboat.hu I 5.2.4 I image source: csabaimate.blogspot.com/2012/04/fekete-elnok-feher-hazban-barack-obama.html

… hogy adj. De tudom, hogy már sokat kaptam.

… hogy csináld meg helyettem. De tudom, hogy ez az én dolgom.

… hogy szar. De attól nem lesz jobb.

… hogy elegem van. De attól nem oldódik meg semmi.

… hogy feladom. De nem bírnék tükörbe nézni utána.

… hogy túl nehéz. De engem nem ilyen fából faragtak.

… hogy igazságtalan. De attól nem lesz könnyebb.

… hogy elveszett minden remény. És akkor biztos, hogy minden remény el is fog veszni.

Nem szeretem az átmeneti időszakokat. Nem szeretem a bizonytalanságot. Időről időre a háttérbe szorul, és pár találkozás, egy-egy jó beszélgetés, egy kis világ-érzés ideiglenesen feledtetni tudja, de még mindig nagyon úgy érzem, mintha egy hosszú pálya eszméletlenül gyors lefutása után most hirtelen kirántották volna alólam az utat.

Nézek jobbra, fordulok balra is, de nem látom még, merre indulhatnék tovább. Egyet tudok csak: hogy történjen bármi is, nem roskadhatok a földre, nem adhatom fel, nem zárkózhatok önmagam sajnálatába. Mennem kell, folyamatosan mennem kell tovább – úttalan utakon előre vakon, egyre csak előre, felfelé, talán hátra is egy picit; csak mennem kell, és előbb- utóbb ismét érezni fogom a lábam alatt a talajt, és látni fogom magam felett az eget.

captain@paperboat.hu I 5.2.3 I

Magyarország egyik – ha nem a – legerősebb ellenzéki pártja, a jobbik mindeközben börtönbüntetéssel súlytotta volna a “deviancia reklámozását”.

A demokrácia több annál, hogy érvényesül a többség akarata. A demokrácia több, mint négyévente egy választás. A demokrácia alázat. A demokrácia a különbségek tisztelete. A demokrácia megértés. A demokrácia a kisebbségek tisztelete.

A demokrácia nem a többség diktatúrája. Felmerül tehát a kérdés, hogy a fenti tények alapján Magyarország vajon mennyire demokratikus utat jár jelenleg? Vajon a szabadságeszmét erősíti a felvonulás kormánypárti betiltására tett próbálkozás? Vajon a sokszínűség tiszteletéről árulkodik az egyféle családmodell erőltetése? Vajon a haladás szellemében született a családjogi törvény?

Nem lehet demokrácia ott, ahol tiltani akarjuk azokat, akik nem olyanok, mint mi. Nem lehet demokrácia ott, ahol polgárjogot nyer a gyűlölettől és butaságtól fűtött jogalkotás.

Nem lehet demokrácia ott, ahol mindez megtörténhet. De nem lehet demokrácia ott sem, ahol az emberek – közönyből, érdektelenségből vagy tehetetlenségből, de – hagyják, hogy mindez megtörténhessen.

Miért nem állunk ki magunkért? Miért nem emeljük fel a hangunkat?

Miért nem védenek meg minket hathatósan azok, akik erre jelölték magukat?

Miért csak hüledezünk, amikor alanyi jogainkkal, emberi méltóságunkkal dobálóznak? Miért csak sápítozunk, amikor nem tetszik valami? Miért rögtön az elfordulás, az ország elhagyása a válasz? Miért bújunk el még mélyebben?

Ki kell állni magunkért, meg kell küzdenünk azért, ami nekünk jár. Ha mindig csak külső kényszerre, felülről irányított változások teszik elvilekben jobbá a helyzetünket, akkor sosem fogjuk teljes valójában érezni a saját életünk súlyát a vállunkon.

Ne legyünk némák! Ne legyünk birkák! Álljunk ki magunkért! Egy blog-post, egy mérges facebook status vagy egy frusztrált tumblr-iromány semmit sem fog változtatni a dolgok menetén. De ha sokan tesszük mindezt, ha mind hangot adunk az elégedetlenségnek, és mind meghívunk még egy embert, akkor meg tudjuk mutatni, hogy nem mi vagyunk a keresztény kurzus lábtörlői. Ha elég hangosan kiáltunk, akkor nincs az a tér, ahol ne tudnánk visszhangot kelteni.

Éljünk a demokrácia adta lehetőségeinkkel, hogy minél teljesebbé, érettebbé, minél inkább a sajátunkká tegyük azt. Éljünk vele – éljünk magunkkal.

captain@paperboat.hu I5.2.2 I

Or… maybe they didn’t actually leave, it was just you turning your back on them.

Or maybe not even that. Maybe you were just pulled away by some uncontrollable force that you called on yourself.

No matter what, one thing is certain. You were interrupted by yourself. Your life was cut into two-three-four little fragments which then were hastily thrown up into the air, let alone to the hectic mercy of some wind that may blow by chance.

And you see it coming back now. You see yourself as if you were floating in the air above that piece of pity in the middle of Alterego’s dance floor. You see yourself turning nervously around, looking for him. You see the hint of that disturbed smile on an unbalanced face. You see you can’t conceal it. You know you can’t. You don’t even try.

No, you see, that’s the whole fucking point. You don’t try, ’cause you know you can’t. You’ve been pushed out of the ordinary developing line of your own story, you asked for a different faith and now you’re victimizing yourself for your own over-estimated courage. Well done.

You’re aware of your responsibility. You could have told no. You could have been rationale. You weren’t.

Now it’s all back on you. Now you are the one standing alone in the middle of that freaky fucking floor. Now you are sneaking creepily after him through sweaty bodies and twisting waists. Now you are turning to run when you see him kissing someone else.

You thought you had won… and in a way, you really did. Yet… yet, there is a yet.

captain@paperboat.hu I 5.2.1 I